Egyre sûrûbben érzem azt, hogy túlléptünk egy határt, amelynek már semmi köze a honlapjához, a naplóhoz, sõt már a hivatalos kóser-média hírekhez sem. Az eddigi dolgaink értéke, értelme nem kérdõjelezõdik meg, csak a helyére kerülnek a hangsúlyok, s a konkrét információk súlya már nem esik latba. Olyan érzésem van, mintha készen állna minden ahhoz, hogy megvalósulási fázisba csapjon át a még kaotikusnak tûnõ tendencia. Észlelhetõ, hogy sokan vannak ezzel már így. A lényegrõl viszont nem beszélünk, mert arról nem lehet, ezt már nagyon sokan tudják és ettõl kapnak sikítófrászt azok, akik azt hiszik, bármit is megérthetnek azáltal, hogy pár információ-morzsát felszedhetnek valahol. Nincs titok, csak egyre kevesebb értelme van minderrõl beszélni és érni.

A körülöttünk állók is vizsgáznak, vizsgáztak, de a „hatalom” részrõl is érzékelhetõ a zavarodottság. Olyan derûs, de feszült báj ez, amiben már semmi diszkréciót nem találni. A leplek lehullottak, s azoknak, akik látni képesek, kiderült, hogy a velejéig romlott rendszernek maga alá kell temetni azokat, akik hozzá kötõdnek, nem az emberséghez. Tudom, hogy mindez vérrel fog járni és sok fájdalommal, de ma már ennek semmi jelentõsége, hisz fegyveres hazavédelemre nem kell buzdítani már felébredetteket, mert tudják és teszik is azt, amit a körülmények között megtehetnek. Örömmel tudatom veletek, hogy senki nincs biztonságban, de üldözõink legalább annyira az életükkel játszadoznak, mint amennyire annak tûnik az, amit mi is teszünk, nevetve. A rendõrök, honvédek önszervezõdnek, sejteket alkotnak és tesznek arra, hogy ki mit szól ehhez. Egyre több helyrõl ér el hozzám a hír, hogy ennyi volt és csak a jelre várnak, hogy darabjaira szedjék a kazár „vezetõik”, hazaáruló cigány - és zsidófajvédõ ügynökök testi integritását. Holnap éppen az NNI-nél lesz jelenésem a „fejbelövés” figyelmeztetésével megfogalmazott „véres kard” címû naplóbejegyzésem és egyéb írásaim okán, de nem hiszem, hogy ezek a komplett Máyerok valamit is felfogni lesznek képesek addig ebbõl az egész folyamatból, amíg a tarkójuk mögül meg nem hallják az izraeli lõgyakorlatról ismerõs, ismerõs fémes kattanást. Menthetetlennek, és ez is rendben van így, valójában a hiányukat észre sem lehet majd venni, sõt ott tartunk, hogy a teljes közigazgatási rendszert a végrehajtó szintig újra kell építeni tudni, s ehhez egy minõség szükséges. Nem folytatom, mert amit lehetett, azt elmondtam, leírtam, a többi pedig úgy is kialakul, s errõl nekem is csak stratégiai gondolataim vannak, amelyeket nem célszerû megosztani az ellenséggel. Higgadtságot kérek mindenkitõl, aki átérzi a változás elkerülhetetlenségét, s idõbeli közeledtét. Cselekedni csak nyugodtan, nem haragból és nem bosszúra éhesen vagyunk képesek. Nekem is szükségem van újra és újra értékelni mindent, amit eddig megéltem, megtapasztaltam, s csak azokra az impulzusokra akarok reagálni, és olyan akciókat kezdeményezni, amelynek erõtere nem fékez. Kapkodni nem érdemes, mert már mindenki azokat a témákat és úgy feszegeti, ahogyan azt én is (mi is) itt tesszük. Nem kell több önigazolás, mert mindenki igazol bennünket. Széles Gábornak is szívesen mondanám az arcába, hogy másfél éve elmondtam neki, hogy sem miniszter nem lesz, sem nem jár jobban Viktorral és a zsidó betelepítéssel, de emlékezzen csak õ a szavaimra és siránkozzon. „Nem jöttek be az általa remélt plusz bevételek a kormányváltás után, csalódott a kialakult helyzetben” A Magyar Hírlaptól sorra kellett kirugdosni azokat, akik eddig is csak pedzegették a lényeges témákat, de itt összességében sem tettek annyit, mint amit akár itt az egy szál honlapon, pár olvasóval és önzetlen segítõvel megtettünk. Gábor, ez a kezdet, s a vég is ideér, készülj hát fel rá.

Link = http://hirszerzo.hu/belfold/20101104_szelesgabor_magyarhirlap_leepites

Országos TB –csalások, elítélt ügyészségi szóvivõ és a hírek tele vannak hullákkal, balesetekkel, korrupcióval, rendõrségi ügyekkel, de ez így nem is mehet tovább. Barátom egy nagykövetségen volt meghívott vendég, ahol éppen a szintén prominens MSZP-s „megvert” Török szóvivõ foglalt helyet és egész idõ alatt a telefonján olvasta a Népszava Online-t, mert az fontosabb volt neki. Reménytelen egy szánalmas társaság.
A honlap egy unikális információ-forrássá és oktatóhelyé vált, ahol aki már képben van kicsit igazíthat még a frissen érkezettek „fazonján” de alapvetõen az összerendezõdést és közös ég alatti egyéni gondolkodás és felelõsségvállalás képességének a fejlesztése a mérvadó. A kutatók által ígért anyagot megkapom, de hatalmas anyagról van szó és elég körülményes mind az eljuttatása hozzám (no meg költséges is), de az ígért információt mindenképpen megkapjuk. Én is várom, s remélem, hogy hatása sem maradhat el, úgy, ahogy az eddigieknek sem.