Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

A nemzeti ellenállás felé vezetõ út fázisai. /Terjesztendõ/

Elõszó: Elõször is tisztázni kell néhány fogalmat.
Mi az, hogy nemzeti ellenállás? Mármint ebben a kontextusban (mert ez mindenkinek mást jelent) Jelen írásban a nemzeti ellenállás az tulajdonképpen egyfajta nemzeti szembenállás a napjainkban folyó totális diktatúra a globalizmus kialakítása ellen. A totális diktatúra Istentelensége (materializmusa) és embertelensége, személytelensége ellen.
Egyfajta erõfeszítés egy élhetõbb emberibb világ elérésére. Az igazi értékek megbecsülésére és a hagyományok õrzésére.

Egy békés ellenállás a világban történõ folyamatokkal szemben. Egy mindennapos harc, egy tervezett cselekvéssorozat, aminek célja van és eszközei. (Ezekrõl majd késõbb bõvebben). A cél és az eszközök fontosak lesznek.
Ennek az ellenállásnak hat fázisa van.

1. A nulladik fázis, hogy egyáltalán felismerjük, hogy mi történik a világban. Rájövünk az összefüggésekre és kiderül, hogy semmi sem az, mint aminek látszik és nincsenek véletlenek. Egy háttér erõ irányítja a történéseket, közben emberek millióit manipulál mindenféle eszközökkel. A háttérhatalomról és az eszközeirõl itt nem nagyon lesz szó - errõl rengeteg olvasmány van szerte széjjel a neten.
Jelen írás inkább csak a nemzeti ellenálláshoz vezetõ út pszichológiáját boncolgatja. A fázisokat Elisabeth Kübler-Ross a "haldoklás 5 fázisa" elméletébõl vettem át. Kiegészítve a nulladik és a hatodik fázissal (így ez pont
hét lett :)
A felismerésnek több fajtája lehet. Valaki önmagától jön rá a dolgok után kutatva, hogy a problémák gyökere mi. Van, akinek mások nyitják fel a szemüket.
A lényeges, hogy a nulladik szint akkor észlelhetõ, amikor valaki már legalább abban egyet tud érteni, hogy a világot nem a kormányok irányítják, hanem egy "láthatatlan" pénz-elit.
Mindegyik fázisnak vannak nehézségei, de a kezdet a legnehezebb. Ez a fázis a mérföldkõ. Aki eddig eljut az itt nem áll meg. Végig fog menni mind a további 6 fázison. Csak az nem mindegy, hogy az egyes fázisokban heteket vagy hónapokat tölt-e el. A nulladik fázis azért is mérföldkõ, mert itt a legnehezebb feltörni az érdektelenség pajzsát. Az embereket annyi hazugsággal kábítják, hogy sok erõfeszítésbe tellik amíg akár egy embernek is fel tudjuk nyitni a szemét. Ebben a fázisban az emberek elkezdenek érdeklõdõvé válni. Elkezdenek gondolkodni, és lázasan keresni kezdik az "igazságot", mivel rájönnek, hogy eddigi életükben hazugságok közepette éltek. Lázasan bújják a különbözõ könyveket õs-történelemrõl, nyelvrõl, vallásról, táplálkozásról és szinte mindenrõl, amivel eddig nem foglalkoztak. Ez egy hosszadalmas fázis.

Amíg valaki a múltat kutatja addig a nulladik fázis elején, van. Ám nagyon fontos dolog megérteni a múltat (mármint az igazit!) E nélkül a továbbiak megértése is problémát fog okozni. Érteni kell, hogy a történelemben mik voltak hazugságok, miért féltek az igazságtól és mi volt az igazság. Ezeket ismerni kell ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. A múlt keresése egy kicsit több idõbe telik mivel itt van a legtöbb hazugság.

2. Az ellenállás felé vezetõ úton az elsõ fázis, a tagadás, elutasítás. Az igazság olyannyira nincs összhangban azzal, mint amit a megtévesztett ember addig hitt a világról, hogy szürreálisnak tûnik az egész és az elsõ önvédelmi reakció, hogy az ember elutasítja ezeket a dolgokat, mint fikció vagy képtelenség. A megtévesztett emberek nem tudják elhinni, hogy ez megtörténhetett. És, hogy egész életükben hülyének nézték õket (valakik) ez valóban lehangoló és nagyon kellemetlen érzés. hogy minden, amiben addig hittél, amit jónak gondoltál nem ér semmit. Ezzel nagyon nehéz megbirkózni. természetes emberi reakció. A megtévesztett nem hisz a szemének és a fülének és a tényeknek. hárít. Mivel ez a helyzet olyan váratlan, hogy erre nem lehetett felkészülve. Ez egyfajta védekezés. A probléma tagadása. Azért bújik az "de hisz ez csak egy összeesküvés-elmélet" leple mögé, hogy erõt gyûjthessen. Ebben a pillanatban ennél több információ befogadására nem alkalmas a személy. Ebben az idõszakban azzal tudunk a legtöbbet segíteni, hogy bátorítjuk az illetõt. Hagynunk kell, hogy maga nézzen utána dolgoknak. Másra nem jöhet rá csak arra, amire mi. Nem szabad erõsködni ilyenkor. Az információkat finoman kell adagolni. Bármivel kapcsolatban van kommunikáció a beszélgetést a hamisságok felé kell terelgetni és a megtévesztett ember önkéntelenül is össze fogja kapcsolni az összeesküvés-elméletet a tapasztaltakkal.

3. A második fázis a düh. A düh egy nagyon jó jel! Szinte már a célnál vagyunk. Aki dühös, az rájött az átverésre! Ez nagyon fontos. Aki dühös, az már nem tagad. Hanem azt mondja :
Állítsuk meg! Gyerünk harcra fel! Érthetõ reakció. És emberi.
Gyakori reakció a mások vádolása. "Öljünk meg minden zsidót!" ésatöbbi. A dühét ki akarja valakire vetíteni és még, mivel nem tud eleget a rendszerrõl, arra vetíti ki, akirõl épp azt gondolja, hogy ez az egész csak miattuk van.
ez is, egy természetes reakció. Hagyni kell, hogy a dühöngés lecsengjen konkrét ostobaságok véghezvitele nélkül. Az ilyen állapotban lévõ testvér csak valami hülyeséget tudna csinálni, mivel a düh elborítja az agyát, és amúgy sincs még tisztában mindennel. Még nem áll készen az igazi cselekvésre. Hagyni kell kidühöngeni magát. (Legalább már nem kell gyõzködni - ez is valami :)

4. A harmadik fázis az alkudozás. Ebben a fázisban feltámad az emberben a bûntudat. Azt mondogatja : szarok vagyunk, megérdemeljük -és ehhez hasonló hülyeségek. El kell tûnnünk innen, stb. Próbál alkudozni a helyzettel: Ha nem
lennénk ilyenek, ha nem tennénk ezt, ha így, ha úgy, alkudozik, hogyha mi nem lenne akkor ez a helyzet sem lenne. Próbál kibújni a cselekvés alól. Ebben a fázisban még szorong a testvérünk. szorongásait vetíti ki magából mikor mindenrõl, beszél csak a probléma valódi megoldásáról nem akar. (Arról, hogy le kell mondania dolgokról, és rendbe kell tennie magát és a környezetét - ami nem kellemes dolog, sõt nagyon kellemetlen)

5. A negyedik fázis a depresszió. Általában azok esnek ebbe, akik az alkudozgatás után elkezdenek megoldásokat keresni. Próbálják felmérni a helyzetet és rájönnek, hogy az egyáltalán nem rózsás. A helyzet ugyan nem teljesen reménytelen, de nagyon rossz. Bárhova néz a globalista illuminátus irányítás köszön vissza. Rádöbbenni, hogy egy szövevényes, ezerfejû gólem hálózat az ellenfél nem épp szívderítõ gondolat. Mivel nincs a szeme elõtt a megoldás, elmegy a kedve mindentõl. Lehangolt lesz, szomorú. Inkább nem akar foglalkozni ezzel az egésszel, hogy ne érezze ilyen terhesnek a sorsát.

6. Az ötödik fázis az elfogadás, belenyugvás. Ebben a fázisban a személy belenyugszik az állapotába. Felméri a helyzetet és belátja, hogy nagyon nehéz tenni bármit is a rendszer ellen. Mivel az, több lábon áll és több felõl is biztosítva van. Ebben az állapotban már nem probléma beszélni a helyzetrõl. Az ember nyugodtan beszélhet bármilyen tényrõl anélkül, hogy rossz kedve lenne tõle, vagy lehangolódna. Már immunins a rendszer csapdáira és elfogadja a helyzetet.
CSAK EBBEN a lelki állapotban lehet elkezdeni gondolkozni a megoldásokról. Aki elfogadja a tényeket, nem tagadja, nem akar alkudozni (bízzunk a politikusokban, Istenben, az ufókban, stb.) az kezdi világosan látni a dolgokat. Észreveszi a pajzson a repedéseket, hogy a rendszer nem tökéletes. Hogy vannak lehetõségei.

7. A hatodik, és egyben utolsó fázis, amikor valaki komolyan és õszintén elkezd gondolkozni az igazi megoldás megvalósításában. Amire valaki idáig eljut addigra a rendszert majdnem teljesen ismernie kell. Az összefüggéseit, a mûködési elvét (hogyan mûködtetik és ez miért lehetséges) és a rendszer hibáit és gyengéit.
A megoldás nem jelent semmi különös dolgot, mintsem a rendszer hibáinak és gyengeségeinek ismeretében egy mindennapos szívós aknamunka, amelyben ezek a gyengeségek és hibák kiaknázásra kerülnek annak érdekében, hogy a rendszert gyengítsük. Az sem biztos, hogy a rendszert le tudjuk gyõzni, de az elõrehaladását nagymértékben meg tudjuk lassítani, és akadályokat tudunk gördíteni az útba amennyiben embereket sikerül a mi oldalunkra állítani.
Ezek tehát a fázisok. Most pár szóban a célokról és az eszközökrõl: A célunk az, hogy a kiszemelt embertársunkat, testvérünket egyel följebb menedzseljük, mint amelyik állapotban éppen van. Aki még tejesen meg van tévesztve az a mínusz egy állapot :-) Abból rengeteg van. de a cél, hogy eljusson õ is a nulladik fázisba. AKi meg már ott van, azt tovább kell vezetgetni. Ez a munka célja. Ugyanis amikor valaki eljut a cselekvõképes fázisba a saját elképzeléseivel és ötleteivel fog hozzájárulni a közös célunkhoz. Onnantól kezdve õ már egy igazán felébredt testvér, akivel közösek a céljaink. Nem kell tovább menedzselni, õ fog másokat bevonni és fejleszteni, hogy belõlük is cselekvõképes ellenálló lehessen.
Az eszközeinkrõl: az idõ. Az idõ a mi erõforrásunk. bánjunk vele hatékonyan. Más eszközünk ugyanis nem nagyon van.

Amikor "felébredt" nemzettestvéreinkkel beszélgetünk célszerû kifürkészni, hogy éppen ki melyik fázisban van. Ezzel sok fölösleges veszekedéstõl óvjuk meg magunkat és másokat. Amennyiben mi már eljutottunk a cselekvõképes szintre akkor legyünk türelemmel embertársaink iránt, hiszen mi se úgy születtünk, hogy már mindent tudtunk. Mindazonáltal mindenki magába tekinthet és eldöntheti, hogy õ valójában melyik szinten van. Aki még nem volt depressziós állapotban a helyzettel kapcsolatban az nem feltétlenül cselekvõképes. Valószínûleg még csak nem tud eleget a helyzetrõl, ami ahhoz kellene, hogy teljesen kiakadjon :-) Még reménykedik. Istenben, fegyveres ellenállásban, a pártjában, a kínaiakban, az ufókban, stb. (ez még az alkudozás szintje csak). A depresszió azt jelenti, hogy felmértük, hogy önmagunkon kívül másra nem nagyon számíthatunk és azt is felmértük, hogy az ellenfél rendelkezik a földi erõforrások gyakorlatilag szinte mindegyikével. Pénzzel, energiával és az Információ elosztással is (média).

Jó, ha ezeket tudjuk, mert így azt is tudjuk, hogy egyes fázisokban mivel segíthetünk legtöbbet a testvéreinknek. Mert minél elõbb jutnak el a cselekvõképes szintre annál jobb.

Valójában a megoldás pofonegyszerû: A megtévesztett embereknek meg kell mutatni a megtévesztést aztán szépen "menedzselni" kell õket egészen addig, amíg cselekvõképes stádiumba nem jutnak. :-) Ennyi. Ebbõl is láthatjuk, hogy nem igazán érdemes mindenkivel vagy akárkivel és bárkivel foglalkozni. Csak olyan emberekbe érdemes energiát beletenni, akik szeretteink és közel állnak hozzánk ezért fontos, hogy tisztán láthassanak, illetve akik öntudatukra ébredve nagymértékben tudnák segíteni az ügy elõrehaladását. Nem mindenkit kell ugyanis felébreszteni, hanem használható embereket. Akik felébredve állhatatos munkájukkal képesek mások felébresztésére. Egy értelmi fogyatékos vagy egy óvodás ébresztgetésével ne pazaroljuk az idõt. Az idõ egy erõforrásunk ezt még nem vették el tõlünk, mi gazdálkodunk vele. Használjuk ki jól. Akárkit ne ébresztgessünk és akárkikkel ne is tépjük a szánkat órákon keresztül. Csak aki közel áll hozzánk vagy a megnyerésével egy jó embert tudunk szerezni az ügy mellé. Egy jó gondolkodó, egy kreatív bátor ember sokszor többet ér tíz szerényebb képességûnél. Mivel ötleteivel és egyéniségével több hasznot hajt.

Tehát: ismerjük fel testvéreink ellenállás fázisait és olyan embereket "menedzseljünk" inkább, akikben van fantázia. Vezér egyéniségeket, hangadókat, akikre hallgat a "többi". Használjuk ki a lehetõségeinket ésszel!

Ez a munka nem mindenkinek való. Mert sok idõ és energia elmegy vele. Csak olyan vágjon bele, akinek nincs kis gyermeke (még vagy már) aki nem frissen nõsült stb. Akinek a családi dolgokat kell mûvelnie, az foglalkozzon azzal. Utánpótlásra is szükség van. Mindenki nem lehet ellenálló. Valakinek dolgoznia is kell és gyereket szülni, nevelni.
Aki viszont belevág, az képezze magát mindennap és próbálja meg tervszerûen menedzselni azokat, akiket kiválasztott magának. Akiket ki akar szedni a mátrixból. NEM LESZ EGYSZERÛ - elõre szólok. De terv szerinti cselekvéssel okosan
Türelmesen és szívós munkával eredményt érhetünk el. gondoljatok erre.
Akarok egy írást arról is, hogy milyen módszerekkel lehet embereket a nulladik fázisra eljuttatni (onnantól meg már önmûködõ - szinte - a dolog csak egy kis menedzselés szükséges) de ehhez több tudás kell, mert a jelenlegi még nem elégséges. Mások is törhetik ezen a fejüket.

Ezt az írást szabadon lehet terjeszteni, és bátran ki lehet egészíteni pozitív kritikákkal, megjegyzésekkel, amik segítenek a megvalósításban.

/Bukovinai/

Hozzaszolasok

842 #11 842
- 2010. November 20. 13:05:15
A cél nem az önfeláldozás, hanem a kötelességünk, célunk maradéktalan megvalósítása. Addig senki nem pusztulhat el közülünk még a magaelé kitüzött feladatot nem teljesítette. Megalkuvásnak, önfeladásnak gondolatainkban helye nincs!
1505 #12 1505
- 2010. November 20. 13:05:35
Skorpió58
Köszönet ezért a linkelésért (ami nekem személyesen is adott egy többletet, privátban leírom, ha érdekel), ami vélhetöen sokaknak jól jött...
Isten adjon jó eröt, egészséget!

H 4ever
32 #13 32
- 2010. November 20. 13:24:35
Nagyon jó írás, kösz Bukovinai!
A fent felsoroltak egyik tényezõje a bizonytalanság, (ami akár bénító is lehet), az ismeretlentõl való félelem, amit kezelni kell és lehet is: "Ahhoz hogy valaki hatásosan tudja kezelni a bizonytalanságot, a gondot vagy a döntést, elsõsorban - mint minden cselekedet elõtt - lelki fölkészültség kell."
http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/oszkatona-tanacsai/4144

Csak a lényeget felejtettem ki: minden fázison végig mentem mire elérkeztem a cselekvésig - nekem ehhez 4 év kellett.
2471 #14 2471
- 2010. November 20. 13:48:12
Kunleányka valamikor én is háborogtam ha valaki elkezdte mondani hogy Jézus magyar volt azaz partus skytha. Aztán csak izgatott a dolog mi a fenérõl beszél ez nekem és lassan a magyar östörténet közepén találtam magamat és egyre beljebb kotorásztam magam mint a kikac az almába.
Igy megy ez.Természetesen pont ezen oldalak foglalkoznak a napi problémákkal is. És igy nálam csak a cigánygyilkosságok kellettek (a fenének kellettek csak voltak) amik végképpen politikai nézeteimet is átállitották.
Igaz valahol mindig tartózkodtam a vallási politikai irányzatoktól és csak mint szimpatizáns.
Lényeg valóban vannak fázisai az ébredésnek és ezen fázisokban hol a 2-hol a 4 pontnál lehetünk ide oda csuszkálva a fejlõdésben.Egyszeri megvilágosodás az nincs ne is várjuk hogy kigyullad a 150W körte a fejünkben.
Tettszik a nickneved aranyos:)
32 #15 32
- 2010. November 20. 15:59:21
9323 okostojás, mert a pszichomókus egy napja is 24 órából áll és másnak is lehetnek gondolatai, meg egyébként is, tudod mennyi embert lehet felébreszteni egy nap? Fõleg ha még tiltakozik is, meg hülye kérdéseket tesz fel:o
791 #16 791
- 2010. November 20. 16:32:25
Érdekes, elgondolkoztató írás, amit mindenképpen érdemes volt föltenni, még akkoris ha Jani Papa kritikája áll, hogy a felsorolt szimptómák nem mindig jelentkeznek annyira menetrendszerû sorrendben mindenkinél.
Személy szerint én az utolsó elötti fázishoz szeretnék hozzászólni. Ahhoz amikor az egyén fölismerte ezt a világunkat behálozó sátáni rendszert, annak iszonyú elhatalmasodását, tudatmérgezését, beleértve a személyt önmagát is és ennek hatására megretten. Ezt a fázist én csakis a Hittel tudtam legyõzni. Azzal hogy ez a világ beleértve még a Gonoszt is és annak földi helytartóit és számtalan kiszolgálóit is, mind a Teremtõ Isten által létrehozott keretekben mozoghatnak csak. A másik segítõ gondolat az, hogy a feladatokat emberszabásúra kell venni. Már egyszer-kétszer elmondtam, de ezzel kapcsolatban is Budaházy Gyuri mantrája jut eszembe. Az hogy egyszerûségében is mennyire bölcsek azok.
2471 #17 2471
- 2010. November 20. 16:55:47
Tom én pedig azzal tudom valahogy elviselni, hogy akinek tudok és rászorul segitek.
Önmagamat adom a fizikai tettrekészségemet mert csak azzal tudok gazdálkodni ami magam vagyok!
Tehát tennem kell valamit ahhoz hogy ne csak szájtátva ahllgassak olvassak és nézzek ki a fejembõl mert nekem az 0.
791 #18 791
- 2010. November 20. 17:07:31
Az se rosz módszer Hegel!B)
154 #19 154
- 2010. November 20. 17:25:27
Remek a cikk, és nagyon jók a kiegészítõ hozzászólások is.
Nagyon egyetértek azzal a megállapítással, hogy:
„Az idõ a mi erõforrásunk. bánjunk vele hatékonyan. Más eszközünk ugyanis nem nagyon van.”
Tegnap magam is hasonló dolgokon gondolkodtam egy cikkel kapcsolatban, mely szerint „Erdélyben 12 órás munkaidõt vezetne be a kormány.”

Ebbõl rögtön cion bölcseinek jegyzõkönyveire asszociáltam, ami a népeknek sokkos állapotban lévõ IDEJÉVEL fut versenyt.

„Arra van szükségünk, hogy a világ népei az új alkotmány kihirdetésének elsõ pillanatától kezdve:
- amíg a forradalom befejezett ténye még elkábítja õket,
- amíg még a rémület és bizonytalanság állapotában vannak
- egyszer s mindenkorra ismerjék fel: annyira erõsek, annyira legyõzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak, hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk bármikor és bárhol ellenállhatatlan erõvel elfojtani, hogy egy csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük...
Akkor félve és reszketve be fogják csukni szemüket és meg fognak elégedni azzal, hogy megvárják, mi lesz mindennek a vége.
A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi vagyunk a farkasok.
És tudják önök, mi történik, ha a farkasok betörnek a nyájba? ...


Sokkos állapotba hozni a népeket és nemzeteket, ez az ellenség módszere. Mikor az emberek a FELÉBREDÉS PILLANATÁBAN A RÉMÜLETTÕL MOZDULNI SEM TUDNAK, AKKOR LECSAPNI RÁJUK – amíg még nem eszmélnek.

Meggyõzõdésem, ha ez a téma Erdélyben már napvilágot látott, akkor ezzel számolhatunk mi magyarok is.
Az „új alkotmányig” pedig már NINCS SOK IDÕNK!!!

Mégis mire lesz jó ez?
A kiéheztetett, fizikai erejétõl és idejétõl megfosztott, dögrováson lévõ nemzetek ellenálló erejének csökkentésére.

Ha a veszély nyilvánosságra hozatalának pillanatában akár csak egy másodpercet is késlekedünk, (legyen az bármilyen veszély is), akkor végünk, mint a „szénné égett botnak”.

Erre épít az ellenség is, és arra, hogy a zavarba hozott tömegek „megvárják, mi lesz mindennek a vége.”

Nem kéne, hogy váratlanul érjen bennünket ez az idõszak, és fõleg nem lezsibbadt állapotban, hanem visszakézbõl azonnali ellenállásba lendülni!!!
Ne mi merevedjünk le, hanem az ellenség az AZONNALI és VÁRATLAN meglepetéstõl!!!
2806 #20 2806
- 2010. November 20. 17:52:18
Tia 64
Jók a megállapításaid,Neked is ajánlom fentebbi két linkemet Üdv

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.06 masodperc
635,069 egyedi latogato