Járványszerû népbetegség a cukorbaj, derült ki szombaton a kaposvári sportcsarnokban a Diabétesz Világnap országos rendezvényén: régen a hárommillió koldus, lassan a hárommillió cukros országa leszünk.

– Meddig kell várni? – aggodalmaskodott a lila kabátos asszony a kaposvári sportcsarnok elõtt kanyargó sorban.
– Gyorsan megy – nézett fel a szûrõkamionba vágyókat regisztráló alkalmazott. – Hatan mehetnek egyszerre, óránként huszonöten-harmincan sorra kerülnek.

A mobil szûrõállomás a Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szûrõprogramja keretében éppen a Diabétesz Világnap országos rendezvényére érkezett a somogyi megyeszékhelyre: az idén kezdõdött, s 2020-ig tartó program célja az egészségmegõrzés, a betegségek megelõzése.

– Huszonegyféle vizsgálatot végzünk – mondta Dankovics Gergely programigazgató. – Az ilyesfajta egészségnapokon jórészt nyugdíjasokat vizsgálunk, a különbözõ fesztiválokon viszont a fiatalok is érdeklõdnek.
A sportcsarnokban eközben a Diabétesz Világnap alkalmából Kincses János, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke arról beszélt, óriási szükség lenne egy nemzeti diabéteszprogram beindítására, ám ehhez nem elég, ha csak a betegek akarják, a politikai elit és a társadalom támogatására is szükség lenne.
A program célja az egészségmegõrzés, a betegségek megelõzése

– Mindenképpen szemléletváltásra lenne szükség – tette hozzá Winkler Gábor, a Magyar Diabetes Társaság elnöke –, hogy nem csak egy nap figyeljenek a cukorbetegekre, hanem a mindennapokba kerüljön be a diabétesz.

Dezsõ Enikõ, a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház fõorvosa sokkoló adatokkal támasztotta alá, miért is tartja a szakma – egyre jobban, szinte járványszerûen terjedõ – népbetegségnek a diabéteszt.
– Nincs ugyan hivatalos központi adat, de tudjuk, idehaza a lakosság hét-tíz százaléka cukorbeteg – mondta a fõorvos asszony. – A nagyobb baj, hogy a betegek fele nem is tud róla, mi a baja.

Pedig a diabétesz krónikus betegség, ha nincs megelõzés, illetve nem kezelik megfelelõen súlyos szövõdmények léphetnek fel: a helytelen táplálkozás – a kivetítõ ellenoldalán az egyik gyorsétterem-lánc hirdetése hívogatott... –, a mozgásszegény életmód, a belõlük következõ elhízás vezethet cukorbetegséghez, mely szövõdményeképpen infarktus, vakság, végtag-amputáció, stroke, vese- és idegrendszeri elégtelenségek léphetnek fel.

A Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1991 óta szervezi meg minden év november 14-én a Diabétesz Világnapot: ezen a napon született ugyanis Frederick Banting, akinek Charles Besttel közös gondolata vezetett az inzulin 1922-es felfedezéséhez.

A WHO különleges figyelmet szentel a diabétesznek, ugyanis a világon közel 300 millióan érintettek a betegségben, mely – illetve valamilyen szövõdménye – évente 3,8 millió ember halálát okozza, s az idén 232 milliárd dollárba került a diabéteszesek kezelése. Magyarországon nagyjából egymillió beteg szerepel a nyilvántartásokban, ám közel hárommillióan veszélyeztetettek, ugyanis a cukorbetegség egyik legfõbb kockázati eleme az elhízás, mely a hazai felnõtt lakosság háromnegyedét érinti valamilyen formában. A szakemberek szerint amúgy a következõ másfél évtizedben fõként a fiatalok között nõ a diabéteszesek száma, fõként a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt.

– Magyarországon naponta két cukorbeteg veszíti el a látását – folytatta Dezsõ Enikõ –, míg hétnek amputálják valamelyik végtagját. Évente 2500 láblevágás és kilencszáz vakság oka a diabétesz, a betegek nyolcada valamilyen szívelégtelenségben szenved: a cukrosok között négyszer gyakoribb az infarktus.

A fõorvosnõ szerint a legfontosabb dolog a megelõzés, a kockázati tényezõk tudatosítása – az elhízás, a hajlam, a magas vérnyomás, sõt, a kor elõrehaladtával nõ a betegség gyakorisága –, fõként a II-es típusú cukorbetegségnél – az I-es típusú, fõleg gyermek- vagy fiatal korban kialakuló inzulinhiányos nem megelõzhetõ –, mellyel az esetek döntõ többségében késõn fordulnak orvoshoz az érintettek.

Forrás: Link