(Most terítik az ECHELON-t végre? NBH Szakszolgálat? Jesszusom, hová szaladjak? Nyugodtan beszéljetek csak bármit, mert a kiszemelt személy hanganyagából akármit összeillesztenek, amit csak akarnak. Megoldás az, hogy ne fenyegessetek, hanem tegyétek meg! Ne szervezkedjetek az állam ellen, mert olyan nincs, s ezért szabadon beszélhettek bármirõl, õk meg had kapjanak hülyét. minden mondatban kétszer legyen benne a "bomba, robbantás, terror, ölni, gyilkolni, politikus, pénz, drog, fegyver...és egyéb szavak, s ha beszéltek, akkor üdvözöljétek a zsidó-csuprot, aki ki fogja onanizálni a lehallgatott beszélgetést! Jó szórakozást!)
A lehallgatásról készült felvételt mindenki ellen felhasználhatják majd
Ha valaki telefonon súlyos bûncselekményrõl fecseg, az erre vonatkozó információt akkor is felhasználhatják majd bizonyítékként, ha a lehallgatás más ellen irányult és az akciót egészen más bûncselekmény miatt kezdeményezték. A ma hatályos szabályok szerint az ilyen felvételt ki kellene dobni.

Minden lehallgatott szónak súlya lesz – a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat épülete
Bárki ellen és bármilyen bûncselekmény gyanúja esetén felhasználhatják majd a titkos információgyûjtés során keletkezett adatokat, ha a parlament elfogadja a múlt héten beterjesztett igazságügyi csomagot, amelynek része a büntetõeljárási törvény módosítása is. A ma hatályos szabályok szerint bármilyen fontos körülményre is utaljanak a nyomozás elrendelése elõtt bírói vagy igazságügy-miniszteri engedéllyel folytatott titkos felderítés – például telefonlehallgatás, magánlakás bemikrofonozása vagy a postai küldemények felbontása útján – szerzett információk, azokat csak igen korlátozottan lehetett a büntetõeljárásban bizonyítékként elõhúzni. Az egyik feltétel, hogy az engedélyben megadott célszemély viselt dolgairól legyen szó, míg a másokra nézve terhelõ adatokat legfeljebb akkor lehet hasznosítani, ha õk ugyanazt a bûncselekményt követték el, amelynek titkosszolgálati eszközökkel történõ felderítésére a bûnüldözõ hatóság felhatalmazást kapott.
Még kacifántosabb a helyzet, ha nem bûnüldözési célú, hanem a fontosabb közhatalmi vagy gazdálkodó szervezetek nemzetbiztonsági védelmét szolgáló titkos akcióról van szó. Ebben az esetben – például egy telefonlehallgatáskor – hiába derül ki, hogy az engedélyben megjelölteken kívüli más személy esetleg bûncselekményre készül, mert az erre utaló adatokat a nyílt eljárásban nem lehet felhasználni. A nyomozók persze ilyenkor sem teljesen tehetetlenek, hiszen az ügy felderítése érdekében próbálkozhatnak engedélyhez nem kötött módszerekkel – többek között megfi gyelhetik a gyanúba keveredett embert –, s az sem kizárt, hogy vele szemben késõbb a bíró jóváhagyásával alkalmazzanak titkosszolgálati eszközöket.
Könnyen elõfordulhat azonban, hogy a megszerzett információ egyedinek és megismételhetetlennek bizonyul, mert a célszemélyek soha többé nem beszélnek arról a cselekményrõl – például egy vesztegetési kísérletrõl vagy már megtörtént hivatali visszaélésrõl –, amely felkeltette a lehallgatók érdeklõdését. Korábban valami hasonló történt a Fõvárosi Földhivatalok vesztegetéssel gyanúsított vezetõjének ügyében, akit utóbb emiatt nem is marasztaltak el. Igaz, ott felmerült a titkosszolgálat felelõssége is, mert nem tettek azonnal feljelentést, hanem tovább folytatták az adatgyûjtést, s az ügyrõl a nyomozás lefolytatására jogosult szervek csak jelentõs késedelemmel szereztek tudomást.
HIRDETÉS

A közigazgatási és igazságügy-miniszter ezen a területen is rendet akar, és a büntetõeljárási törvény módosítását kezdeményezi. A tervezet szerint a titkos információgyûjtés során bárki akadjon horogra, ellene a felderítés során keletkezett adatok gyakorlatilag korlátlanul felhasználhatók lesznek, feltéve, hogy a titkosszolgálat – amely maga nem nyomozhat – azonnal feljelentést tesz, illetve a rendõrség vagy az ügyészség nyomban büntetõeljárást indít. Ez persze nem minden bûncselekményre igaz, hanem csak azokra, amelyeknél a titkosszolgálati eszközök alkalmazása egyáltalán szóba jöhet. Ezek a legalább öt év börtönnel sújtható, illetve üzletszerûen vagy bûnszövetségben elkövetett cselekmények, de például a hivatali visszaélés a büntetési tételtõl függetlenül e körbe tartozik.
A büntetõeljárási törvény módosítása után a bûncselekményre utaló adatokat tehát nemcsak az engedélyben szereplõ személy meghatározott jogsértése esetén lehet bizonyítékként a bíróság elé terjeszteni, hanem a súlyosabb bûnügyekre utaló valamennyi információt felhasználhatják majd. Szélsõ esetben így az is elfordulhat, hogy olyan beszélgetést hallgatnak le, amelyben a hatóságok elõtt korábban ismeretlen ember az eljárás tárgyát képezõ ügytõl teljesen független más bûncselekményrõl fecseg ki telefonon részleteket. Most az ilyen felvételt ki kell dobni, bár azt semmi nem tiltja, hogy az ügyet más módon bizonyítsák. Jövõre azonban már nem lesz szükség kitérõkre, kétes sikerrel kecsegtetõ újabb akciókra, mert a cselekményt – amelyrõl a bûnüldözõk tulajdonképpen véletlenül szereztek tudomást – a felvétel alapján bizonyíthatják.
Változatlanul maradnak azonban bizonyos korlátok. Az egyik, hogy kisebb súlyú bûncselekmények esetén a lehallgatás során szerzett adatok nem szolgálhatnak bizonyítékként; az ilyen ügyeket másként kell felderíteni. Ugyanakkor a célhoz kötöttség a nyomozás elrendelése után folytatott titkosszolgálati akcióknál továbbra is fennmarad. Vagyis: a rejtett adatgyûjtés alapvetõen csak az engedélyben meghatározott személlyel szemben szolgálhat bizonyítékként, mások esetében pedig az információk közvetlenül kizárólag akkor használhatók fel, ha a titkosszolgálati eszközök alkalmazását jóváhagyó határozatban szereplõ bûncselekményt követték el.
Eddig teljesen életszerûtlen volt, hogy a titkos információgyûjtés során keletkezett adatokat egyszerûen kidobták, és egy másik eljárásban próbálták meg újra beszerezni. Ez kétségkívül az ügyek halálát jelentheti. A javaslatot ezért az igazságszolgáltatásban dolgozó forrásaink jónak tartják, azt viszont nem, hogy a nyomozás elrendelése elõtt folytatott titkos akciók felett az ügyész nem gyakorol semmilyen felügyeletet, az engedélyt kiadó bíró pedig nem férhet hozzá valamennyi irathoz, így hiányzik a külsõ kontroll. A bizonyítékok felhasználásának lehetõségét csak úgy lehetne kiterjeszteni – állítják –, ha biztosítják a nyomozó hatóság ellenõrzésének feltételeit is.
Más vélemények szerint egy demokratikus társadalomban a privátszféra védelmét szigorú szabályoknak kell garantálnia. Ennek egyik eleme, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazását kizárólag célhoz – tehát konkrét személyhez és bûncselekményhez – kötötten lehet engedélyezni. Ha a rendszer nem így mûködik, félõ, hogy a hatóságok kevésbé tisztelik majd a magánélet szentségét, és gyakrabban fognak kutakodni, hátha találnak valamit. Ezzel kapcsolatban egyébként forrásaink felvetették: a hatályos szabályok szerint telefont lehallgatni vagy más hálószobatitkai után kutakodni csak akkor lehet, ha más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, illetve aránytalanul nagy nehézséggel járna. Gyakorlati szakemberek szerint is kérdéses, hogy ezt a követelményt ma mennyire veszik, vehetik komolyan, amikor az engedélyt kiadó nyomozási bíró sem láthat bele a rendõrség kártyáiba.

Link