Tie-Pilot teszi fel a kérdést írásának bevezetõjében és meg is válaszolja. Mivel én nem az õ gondolatait akarom folytatni, hanem a saját utamat járom, ezért én új választ keresek a régi kérdésre. Ha ez bizonyos vonatkozásokban összecseng Pilot véleményével, akkor azt tekintsétek az azonos kérdésfelvetés vonzásának.

Tehát azért kell mással is foglalkoznunk, mert az élet elénk hoz sok kérdést, olyanokat is amelyek nem tartoznak ugyan szorosan a napi megélhetés sokasodó gondjai közé, sõt a hírekben és tudósításokban sem szerepelnek. Azonban egy kisebb közösségben szinte törvényszerûen felmerülnek olyan kérdések, amelyek a résztvevõk különbözõ tájékozottságából, világnézetébõl, érdeklõdésébõl adódnak és véleménykülönbség formájában nyilvánulnak meg. Mivel ez a meghatározás csupán a személyekben rejlõ különbségeket ragadja meg, ezért ki kell egészíteni azzal is, hogy ezek a véleményeltérések bizonyos statisztikai törvényszerûséget is mutatnak, abban az értelemben, hogy vannak támogatott, tûrt és tiltott nézetek, vélemények és információk. Mivel ez a hármassága a tudásnak történelmileg igazoltan bizonyos hatalmi érdekeket takar, ezért a hatalom legitimitásának megkérdõjelezése okvetlenül szükségessé is teszi, hogy a hatalomgyakorlás tudati megalapozottságát biztosító -és alapigazságok szintjén rögzült- ismereteinket felülvizsgáljuk egy-egy ilyen véleményeltérés alkalmával. Hát ezért gondolom azt, hogy bizonyos dolgokról mégis csak kell beszélni, mégha nagyon szûk körûnek is ígérkezik esetleg az érdeklõdés iránta. Talán a közös gondolkodás eredménye, mások véleményének megismerése közelebb visz bennünket annak megértéséhez, mi is történt velünk az elmúlt évezredekben, amirõl nekünk nem tanítottak semmit.
Bukovinai társunk jelentette ki egy hsz-ben, hogy "Túl nagy itt ez az erõlködés a Nimród felé."

Link

Link
Tényleg túl nagy? Mirõl is van szó? Röviden csak arról, hogy Nimród királyt, a Föld elsõ királyát Atillán át az Árpád-házi királyaink õsüknek tekintették és ezt krónikásaink közül többen meg is örökítették mûveikben.

Mivel dr. Endrey Antal: A Nimród-monda háttere címû tanulmányától tömörebben nem tudom összefoglalni a lényeget, ezért következzék az idézet Botos László tanulmányából, amely a Link
oldalon olvasható teljes terjedelemben. Dr. Endrey Antal tanulmánya faximilében itt Link
elolvasható.

"Középkori krónikáink a magyarság elsõ õseként a legendás Nimródot jelölik meg. Nimród elõször Kézai Simon, Kun László udvari papja, 1282 körül írt Gesta Hungarorum-ában lép fel a magyar történetírásban. Kézai elmondja, hogy a vízözön után 201 évvel az óriás Nimród (ki a kéziratok egy részében Ménrót néven szerepel) egész nemzetségével hozzáfogott a bábeli torony építéséhez. A nyelvzavar után Evilát földjére költözött, mely Perzsia egyik tartománya és ott felesége, Enéh két ikerfiút szült neki, Hunort és Magyart. Ettõl a két fiútól és a szolgálatukban álló vitézektõl származtak a hunok és a magyarok. Ezt a történetet több mint húsz középkori magyar krónika megismétli, sõt még egy német krónika is átvette.

Ki volt Nimród? Neve a Bibliában is szerepel, mint Noé legrosszabb fiának, Kámnak egyik leszármazottja. A Biblia elsõ könyve, a Genezis, ezt írja róla: ’Nimród volt az elsõ uralkodó a földön. Hatalmas vadász volt az Úr elõtt, innen a mondás, akárcsak Nimród, hatalmas vadász az Úr elõtt. Birodalmához tartozott Bábel, Erek és Akkád, valamennyi Sinár földjén.’ A Genezist kb. Kr.e. 950-ben írták. Az idézett szöveg arra utal, hogy Nimród már akkor is legendás hírû személy volt, ki már kissé elmosódott a történelem homályában.

A modern történettudomány minden különösebb vizsgálat nélkül ’szép mesének’ nyilvánította a magyar Nimród mondát, Kézait pedig azzal vádolta meg, hogy Nimródot egyszerûen csak ’kölcsönvette’ az Ószövetségbõl, hogy a magyarságnak elfogadható bibliai õst szerezzen.

A feltett kölcsönzésnek azonban sok akadálya van. Nimród ugyanis, mint Kám leszármazottja szerepel a Bibliában, viszont a keresztény egyházatyák, kiket Kézai jól ismert, a magyarokat és a hunokat egyöntetûen Noé másik fiától Jáfettól származtatták. Ha tehát Kézai egyszerûen a Bibliából szedte volna Nimródot, az Egyház tanítása ellen járt volna el, Kám nemzetségében keresve õst nemzetének. Ezt pedig, mint katolikus pap, fõként mint a király saját lelkésze, nem tehette meg.

A Biblia arról sem tud, hogy a bábeli tornyot Nimród építette volna. Viszont az araboknak van egy õsrégi mondájuk, hogy a bábeli tornyot Nimród építette, mert akarta látni Ábrahám Istenét. Hasonló mondák más népek közt is maradtak fenn Mezopotámiában és a Közel-keleten. Ezekrõl azonban Kézai nem tudhatott. Honnan került tehát ez a motívum krónikájába?

A modern Biblia tudomány azt is megállapította, hogy a Genezisben Noé leszármazottaiként szereplõ személyek nem egyéneket képviselnek, hanem népeket és országokat, s hogy az ószövetségi zsidók Kám nemzetségébe azokat a népeket sorozták, melyek legveszedelmesebb ellenségeik voltak. Ezzel kapcsolatban érdekes megjegyeznünk, hogy Nimród a régi arab legendákban következetesen, mint Ábrahám ellensége szerepel. Mint hogy Ábrahámot az arabok éppúgy õsüknek tekintették, mint a zsidók, ez a szembeállítás arra utal, hogy Nimród népe a szemita népeknek igen veszedelmes ellensége lehetett és felettük uralkodott is.

Nimródnak ez az ellenszenves beállítása a késõbbi zsidó irodalomban is megmaradt és a korai keresztény egyházatyák is átvették. Így pl. a ’Naftali Testamentuma’ (Talmud) címû apokrif zsidó írat az ’istentelen Nimródról’ beszél, aki a népeket Isten ellen lázadásra vezette. Szent Izidor szerint, Nimród tanította a perzsákat a tûz imádatára, Szent Epifániosz pedig azt írja, hogy Nimród ’a fekete kus fia, fedezte fel a csillagászatnak és mágiának gonosz tanait.’

A fentiekbõl kitûnik, hogy Nimród a Kézai korában közkézen forgó egyházi irodalomban egyáltalán nem szerepelt rokonszenves személyként, akit egy tisztességes katolikus pap nemzete számára kívánatos õsnek tekintett volna. Kézai tehát nemcsak a Biblia korában divatos értelmezésével, de egész keresztény mûveltségével szállt szembe, amikor a magyarságnak Nimródtól való származását nyíltan megvallotta.

Jellemzõ, hogy a Képes Krónika szerzõje, aki Nagy Lajos korában írt, vitába száll a Nimród-mondával, hangsúlyozva, hogy az ellentétben áll az egyházatyák tanításával, de amikor egy késõbbi fejezetben az Árpád-ház családfáját sorolja fel, Álmos vezért maga is Nimród egyenes leszármazottjának tünteti fel. Az Árpád-háznak tehát kellett lenni egy hivatalos családfájának, melynek elején Nimród szerepelt, s ez még bizonyára a honfoglalás korából, a kereszténység felvételét megelõzõ idõkbõl származott.

Érdekes megjegyezni, hogy egy angol történész, Tawnley-Fullam, már 1911-ben felvetette a gondolatot, hogy a Nimród mondában foglalt magyar hagyomány független a Bibliában foglalt Mozesi hagyománytól. Ezt a véleményt a magyar történészek teljesen mellõzték, bár a jó nevû Westminster Review-ban jelent meg.

A magyar Nimród-monda elemei tehát arra utalnak, hogy a magyarok még abban az idõben kezdték el Nimródot õsüknek vallani, amikor maguk is Mezopotámia vidékén éltek és ott szemita népek felett uralkodtak."

Arra hívom fel a figyelmet, hogy Nimródot a szemita népek igen veszedelmes ellenségüknek tekintették. Ugyanakkor viszont érdekes kettõsségre figyelhetünk fel, mivel a Biblia nem tud arról, hogy a bábeli tornyot Nimród építette volna, míg az arab monda megõrizte ezt az eseményt. A másik ellentmondás, hogy az arab õsmonda és a Naftali Testamentuma másképpen magyarázza a bábeli torony építésének okát. Ezek a különbségek arra figyelmeztetnek, hogy itt az információt az egyik fél a saját érdekei szerint manipulálta. És itt kell visszautalnom bevezetõ magyarázkodásomra, ugyanis nem mindegy, hogy a kétféle változat együttes ismeretében tudunk-e a kérdésben véleményt alkotni, vagy marad a HIT alapján történõ és emiatt értelmetlen vita a bábeli torony építésének okáról, Nimródról és szerepérõl. Ugyanis saját múltunk megítélésében nagyon nem mindegy, hogy Nimródot az Istennel milyen kapcsolatban látjuk, láttatják velünk azok, akik Nimróddal szemben eleve elfogultak, amint ezt a kétféle információ ellentmondása mutatja. Nem mindegy, hogy Istennel szemben fellépõ személynek állítják be nekünk, sugallva istentelenségét, vagy pedig csupán kíváncsinak. Nem mindegy, hogy Nimródot és ezáltal népét istentelennek, vagy istentisztelõnek tartják-e mások. Egyébként pedig Ábrahám istenérõl szól a történet, márpedig iránta legfeljebb Ábrahám és népe tartozik tiszteletet tanúsítani. Ez pedig egy igen nagy csúsztatása a Biblia szerzõjének/szerkesztõjének.

Ha ezt a kérdést végiggondoljuk, akkor azt is beláthatjuk, hogy a r. kat egyház mögött ugyanazok a szemita rétegek álltak és állnak a mai napig, akik Nimródban és népében ellenséget látnak és ekként is viselkednek velünk. Tovább gondolkodva, ha a Nimródtól való származástörténet már a korai idõszakban is magyarázkodásra kényszerítette Kálti Márkot, akkor volt-e esélye annak, hogy Nimród kultusza ápolható marad? Eleve, csak a királyi család ápolhatta volna, hiszen az õ családfájuknak volt gyökere. Azonban ilyen egyházi nyomás alatt erre esély nem lehetett, ezért a Nimród kultusz hiányának felemlegetése átlátszóan provokatív, jobb esetben meggondolatlan. Azon is el kellene gondolkodni, hogy míg István körül állami ünnepek felhajtása zajlik, addig Nimród létét és szerepét megkérdõjelezik, illetve mély hallgatás veszi körül, amit aztán egyesek nem átallanak érvként hangoztatni ellenében, ezzel a jelenlegi rendszer szekértolóivá válnak maguk is.

Márpedig, ha a Nimród iránti -vallásban õrzött- elfogultság bizonyítást nyert, akkor azon sem nehéz elgondolkodnunk, hogy vajon kiknek és miért érdekük Hunor és Magyar mondájának apjukon, Nimródon keresztül történõ megkérdõjelezése és elvitatása. Mert ez már nem Nimródról szól, hanem az utódairól, Hunorról és Magyarról, hunokról és magyarokról, végsõ soron rólunk, akik most itt élünk a Kárpát-medencében és lelkünkben valljuk-vállaljuk magyarságunkat, ellentétben azokkal, akik számára Nimród csak az elsõ szabadkõmûves volt, akinek semmi köze a magyarsághoz, vagy azokkal akik kiárusításon szerzik/szerezték magyar állampolgárságukat. És ez lényegesen fontosabb dolog István/Vajk történelmi szerepének megítélésénél. Itt van az eb elhantolva!

Remélem az idézetek nem mentek gondolataim érthetõségének rovására!

Nyilas