Valójában eléggé fontos ez a téma. A jövõnk info is valami olyasmit mond, hogy az erkölcsi alap mindenekfelett. Nekem egyébként tetszenek Hüllõ indulatai - õ idealista. A többiek inkább realisták. Az életben ideális helyzetet tûzünk magunk elé, de reálisan történnek a dolgok. A hétköznapokban konfliktusok adódnak ebbõl a kettõs megközelítésbõl. Az erkölcs egyébként micsoda? Azoknak az együttélési szabályoknak az összessége, amivel egy közösség hosszabb idõ alatt sikeresen fennmaradt. Innen nézve, van értelme azt mondani, hogy errkölcsi örökség. Hiszen, egy népességhez, annak kultúrájához tartozik, s mondhatjuk, hogy részben a jól kipróbált erkölcsi szabályok segítik a közösséget a fennmaradásban. Persze, ehhez a kultúrához nem maguk az erkölcsi tételek, hanem annak a komolyan vagy komolytalanul vétele is hozzátartozik. Matematikailag nézve, egyáltalán nem meglepõ, hogy minden birodalom széthullását az erkölcsök leromlása, vagy másképp mondva az erkölcsök nem komolyan vétele elõzte meg. Világos, hogyha nem tartjuk be az együttélésnek azokat a szabályait, ami eddig sikeresen támogatta nemzetünk fennmaradását, akkor a nemzetünk elpusztulhat. A jelenlegi helyzet azért nehéz, mert a kellõs közepén vagyunk az erkölcsi leromlásnak - persze ez a honlap kivétel - és az egyén hogy érvényesülhet, hogyan maradhat fenn egyénileg a lezüllött nemzeti környezetben? Mert bizony mondom néktek, ha a mai nõk nagyrésze ribanc, akkor egy átlagos, erkölcsös férfi nem fog tudni érvényesülni, mert szûz nõt nem igazán talál, akivel házasságra léhetne, és ha mégis, akkor a ribanc csak megkóstolja az élet ízét máshol is. Tehát, az erkölcsileg merev férfi hoppon marad, mindenképpen (ritka szerencséje lehet, de a többséget nézve). A tisztességes nõ ugyanígy. Ha mereven ragaszkodik, és el is várja mástól is a tisztességet, akkor vagy nagyon csalódik, vagy vénleány marad.

Ez nem kizárólag a nemiség területére igaz, hanem igaz a társas együttélés összes aspektusára is.

Ha ma tanácsot adnék egy fiatalnak, akkor igenis bíztatnám azokra az értékekre, amiket Hüllõ felvetett, azonban látni kell azt is, hogy a magas erkölcsiséggel megmaradhat tisztának, de ezért nagy az ár. Kiszorul kapcsolatokból, nem jut kellemes érzésekhez, nem lesznek dolgai, a közösség tevékenységi köreibõl is kireked. Röviden, megõrzi a helyét a tisztaságban, de ezért a helyért feláldozza a kézzel fogható dolgokat, élvezeteket. És, ha nem elég erõs lelkileg, akkor értéktelennek fogja érezni az életét siváran kapcsolatok, érzések, kalandok és társak nélkül. Röviden: figyelembe kell venni a jelen kor erkölcsiségét és abba bele kell illeszkedni a saját erkölcsi szintünkkel, különben elveszünk. (csak akkor nem vesznénk el, ha körülöttünk maradna néhány hozzánk hasonló magas-erkölcsû társ) Az egyén nem tudja függetleníteni magát a környezetétõl erkölcsi megnyilvánulásokban sem.

Amúgy, meg egy erkölcsi tétel nem abszolút szent dolog. Ha változnak a körülmények, akkor változtatni kell az erkölcsi szabályokon - az idõ eldönti, hogy kipusztult-e az a nemzet, vagy sem. Jó volt a változtatás, az új erkölcs valóban támogatta-e a fennmaradást?

Oly sokan,oly sokat írnak,pedig csak ,megbecsülés,szeretet,becsület,kitartás, önfeláldozás. Ezen érzések nélkül nem megy,sem a párkapcsolat,sem nemzethez tartozás. Hogyan is tudna bárki együtt élni bárkivel,megbecsülés,szeretet nélkül,hogyan tudna gyereket nevelni becsület és kitartás nélkül,és hogyan tudná szolgálni nemzetét önfeláldozás nélkül. Ahogy ma teszik,,,,,,sehogy.

Látom lecsengett a téma. Köszönöm Nektek a sok megnyitást,hozzá szólást,s biztató szavakat,hogy megosztoztatok velem a fájdalmamban. S Imrém,Neked is,h kiraktad!!! ÁLDÁS!!!

A család az, amely, ha kicsiben nem megy, akkor nagyban is gondok lesznek, ezért nem elhanyagolható a té-ma sem, holnap. Ha nincs erkölcs, akkor árulás, intrika, kavarás van, hazudozás, sunnyogás és minden egyéb, ami kapcsán idáig eljutottunk. Rendezni mindenkinek önmagában, önmagával, segíts-éggel lehet, s kell is.
Béla, nincs mit, hisz tudod!
Áldás!