Ma reggelt elszakadt a lánc. Elpattant, mintha cérnából lenne, ilyen még nem történt velem. A kerékpár nem bírta a nyomatékot, mikor Marcit óvodába vittem, így gyalog fejeztem be a távot. A láncot lecseréltem, de a régi már használhatatlan. Pont, mint az élet maga. Sok történetem van, kettõt-hármat elmondok, csak azok kedvéért, akiket esetleg érinthet. Egyik családi barátunk elismerte, hogy velem kapcsolatos hitetlenkedése a múlt év tavaszán változott meg, mikor ugye arról volt szó, hogy esetleg lekapcsolják a telefonokat és egyéb hálózatokat. Nos, mint kiderült az egyik barátnõje elbeszélésébõl, a zsidók a saját kommunikációs rendszerüket is magyar fejlesztõkkel írattatták meg és egyik közeli ismerõse ismerte el, hogy õ sk. adta át a programot nekik, tudván, milyen célokra is kellhet.

A másik történet sem semmi. Egyik volt kollégám mesélte a minap, hogy alátámassza a zsidók országfoglalásával kapcsolatos „légbõl kapott” meglátásaimat, hogy annak idején még az Õrezrednél is szolgálva (nem rendõr) a fõnöke, mint közismert vallásos és „palesztinbarát” személyként utat intézett Palesztinába. Azt mondja, el sem tudjuk képzelni az ottani viszonyokat, a „csekpointos” áteresztõ rendszert…, amelyek bármelyikén megakaszthatnak és akkor nem jutsz el a munkába, vagy éjszakára haza…
Egy visszahívást követõen pár éve palesztin küldöttség érkezett hazánkba és a szállást mintegy véletlenül a Síp utcában sikerült a „fõnöknek” lerendezni. Mikor õ, mint fullajtár megtudta ezt, már szívta a fogát, de nem volt mit tenni. A delegáció ül a kisbuszban az utca meg le van zárva és a rendõrök kérik a behajtási engedélyt. Õ meg mondja, hogy Õrezred és nem terrorista, de hát ott van a szállás a „palesztinoknak”. – Ekkor már mosolyogtam az elbeszélés hallatán. Rendõr telefonálgat, majd beereszti õket a zsidónegyedbe. Másnap felmegy hozzá az Õrezred „parancsnokhelyettese”, ahogy említette, bár nevét nem mondta, csak azt, hogy ez volt Dobozi helyettese, aki kérdezte, mi is volt tegnap, mert errõl neki tudnia kell, mert õ az izraeli nagykövetség megbízott mossados összekötõje. No hát, akkor vált szemmé és most, mikor találkoztunk, ezt mindenképpen tudomásomra kellett hozza.

Nos ennyit az anekdotákból, de van még bõven, bár már nem tartom annyira fontosnak most elmesélni. Majd ha fagy!

A vakoknak és gyengénlátoknak is fel kellett tûnjön, hogy nem kis dolgok vannak készülõben. Tegnap kapott jelzés szerint a jóbbik is bekeményített, mert Vona-Zazri valahol Szfehérvár környékén a pajtásainak csúnya dolgokról kezdett el legendákat szõni. Olyanokat mondott, hogy vásároljanak be hidegélelembõl, tartalékoljanak, mert szükség lesz rá a közeljövõben. Nocsak, mik elõ nem ferdülnek. Más csatornák szerint a Jóbbik belsejében is tisztában van az értelmesebbje, hogy ki a vezetõik és mire szarvezõdtek, de még várnak. Ugyan nem tudom mire, de várjanak. Aki még most sem fogja – miközben benne van a sûrejében-, hogy ez nem lesz leányálom és a zsidók éppen azért vannak ott, hogy az utolsó pillanatig vakságban tartsák a levágandó, feláldozandó gójokat, azért nem is kár-kár, nem ilyen akárki fiának.

Már nem tartom értelmét minden lényeges cikknek a hozatalát, amit más nyelveken elolvasok, mert szinte azt írják teljes mértékben, amit két éve is már megírtunk. Tessék néha az archívumban is lapozgatni, hátha ismerõs lesz az, amirõl most köhécsel a média.

Ami a szombati dunaújvárosi elõadásomat illeti, öltözzetek idõtállóan. Úgy tudom leszóltak az atyának is, hogy csak módjával "Posta Imrézni" ám, mert irgum, meg burgum. Úgy látszik, hogy nagyon fontos személy lehetek, vagy valami hasonló, bár az atya nem mondta, hogy nem lehet nála megtartani a beszélgetést (úgy, mint korábban már kétszer), de azért lehet még meglepetés, melyen én már nem lepõdök meg. Akkor átmegyünk a szomszédos rendõr-õrsre és ott a nagye-lõ-adóban gyûlünk össze, hátha pár mocsok rendõrnek látszó maffiózó is kap némi ihletet és nem kell maholnap felakasztani demokratikusan a tetteiért. Másik megoldás, hogy gyújtunk egy szertüzet és közösen imádkozunk a Magyarok Istenéhez. A többit meg majd a helyszínen megbeszéljük. Hozzatok fát, esetleg, nehogy Gyurinak kelljen szólni, mert csak kuka van.