Tudom, korán van még az íráshoz, de a csicsókát el kell vetnem a mai nap folyamán, ha már az elvetett kocka is kezd szárba szökni, talán termést hoz a kolompér is idõvel. Mai bejegyzésem nem is annyira politikai jellegû lesz, mert teljesen meddõ vona kivesézni a zúzáját és máját, viszont csemegének had osszam meg veletek egy régi-új információt, amit örömmel véltem tegnap felfedezni egy körlevélben újra. Mellékelve volt az általunk már epésen leleplezett, emlékezetes hamis „barmicu is”, aminek kapcsán a kuruc is készített rólam egy ilyen bizonyítvány. No itt van a tavasz, itt van újra: "Köztudott: Vona Gábor anyai nagyapja Marosán György volt. --- Annak a felesége, vagyis az anyai nagymama volt .... ---
Édesapjától a Zadravecz -nevet örökölte. Annak az anyai nagyapja volt Vona, akitõl felvette a Vona -nevet.

Nyugi, nem fogok belemélyedni és elkalandozni sem, mert nincs nagy jelentõsége és a Zadravecz ugye a tudtunk szerint Zazrivecz, de érdekes lehet az összefüggés, ugyanis Marosán jelszava a következõ volt: „Mától kezdve lövünk” és igencsak szép kommunista karriert futott be, amikorra a rendszerneváltás éveiben Grósz Károly és Thürmer Gyula közvetlen ideológiai társsegítõjévé nem vált. Érdekes ebben Grosz lehet, ugyanis a tudomásom szerint Gaudi-Nagy valójában született Grósz és érthetõ az is, hogy Schiffer is Szakasits –unokaként egy Vona –Marosán padtárssal közösben sok egyéb érdekes dolgot is képesek lesznek magukból kihozni!

De egyelõre tegyük ezt most félre, mert van más is, ami talán kevésbé lényeges és nem is szerettem vona vele foglalkozni, de kénytelen lettem, mert úgy látom rendkívül kaotikus sokak számára ez a Sitt palkós ügylet. Nem elég tudni azt, hogy a fidesz-zsidók mögött állók tették oda és azt sem elég, hogy tudjuk, ez meg az mszp-szdsz zsidókkal azonos, amikbõl meg az lmp-jóbik zsidó-háttérrel ekvivalens, de nem értettem, mi lehet ebben még a kérdés, hisz csakis fogott, szabadkõmûves és/vagy zsidó kerülhet oda. Lehet, hogy Sitt Palkó nemzsidó, de Makrai Kati szint egészen bizonyosan az. Kuncze Gabi (a sok Gabi-Gabi közül az egyik) esetére hívom fel a figyelmeteket, akinek a felesége Fellegi Katalin, aki nem csak az, de ugye Fellegi is, így nem hiszem, hogy Tamáskodni kellene bárkinek is. Palit a beiktatásakor sem tisztelte a kutya sem. Ez tény. Nem csak azért, mert mindenki tudott a múltjáról, ami karrier csakis beépített ügynökökre lehetett korát jellemezve érvényes, hanem egész lénye tiszteletet nem sugallóan szinte elõre vetítette a mostani eseményeket. Nem a doktorijáról van itt szó, sem arról, hogy ez akkoriban teljesen elfogadott volt és a mostani funkcionáriusokat azért ezzel az intermezzóval jól meg lehet zsarolni, hanem arról, hogy pozíciója már beiktatásakor is ideiglenes volt. Ezt mi itt jól sejtettük. Jelesül Morvai-Schwartz személye merült fel már akkor is és ez mostanra sem változott! Miért is?

Talán ez a két kép eloszlatja a kétségeket. Magyaros arcél, magyaros kosztüm, de hát valóban magyarok?



Itt pedig kiegészül a trió Száva Vincével, mert így kerek a körkép-let!


Sitt Palit a saját emberi is csak „palizzák” és õt jól bepalizták, mert csere kell legyen, viszont személye az egész orbáni kormányra ki kell vetüljön és válságot kell okozzon, hivatkozási alapot, precedenst kell teremtsen. Meg kell alapozza a fordulat ideológiai –nép-nemzeti jellegét és közkívánatot kell kifejezzen, miközben közharagot kell, hogy indukáljon és elterelje a figyelmet arról, hogy az "alaptörvényt" éppen március 31-ig lehetett volna még alakítgatni, de errõl ugye szó se volt

Figyeltétek az eseményeket? Károlyi-szobor eltávolítása, Mindszenty rehabilitálása…és akkor itt van egy rövid magyarázat, válaszlevelem egy körímélre, ugyanis nevek kerültek felemlítésre és Balczó Zoli ikertestvére is képbe került, de komolyan:


„Balczó, a másik? Na ekkora zsidó mizériát! Ebbe kapaszkodjatok akkor! Károlyi szobrot elviszik, de ugye az egyik Károlyi átjátszotta a "hatalmat" a zsidó kóhn béláéknak, a testvére meg a Szegedi kormányban : (1919.május 31-tõl). Károlyi Gyula, késõbb min.elnök lesz. A wiki ezt írja: Károlyi Szegeden kérte fel Horthy Miklóst, hogy vállalja el az új Nemzeti Hadsereg felállítását az ellenforradalmi kormány hadügyminisztereként. Itt szövõdött az a barátság, amely (rokoni szálakkal is megerõsítve) életük végéig kitartott, s miután nagybányai Horthy Miklós az ország kormányzója lett, Károlyi Gyula mellette állt az egész korszakban, bizalmasaként és tanácsadóként.
No ez viccnek is igen tréfás, de hát a történelem ismételné magát és passzolna a terveikhez is.
Van még kérdés?”

Balczó Zoli ugye Jóbikos, miközben Csurkának volt az Orbáni bizalmi összekötõje. Átmeneti ló szerepe lehet, amit szabadon váltogathatsz.
Ugyanakkor Mindszenty filoszemita személye azért is érdekes, mert (idézek egy levélbõl):
”Jól értem a fenti címet, hogy eldõlt az államforma kérdése? Rákosi eldöntötte, hogy mi pedig köztársaság leszünk, és azok is maradunk?

Nem lenne jó elõbb ezt tisztázni, és esetleg megtárgyalni Mindszenty óvását, aki annak idején, mint a legfõbb közjogi méltóság, hivatalból megóvta a ránk erõszakolt köztársasági államformát?

Nem gondoltam, hogy Rákosinak ennyi követõje lenne ma is, és mindenki fütyül Mindszentyre!”

Az erre adott válaszom:” …, ez régen eldõlt. Királyság és a "néppel" akarják kiköveteltetni, miközben ez a nép már a saját nevét sem tudja identifikálni, de identifikázni annál inkább. Ezért vették elõ Mindszenty-t is. Nagy filoszemita volt. No meg ezért tüntették el a Károlyi szobrot is és ezért piszkálódnak sitt palkó-val is. A forgatókönyv szerint a zsidó világcsászárság következõ eleme az államforma-váltás: értsd- alaptörvény-telenség, vármenye-rendszer, regionális "autonómia", cigányország, kúria...és persze a jelen pártrendszer borítása, hogy "nemesi" alsó-felsõ ház lehessen hamarosan. Ide csatolható az "Apostoli Királyság" és a Szent Korona tan, értékrendszer folyamatos napirenden tartása. Persze erre a sok megvezetet csak bambul, miközben a zsidók jönnek és nem mennek és mindegyik "magyar állampolgár" és az ország elcigányosításának álcája mellett a zsidó-pártok (mindegyik az) remekül kavarja a fekáliát.
Áldás!”

Állítom, hogy Kóhn Béla nem "népköztársasága", hanem köztársasága él most is és azon kommunista zsidók unokái ülnek szépen a parlamentben lmp-s-jóbikos és minden egyéb színekben, akiknek tevékenysége oda datálható. persze lehet ezen vitatkozni, de hát minek is?

Tehát mindenki maga döntheti el, hogy van –e Smitt ügy, vagy nincs és kell-e, szabad-e kiállni ellene, vagy mellette. A paradox az, hogy nem is említettem volna meg a témát, mert szóra sem érdemes, ha másik elég mértékadó oldal nem áll ki oly harcosan-karcosan a porhintés kellõs közepébe és nem használ oly szavakat a kérdéssel kapcsolatban, amire orbánék most akár azt is hihetnék, hogy ezzel új szövetségest találtak, mert most aztán a jóbik-lmp-mszp Kóhn-glomerátum jól le van leplezve. Az egész ügy azért disszonáns, mert rendszert kell borítani és Sitt Palkó személyes ügye már régen ormányzati válság-kezelési téma. Erre erõsített rá az a hír, hogy az oroszokat is „megszólaltatták” a kérdésben, ugyan elõször csak a bloggerekre hivatkoznak, de hát tudjuk jól, hogy itt nem errõl van szó. A cikk utolsó bekezdése az alábbi: „Az orosz bloggerek a magyar plágium botránnyal kapcsolatban azt a következtetést vonják le, hogy Magyarország a fejlett európai és a poszt-szovjet országok között helyezkedik el. Nem tartozik a volt szovjet országok sorába, mert a plágium vádak hatására Schmitt Páltól elvették a doktori címét, ami szerintük Oroszországban nehezen történhetne meg, viszont ellentétben Nyugat-Európa más hasonló precedens értékû ügyeihez képest (mint a szinte össze cikkben hasonlatként felhozott német hadügyminiszter, Karl Theodor zu Guttenberg tavalyi plágium-botránya) a botrányba keveredett magyar államfõ nem mond le, és ezzel kárt okoz az ország presztízsének.”

A lényeg tehát az, hogy sem nyugati, sem keleti regnum nem vagyunk és így jelzik, hogy sem ide, som oda még nem tartozván el vagyunk szigetelve. A sitt –ügy orbánt is lefedi, sõt rárakódik az egész vezérkarra és mindenki döntse most el, hogy ez jó, vagy nem. Elõre hozott választás, vagy valami gyorsabb esetleg lassabb rendszarváltás már nem kérdés. Morálisan az egész bagázs már a nulla alá került, viszont számunkra ez se nem jó, se nem rossz hír, csak az irány, ami Keletre mutat. Ami szomorú, az a naponta tapasztalt rémítõ sötétség, tájékozatlanság, szellemi gyökértelenség, amellyel értetlenül állok szemben amerre csak tekintek.Privátban sok egyebet is látok és olyanokkal levelezek, akinek mindezt kenni-vágni kellene, de közelbe sincsenek a tényszerûségnek és amikor stratégiai partnerekben gondolkodok, akkor bizony elég szûk lista akad a kezem-ügybe. Ez sem baj, de az már igen, hogy nem is hajlandóak tanulni. Mindenki fújja a belé ivódott hülyeséget, ahogyan biztosan sokan rólam is így vélekednek.

Ennyit tehát errõl. Teljesen mindegy, hogy melyik rektor és miért mond le az adott kérdésben, sõt már évekkel korábban le kellett volna mondania, mikor észlelte az egyetemek elzsidósítását és egyéb „anomáliákat”. Utólag nem kunszt már „okosnak” lenni és esetleg „politikai nyomásra” cselekedni, akár még helyesen is.
Az írás többi része némileg személyes lesz. Talán érzitek többen is rajtam, hogy már nem visz úgy a lendület, mint korábban . Nem azért, mert az ellenség már nem az, vagy bármi is változott azon a frontszakaszon. Egyszerûen kimerítõ a halászat olyan posványban, amelyben nincs több hal és nincs is benne több hála, sem köszönet. A „nemzeti oldal”, mint olyan egyszerûen nincs, hacsak a szerencsétlen nyomorultak, szellemi kiszipolyozottak, gátlásos és gátoltak hadát nem soroljuk ide, akinek reménysugara a magyarság-tudatába való kapaszkodás, valódi értelem és gondolkodási-cselekvõképesség nélkül. Ha lesz, akkor biztosan észlelni fogom, de egyelõre teljes dezorganizációt látok minden fronton. Ugyan mostanában többen is megkerestek elõadás-ügyében és túlzottan nem is ellenkezem, de értelmét nem látom azon ívül, hogy tépjem a számat és esetleg személyesen megismerjek pár jó hazafit. Úgy érzem, kimerült az IQ-m és a rendszerben található IQ is ahhoz, amirõl itt szó van. Tovább kell lépni. Személyes életemben is múlt nyár óta érzem, hogy amit lehetett, megtettem ezen az internetes fórumon. Persze ülhetnék a gép elõtt és mehetnék szervezni is , de nincs kit. Akiket lehetett, megtaláltam, megtaláltak és tanultak annyit, hogy már meg vannak szervezve, vagy ha még nincsenek az alapokkal rendelkeznek. Ezen hosszú idõ alatt nem akadt egyetlen komoly forrás sem, ami lehetõvé tette volna függetlenítsem magam attól, hogy Vera családfenntartó szerepét áthidalva azt mondhassam neki, hogy van ez olyan fontos dolog a nemzet számára, hogy maradj itthon, én meg megyek „nemzetet menteni”. Ma már nem is mondhatom ezt, hiszen igazából nincs is kit menteni, ezt mi már jól érzékeljük. Személyek vannak, magok.

Múlt nyáron olyan események történtek, amelyek abban erõsítettek meg, amelyek azt támasztották alá, hogy személyemet fel kívánták használni olyan hatalmak, amelyek barátinak mondják magukat, de a rendszer adottságai-keretei között ugyanolyan hamiskártyásnak bizonyultak, mint az ellenségesnek mondottak. Az elmúlt két év ezt bõven alátámasztotta a mondást: A barátaimtól ments meg Uram, az ellenségeimmel magam is elbánok! Persze ebben semmiféle rosszindulat és rosszhiszem nem volt, mindenki csak jót akart és mindenki a legjobb szándékával akart jót. Akkor is meg kellett hoznom bizonyos döntéseket, amelyek helyességében nincs kétségem azóta sem. A honlapról pár „eltûnt” személy komoly katonai felkészülés keretei közt már nem szájkaratézni készen tér vissza, ha ideje lesz, vagy éppen nem tér vissza, ha a kiképzést biztosítók ezt így látják jónak. Nincs jelentõsége most, mert a lényeg az, hogy bármit mondanak, az hazugság. Ez a rendszer így mûködik és ezt a rendszert így készül leváltani ugyanaz a rendszer, hozzá-aplikálva sok-sok rendszerellenes elemet, amely viszont éppen ilyen módon mégiscsak rendszerbarát. Mondok egy példát, hogy érthetõbb legyen. Talán két hete hívott egyik szervezet vezetõje, hogy ráérek-e, mert eljön ekkor és ekkor hozzám. Megbeszéltük, örömmel fogadtam volna, mert az elmúlt fél évben már párszor ígérte, hogy jön és aztán mégsem. Most sem lett belõle semmi, de egy telefon, sms, villanlevél-sem született indoklásul, elnézést-kérés gyanánt. Gyerekek, mi lesz, ha komolyabbra fordul a helyzet? Vicces, de nyilvánvaló, hogy a háttérben olyan erõk mozognak, amikrõl tudunk, de láthatatlanok és megmosolyogtató az a manipuláció, ahogyan cselekszenek, belõlem nem bizodalmat váltva ki, sõt éppen ellenkezõleg. Ettõl persze bárkivel leülök, ha kell, csak hát nem hiszem el egy szavát se és ettõl aztán már majdnem homo politi-kuss-nak érezhetem magam. Mint azt korábban mondottam, ez az egész folyamat mindenkinek, mindenkivel egyéni és személyes. Lassan végzek Cey-Bert Róbert könyvével is és néhány dolgot segít az ért bennem is helyére zökkenteni az anyagi és a szellemi világokkal kapcsolatban, egyszerûen, érthetõen.

Mivel ahhoz, hogy tovább tudjam vinni az ügyet, anyagiakra van szükség és nem egyszerû módon, mennyiségben, s mivel ebben a kérdésben az évek alatt nem sikerült egyetlen azt biztosítani képes hazafit sem megszólítani, ezért ezt úgy látszik, nem bízhatom másra. Nem arra gondolok, hogy néhányan kitartóan és a képességeikhez mérten és a mai szabályozás szerint még illegálisnak mondható módon támogatnak, amely támogatás (ha csak erre külön kérés nincs, hogy ne így legyen) megy szépen tovább nálam rosszabb helyzetben lévõknek. De ezzel együtt Verát nem tudom mentesíteni a munka alól és kényszervállalkozásban – mint azt tudjátok- még a bevételekkel és számlákkal is komoly sakkozást kell végrehajtani, hogy minden szabályos legyen és még kenyérre is fussa belõne, ne kelljen ÁFA-ra és járulékokra visszaadni a teljes bruttó bevételt. Mint tudjátok, a könyv-terjesztéses válallkozást teljesen lenullázták, errõl beszélni sem érdemes és a legutóbbi könyv kifizetve maradt benn a nyomdában, értelmes sincs elõhozakodni vele. Most, hogy a mama ideköltözése már napok kérdésévé vált, fel fog szabadulni némi kapacitásom, amit nem az internet elõtt ülve kívánok lekötni, hanem kimozdulni itthonról és a „holtpontról” is cselekvésre váltani. Mivel legalább akkora esélye lehet annak, hogy Putyin beiktatása után akár napokon belül is radikális változások jöhetnek, viszont éppen annyi esélye van annak is, hogy elsz@rakodnak még évekig és ehhez a „nemzeti oldal” ilyen-olyan szegmenseit a szolgálatokkal kasztráltatva lehetetlenné tesznek minden teret nyerni képes mozdulatot, ezért egyéni akcióknak csak annyi értelme van, mint egy breiviki, vagy „tuluzi” történetnek. Ezt nem a szkepszisem mondatja, hanem a realitás-érzékelésem, mert mindenképpen változás jön és az eddigi példák alapján nem számíthatunk semmilyen segítségre ahogy Nyugatról, úgy Keletrõl sem a kavaráson kívül. Ha számíthatnánk, azt érzékelnem kellett volna tudni, túl azon, hogy ezzel indokolni lehet, hogy miért nem öltek még meg és miért nem fenyegetik a családot retorziókkal. Azt látom, hogy Vera egyre fáradtabb, már régen túlteljesített a normális kapacitás határain és ott van Demoklész kardja, hogy bármikor munkanélkülivé válhat, ahogy a patikák és a patikusok zömére manapság ez van érvényben. Ez bennem rendes vívódást okoz és zajlik már a kezdetek óta, de hamis tudattal tápláltam magam, hogy majd csak tudok kompenzálni és õt is tehermentesíteni és megérdemelt pihenéshez juttani azáltal, hogy a megfelelõ helyére kerülhet tevékenységem. Sok ígérgetés ellenére természetesen nem lett ebbõl sem semmi, de ez is rendben van így, mert tiszta szívvel mondhatom, hogy az elmúlt évek eredményeit (ha lehet annak nevezni), akkor tisztán önerõbõl –ide értve néhány legalább annyira kiszolgáltatott támogatót, mint amilyenek itt legtöbben mi magunk vagyunk - értem, értük el.

Hogy ez mire lesz elég? Ebben a kérdésben már nem én vagyok a döntnök. Ha számít, akkor , ha ideje van lesz foganatja, ha meg nem, akkor meg nem.
Pár hete egy régi –új módszer, lehetõség került a szemem elé, amely persze a szememben legalább annyi buktatóval jár, amennyi elõnye is lehet. Normális világot és kiszámítható jövõképet feltételezve nem tûnik rossznak, bár a kifutása tekintetében azért bõven sejthetõ, hogy végeredményben az általunk már jól ismert cion-folyamatba illeszthetõ. Ezért is vívódok, vívok a lelkemmel, de mivel minden átmeneti, akár még jól is elsülhet a dolog. Sajnos nem tudok olyan munkalehetõségrõl, amelyben alkalmazottként ne tehetnének azonnal alám nem csak anyagilag, de elsõ sorban emberileg és szakmailag, ezért hivatalos formában ezen területek szóba sem jöhetnek kereseti szempontból. A vállalkozáshoz meg sok pénz kell, amihez meg nem az mind MLM-rendszerû és nagyjából sejthetõ, hogy a piramis hová csúcsosodik ki. Magyaros boltot nincs értelme nyitnom, és Posta Imrés karkötõt, pólót, bögrét csináltatnom, sem árulnom benne. Egyelõre a saját vállalkozás terheinek csökkentését sikerülhet hivatalosan is csökkenteni egy befektetés-jellegû „öngondoskodással”. Ha háború lesz, persze mindez le van kakkantva, de amíg nincs és lehet, hogy a KGB úgy oldja meg a mossad-cia-val, hogy ne is legyen, addig mindezen módszerek életben maradnak, és persze addig is, amíg a pénz mint olyan vásárlóértékkel bír.

De hányan kerestetek már, hogy adjak tanácsot, mibe érdemes fektetni a megspórolt „vagyont”, mert ugye a rendszer halódik, az aranyat wolframozzák, a bankok nem biztonságosak…és persze az ingatlant is bármikor „elprivatizálhatják”. A cégek dilemmája is ebben a „békeidõben” ugyanaz, csak még hangsúlyosabb, mert nem tudnak hivatalosan sem fizetésemelést adni a dolgozóknak, sem kivenni a cégbõl legálisan anélkül, hogy ne szorulnának hamis számlákra. Nos, egyelõre úgy néz ki, hogy lehet erre mód mind magán, mind pedig céges módozatban és ha most olvas „véletlenül” egy igen nagy vállalat vezetõje, akkor jelzem felé, hogy teljesen hivatalosan megoldható Posta Imre és kis csapata egzisztenciális támogatása egyszerre és mindenkorra úgy, hogy képes legyek nem csak jó szájízzel, de nyugodtan folytatni azt, amit elkezdtem. Na, jó, csak vicceltem – nehogy most valamelyik „jóakaró” szolgálat mobilizálja nekem a kontaktját, ahogy eddig sem tették, mert még a végén valami konkrét segítséget kapok és akkor kiderül, hogy akár így is megoldható mindez-, mert eddig se foglalkozott senki a tehetõsek közül azzal, hogy mi lesz a változás után és ahhoz esetleg milyen irányba kell fordulnia. Múlt nyáron megtapasztaltam, hogy az a bizonyos háttér úgy véli kollektívan, hogy nekik csak elég néha belebrekegni valami „esetleg és majd holnap” szöveget és ez elég a bizalmi alap lesz mindörökre. Nos, a tudásom nem vész el, sõt… és a lelki attitûdöm sem változott semmiben, de célom az, hogy anyagi bázist teremtsek egy lelkileg már felkészült közegnek a változáshoz. Hogy a most sem rendelkezésre álló pénz egy szakasznak juttat fegyvert, vagy az országjárást és már nem elõadások, hanem szervezést segítheti elõ 500 Ft-os és magasabb üzemanyag áron, azt még nem tudom. Minden esetre nagyon vívok a tudatom-tudásom és a lelkem síkján, pedig teljesen egyszerû a képlet. Segíteni akkor lehetek képes ezen a szinten is túl rajtatok, ha kisegítem magam ebbõl a helyzetbõl. Ez a kör már mindent tud, amit tudni érdemes, sõt többet is, de sok olyan kör van fõleg a nyakkendõsek és kosztümök világában, ahol halvány segéd fogalmuk sincs arról, mi is zajlik valójában.

Röviden: a nem anyagi természetû változás elkerülhetetlen, viszont az idõ-érzet talán lerövidíthetõ azáltal, hogy rásegítünk. Ha nem megy, az sem gond, így is meg lesz, ami már nem megkerülhetõ.
A krumplit ma elvetem, de termése soká lesz és abból nem etethetek sem egy hadsereget, de a családnak sem lesz elegendõ. Itt sokkal többrõl van szó! Béla, köszönöm a család nevében is. A ti burgonyátok hibátlan. Talán vissza tudok segíteni némi ötlettel, mert abból nem fogytam ki még, ha a csukám tele is lett és elõ kellett kerítenem a harcsámat.