Kicsit messzirõl indítok. Mikor Hadak Ura biztatására, de Arany Atyácska parancsára Nimród (Nemere) két fia, Hunor és Magor (Magyar) azt a parancsot kapta, hogy nagy útjuk elõtt tanuljanak ki mesterséget, Hunor elõször az íjkészítõ sátrába, majd a nyeregkészítõhöz tért be, de ott a már elkészült két-két darab beszédét meghallgatva, a munka összetettségét és idõtartamát is figyelembe véve, az õt lekicsinylõ nyergeket és íjakat megjelölve végül kovácsnak állt egy fél évre. Magor kitanulta a bölcsességet, a tudást a táltostól ez idõ alatt. Mikor a keresésre útra keltek, Nimród viszont elhozta nekik a már megjelölt, de Hunorról lekicsinylõen szóló "szerszámokat", amik nem is tudták, hogy Hunor dolga nem az volt, hogy elkészítse, hanem az hogy használja õket Magorral közösen. Ez még az aranyszarvas üldözése elõtt volt, miközben meg lettek próbálva minden sarkon, útfélen Ludvérc (késõbbiekben Ármány/Viszály által). Ludvérc volt a sárkány, s a sárkány a bõ-gõ sárkány (szorkány)-magyarul, boszorkány, amelybõl a bõ-bõl "bõsz" (dühös), germánban bõs(z)e =gonosz, de a boss az angolszászban is inkább a haragvó urat kell jelentse.

A bösz-me inkább ennek ostoba-gonosz változatát jelenti az én olvasatomban. Ami megragadta figyelmem, az a harcosok lobbanékonysága, majd pedig higgadt újragondolása a történteknek. Ebben segítségül jeleskedtek az álmok és a táltos álomfejtõk.

Túl vagyunk már egyen s máson és még túlonabban is leszünk, de addig az eddig is rögös út még döcögõs kell legyen és próbákkal teli mindenki számára. A zavart, amit éreznek többen a várakozás okozza, amely egyrészrõl pótcselekedetekben, másrészt önnön erõforrásaik mobilizálásában csúcsosodik ki, vagy pedig átcsap letargiába. Mindez így is van rendben, ugyanis ideje volna már rég a menésnek és nem kerülgetve a kását az ellenség szívébe mártva a tõrt, tort ülni fölötte, s nem beszélni róla, csak tenni, ahogy elõdeink is cselekedték, nem kerülgetve a konfliktusokat. Nehéz lelki teher ez, de meg kell jegyezzek valamit, ami kikívánkozik belõlem. Maholnap ölni kell szenvtelenül és könyörületet nem ismerve, s halni kell félelem nélkül és önnön magunkat nem fölé rendelve azoknak, akikért érdemes élni! Lépésekkel elõrébb tartunk az ország dolgainak felismerésében és ismertetésében, mint a lemaradt tévelygõk és ezen már semmi nem változtathat. Mindennek van helye és ideje, de meg kell tanulnunk a feladatra koncentrálni és ebben az utóbbi idõben sokan úgy érezhették, hogy már nem feladatuk, hogy ebben, ezen munkálkodjanak. Végül is letisztulnak és jelentéssel ruházódnak fel a gondolatok és a beszéd - íráskényszer helyébe a tettek lépnek. A honlap nem a tettek helye, annak csak a tükrözõdése és aki akar és képes nyugodtan használja arra, amire való. Nem szokásos a felület és a funkciók sem azok, de ezt aki képes volt már megértette, aki meg még nem, annak nehéz felfogni, hogy itt nem olvasgatni kell, hanem érteni és infóval bõvíteni. Nehéz az egyensúlyt megtartani, ezt elismerem és önmérsékletet követelõ munka, de aki feladja az is magát minõsíti, s aki nem adja fel, az is. A cél egy, az eszközök számosak!

"Kedves Imre!
Azért írok, mert szeretnék választ kapni kérdésemre. Nem igazán értem azt, hogy miért nem tudunk végre most már cselekedni is??? Számomra elég hihetetlen, hogy annyi - magát magyarnak mondó - ember szájából hallom a panaszt, hogy mennyire rossz ez a rendszer és még senki nem mondta, azt hogy menjünk és cselekedjünk ez ellen. Nem értem, hogy mire várunk még?! Rendõrökre? Katonákra? Õk kevesen vannak. Kevesebben mint a magyar emberek. Kevesebben, mint azok a MAGYAR emberek, akik tenni akarnak hazájukért és a jobb életért. Ha ezek az emberek képesek lennének arra, hogy összefogjanak, és együtt, EGYÜTTES ERÕVEL tegyenek a hazájukért, akkor nem kellenek rendõrök, katonák, mert a magyar tiszta szív, a magyar hazaszeretet mindent képes legyõzni!!! Vagy csak arra várunk, hogy legyen végre egy ember, aki mögé "elbújhatunk"??? Mert szerintem ez csak egy kifogás, egy búvóhely, hogy legyen kire mutogatni, ha mégsem úgy jönnének össze a dolgok, mint ahogy azt elterveztük. Egyszerûen képtelen vagyok elhinni, azt, hogy ennyire gyáva lenne a magyar. Elképzelhetõ, hogy azért gondolom így, mivel még fiatal vagyok és bennem van a tenni akarás tüze, de nem bírok elmenni a mellett a tény mellett, hogy csak annyit kéne tenni, hogy emberek akkor menjünk!!! És együtt, közös erõvel el takarítjuk innen a nem kívánatos (nem is tudom hogyan nevezzem) SZEMETET!!! Meg tisztítjuk ELÕBB MAGUNKAT!!!!!!!! Aztán a hazának a szeméttõl és végre felülkerekedünk ezen a szennyes mocskon, amiket látunk, hallunk és ami még csapból is folyik!!!! Végre élhetnénk békében, nyugalomban és újra büszkék lehetnénk magunkra, MAGYAROKRA! Mivel sajnos úgy látom ma már nem büszke ember a magyar, vagy épp TÚL büszke. Ezt mindenki döntse el maga. De az egyszerû, tiszta szívû magyar szerintem TENNE és nem beszélne. Miért? Miért nem teszünk??? Válaszodat elõre is köszönöm!"

Ha mindenki a dolgát teszi és ugyan azt fontosabbnak érzi a másikénál, amirõl nem is tud, hogy teszi, akkor nem csoda, hogy önérzete dübörögni kezd! Minden hasznos munka egy célt szolgál, még ha ezt nem is látja az sem, aki dolgozik azon, hogy az igazság kiderüljön.
Ha valakinek fáj az, hogy konfliktus van, akkor csak bátran gondoljon ezekre itt alant és visszasírja még, amikor csak beszéltünk róla!









Akárhogy is van, egészen biztosan haladunk a világosság felé. Ma már arról cikkeztek nyugati lapok, hogy a Perzsa - öböl helyén egykor virágzó kultúra létezett, mintegy 100 ezer évvel ezelõtti kezdettel az öböl mintegy 8000 évvel ezelõtti óceán általi feltöltõdéséig. Megemlítik a misztikus atlantiszi civilizációt is! Azért lassan csak leesik a tantusz, hogy semmi nem egészen úgy van, mint ahogy azt eddig elhazudták nekünk. Nem is tudom hogyan mondja meg a töri-tanároknak a gyerek-sereg, hogy 6,5 ezer évvel ezelõtt ugyan lehettek kõbaltás õsemberek, de közben azért volt itt már sok egyéb szintû teremtés-történet, amelyet érdemes lenne még inkább kivesézni!

Aztán itt vannak ezek is!

PRAVDA.RU (english.pravda.ru)

Az orosz lap angol nyelvû felületén Timothy Bancroft-Hinchey álnéven egy amerikai újságíró cikkét ismerteti véleményrovatában, amely írás így kezdõdik: "Az Egyesült Államok fõvárosa a lényeget tekintve nem Washington, DC., hanem Tel-Aviv. Az Egyesült Államok keményen dolgozó adófizetõi pénzébõl több milliárd dollárt adományoz minden évben Izraelnek és attól mit kap cserébe? Három szóban: merev középsõ ujját. Mielõtt bárki elkezdené a sárdobálást és ismét azzal vádolná a szerzõt, hogy antiszemita, mielõtt bármelyik zsidó portál újabb gyûlölet honlapot nyitna, mielõtt állítólagos valódi nevemet és címemet vérfagyasztó halálos fenyegetésekkel kifüggesztenék gyûlölet honlapokra, ismét szögezzünk le valamit. Azt, hogy újságírói és emberi jog a nyilvánosság figyelmét felhívni Izrael bûneire és arra, hogy az az ország a nemzetközi törvényekre fütyül. Ezt a jogomat addig gyakorlom, ameddig nekem úgy tetszik." A cikk egyértelmûvé teszi, most már mindenkinek világossá vált, hogy Izraelt nem érdekli a békefolyamat és a megegyezés. Végül leszögezi, hogy Amerika magatartásának az árát az amerikai kormány az amerikai emberekkel fizetteti meg.

INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE (iht.com)

Az 'igazi zsidó' vita címen a globális amerikai lap kolumnistája, Roger Cohen azt írja, elég legyen abból, hogy befolyásos Izrael-barát lobbik diktálják a Közel-Kelettel foglalkozó õszinte vita helyett a csöndet.
Ma már nem ragozom tovább! Nem személyek ego-járól, hanem a MINDEN-rõl van szó!