Melyik hírrel kezdjem? A jóval, vagy a russzal? Balassagyarmati elõadásomkor egy korábbi elõadásom résztvevõje „szememre” vetette, hogy két éve még csõdrõl beszéltem és „forradalmat” vizionáltam, de nem lett belõle semmi és hogy is van ez? Talán akkor sem és azóta meg folyamatosan nem figyelt, nem követte az eseményeket és statikus állapotába ragadt bele képzelete. Válaszom szerint, most Olstein a parlamentben jelentette ki, hogy két éve csõd (volt) van, de mikor ott ült a csõdõrök mellett errõl egy nyikkot sem szólt sem benn, sem kinn. Én megtettem, s felhívtam a figyelmet a felkészülésre, tartalékolásra, a forint értéktelenségére…, de most érkezett el az ideje annak, hogy ez értelmezhetõvé válhasson az átlag fölöttieknek, mert az átlag még abból sem ért, hogy rekordon mindennek az ára és emelkedik, de azért „nincsen nagy baj”. A „forradalom” helyett én polgárháborúról beszéltem akkor és most meg kellett magyaráznom, hogy a cigány-magyar összeugrasztás sikertelensége nem Drazsén múlott, viszont ennek akkori megakadályozása igen erõsen kötõdik ahhoz, amit 2009 nyarán ebben az ügyben megtettem. Ugyan Olsteinék most újra gerjesztik a helyzetet, de ez már egy másik stratégiát igénylõ beavatkozást követel meg részünkrõl. A személyes cigánykérdésnél megmaradva egy történet.

Pár napja reggel a pékhez battyogtam el lányommal és út közben az utcai putriból kiszédelgett egy már általam jól felismert cigány. Cigizett volna, de a kovakõ kifogyott a tûzszerszámából és illemtudóan, de határozottan kérte, hogy adjak neki. Mondtam, hogy „nem kapsz, mert nem élek vele, s különben is, igen gazdag ember az, aki megengedheti manapság magának, hogy dohányozzék. A újszerû bõrszerkó, cipõ, fux értéke, amit viselt messze meghaladta azt az összeget, ami a viseltes holmim értéke volt. Kapott télikabát, kölcsönbe bakancs, turkálós póló, pulóver és használtan vett terepnadrág. A kesztyûm még mindig a tiszti bõrkesztyûm, egyedül a sapkám az, amelyet múlt év õszen magamnak vettem. Errõl jut eszembe egy rövid intermezzo az erdélyi utamat megelõzõ napokból. Többen megjegyeztétek egy feltett képre, hogy „de kicsíptem magam”, pedig, ha tudnátok… Vera rábeszélésére lett az a hatás kiváltva. Mivel a volt szomszédomtól megörökölt Gucci cipõm talpa eltörött és nem voltam hajlandó mai napig sem költeni ilyesmire, ezért már lemondtam az öltönyös „szerkóról” és maradt volna a tiszta ing és utcai nadrág együttes, mire mentõötletként bedobta, hogy Máténak éppen most kellett a bálra cipõt venni és talán pont jó rám is. Pont jó volt. Fiam kölcsönözte tehát a cipõmet. Mindebben az a jó, hogy egy szálat sem vagyok rá kényes és komolyan veszem a mondást: nem a ruhat eszi az embert!

De ha már a cigánykérdés imígyen szóba jött, egy kevésbé tudálékos témát a tudatba kell hoznom. Bármilyen fájó gondolat is, de minden jel arra mutat, hogy a Kárpáthazában a legnagyobb létszámú „kisebbség” a cigányság. Nem a magyar, hanem a cigány! Erdélyben és a partiumi részen egy székely szavahihetõ bácsika véleménye szerint is nem hét, hanem inkább nyolc millió cigány leledzik. Nem tudom, hogy az oláhokkal együtt, vagy nélkülük-e, de ha a Délvidékre Szerbiából ránk tolt több százezer és a felvidéki félmillió, kárpátaljai ki tudja pontosan mennyi és a nálunk már lassan a kétmilliót elérõ populációt veszem számításba, s hozzá illesztem az Európából ide a „cigányállamba” integrálni kívántak számát, akkor összejöhet 12 milliónyi is belõlük. Ez a szám már indokolttá teszi a probléma államközi kezelését és a cigányállam létrehozásának indoklásául is szolgálhat. Bizony, mindezt a helyzetet a zsidók hozták ránk és „szomszédainkra”, s hozták olyan helyzetbe a cigányokat, hogy jól õk sem jöhetnek ki belõle. Bizony feleim, nem a Kövér Laca szájába adott kamatteher a legnagyobb gond, hanem a zsidó teher alatt kinõtt cigány-súly, melytõl egyszerre, egy csapással kell teher és súlymentessé válni úgy, hogy a fölösleget lerázzuk magunkról.

De hogyan?

Természetesen, „demokratikus” keretek között történõ bûnözõi körök kiiktatásával.
Elmondom, amit eddig még nem akartam, de hát most már látszik a tendencia, ezért már akarom, hogy tudjátok. Már csumáig lerágtuk a zsidó parazitizmus lényegét és mûködésének szabályait. Rájöttünk, tudjuk, hogy a zsidó nem dolgozik, nem termel, értéket, terméket nem állít elõ, viszont többszörös pénzszivattyúval, közvetítõi hálózatokat hoz létre a termelõ réteg, a termék és a vásárló közé, és azok fölé telepedve szed sokszoros sápot. Egy ideje már nem államok között létrejövõ szerzõdések voltak érvényben, hanem a multik közöttiek, amik zöme ebben a régióban bizony kazár kezekben összpontosult. Ahogy Simon Perez 2007-ben elmondta, õk így vásárolják fel a területeket és semmi gondjuk nincs . Remélem már van és nem is kicsi! A megoldás több szintû, de amirõl most beszélek, az a közvetítõ zsidó hálózatok kiiktatása és közvetlen kapcsolatok kiépítése, centralizálás, így a korábban a rendszerbe beiktatódott zsidó ingyenélõ paraziták nm húzhatnak hasznot a kereskedelem hagyományos módján. A Kelet most államközi megállapodásokat köt és állami cégekkel, államosított cégekkel hajtja végre a manõvereit. No persze ott vannak a bankok még mindig, de ahol ez megtehetõ, ott a zsidó bankokat iktatják ki a láncból. Tegnap baráti körben a helyi pénz szerepérõl volt több órás konstruktív vitánk. Azzal az érzéssel zártuk le a „megbeszélést”, hogy kikerekedett a történet és ha már Vera is azt mondja, hogy „jó volt hallgatni, hogy józan paraszti ésszel, hogyan jutunk elõre”, az nekem azt jelenti, a következtetéseink nem lehetnek a valóságtól nagyon elrugaszkodottak. Késõbb leírom, mire jutottunk, de sokaknak nem, másoknak meg nagyonis tetszeni fog a konklúzió.

Most tehát a kereskedelem (fegyver, drog, olaj, gáz, ritka fémek, ásványok, élelmiszer…) terelõdik olyan csatornába, amelyben a zsidó már nem tud a zavarosban halászni és ezt az átmeneti állapotot éljük. Súlyos következményekkel számolhatunk és a nyomor csak most lesz igazán érezhetõ. Nem csak nálunk, hanem Izraelben is rekordon van az üzemanyag ára és az infláció gerjesztõ hatása már érezhetõ. Vagy egy érzésem a Forinttal kapcsolatban, amelyrõl pár hónapja írtam már. Megérzésem szerint a banki manipulációk arról szólnak, hogy a Sékelhez van igazítva a Forint, miközben megy a Font, Dollár, Sfrank „összefésülése. A Font mögött a dán Korona ál, de amögött már a Rubel kezd kifényesedni. Nem folytatom a gondolati kört, mert nem értek hozzá, csak gondolkodom. A bekerítõ hadmûvelet csupa ilyen paradoxonból tevõdik össze-vissza. Hogy lehet az ellenséged az, aki elõtted és mögötted is áll és harcolsz ellene, miközben támogat? No aki ezzel a logikai csomóval nem tud mit kezdeni, annak ajánlom a most kapott konyhakész infót.

„Nyugat ritka bajban van/ tárgyalások/ BT-határozat nélkül nem avatkozhat be Líbiában. Ha igen, azzal DEKLARÁLJA, hogy az ENSZ alapokmánya nem több, mint WC-papír! Ha beveszik Kínát + Oroszokat / a vétó miatt/ akkor abból nem lesz nyugati + zsidó potya-olaj. Akkor Kína + Orosz jogilag /katonailag = partra szállhat. Hmmm.”

No, többször utaltam már Pan Ki Mun kijelentésére, hogy az ENSZ nem bír el egyedül a feladattal, az USA meg impotens, a zsidó meg kapzsi, tehát most úgy kell berosáltatni, hogy a legkevesebb kárt okozva húzza vissza magát és a daganatot, amit a világra növesztett úgy zsugorítsák kelevény-nagyságúra, hogy ezt még meg is köszönjék. Aztán persze jöhet a szike!
Az afrikai területek felértékelõdtek, mert ott vannak az utolsó nagy nyersanyag-bázisok. Ázsia közepe, Dél-Ameika már foglalt, de Afrika még elérhetõ Nyugat számára, de az is folyamatosan csúszik ki a kezük közül. A 200 évvel rablógyarmatosítással konzervált, vonalzókkal meghúzott határok nem tarthatóak, mert a kontinens is „fejlõdni” akar. Nyugat egyetlen esélye, hogy bábállamokat hozzon létre az értéke területeken (lásd. SZUDÁN), így rablásait továbbra is fenntarthatná. Ezekben a zónákban nagytömegû fegyverfelhalmozás zajlik és több polgárháború kitörésére lehet számítani az említett okok miatt.

De, hogy valami jót is mondjak: egyre nagyobb lesz itthon a káosz. Ebben a katyvaszban akar a zsidó magyarrá válni, de ez már nem sikerül neki, mert egyenként lesz a bõrük alá is benézve és amelyik hazudott, az agyonlõve helyben. Az NBH kicsit kiakadt az 50-60 ezres CAHAL-os cikken, de hát már talán rájöttek, hogy nem én beszélek félre, hanem eddig fogalmuk sem volt arról, mibe is keveredtek. Ahogy érzékelem, most éppen a „TMRSZ-szindrómánál” tartanak a rendszer részeiként és foglyaként, a „nem tehetek semmit” szlogent gyakorolják. Ajánlatom az, hogy átadják gépjármûveiket, fegyvereiket, jogosítványaikat, költségvetésüket és a többit idebízhatják, csak gyorsan húzzanak el az útból, ne tébláboljanak a frontszakaszon. Aztán egyenként elszámolunk velük is. Már majdnem tudnak mindent és a tehetetlenség most diaréhoz vezetett náluk is. ahogy a TMRSZ gigáján is megakadt a csontvelõ. Nem baj ez, csak kellemetlen, s személy szerint engem azért még kicsit dühít, de már nem sokáig. A zsidó katonaság beette magát Erdélybe is. Egy laktanáról már konkrétan tudok, ahol két éve a teljes õrgárdát lecseréltették és a helyiek azóta nem mehetek a közelébe sem, de a többivel kapcsolatban ki van adva a feladat az ottani „hírszerzõknek”, hogy térképezzék fel a belõni kívánatos területet. Élve nem hagyhatja el egyetlen 4ellenség sem a területet, oszt jónapot!

Sárközy kormányt cserél, beleértve a védelmi minisztérium alkalmazottjainak egyik részét is. Ez történik mos az oroszoknál is folyamatosan. Szedik ki a nem oda való vezetõket, korrupt, tõsgyökeres zsidrákot, aki vagy most így élve mg megúszhatja, vagy megúszhatja nedvesen is, csak akkor úgy kell kihalászni. A rendõrség most tér ott is vissza a gyökereihez,a a cári idõkhöz. Figyelem! Cári idõkhöz kötnek! Hamarosan nálunk is csendõrség lesz, de azt nem Olstein csinálja meg, mert õ akkorra már nem lészen észen. Lázár most készül „leleplezõ” munkakörbe és parasztvakítással egy titkos leleplezõ honlapot a kampós orra alá tettek, hogy így hitelesebbnek látsszék a zsidaja.
Link = http://szigoruantitkos.hu/szt-tisztek
Azért a rendõrök tudják már ki õ és sejtik, hogy õket meg zsidókra cserélik hamarosan cigánynak és mindenféle honpolgárnak álcázva. Érik az a pite, elvtársak, de nem lesz semmi menet! NBH, fel a fejjel és dolgotokra!