Mielõtt elmegyek kihallgatásra a szigetszentmiklósi rendõreségre, leírok pár gondolatot, mert késõbb veteményezni támad kedvem, mert erre éppen jó idõ van ma.
Nézzük szép sorjában. A márciusi ifjak számára tegnap is be lett bizonyítva, hogy nincs fidesz, csak zsidó van, aki ugyanolyan arroganciával „méltatja” a tenni is kész személyeket –adott esetben gárdistákat- mint pártelõd zsidajai. Ezzel a képlet világos kell legyen minden harcos számára. Nincs sem válogatás, sem kegyelem egyik számra sem. Ezt diktálja a szeretet és a béke.

Olstein pofázmánya és Tarlós böfögménye egybevágott, de nem vagyok képes megérteni, hogy nem érzik a nyakukon a kötelet, pedig már rángatóznak rajta. A tegnapi „ünnep” is nemzetgyalázó volt. Városomban a könyvtár-vezetõ Lázár tartott beszédet, amelyben méltatta a Habsburg által elismert magyar kormányt és lényegében gyalázta a szabadságot fegyverrel kivívni szándékozókat, pedig akkor sem volt más út, s ma sincs. Én is kinn voltam családostól a „megemlékezésen”, mert lányom a kórusban énekelt. Jól esett, mert azt észleltem, hogy egész más szemmel néztem már az egybegyûlteket és mérelgeltem, ki ott az akire számítani lehetne és ki az, aki ellenség. Bevallom, inkább temetõnek láttam a teret, mint ünnepi gyülekezetnek. Remélem, a következõ megemlékezésen már a hullák a helyükre kerülnek és nem mászkálhatnak szabadon. Ahogy alakulnak az események erre van jó esély. Orrmány beszéde Brüsszelt és Moszkvát is ostorozta, de talán már a kiskanásszal a tanácsadói kezdik megértetni, hogy gubanc van. Másfél évvel le vannak maradva. Sokaknak feltûnik, hogy ezt az ünnepet is arra használják, hogy a köztudatba csempésszék Erdély egyesítésének szükségszerûségét és a korábbi Szent Korona országainak területérõl származó, a magyar szabadságért harcolók nevét és területi hovatartozását. Igen, Erdélyben a zsidó elkezdett mocorogni, kapkodva csapatszállít ide-oda. Remélem, sikerült belepiszkálnom ott is a moszadnyikos mechanizmusba, de nem bánom, ha másnak is feltûnik ez a loholás nem csak azoknak, akiket már sikerült „képbe helyezni”. Már sokan várjuk a csattanót, hogy végre kiugorjon az a zsidó nyúl a bokorból!

A hazai nagy alkotmányozási és nemzeti egyeztetõ és egységteremtõ lázban úgy látom, hogy ugyanazt a csontot rágicsálják még mindig a résztvevõk. Van, akiket éppen most aktivizáltak egy kis pénzért, s van, akiknek még apanázs sem kell ahhoz, hogy ne észleljék szándékuk nemességének ellenére tevékenységük meddõségét. Ma már mosolyogtat és abban a tudatban leledzem, hogy szóltam minden érintettnek, hogy mit és miért kellene megtenniük, de hát azt is látom, hogy a köröket le kell fussák, hogy a végére kimerülten és csalódottan álljanak a helyükre. Nem csak az NBH-Mossad értelmi képessége maradt le éveket, hanem a nemzeti gondolkodást képviselõk is valahol a múltban töfögnek, de már nincs affinitásom a felzárkóztatáshoz. Amit fõznek, eszik. Kacagva konstatálom, hogy a huhogók és korábbi megmondó szeretetrezgõ, „ne valami ellen, hanem valamiért harcolj” okosságokat nyekergõk is átveszik a honlap adathalmazát és kénytelenek belátni, hogy eddig hülyék voltak. Ezt persze nem elismerik, hanem úgy csinálnak, mintha a meleg vizet most isteni sugallatra találták volna fel. Ez nem negatívumként, hanem valódi csalásként kezelem, s az „elkövetõk” jutalma is hasonló lesz, ami érdem ezzel kijár.

A nemzetközi helyzet az, amivel érdemes foglalkozni, a hazai pálya egyre szelektáltabban látványosan szakadt ketté. Aki már tudja, hogy ölni kell ahhoz, hogy gyermekei élhessenek, már szerényen csendben van és serényen szokik a gondolathoz, hogy mindezt szenv nélkül, s ha lehet ésszel és nem saját kezei álta, hanem az ellenség gyûlöletét felhasználva önpusztításukra fordítsa. Aki meg még jobbikozik, meg pártoskodik, meg csak szimplán gyökkettõ, az eddig sem számított. Aki nem képes felfogni, hogy a zsidó a nemzetünk ellensége és azt minden szinten ki kell iktatni és ráhatását a közéletre minden formában megszüntetni, az nem látja át valóságában a helyzetet. Vagy le van maradva felfogásában, vagy csak fél felismerni a döntéshez kényszerûen vele járó alapigazságot.

No közben megjártam a rendõreséget is és okulásul elõtérbe hoztam a kérdéses passzust is újra. Már nem várom a cáfolatot, mert ugyan minek is?

Ami a világgazdasági helyzetet illeti, ott is alakul a molekula. A japán tragédia eltereli a figyelmet az afrikai és közel-keleti akciókról és jól jellemzi a dollár kivásárlásának tendenciáját. Elmondom, szerintem mirõl van szó. Nem, mégsem mondom el. Hallgatok a megérzéseimre, ha nem baj, s valami azt súgja, hogy errõl még ne beszéljek. Azt hiszem, ezek azok a dolgok, amelyeket már ténylegesen nem kellene mindenkinek tudnia, bár attól, hogy le van írva, még sokan nem értenék meg, ahogy az eddigieket is csak nagysokára és sok-sok kétkedésen keresztül dolgozta fel, aki erre képes volt. S azért egyre többen képesek a mélységet is megérteni, és ez bizakodtató jelenség.