El kell döntenünk:

A természetbe illeszkedünk, annak a rendjét követjük, és akkor a családi modell, s a vérszerintiség van, vagy azt mondjuk, hogy meghaladzuk az evolúciót, és globális mércével mérünk. Ez esetben nem a származás számít, hanem az, hogy itt és most, ki mit tett le az asztalra, akár néger, akár zsidó.

Nekem az tetszene jobban, ha egy nemzetközi bíróságon meghatároznák a nemzeti bûnöket, s nemzeteken belül mindenki lerendezi az egyéni és családi bnök jóvátételét. Ezt nem lehet elintézni egy tõmondattal. A bûnök és a jóvátételek rendszere lehetõséget adna arra, hogy a nemzetek békésen együtt élhessenek, megnyugodott szívvel. Ehhez az kell, hogy a sértett felek teljes megelégedésére, túlkapás nélküli jóvátételt adjon a bûnös. Ez egy forradalmi változás lenne. Az u.n. véres forradalom csak az államigazgatás gyors átvételére szolgálhat, de egyáltalán nem modern eszköz. Egy pártatlan nemzetközi bíróságra van szükség.

a rendet az eredményezi, ha a nemzetek területei, hatókörei mind-mind egészen pontosan meg lesznek határozva. Meghatározzuk, hogy mi a nemzetközi norma, ami a lehetõ legminimálisabb legyen, s annak megszegése esetén az országot, a nemzetet azonnal számon lehet kérni, szankcionálni. Teszem azt, egy közös hadsereggel: orosz, kínai, perzsa, török. Ez mondjuk lehetne egy modell. A társadalmi fejlõdés még nem tart ott, hogy ne területekhez rendeljük hozzá a nemzeteket, vagy ne kultúrális, mûveltségi alapon.

A rendnek az egyik vetülete tehát a jóvátétel a kár mértékében. Nem kisebb, s nem nagyobb mértékben. Ez a becsületes jóvátétel. Elõfordul, ha egyénrõl gondolkodunk, hogy Weis, aki uzsorakamatával romlásba döntötte Pásztort, nem érzékeli, nincs tudatában tettének bûnösségével. Ez esetben nehéz õt rábírni a jóvátételre. Ilyen esetben Weis-t egy képzésben kell részesíteni, hogy az elméje megvilágosodhasson, meglássa, hogy gój társain élõsködni az csúnya dolog. Ezt a képzést kénytelen Pásztor finanszírozni (meghitelezni). Ilyen esetben Pásztornak nagy levegõt kell vennie, és várnia kell, hogy a jóvátétel elõtt még éppen károsultként támogatnia kell a bûnöst, hogy az erkölcsileg felnõjjön ahhoz, hogy belássa, a jóvátételt ki kell fizetnie. Ez a ciklus úgy végzõdik, hogy mind a károsult, mind az elkövetõ végül lélekben megnyugodva, örömmel tud együttélni a jövõben. Így, a föld népeinek addig kell pátyolgatni izrael népét (hitelezni neki jóságot) míg Izrael erkölcsileg elér ahhoz a ponthoz, hogy villámgyorsan elkezdi törleszteni a jóvátételeit. Ha ezer évig tart, hát akkor addig. Ez a felvázolt kép, gyanítom, hogy nem tetszik senkinek, viszont a Tejútrendszer és a földlakók között feltehetõleg egy ilyen "dimenzióváltás" történik, ahol a drága idegenek fogják a kezünket, hogy átléphessünk egy magasabb dimenzióba, ahol már képesek vagyunk látni, hogy mennyire káros tagjai voltunk a galaktikus közösségnek. Nem gondoljátok?

Egy fejlettebb civilizációnak ilyen esetben érdeke lehet az embereken segíteni, még akkor is, ha nekik ez most teher. - ez is egy forgatókönyv, ami velünk esetleg most zajlik. A bírák szerepét, meg a "kutatók" által említett galaxisok közötti hatalom vette magára.

Magyarságunkról...

áll a címben is, mintha magyarságunkat, vagy bármely nemzethez való tartozásunk ismérveit kellene, lenne szükséges meghatározni. Azt sugallja már a cím is, mintha a nemzeti identitás/azonosságtudat lenne a különös, szemben a globalizálódott értékrenddel, amelyben a 'kályha' a zsidóság kiválasztottsága és gondolkodásmódja. Akarva vagy akaratlanul is, ehhez mérve magunkat, magyarázzuk, vagy csak próbálkozunk vele, milyen alapon követelünk magunknak helyet a Nap alatt.

Már pedig, ha rossz kérdést teszünk fel, nem születhet helyes válasz sem. Mert nem a magyar, a német, a francia, a kurd, a baszk, a katalán azonosságtudatok lényegi elemei közt van a különbség, hanem az önjelölt origó és a többiek közt. Arra ugyanis számtalan példa van, hogy egy utazót, aki huzamosabb idejû tartózkodás alatt elnyerte a helyiek bizalmát, kitüntetõ módon tagjává fogadja a közösség és gyakran szakrális titkokat is megoszt vele. Érdekes módon, a zsidósággal kapcsolatban mégis az asszimiláció, a beolvadás nehézségeire gondolunk azonnal. Még pedig kétoldalúan, mert egyrészt zsidónak születni kell, azaz akárki nem lehet közûlük egy. Másrészt pedig azért, mert vallási parancsaikon nyugvó hagyományaik, magatartásuk és gazdasági tevékenységük általánosan hátrányos megítélése és ebbõl fakadó idõszakos üldöztetésük mind abba az irányba hat, hogy zárt közösségekben éljék életüket.

Ezért fontosabb és hasznosabb lenne megvizsgálni a zsidóság lényegi jellemzõit és viszonyát a többi nemzethez, hogy az így nyert ismeretekbõl próbáljunk meg következtetést levonni a mögöttes okokra.

Mivel a zsidóság alapvetõen élõsdi életmódja nem kíván külön bizonyítást, ezért egybõl továbblépve állítom, hogy ennek és az õsnépekkel való szembenállásnak alapvetõ okaként a természettel/kozmosszal/univerzummal kapcsolatban fennálló idegenségüket látom. Míg az õsnépek az univerzummal harmóniában élve, a természettõl szépszerivel megkapták az életük fenntartásához szükséges javakat, környezetüket nem rombolták hanem fejlesztve megõrizték. Ennek szép példája az ártéri gazdálkodás a magyar Alföldön, a halászati gazdálkodás a fokrendszer segítségével. Errõl Andrásfalvy Bertalan kutatásai és Molnár Géza tanulmányai szólnak. Tehát vannak az õsnépek, akik a természettel harmóniában, bõségben élnek. És vannak, akik ezt az egészet nem értik, de szeretnék élvezni eredményeit. Azt hiszik, hogy csak el kell venni. Talán elõször próbálkoztak a természettel, de az nem adta. Akkor elvették attól, akinek a természet adta. Közben próbálkoztak a tudás megszerzésével, de sikertelenül. Ebbéli igyekezetükben önkéntelenül is a szellemi pályákat részesítették elõnyben. Közben arra is rájöttek, hogy a szellemi tevékenység eladható árucikk is lehet. Így lassan kialakult egyfajta munkamegosztás az õsnép és az élõsdi közt. Az õsnép tagjai alkotni tudtak, örömüket is lelték benne. Megtalálták az utat Istenhez, a természethez, miközben a mindannyiunkban részes isteni szikra is lángot lobbanthatott. (Az ugyanis nem igaz, hogy teremteni csak Isten tud. Mindannyian képesek vagyunk erre, csak már a módját nem tudjuk. Pedig elõször vala az ige. Azt pedig a gondolat elõzi meg. De a gondolkodás már nem kívánatos.) Aki tud alkotni csinálja, aki nem tanítja. Tartja a szólás. És ez így is van. Csak kavar azok körül, akik képesek alkotni. Kereskedik, közvetít, késõbb tanácsokat próbál adni, írányítani akar Így ragadták magukhoz a szellemi tevékenységek sorát, melynek következtében megszûnt az alkotó munka lehetõsége, mert gépek állítanak elõ mindent és a kereskedelem szállítja szét a világba. Maradt az élõsdi közvetítés és az ügyeskedés. A népességnek az a nagyobbik hányada, amelyik egyébként az alkotásban lelné örömét ha jutna neki munka, megélhetés nélkül maradna, ha nem térne át az ügyeskedésre és a kereskedésre.

A legtöbb ember azt mondja, a vér teszi, a genetika, a DNS. A zsidók anyai vonalon (ugye az anya biztos) tartják számon, negyedíziglen a származást és tekintik zsidónak a leszármazottat. Állítólag a keresztes háborúk óta van ez így. De ez most nem fontos. Ami lényeges lehet, az a beltenyészet, ami okozhat genetikai módosulásokat. Ám ha józan ésszel szemléljük a világot azt látjuk, hogy a zsidóság hatalma, beleértve a gazdasági-pénzügyi befolyást is, messze felülmúlja a számarányukból becsülhetõt. Ennek okaként pedig a szellemi befolyást, a véleményhatalmat ismerhetjük fel. Részei ennek a hatalomnak a vallás, az oktatás, a tudomány, a színház, a film, a sajtó, a könyvkiadás, a mûvészetek és a politika és az ezek feletti hegemónia évszázadai-évezredei. De a kamatpénz-rendszer, a tõzsdei üzelmek mind szellemi teljesítményen alapulnak. Jóllehet az élõsködés módszerei mára annyira kifinomulttá váltak, hogy teljesítményként is értékelhetõk, ez nem kíván felmentés lenni számukra.

Tehát beláthatjuk, hogy a zsidóság hatalma szellemi befolyáson alapul. Miért fontos ez számunkra? Azért, mert a zsidó gondolkodásmód, amely az 'egyszer élünk' jegyében tájolja a közvéleményt, mindent elkövet annak érdekében, hogy testi jegyek és vérségi kötelékek alapján döntse el emberek megítélését és esetleges sorsát egy általa gerjesztett konfliktus során. Pedig Jézus azt mondta gyümölcsérõl ismerszik meg a fa. Azaz, tettei minõsítik az embert, nem pedig származása, vagy vallása. Karinthy Frigyes véleménye is hasonló volt. Persze, sokkal könnyebb fellapozni az anyakönyveket, esetleg meghallgatni a névsorolvasókat (akik, ugye tudjuk kik?), mint egyenként elbírálni emberek cselekedeteit. Olyanokét, akikrõl megint csak nem tudhatunk közvetlenül semmi biztosat, csak amit mások állítanak róluk. Miért érdeke ez a zsidóság hangadóinak, ha úgyis csak egyszer élünk? Hát csak azért, mert õk pontosan tudják, hogy a zsidó azonosságtudat akkor képes beépülni a szellemtestbe, ha érzelmi töltést is kap. Ezt az érzelmi töltést pedig a zsidósághoz való tartozás okán elviselt szenvedések, mártírhalál táplálhatja. Azonban van egyéb következménye is ennek a forgatókönyvnek, mégpedig az, hogy karmikus kötések is keletkezhetnek, amelyek a következõ életet behúzott kézifékkel, felesleges ballaszttal terhelik meg. Az egyszer élünk jegyében kondícionált tömeg viszont ezekrõl az okokról és következményeikrõl mit sem tud.

Fontos ez a felismerés azért is, mert egyrészt rámutat a kiút lehetõségére, másrészt pedig azért, mert némi fényt vet a csendes többség felelõsségének mibenlétére is.

Végül nézzük meg mit mond a Biblia a zsidókról, ahogy azt János evangéliumában olvashatjuk:

""A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja."
(János evangéliuma 8.44)"

Az idézet szerint a zsidóság atyja a sátán. Ami lehetne vérségi is, ha az utolsó állításban ki nem kerekedne a teljes kép. Ugyanis a sátán a hazugság atyja és ezek szerint a zsidóknak a hazugságban atyjuk, amint a keresztszülõ a keresztségben a keresztényeknél. Mindkét kapcsolat szellemi kötés, ezzel alátámasztva állításomat a zsidóság szellemi jellegérõl.

Erre utal egyébként Jézus a Jn. 6.63-ban, ahol azt mondja: "A lélek (szellem)az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek(szellem) és élet." A szellemi vonatkozás további megerõsítést nyer az idézet második fele által, amely ismételt utalás a tanítás fontosságára.

Nézzük meg most már, milyen szerepe lehet mégis a vérségi köteléknek, hisz annak fontossága mellett is szólnak érvek!

Egyik legfontosabb érv lehet, hogy eleink vérszerzõdéssel pecsételték meg szövetségüket, az újonnan csatlakozott népek a vérszerzõdés ceremóniája után váltak szövetséges, testvér néppé. Ez a fajta szerzõdéskötés -véleményem szerint- a hagyományos törzsi szemléletnek megfelelõ módja volt az együvé tartozás, az egymásért vállalt felelõsség kinyilvánításának. Az együttélés pedig néhány nemzedék eltelte után a szellemi értékek átvételével járt, amely nem jelentette a csatlakozottak kultúrájának feladását, sokkal inkább a közös kultúra gyarapodását. Ne felejtsük el azt sem, hogy a zsidó vallás -talán éppen a szittya vérszerzõdés hagyományának elvetéseként- határozottan tiltja a vér elfogyasztását, helyette a törvény betûjének való megfelelést és a származás szerinti azonosítást tekinti a közösséghez tartozás feltételének. Amíg a szittya társadalomnak bármely népcsoport tagja lehetett a megfelelõ ceremónia után, ezzel nyitott társadalmat teremtve, addig a zsidó közösség alapvetõen zárt jelleget mutat, amelynek azonban most is tagja lehet bárki, aki zsidó származást tud igazolni, legyen bár a Hold túlsó felén született. Ennyit a történeti múltról. Azonban ma is jelentõsége van annak, ki hova születik. Nem mindegy, egyetemi tanár, tudós kutató, orvos vagy zenész családba kerül az újszülött. Statisztikailag biztosan kimutatható, hogy az efféle családi háttér erõsen irányítja a gyermek szellemi fejlõdését, érdeklõdését és késõbb pályaválasztását is. Konrad Lorenz pedig azt tapasztalta, hogy a tojásból kikelt kiscsibék azt tekintik anyjuknak, akit elõször megpillantanak. Így vált õ maga is tiszteletbeli tyúkanyóvá (vagy kacsamamává?), akit követtek a fiókák. Persze késõbb jön az utánzás is. Tehát itt is egy feltételes reflex kialakulásának lehetünk tanúi, ami ugye már tanulás? Számítsuk ehhez még azt a biológiai tényt is, hogy a nõi szervezet sokkal inkább 'huzalozott jellegû' szellemi mûködést tanúsít, következtében annak, hogy feladatai sokkal inkább rutinjellegûek. Ennek következménye, hogy a lánygyermek már biológiai érése elõtt képes egy sor feladat ellátására édesanyja távollétében. De az is következménye ennek a rutin jellegû tevékenységnek, hogy a hagyományok, a kultúra átörökítése is a nõk szellemi minõségén múlik, az õ vállaikon nyugszik. Ezért fontos dolog a nõnevelés, mert az anyán keresztül a jövõ nemzedék is manipulálható. Az emancipáció ennek legsötétebb következménye. És ezért telitalálat a zsidóság részérõl az anya szerint nyilvántartott származástudat kialakítása. A gyermek életének elsõ 7 éve az anyáé. Õt figyeli, utánozza, preferenciáit követi. Kialakul benne a néphez való tartozás tudata, viszonyok és iszonyok, szimpátiák és antipátiák, preferenciák és fóbiák. De 5 éves korban már feltétlen átveszi részben a nevelését a közösség. Az a közösség, amelynek értékrendje már alaposan deformált. De történik más is 7 éves korban és utána ciklikusan ismét. Lecserélõdik az ember sejtállománya. Tehát biológiailag megújulunk. Van aki 7 évenként a házastársát is cseréli. Egyedül a tudat alakítása, ami szûntelen azonos irányba mutat. De ebbõl is lehet kilépés, bár ehhez tudni kellene sok mindent. Aztán akarni és tenni érte. És akkor talán már mindegy, ki hová született.

Végül Jézus, szavainak igazságát (a szellem az ami megelevenít) saját feltámadásával igazolta.

Nyilas nagyon jo elemzest irtal
Gratula !

Terjeszteni kell a magyarok kozott. Na meg persze az osszes goj nemzetnel . Felvilagositani a gojokat kik is a nemzetek ellensegei .