Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Bizonyíték a "velünk született tudásra"

Bebizonyosodott, hogy létezik "velünk született tudás" - állítják a lausanne-i egyetem (EPFL) kutatói, akik az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) jelentették meg tanulmányukat. Azt állítják, hogy az idegsejtek az ember korábbi tapasztalataitól független kapcsolatokba is kerülhetnek egymással.

Már régen ismeretes, hogy az idegi kapcsolatokat a tapasztalat hozza létre, majd erõsíti meg - ezt a jelenséget "szinaptikus képlékenységnek" nevezzük. Például ilyen módon õrzõdnek meg agyunkban az emlékképek. Azonban lausanne-i egyetem folyó Blue Brain Project elnevezésû tanulmányában részt vevõ szakemberek szerint ez csak része az igazságnak. A Henry Markram vezetésével mûködõ munkacsoport képes volt annak bizonyítására, hogy a neokortex (a homloklebeny legfejlettebb része) bizonyos idegsejtcsoportjai kapcsolatokat építenek ki egymással egy megváltoztathatatlan és viszonylag egyszerû szabályrendszer által vezérelve.

A nagyjából ötven sejtbõl álló sejtnyalábokat a kutatók építõkövekként értelmezik, amelyek veleszületett, alaptudást hordoznak magukban - például a fizikai világ bizonyos egyszerû jelenségeirõl. A szerzett tudás - mint a memória - ezeket az "alaptudással" rendelkezõ építõköveket kapcsolják össze magasabb szinten.

"Ez megmagyarázhatja, miért rendelkezünk mindannyian hasonló észleletekkel a fizikai világról, míg emlékezetünk saját tapasztalatainkon alapul" - magyarázta Markram.

A mikrokapcsolódásokat szabályozó mechanizmus lélegzetelállítóan egyszerû. Alapjában amikor két neuron kapcsolódik ugyanahhoz a közeli idegsejthez, az átlagosnál nagyobb lesz annak a valószínûsége, hogy egymással is kapcsolatot teremtenek. A kutatók ennek alapján statisztikai modellt dolgoztak ki.

Különbözõ patkányokból származó idegsejteken figyelték meg a neuronok kapcsolódását, amelyek mind igen hasonlóak voltak. Ha azonban az idegi "áramkörök" az állat egyedi tapasztalása nyomán alakultak ki, akkor azok feltûnõen különböztek más állatokból vett mintáktól.

"Mióta John Locke négyszáz évvel ezelõtt azt kutatta, hogy miként tanul és emlékezik az emberi elme, akkor az a prekoncepció vezette, hogy mindannyian tiszta lapként kezdjük az életünket, aztán az agyunkat a folyamatos tapasztalat alakítja. Az a gondolat azonban, hogy az emlékezet a tudás legókockáiból építkezik, a kutatás elõtt egészen új ajtókat nyit meg" - magyarázta Markram.

A jelenlegi technológia segítségével módosíthatjuk a "tabula rasa" elméletet, vitathatjuk, hogy az agyunk "üres tábla" a születésünkkor. Ez az elmélet mindeddig átitatta a tudományt évszázadokon át. Továbbra sem vonhatjuk kétségbe a tanulás szerepét - hagyományos értelemben. Ismerõseinket felismerni, egy nyelvet elsajátítani, olvasni, írni csak egyéni tapasztalatszerzéssel vagyunk képesek. De az EPFL vizsgálata arra világít rá, hogy bizonyos alapinformáció és -tudás a génjeinkbe van írva.

Forrás: Link

Hozzaszolasok

1213 #21 1213
- 2011. July 22. 18:22:49
Az üzenõfalon egyszer már leírtam, hogy mit mûvelt a fiam az óvóda elsõ napjaiban. Azért ismétlem meg itt is, mert ehhez a témához szorosan kapcsolódik.
A legtöbb gyerek magárakapva a ruhát, udvari cipõt, semmivel sem törõdve rohan ki az udvarra, hogy elsõ lehessen a hintánál, vagy más népszerû játéknál. A fiam is mindig az elsõk között lett készen az öltözéssel, de nem az udvar felé kezdett rohanni, hanem körülnézett a társai között, hogy ki nem boldogul a cipõfûzéssel, vagy a gombokkal. Leguggolt a kislány elé és befûzte, megkötötte a cipõjét, egy kisfiúnak begombolta a kabátját, egy másiknak a zippzárját igazította egybe és húzta fel a kabátján és csak akkor vette az irányt az udvar felé, mikor már nem volt kinek segítenie az öltözésben. Ezt egészen addig mûvelte - kb. fél évig - amíg volt olyan csoporttársa, akinek szüksége volt a segítségre.
Igaz, hogy a gyerekek nagylelkûek, könnyen barátkoznak és elõítélettõl tökéletesen mentesek, ez a viselkedés mégsem jellemzõ rájuk. Fõleg 6 éves korban nem. Ugyanis a gyerekek azzal együtt, hogy õszinték, meglehetõsen önzõek is, nem mondanak le egy szelet csoki felérõl, hogy a másikat megkínálják. Ezt bizony meg kell nekik tanítani és még akkor is gondot okoz az osztozkodás, ha már elfogadták, hogy nem lehet egyedül az övék a finom falat.
De azt, hogy lemondjon arról, hogy elsõként kiérve az udvarra az övé legyen a hinta, csak azért, hogy segíthessen másoknak az öltözésben, egyszerûen nem volt alkalmunk megtanítani neki, nem is gondoltunk ilyen eseményre az otthoni körülmények között. Ezt a késztetést hozta/hoznia kellett magával... Odaátról? Egy korábbi életbõl?
Ez egy könnyen leírható, érthetõ példa. De nagyon sok olyan dologra figyeltem fel gyermekeim fejlõdése során, ami mind-mind azt bizonyította számomra, hogy igenis a személyiségüknek jó részét - a nagyobb részét - nem tanulás útján alakították ki, hanem velük született, hozták magukkal.
1207 #22 1207
- 2011. July 22. 18:30:18
Trix!
Gratulálok a kisfiadhoz.
Az utolsó mondatoddal teljes mértékben egyetértek!
2050 #23 2050
- 2011. July 22. 18:37:41
Egy csodálatos film az ember szellemi természetérõl.
A szellemi valóság 1-6

http://www.youtube.com/watch?v=jxoDpv...re=related
1213 #24 1213
- 2011. July 22. 18:47:59
Köszönöm Jani Papa.

De nem engem illet a gratuláció, hiszen épp az a lényeg, hogy nem én tanítottam neki ezeket.

Egyébként ez a "kisfiú" immár jó egy fejjel magasabb nálam. Smile
1207 #25 1207
- 2011. July 22. 19:10:56
Szívesen Trix! Az én családomban is voltak ilyen és ehhez hasonló esetek, ami felhívta a figyelmemet ezekre a dolgokra.
Mondtam is a nejemnek és ekkor kezdtem el foglalkozni a Buddhizmussal.
Jelen idõben az unoka megfigyelése nyûgöz le, bizonyítja számomra ez csak hozott tudás lehet mert olyan dolgokat tud vagy felismer azonnal amit sose mutattunk neki azelõtt.
1213 #26 1213
- 2011. July 22. 19:53:32
Az unoka csodálatos dolog lehet. Remélem egyszer még megélem ezt az érzést én is!

Én is ilyesmikre gondoltam, mint amit Te is írsz. A lányom például egy hihetetlenül részletesen kidolgozott fantáziavilágot alkotott, (lehet, hogy nem is fantázia, hanem emlékezet?) anélkül, hogy akár egyetlen könyvet is elolvasott volna korábban. Még saját nyelvet és ABC-t is kidolgozott világa szereplõinek.

De említhetem a saját emlékfoszlányaimat is. Kisgyerekként ugyan sokkal több "kép" élt bennem, de néhány a mai napig megmaradt. Olyan helyszínekrõl, illatokról és érzelmekrõl, amiket egészen biztosan nem ebben az életben tapasztaltam meg.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.13 masodperc
635,290 egyedi latogato