Hódmezõvásárhelyi Rendõrkapitányság Szabálysértési Hatósága
6800 Hódmezõvásárhely. Lázár u. 6-8.

Tisztelt Baranyi Katalin, a napokban kézhez kapott 06803/437-14/2011/szab. ügyszámon futó határozatát átolvastam, de annak tartalmával, végkövetkeztetéseivel egyet érteni nem tudok, így tekintse alábbi levelem „kifogásnak”.
Nézzük csak sorjában! Az Ön által felvázoltak úgy vezetik le a „tényállásból” a konklúziót, hogy eközben több logikai lépcsõfok is kimaradt, melyek nem ismerete, vagy téves értékelése alapvetõen megváltoztathatja az „szabálysértés” elkövetésének valódi megítélését és besorolását is.

Az ön meghivatkozása szerint egyszerûen egy elsõbbség meg nem adásából adódott a baleset, bár ha ez ilyen egyértelmûen következett volna, akkor nem kell majd 5 hónapot várni annak ilyen módon történõ lezárására, hiszen a helyszínen minden érintettõl, tanútól vallomást vett fel a helyszínelõ, akit ÉN MAGAM kértem a kapitányságtól, éppen azért, mert jól tudom, hogy a tõlem telhetõ körültekintéssel jártam el az adott közlekedési szituációban, de az végül „védhetetlennek” bizonyult, hiszen határozatában Ön is elismeri, hogy az elsõbbségadás tábla utasítására lelassítottam. Mivel a helyszínelõk nálam féknyomot nem is találtak, ez igazolja, hogy kb. 15 km/h-s sebességgel haladtam egyenes irányban, amikor jobbról – valószínûleg rutinból közlekedve – hirtelen és a közlekedési helyzethez mérten relatív nagy sebességgel csapódott BELÉM a védett útról irányjelzés nélkül balra lekanyarodni szándékozó jármû. Azt is elismeri határozatában, hogy a Suzuki vezetõje nem a kellõ körültekintéssel járt el, oda se tekintett abba az irányba, amelyre fordulni kívánt, hogy meggyõzõdjön arról, hogy valaki esetleg már megkezdte a védett útra való felhajtást, vagy a kanyarodását valamely más okból valami hátráltathatja, megakadályozhatja. Arról sem esik szó a határozatában, hogy a Suzuki vezetõje nem használta az irányváltáskor kötelezõ irányjelzõ készülékét, így nem csak a sebességével, de önmagával azzal, hogy ezt elmulasztotta, a közlekedés más résztvevõt is megtévesztette, ugyanis az az út ahonnan õ érkezett két sávossá szélesedett és én érkezésekor már a VÉDETT ÚTON abban a sávban tartózkodtam, amelyet õ keresztezni kívánt, ezt a szándékát nem is jelezve és úgy rohant belém, fékezés nélkül. A fényképek tanulsága szerint olyan az esett, mintha menet közben jutott volna eszébe, hogy neki nem jobbra, az útkanyarulatot követve kell haladnia, hanem balra, élesen elfordulva. Talán ezért sem indexelt és az ütközés is azon a ponton túl történt, ahol az egyébként szabályosan balra kanyarodó jármûvek az aszfaltot fölkoptatták. A szándékosság mellett ezt a „hirtelen ötlettõl vezérelt” irányváltoztatást tudom elképzelni, amely magyarázatot adhat a történtekre.

Ha nem elsõbbségadás kötelezõ jelzõtábla, hanem STOP tábla lett volna ott, amelynek szintén eleget téve álló helyzetbõl indulva érek a megtörtént baleset helyszínére, a rekonstruált események arra engednek következtetni, hogy a Suzuki, akkor is nekem jöhetett volna, hisz a felfedett körülmények arra utalnak, hogy a gépkocsi vezetõje nem is számított balról érkezõ jármûre és talán ezért nem is indexelt és nézett körbe, noha ez elõírás lenne. Ha pedig így van, akkor akár a szándékosság sem zárható ki annak kapcsán, hogy az esemény bekövetkezett, vagy a kiépített közlekedés-biztonsági berendezések nem alkalmasak arra, hogy megfelelõ biztonságot nyújtsanak az ott szabályosan közlekedõk számára.

Mivel éppen egy olyan tartalmú elõadásra igyekeztem, ahol Lázár és a zsidók ellenünk és a világ népei ellen elkövetett bûneit is taglalni volt szándékomban, s az elõadás helyszíne csak pár méterre esett ennek a „fura” balesetnek a helyszínétõl, ezért kézenfekvõ lenne a szándékos károkozás feltételezése is.

Ezt nem akarom nagyon részletezni, de Önök ott a Lázár utcában, Lázár – zsidó János fennhatósága alatt biztosan el tudják ezt is képzelni. Vendéglátóim, akik rögtön odasereglettek elsõ reakciója is az volt, hogy ez „nem véletlen baleset”, bár annak szeretnék láttatni. Persze mindez csakis feltételezés, s mindenki azt kezd vele, amire képes, de a zsidók ilyesmire minden zokszó nélkül és remek álcával képesek.

Ön meghivatkozta határozatában, hogy úgy látja, nem okoztam balesetet az elmúlt két évben. Nos, az elmúlt 21 évben – mióta jogosítványom van- nem okoztam balesetet és ez ugyan nem érdem, de talán nem is véletlen. Ezért jogosítványom egy hónapra történõ bevonása számomra érthetetlen, nem csak azért, mert a felvázolt közlekedési helyzet önök szerint sem lehetett olyan egyértelmû, hiszen az ott eljáró rendõr szerint is egy hónap az átfutási ideje az „ilyen ügyeknek”. A kiszabott bírság összege is méltatlan, bár megértem, hogy a bûnözõ és semmirekellõ rendõrmaffiát el kell tartani valakiknek, de forduljon szeretettel a cigány-zsidó keresztapákhoz és keresztanyákhoz az, aki „jattot” akar.

Azt amit a baleset szándékosságával kapcsolatban írtam valahol helytálló lehet, mert „munkásságomnak” eredményeképpen éppen egyszerre idõzítve az Ön által kiküldött határozatot, most kaptam meg több bírósági megkeresést is. Lázár-zsidó Jani rabbinátusa elég jól keveri a lapokat. Ezt nem azért írtam le, mert azt várom, hogy megértse, csak azért, hogy a parancsnokai, akik majd olvassák a levelem, tudják, hogy é is tudom kik õk.
Visszatérve tehát az eredeti „szabálysértési” ügyre, nyomatékosítani kívánom, hogy mikor megkezdtem a keresztezõdésbe történõ körültekintõen megvalósított behajtást, NEM VOLT KINEK ELSÕBBSÉGET ADNOM! Mire a Suzuki az ütközés helyszínére ért meglehetõsen nagy sebességgel, irányváltoztatási szándékát nem jelezve és a saját bevallása szerint sem körültekintõ módon, akkorra már nem lehetett elkerülni az ütközést, pedig már én is a VÉDETT ÚTON HALADTAM, EGYENESEN, így nekem lett volna elsõbbségem immár vele szemben. Tudom, hogy erre a helyzetre a KRESZ nem biztos, hogy megfelelõ paragrafusokat képes citálni, de kikerestem az ön hivatkozásait. Íme:

1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet
a közúti közlekedés szabályairól

Elsõbbség az útkeresztezõdésben
28. § (1) b) az olyan útról érkezõ jármûvel, amelyen az útkeresztezõdés elõtt „Elsõbbségadás kötelezõ” vagy „Állj! Elsõbbségadás kötelezõ” jelzõtábla van, a keresztezõ - illetõleg a kiegészítõ táblán vastag vonallal jelzett - útról érkezõ jármû részére;

Mivel az a bekezdés semmit nem mond, ezért bármit rá lehet húzni, de Ön elismeri, hogy az alábbit cselekedtem, tehát nem hagytam figyelmen kívül a KRESZ ide vonatkozó szabályait.

Aztán meghivatkozza a bírság kiszabásában az indokaként az alábbit:
218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet
az egyes szabálysértésekrõl

Az elsõbbség és az elõzés szabályainak megsértése
44. § (1) Annak a jármûnek a vezetõje, aki - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - az elsõbbségre vagy az elõzésre vonatkozó szabályokat megszegi, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
(2) Annak a jármûnek a vezetõje, aki az elsõbbségre vagy az elõzésre vonatkozó szabályok megszegésével a közlekedés más résztvevõjét hirtelen fékezésre vagy irányváltoztatásra kényszeríti,
százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jármûvezetéstõl eltiltást alkalmazhat, továbbá az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés esetében a rendõrség helyszíni bírságot szabhat ki.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés esetén - a szabálysértési jogsegély keretében - a pénzbírságot kiszabó jogerõs határozat végrehajtása átadható.

Számomra mindez értelmezhetetlen jogi formula, mert ha az elõzõ okfejtésben elismerték, hogy a KRESZ szabályainak eleget téve hajtottam be az egyébként nem hagyományos felépítésû „keresztezõdésbe”, akkor mindez már okafogyottnak tekinthetõ a már elõadott indokaim logikus mérlegelését is hozzátéve. Sem hirtelen fékezésre sem irányváltoztatásra nem kényszerítettem a másik érintett jármû vezetõjét, s neki láthatóan esze ágában sem volt (vagy képessége nem volt hozzá), hogy amikor meglehetõs nagy sebességgel , számára is kedvezõtlen beláthatósági helyzetbõl, a vasúti átjáró alól „berobogott” a keresztezõdésbe , ebbõl bármelyiket megtegye.
A Suzuki relatív nagy sebességére enged következtetni , hogy az eleje teljesen összetört, bár lehet, hogy ez éppen egy „törõautó” volt, pontosan volt ilyen célra „félretéve”.

Sebesség
26. § (1) Az egyes jármûvekkel - ha e rendelet másként nem rendelkezik - legfeljebb a következõ sebességgel szabad közlekedni:
a) személygépkocsival, motorkerékpárral, 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival
- lakott területen 50 km/óra,
(4) A jármû sebességét az (1)-(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezetõ jármûvét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály elõtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.

De itt van a már meghivatkozott rész is, csak kicsit másképpen értelmezve. Azért ne feledjük, hogy a nekem ütközõ személygépkocsi ugyan védett utat akart elhagyni, de ezt a szándékát nem jelezve, mintegy „hirtelen ötlettõl vezérelve” másokat megtévesztõ módon, nem kellõ körültekintéssel, sebességét nem csökkentve akarta megtenni úgy, hogy közben sávot váltott és közben „jobbkezes” helyzetnek tekinthette a közlekedési helyzetet.

Elsõbbség az útkeresztezõdésben
28. § (3) Útkeresztezõdést jármûvel csak olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy a vezetõ eleget tehessen elsõbbségadási kötelezettségének és e tekintetben másokat a jármû sebességével ne tévesszen meg.

Irányváltoztatás, irányjelzés
29. § (1) Aki jármûvel irányt változtat (terelõvonalat, az úttest szélét vagy képzeletbeli felezõvonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, fõútvonalról vagy szilárd burkolatú útról letér stb.) köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató jármûveknek elsõbbséget adni.
( (3) Az irányjelzést irányjelzõ készülékkel, ilyen készülékkel fel nem szerelt jármû esetében pedig karral vagy jelzõtárcsával kell adni, oly módon, hogy az elölrõl, hátulról és a megfelelõ oldalról jól látható legyen.

Bekanyarodás
31. § (1) Az útkeresztezõdésben másik útra bekanyarodni szándékozó vezetõ a jármûvel
a) az útburkolati jelek által meghatározott forgalmi sávba,
b) útburkolati jelek hiányában
- jobbra bekanyarodás esetében az úttest jobb szélére,
- balra bekanyarodás esetében az úttest felezõvonala mellé, illetõleg osztottpályás és egyirányú forgalmú úton az úttest bal szélére
köteles - az útkeresztezõdés elõtt kellõ távolságban - besorolni. A bekanyarodási szándékot irányjelzéssel [29. § (2) bek.] jelezni kell.
(6) A balra bekanyarodó jármû vezetõje párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úton a bekanyarodást akkor hajthatja végre, ha meggyõzõdött arról is, hogy balról jármûvének elõzését vagy kikerülését másik jármû nem kezdte meg.

Álláspontom szerint a már felvázolt okok és okozatok értelmében, no meg a helyszíni szemle adatai alapján is én már a védett úton haladtam. Ezért is õ jött nekem és nem én mentem neki, ez pedig azért van így, mert NEKI KELLETT VOLNA ELSÕBBSÉGET BIZTOSÍTANI SZÁMOMRA.

(8) Az útkeresztezõdésben kanyarodó fõútvonal esetén
b) a fõútvonalról letérõ jármûvel elsõbbséget kell adni a fõútvonalon továbbhaladó jármû részére.

Párhuzamos közlekedés
36. § (7) Ahol valamelyik forgalmi sáv megszûnik, annak a jármûnek van elsõbbsége, amelyik terelõvonal átlépése nélkül haladhat tovább. Ha a forgalmi sávok útburkolati jellel jelölve nincsenek, annak a jármûnek van elsõbbsége, amelyik irányváltoztatás nélkül tud továbbhaladni; ha pedig mindkét jármû csak irányváltoztatással tud továbbhaladni, annak a jármûnek van elsõbbsége, amelyik addig a jobbra esõ forgalmi sávban haladt.

Nos, a fotók kiértékelés számomra azt mutatja, hogy az illetõ nem a balra kanyarodásra használatos íven, hanem jóval azon túl akart balra fordulni és ezért törte össze a gépkocsija bal elejét, amint hegyes szögben, a jármûvembe csapódott. Ha szabályosan, tervezett irányváltoztatást akart volna végrehajtani, akkor – feltételezve, hogy nem vak- mindenképpen észlelnie kellett volna engem, mert a gépkocsim elejébe, hanem annak hátuljába ütközik, de ekkor már elkerülhetõ lett volna a becsapódás, hiszen a látóterében akkor is benne lett volna a gépjármûvem, ha még akkor folyamatosan jobbra néz. Az õ elismert figyelmetlenségéért had ne más legyen már a felelõs. Ha újra kiértékelik a fényképeket, akkor láthatják, hogy az Suzuki a kanyarodási szándékához képest „érdekes” szöget zár be a tervezett „cél-útvonalával” amely jelenség akkor érthetõ meg, ha az általam már felvázolt helyzetértékelést is mérlegre teszik.

Remélem sikerül újra átgondolni a határozatba foglaltakat, s mindamellett, hogy meg kell köszönjem ezt a kitartó és odaadó munkát, amit végeznek, megjegyzem, hogy ha lehet, akkor vegyék figyelembe érveimet és tartózkodjanak attól, hogy a szükségesnél jobban megterheljék az amúgy is szûkös családi kasszát ilyen-olyan légbõl kapott, jogosnak feltüntetett „büntetésekkel”, s mindez természetesen vonatkozik a gépjármûvezetõi jogosítványom ideiglenes bevonására is. Nem szeretném ezt többször leírni, elmondani! Ha felelõs vagyok valamiért, azt eddig is vállaltam, eztán is fogom, de nem szeretem ha olyanok akarnak „hülyének nézni” akiknek még a nézés is nehezükre esik, a látásról már nem is beszélve.

Ez az utolsó bekezdés pedig az NBH-Mossad zsidajainak szól, akik azért úgy látom, hogy diszponálják magukat rendesen ebben a „piti” ügyben is. Köszönöm Balajti, hogy elintéztétek, hogy egyszerre kapjam meg a jóbbikos zsidók feljelentése alapján a rágalmazási ügyben Ráckevére történõ „behívómat” ezzel az inkriminált határozattal. Szegény kis ügyintézõ jogászhallgató „kilós” hölgy most kapkodhatja a fejét. Nem baj, csak instruáljátok tovább, de lehetõleg úgy, hogy ne jöhessen rá, hogy csak egy „buta liba” ebben a játszmátokban. Õ nem biztos, hogy tisztában van az ilyen egyszerû ügyek „nemzetbiztonsági” kockázatával, már ami a mocsok zsidó pofátokat illeti, s max csak kicsit lehet képben Lázár „kivoltával” és egy ilyen „baleset” véletlenszerûségének valószínûségével. Nos, azért a jogsi-elvonás nem szép dolog tõletek, bár ha jobban belegondolok, akkor ezzel is hitelesítitek, hogy azért annyira nem vagytok oda értem. Értem. Azt is elismeritek ezzel, hogy nem tudok elintézni ilyen egyszerû ügyeket egy-egy telefonnal, bár ti is tudjátok, hogy ezt már csak fegyverrel lehet lerendezni, de végleg. Nos, közeleg az ideje és szóltam elõre, sokszor és nem akartátok érteni. Kár! Azért nincs harag remélem, bár ha van, az meg a ti bajotok.

Áldás!

Szigetszentmiklós, 2011-09-21

Posta Imre

Itt pedig a "dunaújvárosi sértett" jóbbikosok sorozatfeljelentése, melyet sikerült azért összehozniuk a "szabálysértési" üggyel, mert ez mind "nemzetbiztonsági ügy" a zsidaj számára. Véletlennek túl sok ez.