2010. ápr. 24.-én a Paks Tolnai út 103. alatt lévõ Horváth autószerelõ mûhelyben tartott összejövetelen barátaim társaságában italozgattunk. Az összejövetelen(születésnap) barátaim,családtagjai (anyukák,apukák,feleségek és gyerekeik) is részt vettek. A gyerekekkel futballoztam az udvaron, mivel már elég késõre járt az idõ, a gyerekekkel az anyukák és a nagyszülõk elindultak hazafelé. A motorkerékpárom a Horváth autószerelõ mûhely elõtt a járda és a mûút közötti füves részre volt leparkolva. A haza induló gyerekek közül páran a kapun kilépve megcsodálták a motorkerékpáromat és arra kértek, hogy hadd csináljanak pár felvételt a telefonjukkal a motorról és rólam.

Kérésüknek eleget tettem, felültem a motoromra és megvártam még elkészítik a fényképeket, utána a motorkerékpár mellett állva is készítettek pár közös fotót, majd megkértek, hogy egy kicsit indítsam be nekik, ezt is megtettem! Ezek után a gyerekek szüleikkel elindultak hazafelé. Két barátommal még a motorkerékpár mellett beszélgettünk, amikor egy kis idõ elteltével a fõúton megállt egy rendõrautó, kiszállt belõle három rendõr és oda sétáltak hozzánk. Az egyik rendõr elkérte a személyi igazolványomat és átlapozta, majd megkérdezte tõlem, hogy maga VIII. kerületi? Válaszoltam neki, hogy igen! Meg kérdezte, hogy kié a motorkerékpár? Mondtam neki hogy az enyém! Elkérte a forgalmi engedélyt és leellenõrizte a motorkerékpár adatait. Amikor mindent rendben talált megkérdezte, hogy ilyen nagy cm3-es motorra van-e vezetõi engedélyem? Válaszoltam, hogy természetesen van és átadtam neki a jogosítványomat is. Ekkor vettem észre,hogy a jogosítványom valamitõl egy kicsit elázott!Le ellenõrizte a jogosítványomat is, majd megkérdezte,hogy fogyasztottam e alkoholt?

Válaszoltam, hogy igen fogyasztottam. Miközben visszaadta személyi igazolványomat és a forgalmi
engedélyt, megkért, hogy fáradjak velük, mert el kell vinniük vérvételre. Mondtam a rendõrnek, hogy
nem megyek velük vérvételre, mert nem vezettem, nem vettem részt a közúti forgalomban és
megkértem, hogy legyen, szíves adja vissza a jogosítványomat is. A rendõr azt mondta, hogy a
jogosítványomat nem adja vissza. Mondtam a rendõrnek, hogy ehhez nincsen joga. Azt mondta, hogy
neki joga van ehhez is! Vitatkoztunk! A rendõrök azt mondták, ha magamtól nem megyek velük
vérvételre, akkor erõszakkal bevisznek, mert nekik még ahhoz is joguk van! A barátaim kérésére
befejeztem a vitatkozást és eleget tettem a rendõröknek. Elindultunk a rendõrautó felé, amikor
odaértünk az autó mellé az egyik rendõr elõvett egy bilincset és megkért, hogy mutassam a bal
kezemet. Rátette a bal csuklómra a bilincset és megkért, hogy tegyem hátra a jobb kezemet, mert a
hátam mögött kell összebilincselnie. Mondtam, hogy hátra bilincselt kézzel nem tudok beszállni az
autóba, mert gerincmûtétem miatt évek óta mozgáskorlátozott vagyok. Azt felelte a rendõr fogadjunk, hogy be tudsz szállni az autóba majd õ, megmutatja, hogy kell. Hagytam, hogy hátam mögött összebilincselje a kezeimet. Egy ütést éreztem hátul a fejemen! Ezek után nem tudom mi történhetett!

Ez volt az utolsó emlékem! Egy orvosi rendelõbe tértem magamhoz (felsõ testrészem több helyen fájt, jobb szememmel alig láttam, fejem fájt, szédültem, ruházatom tiszta vér volt) egy széken ültem
hátrabilincselt kezekkel és két doktornõ próbálkozott vért venni tõlem, de többszöri próbálkozásra sem sikerült nekik. Mondták a rendõröknek, hogy nyissák ki a bilincset, mert így nem lehet vért venni, a rendõrök azt felelték próbálkozzanak csak, valamikor csak sikerül. Több helyrõl próbáltak meg vért
venni, de nem sikerült! A Doktornõk többszöri kérésére kinyitották a jobb kezemen levõ karperecet és
a doktornõnek fél perc alatt sikerült is a vérvétel. Miután megtörtént a vérvétel azt mondták a
rendõrök, hogy a bal kezemen lévõ karperecet vasfûrésszel kell levágniuk, mert elhagyták a bilincs
kulcsát. Pedig csak pár perc telt el a másik karperec kinyitása óta! Nem engedtem meg, hogy levágják
a bilincset! Kértem õket hadd vágjam le én vagy hagyják rajtam, mert nem szeretném, ha
összevagdosnák a kezem! Nem egyeztek bele! Erõsítést hívtak, lefogtak és elkezdték levágni
kezemrõl a bilincset! Amit rögzítettem a telefonom segítségével!!! Miután levágták a kezemrõl,
megkértem a doktornõt, hogy adjon nekem papírt és tollat, mert fel szeretném írni az ott tartózkodó
rendõrök jelvényszámát. Az egyik rendõr erélyesen rászólt a doktornõkre, hogy nem adhatnak nekem
semmit. A két doktornõ a történtek hatása alatt volt és nem mertek nekem papírt és írószert adni. Az
asztalról vettem el papírt és tollat, hogy felírjam a rendõrök jelvényszámát. A rendõrök hátat fordítottak nekem és páran közülük elhagyták a helységet. Szóltam, hogy fel szeretném írni a jelvény számukat, mert panaszt szeretnék tenni ellenük. A helységben maradt rendõrök erre megfordulva levették a jelvényeiket és nevetve azt mondta az egyik, hogy azt csinálok, amit akarok, úgysem tudok semmit csinálni! A jogosítványomat a rendõrök nem adták vissza! Kérdésemre, hogy miért nem adják vissza a jogosítványomat nem kaptam választ. Másnap 2010.ápr.25.-én egész nap szenvedtem a fájdalmak miatt, nagyon szédültem, jobb szememmel alig láttam, gerincem, fejem, arcom, mellkasom, bordáim, két karom fájt! Délután egy hirtelen rossz mozdulatot követõen szúró fájdalom nyílalt a bal mellkasom és a gerincem alsó tájékába, végtagjaim teljesen elzsibbadtak. Vasárnap estére-annyira fájt, szúrt a mellkasom és gerincem alsó részébe olyan mértékû fájdalom hasított, hogy alig bírtam mozogni és menni. Nagymamám és ismerõseim kérésére nagymamám segítségével bementem a Fiumei úti baleseti ambulanciára kivizsgálásra és segítségüket kértem, hogy enyhítsék fájdalmaimat. Az ambulancián megvizsgáltak és tájékoztattak, hogy az ambulancián csak kötöznek, gipszelnek és varrnak. Fájdalom csillapítót nem adhatnak, ezért keressem fel a panaszaimmal a háziorvosomat,jobb szemem sérülésével az ügyeletes szemészeti ambulanciára irányítottak. Másnap felkerestem a házi orvosomat, aki megvizsgált és elküldött különbözõ vizsgálatokra. A gerinc fájdalmaimmal beutalt az Auróra utcai Ortopédiára és tájékoztatott, hogy fájdalom csillapítót a gerincemre csak kivizsgálás után az ortopéd fõorvos írhat fel. Felkerestem az Auróra utcai Ortopédiát és ott tájékoztattak, hogy elõjegyzés alapján tudnak csak fogadni. Elõjegyeztettem magam az ortopédiára és május 25.-ére kaptam is idõpontot. De fájdalom csillapítót nem adhattak, mert csak a kivizsgálás után írhatnak fel ilyen erõs fájdalomcsillapító gyógyszert! A rendõrök jogtalan és brutális viselkedése teljesen összetörte a testemet és lelkileg is teljesen összeomlottam,a történtek pszichikailag megviseltek. A magyar egészségügy rugalmassága szintén megviselt, és még a várakozás is az ortopédiai kivizsgálásig ilyen fájdalmakkal fájdalomcsillapító gyógyszerek nélkül nagyon lassan, iszonyú fájdalmak között és nehezen telt. Fájdalmaim csillapítására, lelki sebeim gyógyítására minden nap egyre több alkoholt fogyasztottam, annyit ittam mindig, hogy ne érezzem a fájdalmaimat és ne idegeskedjek a jogtalan rendõri brutalitáson! A paksi orvosi rendelõben sikerült a telefonom segítségével video felvételt készítenem! A felvételen a vasfûrész alkalmazása, közben okozott sérüléseim és a rendõrök arca is jól látható. A megbilincselésem és a vérvétel között eltelt idõszakra, amikor rendõrautóval szállítottak, nem emlékszem. A fejemre kapott ütés után nem tudom mi történhetett velem, az eszmélet vesztésem ideje alatt szerzett sérülésekrõl fényképek, több orvosi vizsgálat és látlelet készült! Az igazoltatást végzõ három rendõr neve és arcukról készített felvétel is birtokomban van! A jogosítványomat elvették a rendõrök, azt állítják, hogy részt vettem a közúti forgalomban! Ez nem így történt! A paksi barátaim, akikkel együtt voltam az igazoltatás ideje alatt, nem mernek tanúskodni, mert félnek az esetleges következményektõl.