Nagyjaink bukását és ezzel mindannyiunk hanyatlását nagyrészt a személyes ellentétek és megosztottság okozta. Legveszélyesebb megosztottságot okoz a kétség az elõl lévõk tisztességében, jó szándékában. Viszály szítása arra hivatkozással, hogy nem eléggé szókimondó, nem eléggé bátor, nem eléggé szélsõséges, tehát nem eléggé szolgál egy ügyet.
Egy kritika lehet megalapozott, lehet megalapozatlan. És csak egyetlen esetben megalapozott, ha a véleményt mondó személy nagyon intelligens ( nem a zsidó pszik IQ tesztjei szerint, hanem a valódi értelmében ) vagy még jobb szóval tudó, szakrális személy.
Ez nagyon ritka, tehát a legtöbb kritika hamis. Tudat alatt vagy tudatosan ártó szándékú.
És a legsúlyosabb kár abból származik, amikor a kevés tudású tömeg elõtt lejáratják azokat, akik meg tudják fogalmazni a tömegnek a problémákat.
Egyáltalán nem kritérium, hogy e problémák, e megfogalmazások a legélesebbek, legszélsõségesebbek legyenek. Ezeket amúgy úgysem fogadja be az átlag ember. Ahhoz, hogy a kommunikáció átmenjen, azt a befogadó mentális szintjéhez kell igazítani. Ez törvény.
Mellesleg nem a szavak az igazi kommunikáció, azok a helyzetnek csak egy kis részei. Segítik ugyan a felismerést, de maga a helyzet a legnagyobb tanító mester.
És akit a helyzet nem tanít, annak lehet bármirõl és bárhogyan szavalni.
Ezzel nem akarom a kommunikációt egyáltalán leértékelni.
No most a helyzet lényegében az objektív anyagi valóságtól függetlenül az errõl tanult és tapasztalt értékelések és vélemények halmaza az elmében. És sokszor nehezebb az elmét megváltoztatni, mint az anyagot magát ( egyszerûbb felkötni, Dunába lõni valakit, mint az elméjét megváltoztatni ). Az elmében az értékeléseket és véleményeket fogalmi kommunikációval lehet megváltoztatni, ám ez csak fokról fokra, lépésrõl lépésre történhet. A fokozatosság elve mindenkire érvényes, a legalacsonyabb és a legmagasabb szinten lévõ emberre egyaránt.
És ha lehet, ha nem akartok ártani, ne kérjétek számon ezt a fokozatosságot se egyiken se másikon, hanem a saját szintetekrõl kiindulva emeljétek azok a tudását, akiknek kevesebb adatott, és tanuljatok attól, akinek több.
Konkrétan a felvetett témához : én a magam részérõl sokat tanultam Szaniszlótól, Bogártól, Kubinyitõl vagy éppen Drábiktól, és ennek megfelelõen tisztelem is õket.

van nékem egy mániákusan tisztelt szellemi tanítóm - Szabó Dezsõ...mielõtt az idevágó idézetet betenném szeretnék kérdezni valamit.
ha ti (mi) valamiden semleges állásponton vagytok(vagyunk) - mert nincs megfelelõ tudásunk az adott kérdésrõl, vagy bármely más ok miatt - és mást sem hallotok(hallunk), mint azt, hogy a semlegesség rossz,az árulással egyenlõ, és ti(mi) bitangok vagytok(vagyunk), mert nem foglalunk állást.... tehát folyamatosan rendkívül agresszív támadásnak vagy/unk kitéve - ki mellé álltok(állunk)???

...és most összetörök pár lelket...

az a semleges zsidó eredetû/származású ember, aki nem politizál nem árt, nem használ, nem tesz sem jót, sem rosszat, csak él, idetéved erre a honlapra, beleolvas, elborzad, és azonnal ellenségünké válik! - feladja semlegességét, és tevõlegesen,ténylegesen,és egyértelmûen ellenünk fordul....EZ A CÉLUNK?? vagy a valós ellenség - a cionista nemzet/és hazaáruló bitangok - elleni harc?

..és most a Szabó Dezsõ idézet:
"Kétségtelen: bármilyen fajú, bármily felekezetû, bármily világnézetû az ország valamelyik polgára: ha szervesen beilleszkedik a magyar életakarat irányába, ha teljes jóhi­szemûséggel munkása lesz a magyarság nagy céljainak: bûnös õrület volna kidobni õt a magyar munka és magyar nyelv közösségébõl, és ellenségünkké taszítani. "

mindent és mindenkit Ész nélkül fikázni, hazaárulózni, zsidózni, persze lehet... de ne csodálkozzunk ha ennek következménye lesz!

az Álmos Király Akadémia történetesen valóban egy Jobbikos helységben tartja elõadásait, de ha az(általam "szeretett, és nagyrabecsült" s még mielõtt szó érné a ház elejét - ez GÚNY volt) MSZP adna neki helyet, akkor is látogatnám, mert tanulhatok tõle/belõle. és mivel nagy kisfiú vagyok, el tudom dönteni, hogy amit mondanak (bárki is - lett légyen: ad absurdum - zsidó) az számomra hasznos-e.

Papa, tudod, hogy tudom, hogy tudod. Nem azért került ki Tamás nevével az írás, mert bárki ellenséggé akarja tenni, hanem azért mert valakiben kérdés merült fel, amelyet itt sikerült többé-kevéssé tisztázni. Ez KÖTELEZÕ. Tamást ismerem, amennyire a keretek megengedik. Nem tapasztaltam személyében olyat, amiért bántás érhetné, ugyanakkor a kérdésfelvetés jogos és kötelezõ. Hidd el, ha õ olvasná, sem sértõdne meg, mert megvan az értelme hozzá és tudja azt is, hogy a Széles tv elég necces hely, ahol éppen hogy még megvan- ahogy én azt tudom.
Szabó Dezsõ témát, aktuálissá tett kijelentését kicsit revideáld, kérlek. Néhány zsidó-külhoni esetében elmegy az "asszimiláció", de itt már régen nem errõl van szó.

Széchenyi így látta akkor a sokkal kevesebb zsidaj (és mára cigány) faji kérdést:
"Az angol nemzet ugyanis elliberáltathatta a zsidófajt, mert ha például én egy palaczk tentát öntök egy nagy tóba, azért a víz nem romlik el,és mindenki ártalom nélkül megihatja a nagy angol elember a zsidó transeaát; ugyanez áll Franciaországra nézve is; de ha a magyar levesbe egy palaczk tintát önt, megromlik a leves, és azt meg nem eheti az ember. De más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök, és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejön a víz, s elõttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni; de biz én a magam gyermekét conserválom, és a másikat lököm ki."
http://www.freepress-freespeech.com/h...chenyi.htm

Én nem teszem ellenségemmé a ma még alvó-ügynököket, akik amúgy is önmaguk ellenségei. Ha diplomata leszek egyszer és meglesz az eszközöm ahhoz, hogy életükrõl dönthessek, akkor ígérem, meghallgatom a védekezésüket, ítélethozatal elõtt! Hogy lesz-e bocsánat? Elõre nem tudom, minthogy azt sem, hogy leszek-e "diliplomata".