Bevezetésképpen csak annyit, lehet vitázni, sõt kell is, de ma már az sem egészen bizonyos, hogy Jézus tényleg létezett, vagy itt is név és szerepcsere történt, ezért zavaros a történet. Ettõl még a tartalom természetesen lehet zömében valós, a lelkisége meg szinte megkérdõjelezhetetlen. (szerk.) Egy kétezer évvel ezelõtt élt és cselekedett nagy személyiség maradandót alkotott, és máig maradandó nyomokat hagyott maga után az emberiség történelmében. Õ volt Jézus Krisztus, a földön mindenki által legismertebb személy, akinek eljövetelét a beavatottak elõre tudták és látták. Élete és üzenete pedig változást hozott az emberek és népek életében örökre.

Az idõk jele volt, hogy Jézus Krisztusnak a Római-birodalom hatalmi tetõpontján kellett megérkeznie a földre. Azokban az idõkben, amikor a császári Róma esztelen és már erejét meghaladó fényûzése és tobzódása nemcsak a provinciákra, hanem már úgyszólván az egész világra is kiterjesztette a teljes romlás és züllés bûzét. Szinte a föld valamennyi népére hatással volt ez a degresszív folyamat, mert az emberek a sátán csábításának, a rossznak mindig jobban engedtek mint a jónak, az Istenének. A szép, a jó, és a nemes követésére csak a kivételesek éreznek hajlamot. A világhatalmas Róma példája nem kevés befolyást gyakorolt a zsidó Jeruzsálemre is. A folytonos háborúk, a kizsákmányolások, a rabszolgatartással járó kegyetlenkedések szemlélete, az átlagemberek erkölcsi életére fejlesztõ hatással nem lehetett, e tekintetben a süllyedés és züllés volt tapasztalható mindenütt. A gazdagok pazarlásának és fényûzésének példája sokakat elcsábított és egyesek nem ritkán csak azért törekedtek nagy vagyon megszerzésére, hogy a római fõrangúak és gazdagokhoz hasonlóan óriási lakomák, dõzsölések, orgiák, és más élvezetekre milliókat költsenek. Lucius Verus lakomája 6 millió sextertiusba került, a nagy ajándékok miatt is, melyeket vendégei között kiosztott. Amikor Néró híres aranypalotájában az éttermek és hálószobák padozata elefántcsontból készült, a szobák fala színarannyal volt bevonva, amikor az egy mérföldet kitevõ oszlopcsarnokból nyíló szerelmi szobák kárpitjait opálfényben úszó igazgyöngyök képezték, a császár körül hízelkedõ fõrangúak élete pedig a mocsárba fulladt. Ugyanekkor az üldözõt õskeresztények a fényes csarnokok alá húzódó katakombák mélyében és sötétjében kenyéren és vízen élve igyekeztek a Krisztusi tanok lényegébe behatolni, avagy a rabláncon és kereszten kínlódva lehelték ki a lelküket.. A fejlettebbek belátása lassanként felülkerekedvén a rossz utakon járók közül i hova tovább számosabban alakultak át a tiszta õskeresztény példák hatása alatt. Az ilyenek addig is azért vettek részt az élvezetekben, mert az árral szemben haladásuk idején az emberekben rejlõ jó megfakadásának alkalma önálluk még nem következett be.. Nos ekkortájt, ezekben a vészterhes idõkben, amikor tombolt a földi pokol minden színtéren, ekkor érkezett meg a földre Jézus Krisztus. A Messiás örök érvényû tanításokat hozott magával, csakúgy mint nagy elõdjei, Zarahusztra, Krisna, Buddha. Az ember természete a Zoroaszteri és Krisztusi tanítások szerint is a tökéletesedés. A tökéletesedés egy folytonos fejlõdés, progresszív folyamat, azaz fokozatosan haladó. Az esszénus vallás azon õskeresztény vallások közé tartozott, amely már jóval Krisztus megjelenése elõtt is létezett. Az esszénusok hagyománytisztelõ és testvéri közössége tudatosan elszigetelve élt a templomi zsidóságtól. Az esszénusok a "fény gyermekei" egy mindmáig létezõ és fennmaradt kis vallási közösség. A gondolkozásuk szerint minden ember Isten teremtménye és ezáltal egyenlõ, a mi templomunk maga a test - Isten országa bennetek van - és a föld anyjának adta a természet. Imáikban mindig megszólítják az Égi Atyát és a Földi Anyát, mert hiszik, hogy e két energia együttes hatására lesz harmónia az Univerzumban. Az esszénusok tudták és várták is a Messiás megérkezését. Jézus az esszénusok szerény és áhítatos testvéri közösségében nõtt fel és nevelkedett. Álljon most itt példaként néhány esszénus és krisztusi tan összevetése egymással, amelybõl kiderül az egyértelmû egyezés.. – Az esszénusok nem kereszteltek. Jézus sem. – Az esszénusok elhatárolták magukat koruk teológusaitól, a szadduceusoktól és a farizeusoktól. Jézus is ezt tette. – Az esszénusok Isten kedvére valónak tartották a jámborságot és alázatosságot. Jézus is.. – Az esszénusok azt mondták, az embernek úgy kell szeretnie felebarátját mint önmagát. Jézus szinte minden beszédének is ez volt a vezérmotívuma. – Az esszénusok a „fény fiairól” beszéltek, és ezzel szemben a „sötétség hatalmáról” is. Jézus is használta ugyanezt a metaforát beszédeiben, példázataiban. – Az esszénusok figyelmeztettek a „tüzes végítélet” eljövetelére is. Jézus is ezt tette. – Az esszénusok az „igaz lelket” hirdették és az „örök élet” ígéretét hangoztatták. Jézus is ezt tette mindig.. Jézus felnõve és nagykorúvá válva már meglett férfiként elhagyta az esszénusok közösségét, és önálló prédikátorrá vált. Ezután önállóan és egymagában járva oktatott, tanított, gyógyított, és mûvelt csodákat. Feltehetõ az, hogy a városlakók a suttogó pletykák révén tudták azt, hogy Jézus az esszénusok közösségébõl való, õ fény gyermeke. Egy olyan tiszta lélek, aki életelveit, jámborságát, becsületességét, szeretetét képes a politika fölé emelni. A rómaiak hosszú ideig ártatlan prédikátornak tartották, mivel õk mások vallásával nem igen foglalkoztak. Ezután valamikor valaki – talán a zsidó felsõ társadalmi réteg egyik tagja – ráirányította a megszálló hatalom figyelmét a kétélû helyzetre. Ezután Jézust közös erõvel háttérbe szorították.



Jézus elsõsorban példázatokban tanított, amelyek képeit a mindennapi egyszerû életbõl merítette. Ilyenek például a magvetés, a földmûvelés, a halászat, a boldogság, a lakodalom, a juhok, mint Isten bárányai. A példázatok alapján hallgatóságát újragondolásra késztette a mennyek országáról. A beszédek értelme azonban rejtve marad mindazoknak, akik Isten országának gondolataira nem voltak nyitottak. A Krisztusi tanítások mindmáig örök érvényûek, axiómák, azaz sarkigazságok. Aki ezen igazságok lényegébe behatol és azt magáévá teszi, az a Mester tanításai szerint szintén Mesterré válhatik, ez a Mestergondolat. "Én vagyok a világ világossága". "Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága". "Én vagyok az út, az igazság és az élet". „Legyetek tökéletesek ahogy a ti mennyei atyátok is tökéletes”. A boldogságról: "Boldogok a békességben élõk, mert Isten fiainak hívják majd õket". "Boldogok a tiszta szívûek, mert meglátják az Istent". "Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa". A hitrõl: "Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz". "Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek". Ez okból tanította a Mester az õ tanítványait imádkozni is. Az imádság tulajdonképpen egy gondolatkoncentráció, ezt egyöntetûen így magyarázzák a régi bölcsességkönyvek, Zoroaszter Zend-Avesztája is. A gondolatközpontosításnak az igazság útján szükséges haladás megkönnyítése szempontjából megalkotott leggyönyörûbb és tartalom tekintetében legkoncentráltabb formája a Krisztusi miatyánk. „Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, megszenteltessék a te neved”. A haladókban az Isten szikrája kerül kibontakozásra, a tökéletesség. Az Isten mindenütt jelenlévõ, ez okból valamennyi és örök léte. "Én és az Atya egy vagyunk" – tanította a Mester. Hirdette azt is, hogy a mennyeknek országa ti bennetek van. A mi atyánk tehát a mi egyéni törekvésünk, Isten szikrájának kibontakozása, valamint a törvény követése teheti lehetõvé a tanítvány fejlõdését. Ez ama legnagyobb ideál, amelynek elérése teljes erõnkbõl kell törekednünk, mert a legfõbb tanítás úgy szól: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei atyátok is tökéletes”. Tehát a bennem rejlõ Isteni szikra, akarás és eszmény, te vagy elõttem a legszentebb, törekvésem célját elérésed képezi. „Jöjjön el a te országod”. A mennyeknek országa bennetek van, ez a tanítás. Ha célom elérése, törekvéseim és akarásom révén folyamatba jöhetnek, átalakulásom kezdõdött meg, és a gondolatvilágomban végbement változások révén a tökéletesedésre képes ember bontakozott ki belõlem. Egyéniségemben a Krisztusi újjászületés indult meg. A tanítás szerint már abból a világból való vagyok, ahol az emberiség tömegei vakon, gondolkozás nélkül rohannak a vesztükbe, hanem ama másvilágból, ahol az igazságról tudomást szerzett egyén fejlõdése és akarása szerint megy végbe.. A krisztusi szeretet, a legmagasabb fokú szeretet. A Krisztusi fokon érvényre jutó szeretet Isteni eredetû, tehát mindig és mindenhol jelenlévõ. Az ettõl áthatott ember szenvedést nem okoz sem embertársának, sem állatoknak, sem növényeknek, a belõle áradó jó az ilyen törekvést lehetetlenné teszi, a másiknak csakúgy mindig jót kíván mint önmagának.. Jézus Krisztus Mester volt. A Mester szint elérése mindenki számára elérhetõ. A Mester a mindenségi bölcsességtengerbõl kimeríthetõ tudás létfokozata. A Krisztusi tökéletesség nem csak Jézus Krisztus számára volt fenntartva. Ez minden emberi élet célja és valós lehetõsége, az oda vezetõ út pedig a szeretetteljes, és az önként vállalt szolgálat útja.


A kisebb, nagyobb "judeo" keresztény és katolikus egyházak a nyilvánosságból és némileg a nyilvánosság elõtt élnek. Elkísérik az embereket egészen a születéstõl a halálig, a bölcsõtõl a sírig. A "szertartásaikkal" nélkülözhetetlenekké teszik magukat az emberek életében, ezt az évezredek, évszázadok alakították folyamatosan ilyen jól ki. Az emberekbõl és híveikbõl élnek, a nyilvánosság elõtt gyakorolják hatalmukat, és töltik meg kasszáikat.. No de ne keverjük össze a "katolikus" és a "keresztény" jelzõket.!. Nem ugyanaz a jelentésük. A keresztény az még jó, a katolikus az már zsidó. Így hát, ha valaki nincs tisztában a fogalmakkal, akkor jobban teszi, ha kereszténynek nevezi magát, semmint katolikusnak. Sokan mondják, hogy a zsidó-keresztények az egyik legrégebbi vallás. Ma lehet, de 2000 évvel ezelõtt nem ez volt. Tudják ezt jól a biblia iskola jeles képviselõi is, és a Vatikánban is. Csak ugye a gazdasági hatalom megõrzése mindennél fontosabb nekik. Már Jézus elõtt és Jézus idejében is számos õskeresztény vallás létezett. A Magyarok már idõszámításunk elõtt keresztények voltak, jóval a Saul rabbi féle római katolikus, judeo-krisztianizmus elterjedése elõtt kereszténnyé váltak. A magyar õsvallás, õskeresztény vallás feltárt leletei bizonyítják ezt. Keresztények voltunk már, úgy, ahogy Jézus Krisztus is keresztény volt, hiszen tudjuk azt, õ is az egyik õskeresztény vallás, az esszénusok közösségében nevelõdött fel. Az esszénus vallás egyébként a mai napig létezik, és egyike azon õskeresztény vallásoknak amelyek az eredeti és igaz formulát õrzik. A római katolikus vallást csak Jézus távozása után hozták létre, a zsidó Saul rabbi által. Az egész Jézus utáni vallás, amit Jézusnak tulajdonítanak ugyan, de Saul "Pál" kreálmánya, csak Jézus népszerûségének -szigorúan halála utáni- felhasználása üzleti, politikai célok eléréséhez, a kötelezõ hitbe toloncolása a szabad polgároknak, a népnek. Márpedig az alapeset a kelleténél is több zsidó befolyást eredményez, míg a kereszténység, fõleg ha kifejezetten "õs", vagy "magyar" elõtagot is használ valaki, egyértelmûvé teszi az ettõl való különállást, s éppen az igaz keresztény hitvallást preferálja, ami a magyarság több ezeréves sajátja. Az pedig sohasem volt Pál apostol "Saul" kereszténysége. Meg kell nézni az István király elõtti leleteket, abban is a mellkereszteket, és nyilvánvalóvá válik az mindenki számára, hogy itt már elõtte is keresztények éltek. De ne menjünk tovább a Szent Koronánál. Van azon ószövetségre utaló kép? Nincsen rajta.! Ám azok a csüngõk, valahogy sokkal õsibb eredetre utalnak, mint az újszövetség ideje. Olyan sámános nemde? Hogyan adhatott volna "pogány" koronát a pápa? Úgy, hogy ez azelõtt is magyar korona volt. Az igazság, a fény mindig megvolt, idõtlen idõk óta, és most is megvan az természetes módon, csak azt a dogmák mögé rejtették el a vallás által. A római judeo-kereszténység ránk erõszakolása, mely vallás fõként gyakorlatában alaposan elrugaszkodott Jézus életmûvétõl, céljaitól. Jézus Krisztus mindig mindenkin önzetlenül segített, gyógyított, pénzt soha senkitõl nem kért és nem is fogadott el. A Jézus távozása után létrejött vallások mindig rá hivatkoznak, a nevében beszélnek, de nem követik õt, valójában semmi közük hozzá. A szegényeken, elesetteken, betegeken nem igazán segítenek, csak a kasszáikat tömik és a hatalmukat növelik hosszú évszázadok óta. Ma már oda jutottunk, hogy sokszor szinte már nem lehet különbséget tenni a politikus és a pap között. Ugyanígy egybemosódott a katolikusság és a kereszténység fogalma, szándékosan említik a szövegekben a katolikus vallásra hol az egyik, hol a másik fogalmat, ami ebben az esetben téves, megtévesztõ és hazug. A katolikus vallás õsszövetségi része, mint a zsidóság innen-onnan összelopkodott teremtéstörténete távol áll a mi kultúránktól, identitásunktól és hagyományvilágunktól, mégis ezeket akarják mind Izraelbõl, mind Rómából ránk erõszakolni. Az Újszövetségi rész, mint a keresztény vallás "elsõ" könyve, már több figyelmet érdemel részünkrõl. Tudvalevõ, hogy az egész biblia, úgy ahogy van a zsidók által a nem zsidók számára írt könyv, amivel saját származásukat, és kiválasztottságukat akarják bizonyítani fõleg Európában és az Újvilágban. Ha ez nem lenne, nem is tudnánk arról, hogy zsidók egyáltalán léteznek valahol a Föld hátán. Egyébként a zsidóság Jézust hamis Messiásnak véli, és a vallásos zsidók még mindig várják az igazi Messiás eljövetelét. Jézust csupán csodatevõnek, vagy bukott lázadónak tekintik, de azt elismerik, hogy nagy tanító volt. Mit mondanak még a zsidó-katolikus vallások Jézusra. Szenvedés.? Kutya fülét.! Az élet a természettel összhangban élt élet, munka és játék, boldogság és gyönyörûség. Jézus Krisztus is ezt hangoztatta tanításai során. Az igaz õskeresztény vallások is ezt az ismeretet teszik teljessé, beteljesítve az ember legmagasabb célját, a boldogságot.
Valójában a kereszténység nem Jézus kereszthalálára tett utalás, hanem egy õsi "pogány" jelkép e kereszt, s az erre tett fogadalom, eskü, mint kötelezettség a keresztény vallás alapja, ami természetesen már Jézus születése elõtt is egyistenhívõ volt. Ez a kereszt sohasem volt megszemélyesítve, vagyis nem volt bálvány, csak egy jelkép, melynek eredeti õsi jelentéstartalma elveszett éppen a judeo-katolikus beavatkozás miatt, mint oly sok más hagyományunk is.


Õsi magyar vallásunkban az évkörön belül van 4 fõ ünnepünk, ami a nap mozgásával kapcsolatos. A nyári és téli napforduló, és a tavaszi és õszi napéjegyenlõség. A Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délrõl északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen a legrövidebb éjszakát. Ekkor a nap útja a zeniten van, a ráktérítõre ér, a rák csillagjegyébe lépünk. Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délrõl észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát, következésképpen a leghosszabb éjszakát adja. Ekkor a nap útja a nadíron van, a baktérítõre ér, a bak csillagjegyébe lépünk. A tavaszi napéjegyenlõségnek a tavasz kezdetét nevezzük, amikor a nap az egyenlítõn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlõ. A õszi napéjegyenlõségnek az õsz kezdetét nevezzük, amikor a nap az egyenlítõn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlõ. A nyári és a téli napforduló a kereszt függõleges tengelye, június 21. és december 21., a tavaszi és õszi napéjegyenlõség pedig a vízszintes tengely, március 21. és szeptember 22. Ez a kereszt jelképezi a természettel harmóniában élõ õseinknél az élet menetét, az örök körforgást, akár évi, akár precessziós évköri szinten is. "Ahogy fent, úgy lent". A legismertebb ünnepünk a karácsony, kerecsen. A téli napforduló idején a nap eléri legalacsonyabb pontját és ezen a holtponton van 3 napig, amikor is kimozdul onnan, és onnantól a fény egyre erõsödik, amíg gyõz a sötétség felett. Ezt ábrázolja több hun-szkíta hagyatékunk is, a lerogyott szarvast égbe emelõ kerecsen sólymot. Ezért született Jézus is december 24.-én, és ezért támad fel 3. napra a halálból. Tehát a kereszt a zsidó hamisítás eredménye ként lett a megfeszítés jelképe. Mint ahogy Jézusból is áldozati bárányt csináltak, pedig a magyarok istene soha nem kívánt engeszetelõ véráldozatot, mert a miénk a fény és szeretet vallása. A vallás tehát egyáltalán nem csak az aminek látszik és mondják, nem csak a szervezett közösségeket, csoportokat jelenti. Mindenki vallásos tulajdonképpen, akinek van hite, aki hisz Istenben. A vallás egyrészt "vállalás", nem a keresztre tett eskü, hanem a vállalás, hogy leszületsz ebbe a földi életbe és teljesíted a vállalásod. A vallás másrészt, "megvallás" is még abban, elsõsorban Istennek, magunknak, és családunknak, hogy Isten bennünk van, és az Istennel való örök kapcsolatunkat fejezi ki.

Bíró Csaba