Hegel!Tiszta Hazát csak takaritás után fogunk
találni.Szoval gyürközzünk,fogjuk a szerszámokat és takaritsunk!legfelsöemeletröl kezdve,hogy a szemét vissza ne jusson,szépen lefele haladva mint a viceházmester!A földszintröl meg mehet a kukába és FOLYOVIZZEL tisztára mosni az egész UDVART!

http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=127&v_id=6708
és még egy: http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=127&v_id=7131

Most értettem meg mi az oka Wittnner Marika piszkálásának:kimondta az országházban,hogy Horn Gy.hóhér volt és nem népboldogító,s köszönheti a toleranciánknak,hogy 3.éve ápolhatják a Honvéd kórházban.Az MSZP már felszólította a lemondásra,de az ilyen kis mocskolódó levelekkel is szembe lehet állítani a nemzeti oldallal.

sara, milyen oldalt? Nem szeretnéd megtudni az igazat? Egy alcheimeres vén gazember pufajkás gyilkosra nem kunszt rámondani, hogy az, mikor már úgy sem számít, de megtehette volna ezt nyilvánosan és folyamatosan addig is. Csak ötlet volt, nem kell megfogadni. Az viszont nyerõ gondolat, hogy éppen a Torockai nagypapa, Tutsek bíró juttatta el a halálsorra, de ki juttatta ki? Ezek kérdések. Egyiknek sikerül, másiknak nem és egyébként is a parlamentben ülõk mindegyike hazaáruló, ezért csak a történelmi hûség miatt számít.

Kedves Imre!
Wittner Marikát nem e mondata miatt tisztelem,csak arra gondoltam,emiatt akarják kikezdeni,errõl írtam.Nagyon sajnálom,hogy a Te oldaladon is többen kételkednek benne,s máris kisbetûvel írják a nevét,Nem hiszem hogy õk figyelemmel kísérték életét,tetteit az utóbbi 10 évben.Ezért is tettem be egy-két linket,amit hirtelenében találtam,de ezek csak morzsák.Egyébként nagyon sok mindenrõl szeretném megtudni az igazat,de Marikában én nem kételkedem.
A bebörtönzése azután történt,hogy hazacsalták külföldrõl amnesztia ígéretével.
Kiszabadulása pedig azután,hogy Kádárék azt hazudták már nincsenek politikai foglyok.A hatvanas évek derekán,ha jól tudom.
A nemzeti oldalban pedig hiszek!

aki nem kommunista,nem liberális, nem fanatikus pártfüggõ,és nem is olyan nemzeti mázzal leöntött,mint amit a Fidesz most elõad.A hagyományokat tiszteli,s megpróbál úgy élni.

Na jó... kicsit nekem is felfordul a gyomrom.

Ha sara, jani papa és honvedesku nem tette volna le Wittner Mária mellett a voksát, azt hinném, hogy a Blikket olvasom.

Szeretném néhányotokban tudatosítani, hogy Wittner Mária nem politikus, sose volt az és nem is úgy szerepel a közéletben. Belecsöppent, mint egy olyan ember aki megjárta a maga poklát, aki el akarta hinni, hogy amiért szenvedett, annak megvalósításába is részt tud venni élete utolsó éveiben, hitt a magyar megújulásban, a '90-es évek válltozásainak jó irányában, abban, hogy számitott valamit az élete.

Nem tudom, hogy került a kezébe a géppisztoly, 56-ban 3 éves voltam. Talán a barátja miatt ment ö is az utcára, talán a kezébe nyomták, lehet hogy az igazságérzete vitte, de az is elöfordulhat, hogy a nagy kaland ígérete. Ahogy '56 elbukott, másokkal együtt öt is elfogták, sodródott a többi elfogott, megalázott, névtelen és rettegö sorstársa között. Halálra ítélték, feladott mindent, leszámolt az életével, várta az utolsó pillanatot amikor majd a fal elé terelik, vagy a hurok alá vezetik.
Ki volt ott közületek? Apám ott volt közöttük. 18 hónapig anyám azt se tudta él-e vagy meghalt. Nekünk "csak" az volt a furcsa, hogy apu nem jön meg esténként, anyám mindennap arra ébredt, hogy talán ma hozzák neki az üzenetet, a férjét államellenes összeesküvés miatt halálra itélte a "Népbíróság", az ítéletet végrehajtották...

Wittner Mária túlélte. Talán sikerült öt összeroppantania néhány börtönörnek, kihallgató tisztnek, fenyegetve, eröszakkal, szép szóval.... hiszen óriási gyakorlatuk volt abban, hogy törjenek meg egy - a hatalmukban lévö - foglyot, hogy törjék meg emberi méltóságát, hogy félemlítsék meg annyira, ne legyen más mint egy nyüszítö, rettegö állat.
Ott volt valamelyikötök?
Apámat '57 elején vitték el, '58 Karácsonyán engedték haza, a csupa izom 80 kilós ember 55 kilóra fogyott le. Kamaszkoromban sokszor hallottam ahogy álmában felsikoltott, akkor még nem tudtam, hogy miért. Nem roppantották meg a gerincét, de a II. világháború miatt fél európát gyalog végigmenetelö apámat, a másfél év "elözetes" és az azt követö és 1964-ig tartó REF-es élet "megszelidítette". Belül soha nem adta fel a reményt és úgy halt meg, már 15 éve, hogy azt hihette, volt értelme az "egyszemélyes háború"-jának.

Wittner Máriának ez nem adatott meg. Ö már jól tudja, hogy értelmetlen volt a saját harca.
A 90-es évek végén még volt ereje a magyarokért harcolni, egy ország hallotta azokat a szavait amit a miniszterek szemébe mondott. Nem tudom, de nem is érdekel, hogy mi történt a börtönben. Ha megtörték és vamzer volt, az sem. Harcolt a túlélésért és harcolt a magyarság jövöéért. Ami erejétböl tellett. Megbotlott?
Ki volt ott közületek?
Ha megbotlott se számít. Ha meg nem, akkor ez a levél még nagyobb aljasság.
Túlélte és kiállt értünk. Mi nem tudtunk felszólalni a Parlamentben, mi nem kaptunk lehetöséget "közszereplésre". Mi itt írunk, alig néhány éve. Wittner Mária magánélete a Magyarság önmaga. Az ö harangja értünk szól. Az ö harangja a lelkünkkért szól, akkor is ha a sajátját esetleg az ördögnek adta el. Ha igen akkor se higyjétek azt, hogy jószántából.
Ott volt valamelyikötök? Én nem. S ha ott lettem volna helyette, és a vesémet verik le, nem tudom, hogy meddig bírtam volna összeszorított fogakkal. Nem is akarom megtudni. Wittner Mária (nagybetüvel írva!) helyetted és helyettem "tanulta meg".

Kerecsen, te is tudod, jól, van egy határ, egy pont, amikor az ember feladja. Attól a pillanattól kezdve minden mindegy. Két alternatíva áll mindenki elött: Az egyik a pusztulás a másik a túlélés.

Nekem nem kellett döntenem. Te - közelebb kerültél ehhez a forduló ponthoz, de a sors úgy hozta, nem kellett átlépned azon. Jano - ahogy így megismertem - ezt a pontot már átlépte, szerencsére (vagy nem?) az erösebb oldalon állt s maradt is.

Wittner Mária egy "gyenge nö". Vagy nem is? Erösebb mint egy férfi? Ne feszegessük.
Egy élete van - amit már majdnem végigjárt és az eddigiekért kigérdemelte a tiszteletet.

Egy levél - ez a levél - semmit sem jelent.
Illetve igen. Egy kis mocskot, amiböl van elég úgy is. Nem kell bálvány, de a saját höseinket sem kellene rögtön sárba rántani.

Bocs' hogy közbeszóltam. Nem vagyok egy a talléros mitugrász, de néha felmegy a cukrom... 's olyankor a fülemen jön ki a göz...

Szevasztok!

Jól beszéltél Kedves GERRY! Ahogy néztem és hallgattam az Echo tv-ben a kommunizmus bûneire emlékezve mûsort, mind jobban megerõsödött bennem, ami szenvedésünk azokéhoz kik megjárták a poklok kínját, Hortobágyot Kistarcsát RECSKET ...stb. leánykollégium volt, ez látszott Marika nénin is, hogy nagyon megviseli - amikor élõben egy elszenvedõdõtõl hallotta vissza...

Nekünk ez a bûnünk, mindig azt hisszük, hogy a mi saját fájdalmaink a legnagyobbak, pedig dehogy - nap mind nap meggyõzõdhetünk annak ellenkezõjérõl... és a FÕ BÛNÖSÖK ÉS AZOK HASZONÉLVEZÕI MÉG MINDIG VIRGONCKODNAK....
Meddig? Ameddig engedjük!

szeretettel: spártáéskus

Gerry!
Köszönöm.

GERRY, kint él egy '56-os barátom, akinél ott lakoztam, mikor nálad is voltam. Õ itt még mindig nem kívánatos személy, pedig oly aktív, mint egy csapat anemzeti oldalnak nevezett társaságból. Pár tankot el is intézett anno és ismeri a ki-kicsodát. Ölég sokat beszélgettünk az akkori dolgokról és azokról, kik képviselik most az "alibibõl" 56-osokat.
Koppány Karaul sem lehetett sikeres a parlamentben, de ahogy mondod, valóban nem politikus Mária és nem is róla szól a levélíró "kirohanása". Ha nem érteném, mirõl szól a parlament, nem is érteném, mi keresnivalója van ott. Nagyjából semmi, ahogy a legtöbbeknek, de dísznek ott van.
Az érveléssel és sara meglátásával, hogy szükség van "idolokra" és sokat szenvedtek és mi nem voltunk ott...teljesen egyetértek, annyi kritériummal, hogy ha mi lettünk volna ott, most rólunk lenne ilyen módon, vagy bárhogyan másképpen szó. Nem kizárt ám, hogy a mi 156-unk még elõttünk van és megtapasztalhatjuk, hogy ha még lesz magyar utókor, akkor hogyan ítél felettünk. A levélíróval kapcsolatban vagyok és ne vitassuk el azt a jogát, lehetõségét, hogy a sokat emlegetett ÁVO hogyan verte beléjük a félelmet és hogyan kezdenek most nyiladozni azok, akik eddig hallgattak. Ahogy tudja, mondja el, s a megtisztuláshoz az sem ártana, hogy összehozzuk, szembesítsük a kor hiteles szemtanúit, mert azt amit már tudunk, eléggé hiteltelenné teszi a teljes "ismeretanyagot".
Úgy tudom, hogy a Jóbbik '56-osával, Murányi Leventével a többiek nem nagyon állnak szóba, ahogy Méccsel sem tették, mert ahogy Horn Gyula is harcolt akkor, csak annyi nem tisztázott teljesen, hogy melyik oldalon?
Tehát, konkrétan nem Marika kvalitása érdekel, mert jelenlegi eredményei szerint csak dísznek van a zsidók közt, hitelesíteni õket, hanem az, hogy a nyiladozó elmék tegyék kutathatóvá a kérdést. Most, mikor kiderül, hogy tele vagyunk ÁVH-s tisztekkel, csemetékkel, unokákkal a közéletben, feltételezni, hogy egy, csak egy leány van talpon a vidéke, egyenesen dõreség. Ettõl még a személyes tragédia, személyes tragédia, de mivel nem kicsit közszereplõrõl van szó és a levélíró ha már megszólalt - remélem még leírja, amit tudatni akar velünk- akkor nem baj, ha nem csinálunk tabut belõle. Én ugyanúgy érdekelt vagyok abban, hogy az derüljön ki, hogy mindennek az ellenkezõje igaz.
Hogy kit és hogyan törhetnek meg a rabságban, az egy egészen más kérdés. Azt hiszem, akit nem sikerült, azoknak zöme bele is halt, de õk már nem beszélhetnek!