Sok dolgom akad a kertben mostanság és be kell fejeznem a befejezetlen munkáimat, betonozást, faaprítást, betárolást, de Marcinak is vissza kell építeni a játszóházat, amit a nagyobbak már szétjátszottak. Egyszóval – illetve kifejezéssel – a Természet hív. Ennek így is van rendje, mert ahogy látom, a nagy folyamatokba bele szólni már nem kell s nem is ige hagyják megérinteni, kizökkenteni magukat sem azok, akik helyesen, és azok sem, akik igen helytelenül járnak el. Persze, az, hogy mi volt helyénvaló és mi nem, majd csak késõbb derülhet ki.

A napokban Árpád valószínûsített nyugvóhelyén voltunk el családostól egy szervezett megemlékezésen. Külön utakon jártunk, s mikor a szónoklatok elkezdõdtek, számunkra akkor ért véget. Már tudom, miért nem szeretek ilyen rendezvényekre járni, s ha nagyritkán ott vagyok, akkor miért van az, hogy csak pár személy társasága vonzó és inkább a belsõ visszhangot figyelem, mint a külsõ megnyilvánulásokat keresném. Megfigyelésem szerint a megjelentek kb. egyharmada zsidó volt, de Herceg Feri is jól belehúrkázott a beszédbe és tudatosította velünk, hogy mi mennyire szkíták vagyunk, és õ ezt kéri a parlamenttõl, hogy az alkotmányba is foglaltassék bele, hogy nem ezeréves a történelmünk. Ezt megelõzõen a Nemzeti Himnusz elsõ két strófájával azért nyomatékosítottuk, hogy mégiscsak „Õseinket felhozád Kárpát szent bércére, s általad nyert szép hazát Bendegúznak vére, s merre sírnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hõs magzatjai felvirágozának!” Megrogytam, s párunk szeme összevillant és mondtuk, hogy innen el! Nem baj, ha valaki valaminek mestere, de akkor ne legyen kontárja másnak és csinálja azt, amihez ért. A butaság fáj, s üvöltenek is tõle, de nem baj, csak szükségszerû, hogy a többiek úgy tegyenek, mintha értenék azt, amirõl a szónokoknak sincs sok fogalmuk.

A beszédek elõtt váltottam pár szót Horkovich-Kovács Jánossal, aki örömmel újságolta, hogy bejegyzett királyi ügyészünk is van és ki lesznek tûzve a lobogók a határainkra is. Kérdeztem, hogy tud-e Levente királyról. Mondta: igen. Kérdeztem, melyik határra szándékozik kitûzni zászlókat? Úgy láttam, a kérdés szíven ütötte, s megjegyeztem, hogy tán nem ártana többet konzultálni a kérdésekben. Egymástól függetlenül is tekerednek a rétesek, de az út nem vezet sehová, viszont nem akarok már gyõzködni senkit, arról, hogy csak egy út van, amire aki rálép, EGY-é válik, s ha már egy akkor oszthatatlan. Aki gyökkettõ, az nem kettõ, de aki gyökegy, az egy, s mindegy hogy osztod, szorzod önmagával, az annyi marad, amennyi. Stabil kiindulási és építési alap. A kör közepe nem változik, de sugara lehet bármekkora, s a pont a középpont, ahová bármely távolról is igyekszel, ha nem jutsz el, nem ismerheted fel állapotodat. Érdekes, hogy mindennek van középpontja, súlypontja, energetikai forrása. No ettõl mg messze van a nemzet szürke tekervényes tömege, s errõl minduntalan meggyõzõdhet az, aki figyel. De a legtöbben nem figyelnek és tanulni nem hajlandóak, miközben tanítani szándékozva terelnek jobbra vagy balra terelhetõket, mert nem ismerik a középpontot, ami felé tartaniuk kellene. Bár így is odajutnak, csak sok tévút tévelygése után, amire rámennek, s nem beérnek a célba, hanem bevánszorognak, esetleg berugdossa õket a mögöttük feltorlódottak sorfala. Sikerrel rombolták a tudatunkat és a tudatépítésben ölég lassan halad elõre a hátra. Ez már maga is mûvészet.

Apropó, ha már a mûvészetnél tartunk. Feltûnt valakinek, hogy az ART (amit ÁRT-nak mondunk) mûvészetet jelent, de ez magyarul annyit tesz, mint „árt”. Vizslassátok csak meg a mûvészeteket, amelyet ÁRTS-nak neveznek, amely szinte felszólít arra, hogy „árts”! Tán nem egy tõrõl fakad a HART (szív) és a HARC szavakkal. Ha ARC, az az angolban FACE (FÉSZ), mi magyarul „félsz”, a HARC pedig WAR, ami „vár”, a harcos pedig WARRIOR, ami „vár õr”, de hogy rávilágítsak arra, mi is indította el ezt az asszociációs láncot nálam, térjünk vissza a „fél-sz”-hez. Most nem a Félszbuk-ról lesz szó, bár megér egy misét az elnevezés, mert az angol BOOK az orosz BOG szóval mutat azonosságot, ami jelentése Isten. Ez azt jelenti sémi nyelven, hogy „félisten”. Persze lehetne istnefélõ is, de hát ha zsidókról van szó, akkor tudhatjuk, hogy ez meg nem igaz, bár örökkön rettegnek, de sántán. Folytassam? No jól van. Tehát, a kérkedõ semik – s itt hangsúlyosan az ezt hangsúlyosan kiemelõ antisémi „zsidóellenesség” miatt kiemelve nem a magát arabként identifikáló, hanem a szidó-zsidó jevrej – jew – kitalált néprõl beszélek.

Nézzük csak a MAG szót, ami a SZEM jelentéssel is bír. Oroszul a „szemecski” magot, „szogyit” jelent. A „semen” a latin sperma, átörökítõ anyag, még a semi (sémi, semmi) a szóösszetételekben a félig valami, vagyis nem teljes, nem nemes, ugyanis a semen magyarul annak pont fordítottja, vagyis NEMES! A mag ami nemes, ami SZEM-en is látszik. Ezért a SZEM a lélek tükre. Ha okfejtésemben nem nyúlok nagyon mellé, akkor is egy újabb bizonyíték adatott arra, hogy a nyelvi örökségen keresztül kerüljünk közelebb ahhoz, hogy egy nemtelen, szemtelen közeg hogyan akar beleöltözni a nemes bõrébe, mert ugye „Szemesnek (nemesnek) áll a világ!” Az arab kérdés is megválaszolásra kerül, mert valószínûleg alávetett, tanulni hivatott népekrõl van szó, s ugyanaz a kategória, mint a s(k)lavus-szláv-õs, vagyis szolga, aki õssé, nemessé akar válni (szláv = válsz, de ott van Wales is, ami valószínûleg ugyanazzal a jelentéssel bírt a druida idõket már megelõzõen. Egyszerû tartalmi ki-be fordítása csere-beréje a jelentéseknek. Arról már írtam, hogy SUEZ = ZEUS mitológiai vonatkozásaiban igencsak Európa elrablását hajtotta végre. A zsidó ahogy azt az említett nyelveken emlegetve van, az angolszászban direkten utal erre: JEW, amit az orosz eredetibõl – „jevrej” – rövidítettek le. A germán jude, Júdeára vagy Júdásra utal, de ahogy az „angolszász misszió” arra következtetni enged, a zsidó az angol királyi családot a rotschildi kötöttség kapcsán a szabadkõmûvesek által létrehozott USA birodalmát és nyelvét használhatták elsõ sorban arra, hogy világhatalmi törekvésüket megvalósíthassák. Másik ilyen megoldó kulcs a vallási porhintés, amelynek köze sincs a szeretethez, de még a hithez sem, csakis a hatalomról szól, mely a tömegek tudatlanságba, félelemben tartása és manipulálása érdekében szõtt pókháló.

A zsidóknak gyorsítani kell a betelepülési tervüket és azért is hajtottak rá a jóbbikos cigánybalhékra, mert sürgeti õket az idõ. Nagyon kell nekik a terület, s mi rajta van. Egyre többeket zavar és ahogy tudom, már annyira nem tekintik lehetetlennek a háborús intervenciót azok sem, akik ettõl még a tudatukat elzárták. Az ÉSZ és a FÉLSZ-„FÉSZ” – „SZÉF”- biztonság mind ugyanarról az ágról hajt. Ki kell derüljön mindenki számára, hogy nincs más módja a helyzet kigubancolásának, csak a gordiuszi csomóvágás. A BOG jelentése csomó, ahogy fordítottja a GÖB is az. Isten nem oldja meg, de mi igen, s nem azért mert õ nem tudja, hanem azért mert nekünk KELL! A nemzetközi helyzet gyûrûzik felénk, s ki félénk, nem élénk, az rest, mert nem látja a rést, hová a kéz helyezi a kést, s hol a kart edzi a kard, hidd és akard, hogy tudod, ha már sorsod unod. Ki az a csacska itt, aki nem látja, hogy váltás jön, méghozzá forró!