Ami óta a Posta Imre oldalára írogatok, egyre nagyobb az érdeklõdés személyem iránt a titkosszolgálatok oldaláról. Tudomásom van arról, hogy egy alapos operatív munka köti le eme szervek idejét. Annál is inkább, mert azon tartalmú levelem, ami a "konzulnõ és a bûnözõ lovagja" frigyét próbálja nyilvánosság elé tárni, felettébb érdekes témának tûnik. Eddig minden szempontból valósnak, megcáfolhatatlannak bizonyult. A továbbiakban már nem az a fõ cél, hogy fel térképezzék a hazugság tartalmát, vagy egy kitalált rossz indulatú támadásnak véljék. Egyszerûen fogást keresnek rajtam. Fontos lenne számukra, a szavahihetõségem megkérdõjelezése, esetleges kizárása. Tudni szeretnék, milyen bizonyítékokkal tudom alátámasztani az állításom. Hogyan szereztem be az információt, valamint, ezek mennyire hitelesek. Aki egy kicsit is jártas a BTK-ban, vagy más törvényi irományokban, az tudja, hogy nagy nyilvánosság elõtt, senki nem állíthat valótlan dolgokat büntetlenül. Abban az esetben meg fõleg nem, ha az egy köztiszteletben álló személyrõl kreálódott.
Már majd nem mindent tudnak rólam, ami elviselhetetlenül bosszantja, ez által nyugtalanítja a tisztelt urakat. Meg kapták úgy a magyar, mint a svájci bûnügyi nyilvántartást, ahol soha nem szerepeltem. Jelentéktelen szabálysértések elkerülhetetlenek olyan mozgalmas és színes életvitelben mint az enyém. Persze ezekrõl is pontos adatuk van. Nem tartozom sem szervezetekhez, sem politikai oldalakhoz. Sem alkoholista, sem drogfüggõ nem vagyok. Az írásaim, kivétel nélkül, magam fogalmazom, s juttatom el megfelelõ kezekbe. Tudom, nem egy nagy durranás, de néha elég, ha a gyújtó zsinór sistereg.
Nincsenek olyan elképzelt vágyaim, hogy népszerûségre törekedjek, vagy középpontba sodorjam magam fantazmákkal, esetleg hamis, valótlan információkkal. Különben is, az a mottóm, hogy egy elefánt támadást sokkal nagyobb eséllyel túl élsz, mivel elég nagy ahhoz, hogy idõben meg lásd és elfuss. De egy kullancscsípés az életedbe is kerülhet. Ezt nem kell külön megmagyarázni. Lényege, ha minél kisebb vagy és minél csöndesebb, akkor annál nehezebben vagy észrevehetõ. Ebbõl a pozícióból hatalmakat dönthetsz meg. Jól bevált zsidó taktika. A James Bond megmozdulások sem kötnek le, mert un-realisztikusnak és népámítónak tartom. Az anyagi haszon szerzés sem játszik szerepet nálam, mert aki ilyenbõl akar javakat kovácsolni, az egyenlõ a zsarolással. Elvbõl nem kereskedem információkkal, mert ha bárki valamit tudni akar, az dolgozzon meg érte, úgy ahogyan azt én tettem. Újságoknak és egyéb médiának nem írogatok. Minden egyes sejtemmel utálom õket és megvetem, a sok hazugságok miatt. Azok után meg fõleg, hogy lelopva a levelem, bemásolva úgy, hogy az különbözõ hírlapoknak a neveit jelöli meg címzettként.
Ezzel szemben elõszeretettel küldök írásokat a Posta Imre honlapra. Mi ennek az oka?
Talán az, hogy személyesen ismerem, habár ha pillanatokra is, de leültünk szót váltani a világ ügyes bajos dolgairól. Valahol, nagyon tisztelem a kezdeményezését és a tényfeltáró munkáját. Díjazom a bátorságát, a nyilatkozatait, a gondolkodását, még akkor is ha sok dologgal nem értek egyet. Soha nem olvastam a könyveit, de ígéretet teszek, ha lehetõségem lesz beszerzem õket.
A legfontosabb motívum részemrõl a kitárulkozásnak, nem a beolvadás egy elviselhetetlenül õszinte körbe, hanem, valami fajta üzenetek eljuttatása az érintettekhez. Nyílt titok és nem egy elképzelt üresség, ezt a weboldalt ellenõrzik a lehetõ legfokozottabb körültekintéssel és alapossággal, államunk titkos megfigyelõi. Célzott tudatossággal, igaz kezdetekben burkoltan, szeletenként emelem le a saláta leveleket a torzsáról. Ez a gusztustalan pattanás nem az én testemen érlelõdött, én csak kinyomom, hogy a zöldessárga trutymó, nagyot csattanva, kifakadjon a döglegyek gyönyörûségére. Árgus szemekkel figyelik, mikor tûnik fel újra egy firkantás, amire úgy vetik magukat, mint gyöngytyúk a meleg takonyra. Órákon keresztül elcsemegézve, s analizálva az író személyiségét, profilját.
Persze, hogy ráhajolnak a témára, leplezetlen izgalommal, de csak a biztonsági szervek. Levelem hónapok óta kering az interneten, de érdemben senki nem mert hozzá nyúlni, azon egyszerû oknál fogva, ha egy elkezdi, akkor folytatná a többi. Igen ám, de semmi kézzelfogható nincs a tárházukban. Az illetékes nyomozó szerveknek eszük ágában sincs bármi -féle infót kiadni, tudniillik, senkinek nem hiányzik egy diplomáciai mocsokborogatás.
Maximálisan tisztában van vele úgy Svájc és úgy Magyarország, mint szenzációként hetekig elcsámcsogna rajta Európa több országa, valamint a világ megannyi pletykarovata. Meg sem említem azt az örömöt, amit Líbiában élne meg Moamer Kadafi, s egy hétig szüntelenül járná a tûztáncot, csirke csonttal az orrában, egy szál banánszoknyában. Egy picit, nagyon fasírtban vannak Svájccal. Meggyõzõdésem ezt a sztorit nem csak én ismerem. Egy lánc reakció szerûen mozdulna meg a világ, majd rátapadva az országokban tevékenykedõ diplomatákra, fésülné ki a tetveket, egy össze kócolt, láthatatlan gereznából, amivel a földgolyónkat beterítették. Hihetetlenül mocskos dolgok folynak a diplomácia sötétítõ függönyei mögött. Mentességet élvezve, élhetik ki sok esetben beteges, undorító vágyaik, amit ez esetben még a bûnözéssel is összefontak. Nem hiszem, hogy az adott országok, azzal a szándékkal jelölnek ki személyeket, képviseletre, hogy azok besározzák kiinduló országuk. Ellenkezõleg. A dolguk az lenne, hogy minél jobb színben tüntessék fel önmaguk, kultúrájuk, hagyományaik, történelmük és elvárásaik.
Teljesen õszintének kell lennem, s elmondani, hogy én személy szerint, nagyon sajnálom a konzulnõt, mert itt nem csak a leleplezésrõl van szó, hanem azon az ominózus éjszakán, még a személye ellen is elkövettek valamit, amit nem igazán tudna feldolgozni, ha tudomása lenne róla.
Engedtessék meg, hogy ne itt hozzam nyilvánosságra. Jobb szeretném szemtõl szemben tájékoztatni.
Bármilyen etikátlan szerelmi kapcsolatot folytatott, annyi emberséget megérdemel, hogy a legféltettebb titkait megõrizzem. Javára legyen írva, annak ellenére, hogy az idén elvileg már negyven éves, rendkívül jól tartja magát. Én magam is szívesen tennék, bizonyos szolgáltatásokat a gyönyör érdekében, ha közel engedne magához. Persze ez teljességgel lehetetlen, mivel nem vagyok hivatásos bûnözõ. Konzum anyunak, csak és kizárólag a húszon éves sittesek jönnek be, gyorstüzelõ technikával, akik még ha pillanatokra is, de villám látogatást tesznek a méhszáj irányába. Egy kapu zárás elõtt álló nõ, még akkor is behajolna egy húszon évesnek, ha az lennének az utolsó nedvesítõ percek, a megkövezés elõtt. Ki hinné, hogy a konzervatív svájciak, rendelkeznek egy másik énnel is, ami már nem is olyan konzervatív. Felettébb jó ízlésrõl árulkodott a nappali, ami arra engedett következtetni, hogy igényes kell legyen a berendezõje. Az afrikai stíl, azonnal megragadta a tetszésem, amibõl áradt a melegség és a nyugalom. Melegség jó értelemben. Ez fontos. Ezért felfoghatatlan számomra, hogy hogyan sodorhatta magát egy ilyen veszélyes kapcsolatba. A fia is elég alaposra sikerült, annak ellenére hogy svájci. Most húsz éves és remélhetõleg, meg bocsájtja majd az anyjának, ezt a nem minden napi partner kapcsolatot.
Ha végig morzsolja az eseményeket az erre hivatott vizsgáló bizottság, akkor kíváncsi vagyok, hogy be-e áldozzák a bõvérû faroktarisznyát, mint a példás diplomácia istennõjét. Vagy esetleg bennem látnak áldozatot. Ez az utóbbi teljességgel kizárható. Általában az emberek csak azért válnak áldozatokká, mert nincsenek felkészülve váratlan támadásokra.
A leghatározottabban, eltökélt szándékkal, még akkor is végig viszem ezt a témát, annak ellenére, hogy különösebb célom nincs vele. Egyszerûen csak nyilvánosságot kell nyernie. Az egyedi romantikája miatt, feltételezem, szívesen elolvasgatja minden olyan jóérzésû ember, aki keresi a tisztességet ebben a fertõzött világban. Szükség van a változatos színes témákra.
Nekem speciel már nagyon elegem van az egyhangú zsidózásokból, a világhatalmi törekvésekbõl, a Magyarországot ellepõ ellenségekrõl, a nyálfröcsögõ gyûlöletekbõl, az egymás idegeinek a spannolásából. Én jó magam nem vagyok zsidó és nem is igazán kedvelem õket, mert valami nagyon fontosat elvettek tõlem, s ha tehették volna, már a kilencvenes évek közepén volt egy olyan nem titkolt szándékuk, hogy elnémítanak.
Mind ezek ellenére le kell írjak valamit. Azt egy korábbi levelemben említettem, hogy én önszántamból indultam el egy olyan útra, amiben szerettem volna válaszokat kapni a zsidókról és az életükrõl. Ma már olyan tudattal élek, amiben mindig szem elõtt tartok egy mondást. "Tiszteld az ellenséged, mert soha nem tudhatod mi lakozik benne. Te önmagad akkor vagy egy igazán jó harcos, ha az ellenfeleid nem csak elpusztítod, hanem tanulsz is tõlük".
Ha egy kicsi fáradságot venne mindenki és megfordítaná az érem másik oldalát, akkor teljesen más véleménnyel lenne. Látna visszamenõleg egy száz éves óriási fejlõdést a világban. Ez a nagy ugrás nem jött volna úgy létre, ha nem minden mögött egy zsidó állna. Vagy is, nem oszthatnád az észt, gyûlölködõ lila fejjel, egy kényelmes karosszékbõl az interneten keresztül. Nem indíthatnád be az autód, amivel még a WC-re is azzal jársz, s ezzel, te magad pusztítod környezeted, a Földet és a gyerekeid lehetõségeit a jövõre nézve. Nem ehetnél kényelmesen, ha nem csak egy ugrásra lenne tõled a bevásárló központ. Annyira magatehetetlen egy mostani ember, hogy képtelen és lusta elkészíteni magának némi kaját, s a legegyszerûbb variációt választva, leemeli a pultról, aztán haza érve ugyan abból a karosszékbõl ócsárolja az élelmiszer láncolatot, mert az gazdagabb mint õ maga, s meggyõzõdése, hogy csak egy zsidó lehet a tulajdonos. Ez az egész undorító, de soha senki nem fogja magának bevallani, mert ha látja, hogy valaki szidalmazásba kezd, gondolkodás nélkül bekapcsolódik, az nélkül, hogy önmaga maradna és megvizsgálná a hátteret. Véletlenül sem õrzi meg a nyugalmát, hogy a túlélés érdekében, ahhoz csapódna, aki saját maga is túlélésre törekszik.
Egy halott hazafi nem igazán sok vizet zavar a jelenben. Egy bebörtönzött, magát hazafinak ki kiáltó nagy értékû nulla, elfeledve, az elõzõleg vállalt felelõsséget három életért, benzines palackokat dobál gyerekesen, majd terroristává keresztelve nyüszít cellája eldugott sarkában. A butaság korlátokat nem ismerve, tesz hõssé torzszülött elemeket, hol ott ha bárkinek gondja van a kormányával és erre figyelmeztetni akarja, akkor húsz emberrel, tizenkilenc megyére lebontva, egy azon idõben béníthatna meg stratégiailag fontos területeket, amik nélkülözhetetlenek egy ország mûködésében. Ennyire egyszerû, csak ugye ehhez ész is kell. Aztán alkudozás nélkül tovább menni egy újabb akció felé, ha az elsõ nem érte el a kellõ hatást. Ha igazán magyarnak születtél, attól nem fog megszûnni a hazád iránt érzett szereteted, vagy tudatod, ha beolvadsz az ellenségeid közzé, majd türelmesen kivárva az adott pillanatot, szerzed vissza azt ami téged megillet. Persze ilyen dolgokhoz elõbb saját magaddal kellene tisztában lenned. Látsz-e magadban egy akkora értéket, hogy földi életeddel megteremtettél valamit az utókor számára. Vagy csak fröcsögni tudsz, ami három perc után értékét veszti veled együtt. Nem csak a magyarság, de az egész emberiség nagy negatívuma az irigység, a lustaság és a butaság. Mondjuk ki õszintén. A földünk lakosságának egy harmad része teljesen fölöslegesen létezik. A másik egy harmad a tudását és tehetségét csak arra használja, hogy a fent maradó harmadik harmadot vissza húzza, mint ellenzék. Könyörgöm, a világ elõre fele mozog, a fejlõdés és a térhódítás érdekében. Ma holnap a gyerekeink gyerekei távoli bolygókon vethetik meg a lábukat, a mi génjeinket tovább adva, emlékeznek meg rólunk, mint fontos láncszemei az univerzumnak.
A világ mûködésére akkor lettem kíváncsi, amikor, ha írásban nem is, de eligazításon külön parancsot kaptunk arra, ha az Orbán gyereket és a kis élettársát, Deutsch Tomikát meglátjuk, akkor pofozzuk ki a hajuk alól. Soha senki nem kérdezte miért. Annál is inkább, mert akkor, abban a pillanatban, valós választ erre, nem kapunk. Egy haldokló rendszer utolsó ökölcsapásai lettek volna, kéjes megnyugvásként, belépés elõtt a pokol országába. Huszon három év után, már tudom a választ. Igaz, most Orbán Viktor, egy szét zilált országnak a vezetõje, ami nem jelenti azt, hogy az én vezérem is. Mint embert, természetesen tiszteletben tartom, de mint politikust meglátva, azonnal el fog a röhögés. Arra a büdös szájú századparancsnokra emlékeztet, akit még a Szolnok megyei szántóföld is kiokádott magából, de mint rendõr keménykedett, kisebb nagyobb sikerrel. Mondanom sem kell, hogy a parancs osztók, elfelejtve múltat, most ott sunnyognak Orbán segge körül. Jól álcázott titkosszolgálati funkciókban, ahol biztonságban érezve magukat, tovább folytatják a jellemtelen disznóságaik. Tudatosan és kiszámítottan választva eme nem kimondottan dicsõ foglalkozást. Ellentétben velem, aki egy fatális hanyag környezet tanulmány miatt keveredett közéjük a nyolcvanas évek közepén. Talán minden idõk legrosszabb stádiumában. A lehulló vörös csillag és a születendõ sárga csillag árnyékában. Én nem szolgálatokra születtem és fõképp nem parancsok végrehajtására. Mind ezek ellenére kiképeztettem magam, s a további önképzések, betekintést engedtek nyerni, a gépezet mûködésébe, hogy azt késõbbiekben felhasználjam a túlélésemhez, minden körülmények között. Az igazság tudat meg nem egyenruhához kötött, mert vagy veled születik, vagy kialakul benned. Az életnek azon motorosai közzé tartozom, akik egy kifeszített drótkötélen lavíroznak. Egyik oldalon a tisztesség, a másikon a bûn. Rájöttem bármelyik oldalra esnék, mind a két oldalon megütném magam. Így egyetlen választásom maradt, hogy végig guruljak baleset mentesen egyik toronyból a másikba. A születéstõl a halálig. Meg õrizve önmagam annak, aki vagyok és aminek teremtettem. Felismertem, attól teljesen függetlenül, hogy hová születtem ezen a földön, nem kell korlátok között leélnem az életem, mert mint ember jogosult vagyok arra, hogy a Földünk bármelyik részét megérinthetem. Az valahol az enyém is. Azt nem tudtam szabályozni, hogy hova szülessek, de azt el dönthetem, hol akarok meghalni. Bár hol is járjak a világban, mindenki úgy fog rám emlékezni, hogy õ volt a "Magyar". Magyar, aki nem a szégyent a megbélyegzést hagyja a háta mögött. Vele volt a humora és az elvei. Teljesen függetlenül, politikától, országoktól, emberektõl haladok elõre. Nem én vagyok az, aki fenyegetést jelentene bármely hatalmakra. Azok ti magatok vagytok.
Erre a sok dologra kitérõ levél megírására azért volt szükség, hogy valóban egy könnyítést tegyek a háttér szerveknek. Segítsek eldönteni, végig csinálom- e a "konzulnõ és bûnözõ" valós szerelmi történetét vagy sem. A témát az élet adta. Bolond lennék nem kezdeni vele valamit. Ne feledjük, két ország becsülete forog kockán. Már átcsúszni nem lehet felette, mert egyre többen olvassák az interneten keringõ levelet. Helyesebbnek tartanám, ha nyitnának az illetékesek ezzel a témával kapcsolatban. Megelõzve hasonló eseteket és elkerülve, hogy a jövõben, társuljon a bûnözés a diplomáciával. Vagy talán azért ez a nagy sunyítás, mert nem tudtok elszámolni egy másik ország felé? Tudomásom szerint, minden egyes diplomata ha nem is egy szigorú, de egy laza megfigyelés alatt áll. Akkor ez hogyan kerülte el a figyelmeteket? Esetleg együtt szívtátok fel a kokaint, a célszeméllyel? Ha a szóban forgó bûnözõ, elérte azt, hogy diplomata rendszáma legyen és a kesztyûtartóban hamis rendõrségi azonosító jelvény, akkor ti mire valóak vagytok?
Nincs esetleg egy olyan érzésetek, hogy ebben az ügyben nem az én fejem fog porba hullni, hanem sok olyan felelõs személyé, akiknek a feladata lett volna ezt felderíteni és jelenteni?
Nem vágyom közétek, de ha még is én lennék a parancsnokotok, akkor a bolha is csak úgy fingana hogy, Phhhööööö. Ha ez Záhonyban történik, akkor amire összezárul a bolha segge, Hegyeshalmon a jelentés ott lenne elõttem.


"Raklap"