És most mi lesz?
Már nincs több lehúzható bõröm!
Mit tesztek? megöltök?
Már nem tudok! mert megtettétek! többször is!
Kinek írjak? Tévének? Rádiónak? Orbán Viktornak? Az Európai Uniónak? A Pápának?
Emberjogi szervezeteknek? Hová?
Kitõl kapok segítséget? Kit jelentsek fel? Nyílt feljelentést írjak? És azt hová tegyem fel? De
ki legyen a címzett? Ötleteket várok – és konkrétat, ha lehet, mert mindennek van Határa. Én
most értem oda.

Létezik ma még Magyarországon olyan, hogy: szociális biztonság?
Mert nekem sincs már olyanom, közel húsz éve!

*

Tömören a lényeg. Mindenrõl van papírom, igazolásom, kimutatásom, ami egy hivatalos
eljáráshoz szükséges. Kérdezzetek – válaszolok. Csak egyet kérek, ne sajnáljatok, mert azt
nem igénylem. A megoldást, a kiutat keresem.
Nincs szégyelleni és takargatni valóm. Nem félek semmitõl és senkitõl!
És már veszíteni valóm sincs! Már semmim sincs a két Gyermekemen kívül!

Úgy érzem, a magam részérõl mindent megtettem, de lassan feladom.
A Gyerekeimbõl élek és ezt nem sokáig tudom már elviselni. Megölöm õket – mert még élek
– s Õk segítik, hogy ezt még tehessem.

*

1966. júniusától – 2003. augusztusáig dolgoztam. Leszázalékoltak.
A beszámított idõm: 35 év 200 nap.
A nyugdíjam jelenleg: 52.700 Ft, mert!

Az utolsó tíz munkában töltött évemben csak 3-6 hónapos szerzõdéses munkaviszonyaim
voltak, bár ott hivatalosan, bejelentett munkavállalóként,
de! mert! 40 évesen már sehol! nem véglegesítettek, mert a végzettségem és bedolgozott
éveim után járó besorolási bérem „nem tudták” megadni (két húsz éves pályakezdõvel jobban
jártak, mondták, akik megmondták, legalább ezt), végig minimálbért kaptam.

Végeredmény: szívtam míg dolgoztam – szívok most nyugdíjasként is!

Ami most van? A nyugdíjamból 42.000 forintot albérletre – lakrész bérlõként – fizetek, s a
többibõl … , … a többit … 30 átlagnap 1 hónapban, osszuk el együtt a maradék tízezret. Én
nem is akarom tudni, mennyire jönne ki.

Csak a havi gyógyszereim kb. 7 ezer forint.
Hm…

*

1989. rendszer(nem)váltás – addig 22 bedolgozott év, bérlakás, egzisztencia, Család – én
ekkortól, periférián.
Velünk, a 89-es rendszerváltás „áldozataival” nem foglalkoztak. Vagy visszaékelõdtünk a
nagy fogaskerékbe, vagy nem, nem volt téma. Nekem nem sikerült.

Gyermekeim ekkor 2 és 8 évesek, én gyes-en és elváltan.

Bevételeim (ez itt fontos!)
1987.-ben Gyed – 1990. februártól Gyes - a második Gyerekemmel, 1991. októberében lettem
munkanélküli, azután:

1991, szeptemberig, még onnan,
ahonnan ’kirendszerváltottak”
1991.-ben még 3 hónap munkaviszony
1991. dec.-tõl kb. 3 hónap munkanélküli segély
1992. januártól 3,5 hónap munkaviszony (nem bírtam)
1992. április felétõl 7 hónap munkanélküli segély
1992. októbertõl 6 hónap, Átképzõs
1993. áprilistól 2 hónap munkaviszony
1993. júniustól 4 hónap munkanélküli segély
1993. októbertõl 3 hét munka (nem bírtam)
1993. novembertõl 4 hónap munkanélküli segély
1994. márciustól 1 hónap jövedelempótló támogatás
1994. áprilistól 5,5 hónap munkaviszony
1994. szeptember közepétõl 8 hónap táppénz
1995. októbertõl 19 hónap munkaviszony (4 órás)

Bevételem

Bttó 10.500
Bttó 11.000
7.000
Bttó 13.370
8.220
Nttó 11.500
Bttó 21.525
8.531
Bttó 10.000
12.900
5.700
Bttó 14.800
8.400
10.768

minimálbér
akkor
7.000
7.000
7.000
8.000
8.000
8.000
9.000
9.000
9.000
9.000
10.500
10.500
10.500; 12.200
12.200

A rendszervástól – 1995-ig, a fenti bevételeimbõl éltünk – Gyermekeim és én. Gyerektartást
nem kaptam. Nem ítéltettem meg – de nem is tudta volna fizetni az apjuk, Õ is munkanélküli
volt (Isten nyugosztalja!). Családi háttér, szülõi támogatás nincs.

Végeredmény: 1996-ra lakbérhátralékos lettem a városi önkormányzat felé. Igaz, 1989-ig
mindig rendezett számláink voltak – mégis „notorikus nemfizetõ” vagyok, ill. voltam.

Én bajom! Én nem fizettem! Bár! A rendszerváltást nem én akartam, mégis megtörtént! Ki
foglalkozik ezzel? Fizess – vagy pusztulj! Kb. ez az ábra.

Behajtók, végrehajtók, letiltások, bírósági meghallgatások, felszólítások, lefoglalások
tarkították amúgy is létfenntartásunkért folytatott küzdelemmel terhes életem.

1996. novemberétõl 2007. júniusáig 120 oldalas terjedelmû levelezésben voltam az
önkormányzattal – az elsõ fizetési felszólításuk, ill. a kilakoltatás elõtt felszólításuk óta.

Levelezésem utolsó állomása az ombudsmani hivatal volt, ahol visszairányítottak –egyéb
intézkedési lehetõségük hiányában– az önkormányzathoz, mert õk az illetékesek. És itt a
vége.

Közben 2001-ben ugyan még kaptunk segítséget az önkormányzattól, egy lényegesen kisebb
bérlakást, - de attól a pillanattól, ahogy ismét keresettel rendelkeztem – vonták az elõzõ
bérlakás hátralékát a fizetésembõl, egyenes következmény – az akkori lakhatásunk bérét nem
tudtam állni.
Ombudsmanék ügyfélszolgálata erre azt mondta: ez az én ellehetetlenítésem volt ugyan, de!
letelt az 5 év, elévült a probléma.
Nem értem.

2003-ban elhagytuk az önkormányzati bérlakást, szívességi lakáshasználók voltunk 3 évig,
egy Barátunknál.
Azóta albérlet.
Ma is.

Az önkormányzattól már lakhatási lehetõséget többé nem kapok, mert hátralékos lettem.
Ezt írták. Igaz, önhibámon kívül és tartósan hátrányos helyzetû voltam, s vagyok, de ez kit
érdekel?
42 munkában töltött év után csak ennyit ér egy ember? Mehet a híd alá és annyi. …

*

Közben, kisnyugdíjam kiegészítendõ – hogy lakjunk is, együnk is – 4 órás, bejelentett állásom
volt 2004. végétõl 6 éven keresztül. Idén nyárig. Eddig bírtam.
A napokban kaptam meg a minlapom. Hát! Már nem is akarok dolgozni tovább, hivatalosan
bejelentett állásban! Csak feketén!

*

Itt a másik problémám … mit tegyek?
Ki az a hivatalos szerv, ahol a biztosító társaságok szerzõdéseit felülvizsgálják és nem íratnak
alá a leendõ üzletkötõkkel olyan szerzõdést munkába állásukkor, ami rájuk nézve mindenképp
hátrányos?

1998-tól más munkalehetõség híján biztosítósként dolgoztam. Kikényszerítettek
vállalkozásba, hát mentem. Nem ment valami hu de jól, de megéltünk belõle, szûkösen.
Innentõl ugyan begyûjtött párféle járulékhátralékot, egy részét muszájból rendeztem is, mert
az adóhatóság nem viccel, de még maradt valami eü. és tb. hátralék, ami máshol még gondot
jelent, arról majd lejjebb.

A biztosítónak kötött szerzõdés után az üzletkötõ jutalékot kap. Ha az üzletkötõ elmegy a
biztosítótól és a megkötött szerzõdést/szerzõdéseket 1 éven belül az ügyfél felmondja, annak a
szerzõdésnek a jutalékát visszavonja a biztosító a volt üzletkötõtõl.

Ez a gyakorlatban úgy mûködik, hogy az üzletkötõ otthagyja a biztosítói munkáját, egy másik
üzletkötõ ugyannál a biztosítónál elkezdi „gondozni” az ott már meglévõ szerzõdéseket, az
ügyféllel kapcsolatot tart és 1 éven belül az összes szerzõdést átköti, mert mindig van „újabb
és jobb biztosítás, ugyan tessék már átkötni, higgye el, jobban jár vele!” címszóval.

Puff neki!

Az összes közel 4 év alatt (4 biztosítónál) kötött szerzõdésem után járó jutalékot elkezdték
vonni a 4 órás munkaviszonyom után járó munkabérembõl, mert egyetlen! biztosítótársaság
kivételével mindenhol átdolgozták a megkötött szerzõdéseimet. Itt a csapda! …

Bírósági idézések – tárgyalás – jelenlétem nélkül meghozott fizetési határozatok a
biztosítótársaságok javára – postázták a régi címemre – 5 év alatt jogerõre emelkedett, rá
közel 5 évre megtaláltak, látták, hogy van munkabér – beindították a munkabérlevonást.

Bírósági ingyenes jogsegély – semmit nem tehetek! Letelt az 5 év és jogerõs! Egyébként is,
biztosítókkal szemben még soha senki nem nyert ilyen jellegû pert.

Mit tehetnék?

Fentebb írtam, hogy sosem akarok többé hivatalos bejelentett állást, pedig dolgoznom muszáj
lesz, mert a nyugdíjam annyi, amennyi …
Hogy miért? A minlapomon az egyik biztosító felé még százezer forint jutalék-visszaírás van
rögzítve, megfejelve kétszázezer forint kamattal! Összesen háromszázezer forint.

Meddig fizessek? Én sem élek ezer évig, ha hiszik, ha nem!

*

Végül:
A nyugdíjfolyósítóhoz most nyáron benyújtott nyugdíjemelési kérvényem elutasították, mert
valamilyen járulék-tartozást mutat a rendszerük, amiatt tulajdonképpen havi 300 forint körüli
összeggel kevesebbet kellene kapnom, mint amit most utalnak, de valamilyen rendelkezésre
hivatkozva az én javamra döntöttek. … no comment és patthelyzet,
miközben tudom, hogy akinek az 1 fõre jutó nyugdíja nem éri el a 62 ezer forintot, rendkívüli
nyugdíjemelésre jogosult. Persze ez „csak” egy lehetõség, megadniuk nem kötelezõ. Hát nem
is tették.

*

Zárszó!

Megölni már nem tudok, de szomorú mégis a folytatás,

most rajtam keresztül ölitek a Gyermekeimet!

mert fojtogatom Azokat, akiket kínkeservesen, szinte a semmibõl neveltem fel értékes
emberekké,

azzal, hogy Belõlük élek!
Az anyagi segítségük nélkül – semmi vagyok – hajléktalan leszek – elpusztulok.

Tényleg ezt akarjátok?

… és a szívem szakad bele – hogy már elvettétek Õket tõlem. Egyik már külföldön – soha
nem akar visszatérni a Hazájába! A Másikat magába szippantotta egy gyülekezet.

2011. szeptember 23.
Név és cím a szerkesztõségben