Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Kérdés: meddig terjed a hatalom kirekesztõ politikája?

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Mindenek elõtt néhány fontos tényt szeretnék tisztázni, mely tények ismerete
elengedhetetlen ahhoz, hogy e levél üzenete egyértelmû és világos legyen.

- 2009. július 21-e óta vagyok a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja. E napon tartotta alakuló
ülését a Letenyei Alapszervezet, melyen magam is részt vettem, s az elsõk között csatlakoztam a
tagsághoz.
- 2009. augusztus 22-én avattak gárdistává Szentendrén. Ekkor esküdtem fel a Szent Koronára,
hogy életem végéig hûen szolgálom nemzetemet, a hazámat, és kitartok bajtársaim mellett. (E
napon a rendõrség - igazoltatást követõen - szabálysértési eljárást indított ellenem „feloszlatott
társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel” címmel. Pénzbüntetést szabott ki, melyet a
bíróság késõbb helyben hagyott.)
- 2010. január 4-én a Zala megyei Csömödéren bajtársaimmal egy temetési szertartáson
vettünk részt, teljesítve ezzel az elhunyt utolsó kívánságát. Itt a rendõrség szintén közbelépett,
és ugyanazon indokkal ismét pénzbüntetést szabott ki. (20802/80-1/2010 szabs.) A Lenti Városi
Bíróság ezt az összeget felére csökkentette, amelyet közmunkával róttam le.
(A rendõrség kényszerintézkedést soha nem foganatosított ellenem. Elõállítva, elõvezetve,
õrizetbe véve vagy letartóztatva soha nem voltam. Hivatalos személy ellen erõszakot soha nem
követtem el. Atrocitásnak, erõszaknak sem elkövetõje, sem elszenvedõje nem voltam.)

2011. december 20-án adtam postára a jelentkezésemet - a Zala Megyei Rendõr-
fõkapitányságnak címezve - az Országos Rendõr-fõkapitányság által meghirdetett állásra, a
rendõrség hivatásos állományában. Hittem abban, hogy a rend õreként még többet tehetek a rendért
és az emberek biztonságérzetéért. Õszintén hittem abban, hogy a törvény által rám ruházott
jogomnál fogva, kötelességemet teljesítve, segíthetek azokon, akik segítséget kérnek. Pont ezek
miatt lettem gárdista is. Kötelességemnek éreztem, hogy éljek a lehetõséggel, ha már egyszer
megadatott. Mint késõbb ez bebizonyosodott, naiv voltam... Sejtettem, hogy nem lesz könnyû
dolgom, ismerve a rendõrségen belül jelenleg uralkodó szemléletet és irányvonalat, de hittem, hogy
- egyebek mellett a 2006. október 23-i események tükrében - személyemmel némi „fényt viszek a
sötétségbe”, ha csak helyi szinten is.

A pályázati felhívás „18-37 év közötti életkorú érettségizetteknek” szólt, 6 megyére terjedt
ki; a Baranya-, a Bács-Kiskun-, a Csongrád-, a Somogy-, a Szabolcs-Szatmár-Bereg-, valamint a
Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság kínált munkalehetõséget. A felvételt nyert pályázókat 2012.
március 1-jei hatállyal próbaidõs rendõr õrmesternek nevezik ki, 12 hónap próbaidõ kikötésével. A
próbaidõ elsõ felében egy 5+1 hónapos képzésen kell részt venni (a zalai, a somogyi és a baranyai
jelentkezõk esetében a Körmendi Rendészeti Szakközépiskolában), majd e képzés sikeres elvégzése
után az adott megyei rendõr-fõkapitányság határrendészeti ágánál kell speciális szolgálati
feladatokat ellátni.
A képzés megnevezése az OKJ szerint: „Határrendész speciális ismeretekkel bõvített

rendõr szakképesítés - õr-járõrtárs rész-szakképesítés”. A jelentkezés határideje 2012. január 6-a
volt, majd ezt késõbb meghosszabbították január 16-ig.

Ahhoz, hogy a felvételi eljárás egyáltalán elinduljon, hatósági bizonyítvány kellett
kérvényeznem, amelynek „eredményét” aztán az illetékes megyei rendõr-fõkapitányságnak
továbbította a Bûnügyi Nyilvántartó Hatóság. Ennek másolatát én is kézhez kaptam:
„a bûnügyi nyilvántartási rendszer alapján a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak
szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 37/A. § (1) bekezdésének a)-f) pontjában
foglalt kizáró okok nem állnak fenn.”

Január 10-e körül kaptam e-mail-ben az értesítést a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság
Humánigazgatási Szolgálatától, miszerint január 13-án Nagykanizsán jelenjek meg a levélben
megjelölt helyszínen az elõzetes fizikai-erõnléti felmérõn. Itt „megfelelt” minõsítést kaptam.

Ezt követõen - az erõnléti felmérõ helyszínén kapott idõpont szerint - január 18-án a Zala
Megyei Rendõr-fõkapitányság épületében került sor a pszichológiai vizsgálatra. E vizsgálaton a
logikai (IQ) tesztem áltagon felüli eredményt mutatott, a reakcióidõ-mérõ vizsgálaton is kiválóan
teljesítettem. A személyes beszélgetés szintén jól sikerült, csupán a személyiség tesztem (CPI)
eredményében talált némi kivetnivalót a szakpszichológus, ami miatt „alkalmatlannak” minõsített.
Én éltem a törvény adta jogommal, és megfellebbeztem a döntését: február 20-ra kaptam
idõpontot a másodfokú vizsgálatra a Rendészeti Szervek Kiképzõ Központjába, Budapestre.

Elõtte azonban várt még rám egy egészségügyi alkalmassági vizsgálat is. Erre a
Nagykanizsai Rendõrkapitányságon került sor - elõzetes telefonos egyeztetést követõen - január 24-
én, ahol is „alkalmasnak” talált a vizsgáló orvos.

Ugyancsak telefonon kaptam az értesítést a személyes elbeszélgetés idõpontjáról, amelyre
szintén a Nagykanizsai Rendõrkapitányságon került sor. Az elbeszélgetés 3 fõs bizottság elõtt
zajlott. A beszélgetés kötetlen volt, mondhatni, hogy baráti hangulatban zajlott. Határozottan jól
sikerült. Bíztattak, hogy ha a másodfokú pszichológiai vizsgálat alkalmasnak minõsít, akkor nem
lesz akadálya annak, hogy felvételre kerüljek a rendõrség állományába.

Elméletileg mindezek után kellett volna következnie a környezettanulmánynak, amely arról
szól, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) munkatársa látogatást tesz nálam, megvizsgálja az
életkörülményeimet, a lakókörnyezetemet, kikérdezi a szomszédokat arról, hogy milyen ember
vagyok, valamint a családtagjaimmal is elbeszélget. Elõzetesen úgy tájékoztattak az eljárás ezen
szakaszáról, hogy csak idõpont egyeztetést követõen jelennek meg az illetékesek, hogy valakit -
jobb esetben engem - itthon találjanak, és ne kelljen feleslegesen a helyszínre utazniuk.
Érdeklõdésemre a Humánigazgatási Szolgálat illetékese elmondta, hogy majd valamikor jönnek, de
még nem tudják pontosan, hogy mikor. Ennek szervezése folyamatban van. A környezettanulmány
végül is (átmenetileg) elmaradt.

(Február 20-a elõtt néhány nappal a megyei rendõr-fõkapitányság Humánigazgatási
Szolgálata telefonon tájékoztatott, hogy a vizsgálat az elõzetesen megbeszéltekkel ellentétben nem
a IX. kerületi Vágóhíd utcai Kiképzõ Központban kerül lebonyolításra, hanem a Teve utcai rendõr-
székházban. A helyszínen derült ki, hogy ez az információ téves, és mégis a Vágóhíd utcába kell
mennem.)

A másodfokú pszichológiai vizsgálat rendben zajlott: a pszichológus hölgy a megismételt
személyiség teszt alapján - amely kiemelkedõen pozitív eredményt mutatott - alkalmasnak talált a

3

rendõri hivatásra.

Idõ közben kiderült, hogy Zala megyében a meghirdetett 50 helyre - amely mind a Letenyei
Határrendészeti Kirendeltségre szólt - mintegy 150 jelentkezõ adott be pályázatot, ebbõl azonban
csupán 40-42 fõ maradt fenn a rostán. A többi pályázó kihullott az elõzetes szûrõkön. Ez az
információ még több reménnyel kecsegtetett. (Ezt az információt késõbb - amikor is a kifogástalan
életvitelemet vizsgáló, általam kitöltött ûrlapot, valamint „a velem egyedüli személyként egy
háztartásban élõ” édesapám arra irányuló nyilatkozatát, miszerint beleegyezik, hogy az NVSZ õt
is „átvilágítsa”, bevittem a letenyei rendõrõrsre - a Határrendészeti Kirendeltség vezetõ-helyettes
tisztje is megerõsítette.)

Február 21-én e-mail-ben kaptam egy üzenetet „Értesítés felvételrõl” címmel a
Humánigazgatási Szolgálattól, melyben az alábbiak álltak:

„Tájékoztatom, hogy a 2012. március 1-jén induló határrendész rész-szakképzésre kiírt pályázat
alkalmassági vizsgálatain Ön alkalmas minõsítést szerzett. A kifogástalan életvitel vizsgálat
jelenleg folyamatban van, amennyiben annak eredménye is megfelelõ, Ön felvételt nyert a Zala
Megyei Rendõr-fõkapitányság hivatásos állományába, mint próbaidõs rendõr õrmester.
A felvételi eljárás lebonyolításához 2012. február 24-én pénteken 9 órakor kérjük személyes
megjelenését a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányságon (8900 Zalaegerszeg, Balatoni út 4.), ahol sor
kerül a felnõttképzési szerzõdés aláírására is.
[...]
A Körmendi Rendészeti Szakközépiskolába 2012. február 29-én este 20.00 óráig kell bevonulni,
ahova ágynemû huzatot és a személyes dolgokat tartalmazó szekrényhez 1 db lakatot kell vinni.”

Ennek megfelelõen február 24-én megjelentem a ceremónián, ahol a fõkapitányság
nagytermében elõször egyenként mindenkit egy asztalhoz hívtak, és ott nyilatkozni kellett arról,
hogy mit sportolunk, elsõsorban profi szinten. Ezek az adatok feljegyzésre kerültek. Ugyanennél az
asztalnál be kellett mutatni az eredeti érettségi bizonyítványt, a személyi okmányokat, és - aki
rendelkezett vele - más bizonyítványokat, tanúsítványokat.

Ezután tájékoztatást kaptunk egyebek mellett a rendõr-szakszervezetekrõl és a belépési
lehetõségekrõl, és arról, hogy az aznapi felvételi eljárás legvégén kerül sor a hivatalos eskütételre,
valamint az eskü szövegének aláírására. Viszont addig mindenkirõl beérkezik az információ az
NVSZ-tõl a jelentkezõk kifogástalan életvitelével kapcsolatban, tehát aki azon „elbukik”, az nem
teheti le az esküt. Errõl a tényrõl a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság Humánigazgatási
Szolgálatának vezetõje tájékoztatott minket. (Hogy ezt a vizsgálatot az NVSZ miért nem tudta
korábban elvégezni, azt a mai napig nem értem.) Közben kiderült, hogy a jelen lévõk közül egy
jelentkezõt már haza is küldtek, mert a szóban forgó ellenõrzésen - a közben beérkezett információk
alapján - nem bizonyult „kifogástalan életvitelûnek”. Én ekkor egy kicsit aggódni kezdtem - jól
ismerve a rendõrség (valamint egyes politikai körök) e kérdéshez való viszonyulását -, hogy a
gárdista múltam miatt hátha én is erre a sorsra jutok még az eskütétel elõtt. De nem így történt.

Ezt követõen aláírtuk a beiskolázási dokumentumot (három példányban, melyekbõl egyet
sem kaptunk kézhez), a munkaszerzõdésünket (négy példányban, amely a Zala megyei Rendõr-
fõkapitányság és a köztem létrejött próbaidõs munkaviszonyt igazolta; ezekbõl szintén nem kaptunk
egy példányt sem), majd sor került a szolgálati igazolványhoz szükséges fénykép elkészítésére.
Ezután részt vettünk egy körülbelül fél órás munkavédelmi oktatáson, majd megtörtént az
ünnepélyes eskütétel, melynek szövegét alá is íratták velünk. Mindezeken felül kaptunk egy
hivatalos igazolást, amely a Zala Volán járatain való ingyenes utazásra jogosít, a következõ

4

szöveggel:

„Hivatalosan igazolom, hogy Molnár Dániel Imre r. õrmester (szül.: [...], an.: [...])[...]szám alatti
lakos a Zala Megyei Rendõr-fõkapitánysággal, mint munkáltatóval hivatásos jogviszonyban áll.
Ezen igazolás a személyi igazolvánnyal együtt érvényes 2012. augusztus 31. napjáig, mely a Zala
Volán járatain való utazásra jogosít.”

Az esemény zárásaként elláttak bennünket pár hasznos információval a beiskolázással,
valamint a kollégiumba való beköltözéssel kapcsolatban.

Ezek után boldogan léptem ki a fõkapitányság épületébõl. Azonnal telefonáltam a
szüleimnek, kedvesemnek, a közeli barátoknak, hogy mostantól hivatalosan is rendõr õrmester
vagyok. Örömmámorban és izgalomban teltek a következõ napok. A családdal tervezgettük, hogy
mi hogyan legyen, miket kell vásárolni, amiket magammal viszek a kollégiumba. Megpróbáltuk
megszervezni az elõttem, illetve az elõttünk álló 5 hónapot. Megvásároltuk a szükséges holmikat,
én pedig lélekben felkészültem a kollégiumi létre. Abban a tudatban voltam, hogy a megígért
környezettanulmány már elmarad, hiszen minden hivatalos dokumentumot aláírt a munkáltató is és
én is.

Mivel a helyi munkaügyi kirendeltségnél regisztrált álláskeresõ voltam, és az
önkormányzattól egy ideje havi rendszerességgel álláskeresési járadékot (22.800 Ft) kaptam,
február 27-én reggel személyesen bejelentettem, hogy munkaszerzõdést írtam alá a megyei rendõr-
fõkapitánysággal. Bemutattam az egyetlen birtokomban lévõ „bizonyítékot”: az ingyenes utazásra
jogosító igazolást. Õk ezt elfogadták, és saját kérésemre töröltek a regisztráltak közül, valamint
közölték, hogy márciustól az álláskeresési járadék folyósítását is megszüntetik.

A munkaügyi kirendeltségrõl hazaérve az udvarunkban - édesapám társaságában - egy
idegen emberrel találkoztam. Bemutatkozott, majd közölte, hogy környezettanulmányozni jött.
Nagyon meglepett a dolog. Bementünk a házba. Leültünk a szobámban, ahol különbözõ kérdéseket
tett fel. Elsõsorban a korábban (a jelentkezési lappal együtt) elküldött önéletrajzomban leírtakról
érdeklõdött részletesebben. Többek között megkérdezte, hogy hol lakik a barátnõm, van-e
hiteltartozásom és milyen összegû, milyen hobbijaim vannak, milyen könyveket olvasok, milyen
jellegû filmeket nézek, milyen szórakozóhelyekre járok, kik járnak hozzám, milyen emberekkel
tartom a kapcsolatot, milyen internetes oldalakat látogatok, fogyasztok-e kábítószer, vagy alkoholt
stb. Leginkább a Gárdával való kapcsolatom érdekelte, illetve, hogy tartom-e a kapcsolatot a
bajtársaimmal, és õk szoktak-e hozzám járni, illetve én hozzájuk. Megkérdezte, hogy voltam-e
büntetve, valamint, hogy folyt-e ellenem szabálysértési eljárás. Õ ez utóbbiakkal tisztában lehetett,
ugyanis a jelentkezési lapomon szerepeltek ezek a kérdések, melyekre én õszintén válaszoltam -
tudván, ha nem így teszek, úgyis kiderül, hogy elhallgattam a tényeket.

Kérdésére válaszolva elmondtam neki, hogy természetesen megszüntettem minden
kapcsolatomat a Gárdával, valamint a Jobbik-tagságomat is felfüggesztettem, hiszen tisztában
vagyok azzal, hogy a törvény szerint hivatásos rendõr nem lehet politikai pártnak tagja.

Végig olyan érzésem volt, mintha csak és kizárólag a „gárdistára” lenne kíváncsi és
nem „Molnár Dánielre”. Ez a megérzésem késõbb még bizonyosabbá vált, amikor a „vendég”
távozása után édesapám elmondta nekem, hogy hozzá is hasonló kérdéseket intézett, mint hozzám.
Édesapámmal is bementek a szobámba, ahol rólam faggatta: milyen ember vagyok. Benézett a
szekrényeimbe (!) - elmondása szerint azért, hogy megbizonyosodjon arról, rendszeretõ vagyok-e.
Megszemlélte a könyveimet a polcomon - megjegyezte, hogy milyen sok Wass Albert könyvem

5

van -, szemügyre vette a dvd és cd lemezeimet, a feszületet a falon, a Nagy-Magyarország térképet,
a nemzeti és az árpád-sávos zászlót és egyéb tárgyakat. Azt is megkérdezte, hogy van-e
vadászfegyverünk, vagy egyéb lõfegyver a birtokomban (!). A régi egyetemi jegyzeteimbe is
belelapozott.

Feltûnt neki az állólámpára felakasztott fekete Bocskai sapkám. Rákérdezett, hogy „a fia
gárdista?”. Édesapám azt válaszolta, hogy csak volt, mivel a Gárdát betiltotta a bíróság. Miután
édesapámmal újra kimentek az udvarra, ott érdeklõdött a család autója iránt, hogy kinek a nevén
van. Édesapám - a valóságnak megfelelõen - mondta, hogy az övén. A rendõrtiszt erre felírta a
kocsi rendszámát. Ekkor értem haza.

Búcsúzóul annyit mondott, hogy valószínûleg még aznap mérlegelik a nálunk látottakat,
tapasztaltakat, és értesítenek a döntésrõl. Megjegyezte, hogy a gárda-dolog miatt lehetséges, hogy
elutasító választ kapok. Feltûnt (sajnos csak utólag), hogy nekem semmiféle igazolványt, hivatalos
dokumentumot nem mutatott, aláírnom nem kellett semmit (!). Csupán a jegyzettömbjébe írogatott.

Elmondható, hogy ez a „környezettanulmányozás” gyakorlatilag egy burkolt házkutatás
volt. Ha nem a saját szememmel látom, illetve nem édesapám szájából hallom a történteket, el sem
hiszem. Mindemellett véleményem szerint egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a környezettanulmány
során tapasztaltak és látottak az NVSZ megállapítását - mely alapján a hivatásos állományba való
felvételem elutasításra került, azaz hogy az „életvitelem nem kifogástalan” - nem támasztják alá.
Hogy az NVSZ tisztje kifejezetten felettesi utasításra végzett ennyire „alapos” vizsgálatot, vagy
csupán túlbuzgóságból, illetve önszorgalomból járt el ily módon, számomra és az ügy
szempontjából is mellékes kérdés. Nyilvánvaló, hogy kifejezetten a gárdista múltam miatt
jött „környezettanulmányozni”. Gyanítom, hogy az elutasító határozat már a
környezettanulmányozás elõtt megszületett. És még egy érdekesség: Letenyérõl összesen ketten
adtuk be a jelentkezésünket erre az állásra. A másik jelentkezõtõl tudom - telefonon beszéltem vele
még aznap este -, hogy õt nem látogatta meg ez az úriember. Sõt, két másik (nagykanizsai)
pályázónál szintén nem jártak környezettanulmányozni. Ebbõl nagyjából kikövetkeztethetõ, hogy
a „kinevezési ceremónia” után már csak nálam tartottak „környezettanulmányt”. Engem valami
okból kifolyólag muszáj volt, hogy meglátogassanak...

Február 28-án kaptam az értesítést, hogy mivel az „életvitelem nem kifogástalan”, nem
kezdhetem meg rendõri pályafutásomat. Engem nem mertek (?) felhívni, de még csak sms-t sem
küldtek a döntésükrõl. Édesanyámat hívták fel (!) - aki civil alkalmazott a rendõrségnél -, hogy hát
nagyon sajnálják... Õ értesített telefonon aznap délután.

Másnap indultam volna Körmendre, hogy beköltözzek a kollégiumba. Valaki, valakik ezt
nem akarták. Valaki vagy valakik nem akarták, hogy „homokszem kerüljön a gépezetbe”. Azt
akarták, hogy maradjon minden úgy, ahogy volt. Maradjon minden úgy és olyannak, ami ezt a
hatalmat - ami nem kettõ, nem nyolc, nem húsz éve regnál - tökéletesen kiszolgálja. Azok
az „úriemberek” odafent a becsületembe gázoltak. Véleményt alkottak rólam anélkül, hogy
ismernének. „Elítéltek” anélkül, hogy bûnös lennék. Elvettek tõlem egy lehetõséget. Büszke
szerettem volna lenni arra, amit vállaltam, és amit csinálok. Büszke az egyenruhára, a hálás
tekintetekre. És büszke arra, hogy egykori gárdistaként tehetem mindezt. Mostanra nyilvánvalóvá
vált, hogy ebben a rendszerben a „magamfajtáknak” ez nem adatik meg. Ha valaki egy kicsivel is
emberibb (esetleg „magyarabb”) az átlagosnál, az már kilóg a sorból, és azt bizony nem nézik jó
szemmel. Aki csendben van és meghúzza magát, az megfelel a hatalom elvárásainak. Valószínû,
hogy akárhányszor is próbálkoznék, ez a rendszer soha nem engedné meg, hogy rendõrként
szolgálhassam a hazámat. Na, ez a valódi kirekesztés! Elszomorító.

6

Felhívtam a megyei rendõr-fõkapitányság humán-osztályát, és kérdõre vontam õket. Nem
voltak elfogadható érveik, csak olyanok, amelyek gyenge lábakon állnak. Azzal érveltek, hogy
ilyen a hivatalos eljárás: az utolsó lépés mindig a környezettanulmány. Csakhogy ott hibáztak, hogy
engem valamilyen véletlen folytán „kifelejtettek” a sorból, és még az ellenõrzés elõtt aláíratták
velem a hivatalos szerzõdéseket és dokumentumokat. (Ebbõl merészeltem következtetni arra, hogy
felvettek a hivatásos állományba.) Elméletileg kapok majd egy értesítõt az NVSZ döntésérõl, bár
nem hinném, hogy az elutasítás valódi okát belefoglalják az indoklásba.

Üzent nekem a hatalom. Egyértelmû és határozott üzenetet kaptam tõle. Az üzenet a
következõ volt: öntudatos hazafinak, gondolkodó és gondoskodó magyarnak lenni ma bûn. A mai
Magyarország regnáló hatalma nem kér az öntudattal rendelkezõ és a hazájukért, nemzetükért
érdemben tenni akaró és tenni tudó hazafiakból. Akik így gondolkodnak és éreznek, azokat a
perifériára kell szorítani, illetve mellõzni kell, ahogy és ahol csak lehet.

Gyakorlatilag már csak egy lehetõségem maradt, hogy munkához jussak itt a környéken.
Beadtam a pályázatom egy multinacionális céghez. Ha ez sem sikerül, akkor kénytelen leszek - sok
magyar fiatalhoz hasonlóan - idegen földön szerencsét próbálni.

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

A kérdés, hogy az elutasításomat indokoló megállapítás a 2010. január 4-i
szabálysértésemmel áll-e közvetlen összefüggésben, vagy annak tudható-e be, hogy egyáltalán az
Új Magyar Gárda Mozgalom tagja voltam, egyelõre megválaszolatlan. Hivatalos nyilatkozatot még
nem kaptam ezzel kapcsolatban. Valójában az ügy szempontjából ez szinte mellékes.

A Fõvárosi Bíróság 2011. december 14-én hozott másodfokú, jogerõs végzése szerint - a
Fõvárosi Ítélõtábla 2009. július 2-án hozott ítéletére (5.Pf.20.738/2009/7.) alapozva - „szó nincs
arról, hogy a Fõvárosi Bíróság, illetve a Fõvárosi Ítélõtábla a Magyar Gárdát feloszlató
ítéleteiben az egyenruha viseletét és az alakzatban vonulást tekintette volna jogellenesnek,
hanem számos helyen kifejezetten rögzítette ennek ellenkezõjét.” Az úgynevezett jogellenes
tevékenység nem abban nyilvánul meg, hogy a gárdisták formaruhában, vezényszavakra
katonai alakzatban vonulnak, hanem ha ezek a bûnözéssel kapcsolatban érintett etnikum
által tömegesen lakott településeken történnek, megfélemlítõ jelleggel.
„A Magyar Gárda tevékenységét betiltó bírósági határozat nem pusztán a paramilitáris
jelleget – amit egyébként önmagában sem az egyenruha, sem az alakzat-tartás, sem azok
együttesen nem merítenek ki – tekintette határozata alapjának, hanem a „vonulások”,
azok helyszínválasztásának, az ott elhangzott beszédek tartalmának, sõt általában
a problémafelvetés egyoldalúságának és annak a célzott közösség által való el nem
kerülhetõségének együttes, kumulatív összhatását.”

Úgy vélem, hogy e bírósági végzés alapján az ellenem kezdeményezett és lefolytatott
szabálysértési eljárás megalapozatlan és jogszerûtlen volt ugyanúgy, mint a rendõrség állományába
való felvételem elutasítása, hiszen a szóban forgó végzésben megállapított jogellenes
magatartásformák egyikét sem valósítottam meg az Új Magyar Gárda tagjaként, sem más esetben.

7

Igyekeztem mindent elmondani, amit átéltem az elmúlt két, két és fél hónap alatt. Életem
egyik legnehezebb idõszaka volt. A testi és lelki felkészülés, a küzdelem, hogy megfeleljek az
elvárásoknak, a számtalan álmatlan éjszaka rengeteg erõmet elvette. És amikor már minden
biztosnak tûnt, amikor úgy látszott, hogy megnyertem a magammal és a másokkal vívott csatát...
akkor lekeverték életem talán legnagyobb pofonját. Hátba szúrtak. Egyetlen nappal a cél elõtt.

E történet tökéletesen alátámasztja a mai magyar valóságot. Szeretném, ha minél több
emberhez eljutna ez az üzenet. Szeretném, ha ez az üzenet felébresztené a bénító ködbe burkolózott,
mélyen alvókat: nem változott semmi...

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Az elmondottak tükrében szeretném feltenni Önnek a kérdést: Ön szerint a velem szemben
lefolytatott „felvételi eljárás” maradéktalanul megfelelt-e a törvényi elõírásoknak, amikor az azt
lezáró elutasító döntés egy olyan szabálysértési ügyben hozott ítéleten alapszik, amelyet
gyakorlatilag egy késõbb született jogerõs bírósági végzés felülbírált?

Más szemszögbõl megközelítve a kérdést: etikus és igazságos-e egy büntetlen elõéletû,
feddhetetlen múltú, szilárd nemzeti öntudattal rendelkezõ fiatalt megfosztani annak lehetõségétõl,
hogy hazáját és nemzetét elhivatott rendõrként szolgálja?

A felsorolt tények ismeretében kérdezem Öntõl, tisztelt Belügyminiszter Úr, hogy mi volt a
valódi oka az én felvételi elutasításomnak, hiszen a hivatalos rendõri eskü szövegében
kinyilatkoztatott irányelv alapján sem igazolt az a velem szemben megfogalmazott elõítélet, hogy
az „életvitelemben kifogásolható”: „Alárendeltjeimrõl a legjobb tudásom szerint gondoskodom,
õket öntudatos hazafiakká, a népek kölcsönös tiszteletére nevelem.”

Õszintén bízom benne, hogy a hazafias öntudat, az egészséges erkölcsi és morális értékrend,
illetve a feltétlen hazaszeretet nem számítanak alapvetõen kizáró oknak ahhoz, hogy rendõrként
szolgálhassam a hazámat.

Várom megtisztelõ válaszát.

Kelt Letenyén, 2012. március hó 4-én.

Tisztelettel:
Molnár Dániel

Hozzaszolasok

2842 #31 2842
- 2012. March 20. 00:20:14
Kedves László! Semmi akadálya a tegezõdésnek. A magázódást valahogy mindig idegennek, mesterkéltnek érzem bizonyos szituációkban.

(Kedves mindenki!)
Egy pillanatig sem bánom, hogy leírtam a velem történteket, és egyáltalán, hogy megtettem, amit tettem. Megpróbáltam, mert hittem, hogy sikerülhet. Ha más nem is történik, hát tapasztalatszerzésnek jó volt. Ha ezért bárki is haragszik rám, hát tegye, bár nem értem, hogy miért érez haragot, vagy felháborodást.
A véreim. Igen... Ha belegondolok, és ha õszinte akarok lenni magamhoz is (talán ez a legfontosabb), akkor azt mondom, hogy az egyik fõ motiváció volt amikor jelentkeztem a rendõrség állományába, hogy bizonyos értelemben "megfeleljek" a véreimnek, az õseimnek. Talán túl szentimentális amit mondok. Vagy inkább bensõséges. A nagyapámat sajnos nem ismerhettem; '66-ban halt meg. '38-ban jelentkezett a csendõrség soraiba, de sajnos nem vették fel, egyetlen ok miatt: a testmagassága nem érte el az alsó határt. Ez 180 cm volt. Ezt akkoriban szigorúan vették. (A felvételi eljárás során kiállított "hatósági erkölcsi bizonyítványában" többek között ez áll: "...és mint józan, megbízható és nemzetéhez hû személy ismeretes a községben.") Aztán néhány évre rá jött a háború, és - ahogy írtam - határvadászként szolgált (a M. Kir. 53. honvéd határvadász-zászlóalj, 4. portyázó századában) Perlakon és Légrádon, majd '44-tõl Nagyváradon. Megúszta. (Lélekben talán soha.) Hazajött. Hogy mi az összefüggés az õ története és az enyém között? Talán nem kell magyaráznom. Valamiféle akarat vagy szándék ez a részemrõl egy álom valóra váltására. Annak, hogy ez mégsem sikerült, oka van. És nem feltétlenül az, ami elsõ pillantásra látszik. Inkább amögött kell keresni. Sokkal mélyebben. Rossz helyen kopogtattam. Ez a kor nem az a kor. Ez egy egészen más idõ...
A felmenõim - amennyire tudom - harcos emberek voltak. Soha nem megalkuvók, vagy hitetlenek... de harcosok. Tudom, még nagyon sokan voltak így. Nem csak az én õseim. Sok család õriz hasonló "titkokat", sokan tudhatnak magukénak ilyen õsöket. Éppen miattuk, általuk volt ez a nemzet más, mint a többi. Sokkal erõsebb, mint ma. Mert ma valahogy... még nem akar magára találni. Fog, de még nem tud. Ezer ok miatt.
A felmenõim talán azt mondták volna, hogy helyesen cselekszem. Talán egy kicsit furcsállták volna, de megértették volna. Talán. Dédnagyapámat sem ismertem személyesen, de nagyanyámtól sokat hallottam róla. 1913-ban vonult be a 11. k.h.e.-hez, Kolbuszowa-ra (Lengyelországba). Aztán '14-ben egybõl bele a sûrûjébe, az orosz frontra: Gorlice, Limanowa, Ravaruszka, Dorna-Wattra... Géppuskásként kijárt neki a "jóból". Majd jött a román harctér, aztán '18-ban Ukrajna, ahol az összeomlásig rendfenntartóként szolgált. Tizedesként jött haza lovas- és lövészkitüntetéssel. (Nem menjünk most bele történelmi jellegû vitákba: "ferencjóskázásba", "monarchiázásba", meg "szabadvakolósdiba".) '57-ben halt meg. Elõtte még átszöktetett néhány "ötvenhatost" a zöldhatáron, illetve a Murán. Az apja szintén önként vette a vállára a mentét, és az 5-ös huszárok között szolgált. Az õ apja '48-49-ben verekedett Kossuth zászlaja alatt - csak a Jóisten tudja merrefelé.
Elnézést a kissé ömlengõs, történelemóra-szagú, talán unalmas "vallomásért", de úgy érzem, hogy bizonyos szempontból az imént leírtak fontos adalékként szolgálnak ahhoz, hogy választ kapjanak a "miértek" és a világos legyen a motiváció, hogy miért tettem azt, amit tettem. Ha kissé el akarnék rugaszkodni a talajtól, akkor azt mondanám, ez az én örökségem: a vér, amit ha megfeszülök sem tudok vízzé változtatni. Ezúttal - úgy tûnik - nem a helyes utat választottam, és árnyékra vetõdtem. Tenni akartam, segíteni, harcolni - a lehetõségekhez mérten. Egyetlen egy dolgot ismerek el, amit az itt felszólalók a szememre hánytak: naiv voltam. Nem áruló, nem hûtlen, nem bohóc, nem meggondolatlan, nem pártcsicska. Naiv.
Ez volt a tanulópénz. Éppen fizetem...
A mellettem való kiállást, ugyanúgy mint a kritikákat és a megrovásokat - legyen az bármilyen hangvételû - köszönöm.
74 #32 74
- 2012. March 20. 05:34:27
http://kolisrael.hirolvaso.com/kol-israel-2012-03-17/


írt a(z) ZSIDÓVADÁSZOK csoportba Papp László
HALLGASSÁTOK EZT MEG ÉS DÖNTSÉTEK EL ,HOGY KI...
Papp László 2012. március 20. 5:59
HALLGASSÁTOK EZT MEG ÉS DÖNTSÉTEK EL ,HOGY KI AZ ELLENSÉG
http://kolisrael.hirolvaso.com/kol-israel-2012-03-17/
Kol Israel – 2012-03-17
kolisrael.hirolvaso.com
[Audio clip: view full post to listen]

Na ehhez mit szóltok?

szer-e-tett sparibohócbohócbohócbohóc
74 #33 74
- 2012. March 20. 05:53:25
írt a(z) ZSIDÓVADÁSZOK csoportba Axel von Nullmann
Szálasi Ferenc kivégzésének üzenetei...
Axel von Nullmann 2012. március 19. 22:35
Szálasi Ferenc kivégzésének üzenetei

Publicisztika
Kiemelt írások
|
1946. március 12-én, a Markó utcai Gyûjtõfogház udvarán délután 13 órakor kivégezték Beregfy Károlyt, Vajna Gábort, Gera Józsefet és Szálasi Ferencet. A kötél általi halálra ítélt Szálasi nemzetvezetõn, Beregfy vezérezredes, honvédelmi miniszteren, Vajna belügyminiszteren és Gera pártépítés vezetõn nagy nyilvánosság elõtt hajtották végre az ítéletet.

Az ítélettel és annak érvényesítésével nem lehet vitatkozni. A történelem kezdetétõl fogva a gyõztes mindig kivégzi a vesztesek vezetõit. Ez így van rendjén, mi mást is csinálhatna velük? Ezért mártírnak nevezni õket nagyfokú tévedés, mert õk is épp olyan halottjai annak a küzdelemnek, melyet elveszítettek, mint a legegyszerûbb katona, vagy ártatlanul meghalt civil. A magyar történelemben Koppánytól Vatán keresztül Dózsa Györgyig, a 48-as hõsökig mindig is így volt, és ez után is így lesz. A gyõztesek gyõzelmi rítusának egyik kiemelkedõen fontos és nagyszerû szertartása az ellenség vezetõinek a kivégzése. Még vértanúknak sem nevezhetjük õket, mert a sorsukat összekötötték a harcuk kimenetével és veszteség esetén mindenképp a halál az osztályrészük. Így egész a történet. Önkezükkel (japánok esetében ez kötelesség), vagy halálraítéltként. Az a vezetõ, aki a vezetõk sorsa elõl elmenekül és emigrációban élve tovább vegetál, a legnagyobb megvetést is megérdemli.

Szálasi Ferenc, Vajna Gábor, Beregfy Károly és Gera József kivégzésük után az akasztófán a Markó utcai börtön udvarán

A lényeg nem a halálos ítéletekben, vagy a kivégzésekben rejlik, hanem annak végrehajtásának körülményeiben. Magában a gyõzelmi rituáléban. Ugyanis ez minõsíti a gyõztest. Dózsa Györgyöt bestiális módon, a kor durva kivégzési szokásaihoz viszonyítva is különös kegyetlenséggel végezték ki, vezértársaival együtt. Ez minõsítette az akkori hatalmat majd annak csúcsán rettegõ Szapolyai/Zápolya Jánost, a törökök lenézett csatlósát. Sorsa és uralkodása csak megvetésre méltó, míg az általa kivégeztetett Dózsa a magyar történelem kimagasló alakjává vált. Az aradi vértanúknak nevezett 48-as tábornokok kivégzése viszont a császári hatalom teljes rituáléja szerint történt, semmi alantas tényezõ nem zavarta meg a szertartást. Fekete posztóval bevont dobok tompa morajlása, a felsorakozott katonai egység zárt négyszöge, a szinte ünnepélyes ítéletfelolvasás és a méltó viselkedése az elítélteknek valóban nagyszerû szertartás képét vetítette volna a nézõközönség elé, ha lett volna közönség. A pórnépnek ilyen szertartáson semmi keresnivalója, ez annál sokkal magasabb rendû mûvelet volt, mint amit azok megérthettek volna. Ezért az Aradon kivégzett tábornokok hõsök voltak az életútjuk alapján, de semmiképp nem voltak sem mártírok, sem vértanúk.

Szálasi és vezetõtársainak a kivégzési körülményei a legsötétebb ösztönök nyílt tombolása, az aljasság és a csatornapatkányok korszakának a bemutatkozása volt. Semmi rítus, semmi emberi, csak artikulátlan üvöltése a patkányseregnek, nyálzó pofák, maszturbálások, vérszomjas lihegés és a kivégzetteknek ebben a sátáni környezetben is valóban bátor és nagyszerû viselkedése egy korszak végét, az emberi kor végét jelentette. Ez a börtönudvaron kielégült patkánysereg rászabadult a magyarságra, és mind a mai napig az általuk kiagyalt patkánytörvényektõl szenved az egész ország. Nem Szálasi személyérõl van szó, õ sem volt több, mint sok más halálra kínzott, megalázott, elhurcolt magyar. Szálasiról, mint emblematikus személyrõl, mint egy jelképrõl kell megemlékeznünk, melyet nem is a magyarság tett meg jelképpé, hanem a magyarság ellenségei. Õk tették a patkánykurzus ellenségévé, illetve az ellenségeinek jelképévé, tehát abszolút emberivé. Kivégzésekor a saját szintjükre akarták lealázni, sikertelenül, mert mint minden amit elterveztek, úgy ez a mûveletük is teljes kudarccal végzõdött. Ha akkor és ilyen körülmények között nem végzik ki Szálasit, már senki sem emlékezne rá.

Szálasi személye ma már szinte lényegtelenné vált, de mint egy világnézet, és egy emberi viselkedésmód jelképe még sokáig élni fog. Amíg viszont él, addig halálos figyelmeztetésként vele élnek az õrjöngõ patkánysereg tettei is, legyen az a Gyûjtõfogház udvarán, vagy az ÁVH kínzókamráiban történtek emléke. A történelemnek még nincs vége, fordul a kereke. Csak az marad meg, amit az emberek többsége tisztel és szeret. Tisztelni és szeretni viszont csak azt lehet, amit, vagy akit ismerünk. Ezért kell emlékeznünk azokra, akiket lehet és kell is tisztelnünk és szeretnünk. Mert emberek voltak, ha sok hibával, néha bûnökkel is terhelve, de a döntõ pillanatban egész emberként tették a dolgukat, akként viselkedtek, és haltak, ha kellett.

szer-e-tett: sparibohócbohócbohócbohóc
74 #34 74
- 2012. March 20. 06:04:24
írt a(z) ZSIDÓVADÁSZOK csoportba Karoly Daniel Tóth
FRANCIÁKNÁL HULLANAK A ZSIDÓK !!! MÁR AZÉRT...
Karoly Daniel Tóth 2012. március 19. 23:32
FRANCIÁKNÁL HULLANAK A ZSIDÓK !!! MÁR AZÉRT ÉRZÕDIK A FESZÜLTSÉG MINDENHOL A VILÁGON !!! LASSAN ELJÖN AMINEK EL KELL ÉS MI OTT LESZÜNK !!!
ZSIDÓKNAK NEM LESZ HOVÁ BÚJNI !!! IZRAEL BUKNI FOG!!!

szer-e-tett: sparibohócbohócbohócbohóc
74 #35 74
- 2012. March 20. 06:07:13
írt a(z) ZSIDÓVADÁSZOK csoportba Ildikó SH
“A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb...
Ildikó SH 2012. március 19. 22:34
“A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek; egészséges szellemû európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bõrt igénylõ hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.”
A kommunizmus nem zsidó idealisták, mint Proudhon tanaiból kiinduló, zsidók által létrehozott és támogatott velejéig materialista, nemzet- és istenellenes eszmeiség.
Létrejöttét a zsidó Marx Károlynak köszönheti, aki a kommunizmust követendõ célként jelölte ki. Megvalósítását a földön a zsidó Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung, a zsidó Fidel Castro és más zsidók valósították meg. Megvalósításához a kommunizmus...... fekete könyve szerint legalább 100 millió elsõsorban nem zsidót irtottak ki, és ezek többszörösét hajtották rabszolgasorba, fosztották meg vagyonától, családjától, az emberi lét alapvetõ feltételeitõl.

szer-e-tett: sparibohócbohócbohócbohóc
74 #36 74
- 2012. March 20. 06:12:30
írt a(z) ZSIDÓVADÁSZOK csoportba Axel von Nullmann
Priuszosok a józsefvárosi Jófiúk...
Axel von Nullmann 2012. március 19. 22:57
Priuszosok a józsefvárosi Jófiúk "rendfenntartó" csapatában?

Címkék: közbiztonság; Józsefváros; BRFK; ORFK; Vona Gábor; Pintér Sándor; VIII. kerületi Rendõrkapitányság; belügyminisztérium; Kocsis Máté; Garamvölgyi László;


Büntetõeljárás alatt álló emberek is lehetnek a VIII. kerületi önkormányzati „rendfenntartó erõ”, a Jófiúk csapatában – értesült a hvg.hu. A "Józsefváros közbiztonságára vigyázó" társasággal kapcsolatban úgy tudjuk, vizsgálat is indult. Ezt Garamvölgyi László rendõrségi szóvivõ sem cáfolta, de kérdéseinket hivatalos megkeresésben kérte. Késõbb közölték, nem nyilatkoznak sem õk, sem a belügyminisztérium, elégedjünk meg Kocsis Máté józsefvárosi polgármester válaszával.


A kerületi bûnmegelõzés javítására tavaly október végén a VIII. kerületi önkormányzat a rendelkezésre álló, hivatalos rendfenntartó erõ, a rendõrség mellett saját „egységet” hozott létre. A józsefvárosi utcákat dzsippekkel járó Jófiúkról azóta több hír, riport jelent meg, így a Tv2 Napló mûsorában is. A csapatra Pintér Sándor belügyminiszter figyelmét a Jobbik elnöke, Vona Gábor hívta fel azon a rendezvényen, amelyet február 16-án a Corvinus Egyetemen tartottak. A belügyér és a Jobbik vezetõje a közmunkáról, a közbiztonságról és a rendõrségrõl vitázott. Vona Gábor a hvg.hu-nak azt mondta, azért emelt kifogást a józsefvárosi önkormányzati „rendfenntartók” ellen, mert annak tudomása szerint büntetett elõéletû tagjai is vannak.

A Jobbik elnökének a vitaesten belügyminiszter nem tudott mit válaszolni, mert mint mondta, nem hallott a Jófiúkról. Pintér Sándor azonban mostanra bõvebb információval rendelkezhet a Jófiúkról. A csapat tevékenységével kapcsolatban ugyanis – információink szerint – vizsgálat indult, miután március 10-érõl 11-ére virradóan elõállították a társaság több tagját. Szerkesztõségünk úgy tudja, többek között felmerült, hogy a Jófiúk intézkedtek állampolgárokkal szemben, holott arra nem volt jogosultságuk, valamint, hogy a VIII. kerületi rendfenntartásban állítólag olyanok is részt vesznek, akikkel szemben büntetõeljárás folyt, illetve folyik jelenleg is, például egy drogügy miatt is.

Kérdések válaszok nélkül

Minderrõl megkérdeztük Tóth Tamás budapesti rendõrfõkapitányt, majd a Budapesti Rendõr-fõkapitányság (BRFK) felettes szervének, az Országos Rendõr-fõkapitányságnak (ORFK) a szóvivõjét is, Garamvölgyi Lászlót is. Utóbbi elõbb a BRFK szóvivõjéhez irányított minket, majd amikor jeleztük neki, hogy kíváncsiak lennénk arra, az ORFK részérõl vizsgálják-e, hogy az irányításuk alá tartozó szerv egyik kerületi kapitánysága együttmûködött-e bármilyen formában a civilekbõl álló Jófiúkkal, Garamvölgyi László késõbbre ígért választ. Megkerestük a belügyminisztériumot is, ám ígéretük ellenére nem küldték el reagálásukat. Mindehhez Garamvölgyi László munkatársa, Bényi Mónika szóvivõ azt közölte, a belügyminisztérium és a rendõrség részérõl úgy döntöttek: az ügyben nyilatkozik Kocsis Máté polgármester, elégedjünk meg az általa elmondottakkal.

Az ORFK egyébként három évvel ezelõtt egy másik „rendfenntartó erõ” ügyében vizsgálódott: Heves megyében ugyanis Készenléti Közrendvédelmi Akciócsoport nevû társaság tagjai magukat rendõrként feltüntetve intézkedtek a lakosokkal szemben. A police feliratú láthatósági mellényben intézkedõk között büntetett elõéletû emberek is voltak. A csapattól a rendõrség elhatárolta magát, a Heves megyei rendõrfõkapitány pedig egy utasításban hívta fel az állomány tagjainak figyelmét arra, hogy nem mûködhetnek együtt az akciócsoporttal.

A polgármester szerint a csapatról téves hírek jelentek meg

„Nem tudok arról, hogy bármilyen vizsgálat lenne a Jófiúk csapatával kapcsolatban” – közölte Kocsis Máté, a VIII. kerület polgármestere a hvg.hu-val. Hangsúlyozta, a helyi közbiztonsági feladatokat ellátó szervezet létrehozása jó szándékú kezdeményezés volt a kerület közrendjének, közbiztonságának fenntartása, illetve az önkormányzati tulajdon megvédése érdekében. A szervezet körül van egy torz információáramlás – tette hozzá Kocsis Máté – mivel elterjedt, hogy a Jófiúk tagjai intézkednek, ám ez nincs így. Szabálysértést észlelve csak a hatósági személyeknek számító közterület-felügyelõkkel együtt léphetnek fel.

Fotó: Horváth Szabolcs
„A híresztelésekhez talán hozzájárulhatott, hogy nem fehér Suzukikat vettünk számukra, hanem fekete dzsipeket. A három jármûvel kapcsolatban azt a hibát valóban elkövettük, hogy az autók szélvédõjén sötétített fólia volt, ami nem megengedett, de ezeket eltávolítottuk, hogy minden az elõírásoknak megfelelõ legyen” – ismert el egy gondatlanságot Józsefváros vezetõje. Ennek orvoslását követõen azonban ismét kint lesznek a jármûvek az utcán, hogy megakadályozzák az önkormányzati tulajdonok, például a parkok megrongálását, valamint, hogy fellépjenek a "drogos tûket eldobálók és szemetelõk ellen".

A Jófiúk, akik húsznál kevesebben vannak, évi 40-50 millió forintjába kerülnek az önkormányzatnak. Õk vigyáznának például az új Teleki téri piac rendjére is, de mivel az még nem mûködik, és ott egyelõre nincs rájuk szükség, ezért a kerület városüzemeltetõjétõl március 22-ével visszakerülnek Józsefvárosi Közterületi és Parkolási Rendészetéhez – számolt be errõl Kocsis Máté. A fideszes politikus megjegyezte, hogy õ, mint az Országgyûlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának az elnöke sem engedné, hogy bármilyen, nem a rendõrséghez tartozó erõszakszervezet mûködjön a kerületében. Az önkormányzat egyébként a VIII. kerületi kapitányságot, amellyel a józsefvárosi közterület-felügyelettel együttmûködési megállapodása van, tavaly 70 millió forinttal támogatta, illetve a rendõrök lakáshoz jutását és a térfigyelõ-kamerarendszer mûködtetésére további 210 millió forintot adott.

Kocsis Máté: nincsenek közös akciók a rendõrökkel

„A városüzemeltetés és a rendõrség között nem volt ilyen megállapodás, minthogy a Jófiúk és a kapitányság között sem” – hangsúlyozta Kocsis Máté. Mint azt is, hogy a csapatban vannak volt rendõrök is, akiknek nyilván informális kapcsolatuk van volt kollégáikkal, de ennél többrõl nincs szó, együtt soha nem járõröztek.

Azon információnkra vonatkozóan, hogy a Jófiúk tagjai közt találhatók olyanok, aki ellen büntetõeljárás folyt, illetve akad olyan ember is, aki jelenleg áll eljárás alatt, a polgármester azt mondta, hogy az utóbbi megengedhetetlen, és ha valakirõl kiderül, hogy egy rendõrségi eljárás gyanúsítottja, akkor nem maradhat az önkormányzat alkalmazásában. „Amennyiben viszont volt valakivel szemben korábban eljárás, de megkapta a büntetését és már mentesült annak hátrányos jogkövetkezményei alól, akkor nem temetném el – fogalmazott Kocsis Máté –, „hiszen ha valaki nem kap lehetõséget életének rendezésére, akkor azzal a bûn útjára taszítjuk vissza.”

szer-e-tett: sparibohócbohócbohócbohóc
74 #37 74
- 2012. March 20. 06:15:11
http://www.youtube.com/watch?v=10Oz3Yx_Ry0&feature=related

szer-e-tett : sparibohócbohócbohóc

majd folytatom - most el kell mennem...
3742 #38 3742
- 2012. March 20. 06:17:12
HUN,Gárdista'

gratulaanyadszeva teproszitHelló
74 #39 74
- 2012. March 20. 09:17:53
írt a(z) ZSIDÓVADÁSZOK csoportba Kádár Ibolya Erdélyi
Ha az ember ránéz a térképre, akkor nehezen...
Kádár Ibolya Erdélyi 2012. március 20. 8:00
Ha az ember ránéz a térképre, akkor nehezen tudja megtalálni és behatárolni Izrael helyét a glóbuszon. Mégis jelentéktelen mérete és hatmilliós lakossága ellenére állandó nyugtalanság és tûzfészek ez a kis semmirevaló állam. Az volt már az ókorban is a hatalmas kultúrák árnyékában meghúzódva, egy mindenkivel ellenségeskedõ nomád törzsek szövetsége. Isteneiket és mítoszaikat más népektõl lopkodták össze és aztán minden más népek fölé helyezték magukat vallási legendáikban. Azt írják a történelemkönyvek, hogy Kr.u. 66-70 közötti zsidó-római háborúban szétszóródtak a világ minden tájára. Ez is csak részigazság, mert szóródtak õk maguktól is és másztak mint a tetvek mindenüvé, ahol emberi település nyomait észlelték. Saul-Pál a térítõ útjain Antiochiától kezdve Szíriáig és Korinthoszig mindenütt zsidók között mozgott és zsinagógáikban prédikált. Prostituáltjaik megtalálhatók a római császár udvarában. A mai politikai helyzetet szemlélve azt látjuk, hogy megint nem férnek a bõrükben. Szomszédaikat állandóan provokálják, mert félnek. Félnek már a saját árnyékuktól is, de egyszer emberükre fognak találni. Irakot sikerült átmenetileg elintéztetni az USA-val, de azóta megjelent egy hatalmasabb ellenfél: Irán. Az izraeli felderítõ gépek cirkulálnak a világ minden táján. Legutóbb Romániában zuhant le egy izraeli gyakorlatozó katonai helikopter. Mennek a találgatások, hogy mit kerestek az izraeli alakulatok a Hargita hegységben? Egyesek elvetik a gondolatot, hogy Izraelbõl a nagy távolság miatt helikopterekkel támadnák Iránt. Viszont az izraeli alakulatok nagyon könnyen támadhatnak az iraki amerikai bázisokról is. Pont most, amikor a Pentagon megszavazta az újabb 30.000 katonát Afganisztánba és megint emelték a katonai kiadásokat, akkor ez úgy néz ki, hogy az USA és Izrael egyáltalán nem akar békét. Az anyai ágon kaukázusi zsidó Obama nigger pedig végrehajtja Izrael minden akaratát, még akkor is, ha az egész világ elõtt gúny tárgyává vált napjainkban. Izrael veszélyezteti a világ békéjét az arrogáns magatartásával, de közelítünk ahhoz a ponthoz, mikor mindenkinek elege lesz belõlük

szer-e-tett: sparibohócbohócbohócbohóc
3363 #40 3363
- 2012. March 20. 10:04:58
Dániel az éremnek ne csak az egyik oldalára figyelj és érzékeld a hatást, amit benned váltott ki.(váltottak ki) Logikailag átvilágítva a mögöttes szándék álombeli sakk lépéseit egyértelmûen tükrözõdik a "miért?"

Azért hogy ezt el tudd mondani, leírni, alapot helyezni, amire rá tudnak majd a késõbbiekben építkezni a további lépés sorozatok véghezviteléhez. (ezért van talonmód, hogy nem történik semmi)
Rajtad keresztül egy nagyobb elem szint lett megmozgatva és lesz továbbperdítve.
Tehát ne negatívan tekints a történés folyamatra, hanem figyeld majd az eseményeket..
Bontás történik, amibe a kisebb oda nem tekintõk szépen bele szaladtak.
Tudom maga az "eszköz" fogalma hogy személyre helyezõdik, és érzelmi alapon pendül kritikus lelki folyamat..de a végeredmény egy sokkal nagyobb és összetett eredmény halmazt fog véghezvinni!

Összegzés az "énre" tekintve kérdés szempontjából: Szerinted nem tanulmányozták, figyelték, elemezték le több generáció során, hogy mire mikor hogy és hogyan reagálsz az életbe? Kik, mikor és mit tettek a múltban? Kinek kije kivolt és kivel mit élt?

Tedd össze képletet és a lelki bánatod felszabadul!

Üdv,Kaméleon

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.12 masodperc
635,085 egyedi latogato