Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Vörösiszap végelemzés! - Merre visz az utunk?

Sok talány övezi a vörösiszap-kérdést és a nemzetközi média is bõségesen tálalja, képeket mellékelve a tragédiához. A tragédia nem véletlen volt,s hajlok arra, hogy pontosan tudták, s be is segíthettek abba a folyamatba, aminek a végén az ukrán hatóságok vegyifegyver-gyártással hozták összefüggésbe a környék fegyveres õrökkel, rendõrökkel való lezárását, s mind a tározók túltelítettsége, mind pedig a tárolt anyag lúgosságának 13-as pH-szintje a technológia tisztátalanságára utalt. Itt minden bûzlik, s a környék vizeinek évekre betettek, de a Balatonnak is egész hosszútávra a kutakon keresztül beáramlott mindenféle mérgezõ anyagokkal, nehézfém-sókkal való fertõzés következtében. A politika nem tudja a helyzete kezelni mert nyakig benne vannak, nemzetközi szinten, s az üzem vezetõi csak kismiskák a valódi bûnösökhöz képest, akik nem véletlenül minõsítették nemrégiben át az EU-szinten is a veszélyesrõl, veszélytelenre a vörösiszap környezetbiztonsági besorolását. A fegyveres katonák sem véletlenül jelentek meg a környéken, de itt teljes vizsgálat szükséges, mert az elfertõzött és most megszerezni vágyott területek katonai besorolása is érdekes lehet, de az alumínium-ipar cégeinek hadipari jellege miatt itt egyéb kérdéseket is meg kell válaszolni. Most kaptam egy összefoglaló elemzést a történtekkel kapcsolatban. Én nem zárom ki annak a lehetõségét, hogy kicsit besegítettek a választások másnapján ennek a folyamatnak egy kis robbantással, (Mint a 9/11 ügye, ahol a tornyoknak ha már úgy is végük van, akkor legyen belõle inkább katasztrófa és rásegítettek!) mert azóta mindenki erre koncentrál, nem a zsidók sok megszavazott nemzetrontó döntésére a Parlamentben. Ne feledjük, a történelem ítél!
Ezért most kaptok ti is egy jó dózist két igen kényes kérdésbõl.

„KUTATÓK – végelemzés

1. Kolontár, Vörösiszap – tározó = instabil talajra épült egy része/ de ezt a tervezésnél figyelmébe vették.

2. A tározók összanyag-mennyisége indokolatlanul nagy a gyártáskapacitáshoz képest.

3. Régi „bevett” gyakorlat = Az ilyen tározókban /titokban) + jó pénzért –adómentes- más cégek is helyeznek el veszélyes hulladékot.

4. Vegyipar+mûanyag+katonaság+gyógyszer. Mivel ilyen helyeken a hatóság hülye irodistái nem kutakodnak.

5. Ebben a tározóban (90%-ban) Európai Uniós nagyon veszélyes hulladékokat is elhelyeztek jó pénzért. Mindenki jól jár= az illetõ országoknak nem kell adót fizetni + semlegesíteni sem, euró-milliókért.

6. Ezek nagyrésze nehezebb fajsúlyú = lesüllyed < ez a lényeg- tûnjön el.

7. Elkövették azt a hibát, hogy olyan anyagokat is befogadtak, amik a mélyben nagy nyomás alatt gázkatalizációt indítottak el + hõt termeltek.

8. A nehéz fajsúlyú anyagon a gázoknak csak 5%-a tud buborékként áttörni + a többi frontszerûen = sávosan szabadul fel.

9. A felfelé törekvõ gáz mozgásba hozza a tározó teljes anyagát = a felszínen lassú +ártalmatlannak látsz7ó hullámzás indul el – nem a szél okozza. – készülõdik a pokol – (fizkém. folyamat).

10. A nyomás alatt levõ áramló gáz <2-3 Hz-es hullámokat kelt a tározó aljában + felfelé terjedve 9-12 Hz-re vált = tökéletes infrahullám = sziklafalat is képes szétmorzsolni.

11. Bizonyíték- a tározó legerõsebb pontját, az alapot fogja eltörni. Fázisrezonancia + nyomás. Amikor a törés felér / átmenõ/ a felsõ részt minden jelzés nélkül szétrobbantja – a hullámok teljes energiája kisül.

12. Ez volt a szerencse, így csak a tározó felsõ 10 %-át dobta le, kb 1.5 mill. tonnát.

13. Közben a kilökött anyag elvitte az energia nagyrészét + függõlegesen nagymennyiségû gáz távozott /amire a zûrzavarban nem figyeltek.

14. Ha a felsõ rész nem engedett volna, akkor az egész tározót szétvágja.

15. Abban az esetben a teljes iszapmennyiség kitör = a három településen senki nem marad életben.

16. Ilyen esetekben a folyadékok/paszták ún. szupefázisba mennek át = viszkozitásuk a belsõ szabad energia miatt nagyon lecsökken /Pl- ebbe a tárgykörbe tartozik a szublimáció fogalma is. Kolontárra az áradat gyorsvonati sebességgel csapott le. Még a talajsúrlódás sem tudta lassítani, saját energiája hajtotta.

17. Gondolják végig, mekkora energia kell ahhoz, hogy 1,5 mill. tonnát ilyen sebességû mozgásra bírjon = sima kifolyás nem elég.

18. Ez az elemzés könnyen cáfolható/ bizonyítható = vegyenek mintát a tározók aljából! Óvatosan, Higany +Bróm + Cián + Furán –származékokat fognak találni < ezek az anyagok timföldgyártás során - ilyen több-milliószoros tömegben nem keletkeznek, sõt nincsenek.

19. A JÖVÕ: a tározó statisztikailag véglegesen meggyengült / a fideszes Illyésnek kivételesen igaza van / a katalizációs folyamat nem állt le, csak a felsõ részt lökte le. Várható hideg õsz + tél némileg hûti a rendszert – energiát von el. – Aztán a meleg márciustól- májusig a rendszer újra feltankol energiával.

20. Elsõ jele az lesz, hogy újra elindul egy lassú felszíni hullámzás.

21. TANULSÁG: magyaroknak = most láthatták élõben az EU + zsidó gyárosainak környezetvédelmi politikáját = hordjuk szarunkat máshoz.

21. A tározók aljából a talajba diffundált idegmérgek < egyszerû melléfúrással könnyedén kimutathatók. A környék víznyerõi évek óta szennyezettek !”

Kis kiegészítés az elõzõekhez, személyes üzenet a KUTATÓKTÓL! Aki érti, az már nem élt hiába! Nem vitaanyag, de próbálkozni lehet! Talán ide illik egy prognózis is, amely nagyerejû rengést jelez a Mauna Kea és a Mariana árok között, s ha kicsit rosszabbul sikerül, Japánt telibe kapja. Ilyen ez a kutató munka. Bevallom, nem hittem volna, hogy kiadják az alábbi, már korábban néhány személlyel megosztott információt a KUTATÓK, de úgy látszik, méltók voltunk figyelemre.

„Maya 2012 üzeni = csak is kizárólag 1 db. Navarre + Szuhay részére (Prof. Medic.Juir)-?- esetleg még Kisvárda környéke = mozgásirányunk – Herkules Gömbhalmaz + sebességünk = 223,6 km/s = 800 ezer km/h – a Fekete csillag fölött- 2012 dec. 23-án állunk ZENITRE!!! (? Ezt még GERRY is tudja mit jelent.) -§§ - Szabadon esõ testre nem hat a gravitáció = Zenit után az Óriás csillag ereje fékezni fog bennünket = a Föld kéreglemezei el fognak mozdulni!!!- ez az utolsó körünk! – egy ellipszis 2 részbõl áll = felsõ ív = 5125 év + alsó 3568 év. Szökési sebesség 176.7 km/s – ennél már gyorsabb a Naprendszer!! ?? Spartakusz jó utat. ***A Személyes múltnak el kell tûnnie, hogy helyet adjon a Tehermentes jövõnek. – (ki tudja-??- de lehet, hogy valami ilyesmi félét csinált Atlantis?
Üdv!----anyag vége.”

Benne vannak a keresett válaszok és a prognózis fizikailag megerõsítve, szellemileg pedig mindenki mérje fel, mekkora is a tét!

Hozzaszolasok

930 #31 930
- 2010. October 23. 12:24:52
Vmari! Spenótodról olvasva összeszaladt a nyál a számban! Jó hasonlítási alap, csak kicsit keményebbre rángasd be, és lábas helyett lavorban fõzd. Így halmazállapotilag közelebb kerül ama trutyihoz ami a tározókban leledzik. Meglásd, nem engedi felszínre törni a keletkezõ gázokat (kipöfögni), hanem csak emelgeti a tetejét, ami hullámzássá fajulhat. Ha mindez a sarok közelében történik, ahol esetleg egyébb gondok is adódtak, akkor ott tör ki. Tehát ez a verzió sem elképzelhetetlen, de nem csökkenti az állam, és a tulajok felelõsségét. A sorrend nem véletlen!
272 #32 272
- 2010. October 23. 12:28:36
Nah!
Ami az üzenetet illeti!
Sok! Nagyon sok benne az információ, és gondolom ezek összefüggenek (legalábbis remélem), mi több csak úgy van igazán értelme az üzenetnek, ha minden összefüggést ismerünk!
:)
Rajta vagyok!
B)
Ízlelgetem!
B)
Nem siettetem a megértést, mert töménynek tûnik a lényeg!
B)
71 #33 71
- 2010. October 23. 13:02:37
Parlagfû, a spenótomnak nincs párja, többekkel megszerettettem a receptem alapján.Smile
Azért ez a sûrû spenót, ill. iszap alján rohangáló buborék kicsit hihetetlen, de biztos vagyok benne, hogy a szakértõk tarsolyában van még néhány verzió.

Az én verzióm a következõ:
Szemét aljas közvagyont bitorlók, akinek csak addig a "hobbija" a környezetvédelem, míg a pályázatokkal pénzt lehet belõle csinálni (a másik cégeikben), tojtak minden biztonsági intézkedésre, mondván míg minden pénzt kisajtolnak csak kibírja a tározó, a gyár, a dolgozók, aztán meg úgyis kalap, utánuk a vízözön!...
Igaza van Hegelnek, orosz rulettet játszottak, aminek az volt az alapja, hogy eddig mákjuk volt, ha baj történt el lehetett tussolni.
Most nem jött be:
megroggyant a szmötyivel össze-vissza kutyult kazetta sarka, amit ráadásul anno csúszós talajra is építettek a mostani vezetõk tudtával, hisz akkor is a tûz közelében ügyködtek...

És igen, mindõjüktõl teljes vagyonelkobzás, és egyenként 200 év kényszermunka, mondjuk kezdetnek iszaplapátolás itt, folytatásként Almásfüzitõn, stb.
Aztán már ha semmi hasznukat nem lehet venni, még a naptól is elzárni õket, hadd elmélkedjenek az alja életükön a sötétben.
116 #34 116
- 2010. October 23. 13:11:01
Ime egy cikk az iszapról:

Iszapkatasztrófa: Perdöntõ irat jutott a birtokunkba
Egy eddig nem ismert hatósági dokumentum teljesen új megvilágításba helyezi
a kolontári gátszakadást.
A birtokunkban lévõ irat 1993-ban leszögezte, hogy az akkor épülõ tározó
alapozása "ismeretlen minõségû" salakból készült.
Egy 1999-es jelentés pedig a Mal Zrt. résztulajdonosává vált Bakonyi Árpád
felelõsségre vonását javasolta
- amiért az állam képviselõjeként anno éppen õ adott túl az ajkai cégen.

"A privatizáció egy undorító mûfaj" - vallott 2005-ben a Magyar Narancsnak
Tömpe István közgazdász, aki a rendszerváltás idején az Állami
Vagyonügynökség elsõ vezetõje volt. Nem fejtette ki, mire gondol, de amikor
ugyanõt a Hornkormány idején az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ (ÁPV)
Rt. igazgatósági tagjaként jegyezték, egy kevéssé szép történet, a magyar
alumíniumipar privatizációjának szemtanúja lehetett.

Az Ajkai Alumíniumipari Kft. magánosítása - melynek során mostani
tulajdonosai kezébe került a timföldgyár s vele a vörösiszap-tragédiát okozó
tározórendszer - sokba került az államnak. A katasztrófa óta eltelt
idõszakban rengeteg állítás hangzott el a nyilvánosságban arról, hogyan
jutottak cégeikhez a Magyar Alumínium Termelõ és Kereskedelmi (Mal) Zrt.
tulajdonosai, amiképpen a tragédia lehetséges forgatókönyvét is sokan
találgatták.

A Heti Válasz most e dzsungelben vág rendet.

Emellett kiderítettük, hogy a tulajdonosok tisztában lehettek azzal:
tározójuk fala ismeretlen minõségû anyagból készült, és károkozás esetén a
felelõsség õket terheli.

Megroppant gátjuknál is gyengébb a tulajdonosok érvelése, mely szerint a
kazetta esetleges konstrukciós hibáiról, rossz elhelyezkedésérõl nem
tudhattak, mert csak másfél évtizede birtokolják a céget. Az
önsajnáltatásban legmesszebb a bíróság által szabadlábra helyezett Bakonyi
Zoltán vezérigazgató ment, aki a CNN-nek adott interjújában azzal
védekezett: csak két éve irányítja a vállalkozást, a tározó építése idején
még kisiskolás volt. Látni fogjuk, hamis ez az érvelés, hiszen a
katasztrófát okozó építmény csak 2001-re készült el teljesen.

Elõfordulhat persze, hogy a Mal tulajdonosaihoz bizonyos konkrét kutatási
eredmények - például Winkler Gusztáv mûegyetemi oktatónak a tározó környéke
rizikós talajviszonyairól írt tanulmánya - nem jutottak el.

Költséges tájsebészet

De a veszélyekkel kapcsolatos teljes tudatlanság hangoztatása legalábbis
furcsa, mert a vállalat 1997-es megszerzésekor Tolnay Lajos, a Mal Zrt. mai
elnöke már évtizedek óta az iparban mûködött (korábban a miskolci Lenin
Kohászati Mûvek vezérigazgatója volt). Ráadásul tulajdonostársai is az
iparágból érkeztek: a közvetett tulajdonos Bakonyi család feje, Bakonyi
Árpád volt az állami alumíniumipari cégeket tömörítõ Hungalu igazgatósági
elnöke.

Ebben a minõségében még a privatizáció elõtt megkapta a cégcsoport 14
tagvállalata - így az abba tartozó Ajkai Alumíniumipari Kft. - környezeti
auditját. Márpedig ebben súlyos állítások vannak. A szakértõk a '90-es évek
közepén úgy számoltak: az állami mamutcég leányvállalatai - amelyek a
bauxitbányászattól az alumíniumelõállításon át az értékesítésig az iparág
teljes vertikumát lefedték - annyi kárt okoztak a környezetben, hogy a
helyreállítás 11 milliárd forintra rúg (ez pedig óriási összeg a cégcsoport
22 milliárdosra becsült vagyonához képest).

A magánosítás során ez volt a kulcsmozzanat: az új tulajdonosok arra való
hivatkozással vehették meg 1995 és 1997 között mélyen áron alul az állami
kézben lévõ cégeket (így az ajkai vállalatot is), hogy irdatlan összegeket
kell rekultivációra fordítaniuk. Az elgondolásban volt logika, hiszen aligha
fizette volna ki akár külföldi, akár belföldi befektetõ a cégek milliárdos
vételárát, ha ennyit - vagy még többet - kell költeni a tájsebek
eltüntetésére, a környezeti károk felszámolására. Azonban mint oly sokszor,
az ördög a részletekben lakozik - az ajkai cég privatizációja esetén azonban
helyesebb talán az egész pokoli siserahad elrejtõzésérõl beszélni.

Elõször is az ajkai kft. vételára még akkor is bántóan alacsony volt, ha
figyelembe vesszük a szükséges kármentesítést. Az 1997-ben aláírt
privatizációs szerzõdés szerint a 90 százalékos részesedésért az új
tulajdonosok tízmillió forintot fizettek, az 1,6 milliárdra becsült
üzletrész 0,6 százalékát. Emellett a tagvállalatát értékesítõ Hungalu
elengedte az irányába fennálló 2,7 milliárdos hitelt, és átvállalta az ajkai
cég 1,7 milliárdos egyéb tartozásának kifizetését. Valamint arra is ígéretet
tett, hogy az uniós elõcsatlakozási alapból az állam 500 millió forintot
fordít a környezeti helyreállításra. Merthogy az új tulajdonosok láthatóan
húzódoztak az ökoberuházások elvégzésétõl.

Amint azt Eszes István, a Hungalu egykori igazgatósági tagja a cégcsoport
magánosításáról írott 1998-as könyvében megállapítja: a vevõk általában
ígéretet tettek a környezeti károk elhárítására. "Kivételt csak az Aloxid
Kft. és részben az Ajkai Alumínium Kft. képezett, amelynek már a
privatizációja elõtt vélelmezhetõ volt, hogy az új tulajdonosok nem fogják
teljes egészében átvállalni a - túlnyomórészt negyven év alatt
felhalmozódott vörösiszap-tárolók okozta - környezetvédelmi kárelhárítás
kötelezettségeit és költségeit. Az új tulajdonosok csak a folyó termeléshez
kapcsolható vörösiszap-tárolók környezeti kárelhárítását vállalták át" -
olvasható a könyvben.

Ki a felelõs?

E momentumra az iparág privatizációját vizsgáló, 1999-ben készült
ÁPV-felügyelõbizottsági jelentés is felfigyelt. A dokumentum szerint az
ajkai kft.-t megszerzõ tulajdonosok privatizációs ajánlata "nem felelt meg a
követelményeknek, mert a környezetvédelmi kötelezettségvállalás
vonatkozásában eltért a pályázati kiírástól". Sérült az állam érdeke azáltal
is, hogy a jelentés szerint "a vételár összege a bánatpénz összegével
egyezett meg, amely rendkívül alacsonynak tekinthetõ".

Ráadásul az összesen hárommilliárd forintra rúgó zöldvállalásokhoz az állam
nem írt elõ a szerzõdés teljesítését garantáló mellékkötelezettségeket
(például bankgaranciát, óvadékot, kezességvállalást). Eme hiányosságok miatt
az 1999-es dokumentum szerint megállapítható a Hungalu igazgatóságának
felelõssége. Márpedig ezt egy bizonyos Bakonyi Árpádnak kellett volna
viselnie, aki - mint említettük - a privatizáció idõpontjában az állami
Hungalu igazgatósági elnöke volt.

A vállalatcsoport magánosítása után pedig annak a Mal Zrt.-nek lett
résztulajdonosa, amely feltûnõen elõnyös feltételek között jutott az ajkai
céghez. Jut kritika a jelentésben az ÁPV korabeli igazgatóságának is,
melynek élén Kovács Árpád, az Állami Számvevõszék nemrég leköszönt elnöke
állt, s tagjai között volt mások mellett Kocsis István, a BKV mai
vezérigazgatója, Szabó Pál, a Gyurcsány-kormány közlekedési és hírközlési
minisztere (nem mellékesen: 1995-1996-ban a Hungalu vezérigazgatója).

A vörösiszap-katasztrófát követõ napokban mindenki azon töprengett, miként
fordulhatott elõ, hogy a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi
és Vízügyi Felügyelõség által szeptember 23-án elvégzett utolsó helyszíni
ellenõrzés mindent rendben talált a másfél héttel késõbb ökológiai
katasztrófát okozó tározón. Mára kiderült, hogy az állami szervek részérõl
senki nem ellenõrizte, hogy a gátak megfelelõ állapotban vannak-e.

Errõl a furcsa helyzetrõl elsõként Illés Zoltán államtitkár beszélt, aki
leszögezte: a zöldhatóságoknak nem kötelességük statikai és állékonysági
ellenõrzéseket végezni a gátakon, ez a települési jegyzõk dolga lenne, ám õk
nyilvánvalóan nem rendelkeznek az ehhez szükséges szakértelemmel és
eszközökkel. Az ajkai jegyzõ közleményben szögezte le, hogy a tározó
ügyeiben kizárólag véleményezõ szakhatóságként vett részt, más feladata nem
volt.

Lapunk az ajkai tározórendszerrel kapcsolatos teljes hatósági iratanyagot
összegyûjtötte, amelybõl világossá válik, hogy a zöldhatóság nemcsak hogy
nem végzett statikai ellenõrzéseket, hanem látókörébõl teljesen hiányzott a
Bakonyi Erõmû salakjából és pernyéjébõl épült gátak szilárdságának
problémája. A különbözõ engedélyek egyszer sem térnek ki arra, hogy az
alkalmazott építési technológia megfelelõ volt-e, és nem foglalkoznak a
monitoring kérdésével sem.

Az üzem legutolsó, 2006-ban kiadott és 2011-ig érvényes környezethasználati
engedélye lelkiismeretesen sorra veszi az összes fontosabb környezetvédelmi
szempontot a talajvízvédelemtõl a szennyezõanyag-kibocsátáson át a
zajterhelésig, de az ügyintézõ látókörébõl a gátak kiesnek. A tározókkal
kapcsolatos legnagyobb problémát a hatóság tizenöt éven át a
talajvízszennyezésben látta.

Már 1987-ben elõírták a létesítmény körül a teljes körû résfalazást, öv- és
gyûjtõárkok létesítését, hogy megakadályozzák a tározókból szivárgó
szennyezés továbbterjedését, de a rendszer csak 2001-ben készült el
teljesen. A 2006-os környezethasználati engedély elégedetten állapítja meg,
hogy "a vörösiszap-tárolók környezetének állapota a függõleges lezárások
kiépítésének következtében jelentõsen javult".

Az iratokat tanulmányozva egyéb érdekes részletekre is bukkanhatunk.
1993-ban például a máig üzemelõ 9. számú kazetta körül jelentõs
átszivárgást, buzgárosodást tapasztaltak. A zöldhatóság ennek sürgõs
megszüntetésére utasította a céget a biztonságos mûködés érdekében.

A jelek szerint a salakpernyébõl épült gátak már ekkor rossz állapotban
lehettek, a következõ kazetta építése során mégis megmaradtak ennél a
technológiánál. A közép-dunántúli zöldhatóság 1989-ben engedélyezte az I.
jelû (késõbb 10-esre átnevezett, majd most átszakadt) kazetta létesítését.
Az építkezés ennek alapján 1990 januárjában kezdõdött, de csigalassúsággal
haladhatott, mert három évvel késõbb még csak a töltés alapozása készült el.
Az említett 1993-as határozat azt is kimondja, hogy a gátépítéshez újfajta
salakpernyét használnak, aminek a vizsgálatát a timföldgyár nem végeztette
el. A zöldhatóság leszögezte, hogy "az ismeretlen minõségû salakpernyébõl
történõ gátépítés, az ebbõl eredõ összes kár az építtetõt terheli".

Az ismeretlen minõségû salakot tehát pont a katasztrófát okozó tározó
falának alapozásához használták fel.

A kazetta csak 2001-re készült el teljesen, vagyis az átszakadt gát
egyáltalán nem volt elaggott, húszéves építmény, ahogy kezdetben hallani
lehetett. Az iratok alapján nehéz szabadulni a gyanútól, hogy a salakból
épített gátak konstrukciós hibája lehetett a katasztrófa kiváltó oka. Ám az
is tény, hogy a környezetvédelmi hatóságoknak eszébe sem jutott, hogy ilyen
tragédia történhet, ezért nem is próbáltak védekezni ellene.

Másodfokon gyanús

Ráadásul a bizonytalan minõségû salakpernyébõl készült gátat óriási
vízmennyiség feszíthette. De ezt nem lehet csak a természet számlájára
írni - ahogy azzal a tulajdonosok próbálkoznak. A tározóban elvileg
szivattyúrendszer mûködik, amely nemcsak a "retúr víz" körforgását
biztosítja (azaz egy csõ rendszeren keresztül újrafelhasználásra
visszajuttatja a gyárba az iszappal együtt odaszállított lúgos vizet), de
szükség esetén a felesleges csapadék elvezetésérõl is gondoskodik.

Márpedig különbözõ híradásokban több szemtanú már a gáton is átcsapó
folyadékról beszélt. Két forrásunk pedig a szivattyúrendszer leállása miatt
felduzzadt többméteres tömeget emlegetett. (A szivattyúk esetleges
meghibásodására vonatkozó, múlt héten írásban feltett kérdésünkre a Mal Zrt.
mindmáig nem válaszolt).

Ezért alakulhatott úgy, hogy a gyár katasztrófavédelmi leírásában tervbe
vett 250 ezer köbméter vörösiszap helyett legalább 700-800 ezer köbméter
lucskos massza ömlött ki. Nem volt kacsa a hír, amely szerint a tározó falát
a szakadás elõtti idõszakban magasították. Erre nemcsak képünk szolgáltat
bizonyítékot, de a munkát közelrõl ismerõ, név nélkül nyilatkozó forrásunk
is megerõsíti. A folyamat azonban nem a vég nélküli feltöltést szolgálta: a
harminc centiméter és egy méter közötti magasítás csak a gát tetejének
korábbi egyenetlenségeit volt hivatott kiegyenlíteni. A munkát most nyáron
fejezték be...

E tényekkel vélhetõen már a hatóság is tisztában van. Bakonyi Zoltán
vezérigazgató a bíróság másodfokú döntése nyomán ugyan továbbra is
szabadlábon védekezhet, de az Index internetes portálnak kedden azt mondta
Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság büntetõkollégiumának vezetõje: a
fõügyészség által csatolt dokumentumok alapján fölvethetõ "a halálos
tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetés" gyanúja.

----------------------------------------------------------

Az ajkai céget becsült értékének 0,6 százalékáért privatizálták.
Egy 1999-es jelentés a magánosítás kapcsán személyi felelõsség
megállapítását javasolta.
Nem igaz, hogy az átszakadt tározó huszonöt éves: építését 2001-re fejezték
be.
A zöldhatóság nem vizsgálta a gátak állapotát.
A tragédiát megelõzõen hatalmas vízmennyiség feszítette a tízes kazetta
gátját.
1496 #35 1496
- 2010. October 23. 14:06:33
Az egész magyarországi bauxit-bányászat és feldolgozás a magyar érdekek ellenében történt!
A SZU-ba kiszállított timföldbõl kinyerhetõ titán ingyen került ki az országból, és az aluminium öntvények jöttek vissza. A minõsége pedig esetleges volt, a reklamáció nem volt ildomos. Akkor is fel kellett dolgozni, ha az öntvények tele voltak zárványokkal. Legfeljebb azt az alufóliát nem volt szabad exportra kiszállítani, jó lesz majd a magyarnak a szemmel nem látható lukakkal...
Érdekes módon Szabó Pál neve minden gennyes területen felbukkan, és él, mint Marci Hevesen...
Felelõsségrevonás soha senkit nem ér, senkinek nem kell elszámolni semmivel, amikor politikai felelõsségrõl beszélünk, az akkor is bûntény!
Ha a politikában valaki felelõtlenül intézkedik, azzal emberek mindennapi életét keseríti meg!
Ha ez nem így lenne, akkor mi a politika?
Csak úgy kavarunk különbözõ eszmék szerint, és nem érdekes a következmény???

Csûrhetjük-csavarhatjuk ezt az egész történetet, amíg nincs lakat alatt senki annyi ideig, hogy a mûanyag is rárohadjon, addig nincs törvény, nincs jog, csak bohóckodás és színház!

Az egyszerû munkás az utolsó csavarhúzóig anyagilag felelõs!!!

Itt pedig hatalmas pénzeket akasztottak le emberek a felelõsség-érzet nyoma nélkül, már évtizedek óta!

ELÉG!!!
88 #36 88
- 2010. October 23. 14:07:55
Egy gondolat futkos a fejemben: "ha valaki nem tudja megvedeni, ami az ove, akkor nem az ove"!!!
Mar reg fobe kellett volna loni a vilag osszes szarhazijat, aki csak a sajat zsebere dolgozik vagy/es csak a sajat eletet felti, a termeszet es embertarsai rovasara!
Krvara fel tud hergelni egy ilyen dolog...
9 #37 9
- 2010. October 23. 15:40:30
Vajon a jó Spartakusz hová utazik?

Smile
2050 #38 2050
- 2010. October 23. 16:12:53
tarol - 2010 10 23

Szia.
Értem a fájdalmad. Átérezni nem tudom.
Miért itt támadsz??

Egyébként, biztos vagy benne???
2050 #39 2050
- 2010. October 23. 16:24:28
GERRY - 2010 10 23

Kedves Gerry!
Egy újdonsággal szeretnélek meglepni!
- Érdekel, hogyan vált önerejébõl milliárdossá négy teljesen hétköznapi MAGYAR ember?



Kedves GERRY!

1. Nem jössz el, nem találkozunk.
2. Elmész, nem találkozunk.

Sajnálom, - pillanatnyilag nem vagyok erre a témára befogadó
http://elsomilliardom.hu/index.php?p=adg
2050 #40 2050
- 2010. October 23. 16:28:57
tarol - 2010 10 23

Ez a téma fájóbb és többet érdemel, mint helyi szócsatát.

naiv
János

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.08 masodperc
635,175 egyedi latogato