A sajnálatos Marian Cozma eset óta valójában romlott a közbiztonsági helyzet!
Valóban Marian tragédiája után még nagyon sok embert gyilkoltak meg nem magyar származású emberek, falvakban vagy éppen vásárlás közben boltban amikor a férfi a kasszás védelmére kelt.
Azóta sehol nem merik kimondani hogy cigány származásúak követik el a gyilkosságok rablógyilkosságok többségét. Csak a kurucinfóra kell fellépni és látható a bünözés általuk képviselt módja.
Senki ne mondja hogy rasszista szélsõjobbos mert a mai hatalom általi vezetése van! És a mai hatalom ugyan az ami 66 éve ebben az országban van!
Nyilvánvaló hogy ma az országot maffia vagy maffiamódszerekkel vezetik a mai napig egyre mélyebbre sülyesztve a magyar nemzetet.
Mert ma nem magyar emberek vezetik Magyarországot!!

A rendörök pedig?????csak büntetni tudnak így hajtás úgy hajtás miatt!

Serious! Sajnállak. Teneked az igazságérzeteddel baj van. Meg sem kérdezted, hogy mi az amin átmentem. Úgy hoztál ítéletet rólam. Nem tudom ki vagy, de a jószándékod csak a hazaárulóknak kedvez. Nem bántalak, de sokkal többen vagyunk azok akik a jogos jussunkat követeljük, mint azok akik a gazembereknek a megbocsájtást. Nem vagyok teli indulattal. Ha megtehetem teljesen hideg fejjel fogok ítélkezni felettük, mivel õk ugyanezt jogtalan haszonszerzésbõl tették ellenem.

[size=16]Néhány gondolat, ami a rendõriskolák tananyagában valószínûleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményezõ - jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzõen pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetõdõ, ám pont ezért sokszor nem kellõen átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérõ összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielõtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövõbe nõnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az elõlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszervezõdõ védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szervezõdött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelõ tevékenységet végzõktõl elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Késõbb, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, késõbb a rendõrség), amelyek a
közösség külsõ és belsõ védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelõen mûködnek és az ellátandó feladat nem haladja meg mûködõképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegetõ veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítõképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erõk és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzõen védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmû.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el mûködni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási idõszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetõvé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszervezõdésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdõdött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszervezõdõ erõkhöz való viszonyulásotok -dezertálásotok- kérdésérõl késõbb lesz szó)

A következõ lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer mûködtetésében részt vevõk felelõsségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegûek és mértéküket tekintve jellemzõen nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítõk nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sõt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekû, hogy idõrõl idõre lefolytassátok magatokban a "kellene lenni" és a "van" összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedõi lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelõsségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvetõ szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyûlésrõl, társadalmi szerzõdésrõl és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendõriskolák tananyagában valószínûleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Elõzmény

Vizsgáljuk meg közelebbrõl a védelemre hivatott szervezetek mûködési sajátosságait, belülrõl kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel õket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni - mivel munkáltatói szerepük is van - befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettõ, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erõszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhetõ fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelõsség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás...), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nõ. A jog a kötelesség teljesítését lehetõvé tevõ eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhetõ, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhetõ, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelõen a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzõkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati idõben sem látja el feladatait, szolgálati idõn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idõvel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítõdve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdõjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendõ példát látnak, az azonos szintûekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fûzõdõ közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzõi.

(Egyébként hatályos törvényeink is errõl szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögébõl nézve teljesen egyértelmû, hogy minden beosztásban csak a megfelelõ utat bejárt, megfelelõ ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkezõ emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetõk számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezetõ nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésrõl, tekintélyrõl szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsõdleges forrásává válik, ahhoz az ésszerûség határain túl is ragaszkodik. A következõ lépcsõfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévõket gáncsolja, lehetséges utódait tûzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak - ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket - a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelõ szívességtevõ és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetõségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekû kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetõség végett a hétköznapinál szerényebb képességû személyeket helyeznek pozícióba ("kontárszelekció"). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhetõ, ezt te is tudod.

Ezek a szûk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzõi.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerû joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetõjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerûen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

mûködésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthetõ konkrét érdekekkel szemben, majd elõbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettõl fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az elõzõ pontban a hierarchikus rendszerrõl volt szó. A következõben nézzük leglényegesebb
jellemzõjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fõ jellemzõje a fentrõl lefelé mûködõ utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötõerõvel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítõ követelmény.
A közérdekû cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelõsséggel tartozik érte, végrehajtója szélsõséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belsõ okai lehetnek. Az állam a büntetõjog eszköztárát felvonultatva a külsõ hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erõszak, belsõ engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthetõ feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentõs változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az idõben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentõs távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erõsítõ néhány kivételtõl eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Mûveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek elõtt jártak, ennek ellenére a legszélsõségesebb helyzetekben általában jellemzõ volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az elsõ sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban késõbbi közösségi vezetõ funkcióiknak legalább morzsái felismerhetõk lennének.
Tömegtermékek õk is.
Mûveltségük az általánosnak megfelelõen felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükrözõ, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már õket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhetõ. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintû parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektõl. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélõdésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minõséget képesek felmutatni, mint vezetõik.
A parancsot mûködõképessé tevõ elöljárói tekintély személyhez kötõdõ feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptõl eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában - még érthetõ lenne, ha a kiadott parancsok a lehetõ legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetõség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szûk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstõl való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.

5. Az állam és végrehajtók viszonya

Fordulat állt be az állam és a végrehajtók viszonyában is. Az eddig bevett gyakorlat az
volt, hogy a hatalom a nemzettudaton, hitbéli vagy ideológiai meggyõzõdésen keresztül
megszerezte, és ezzel egy idõben, vagy e-helyett, valamely juttatásokkal gyakorlatilag
megvásárolta a végrehajtók hûségét.

Mostanra a nemzettudat, a hit és az ideológia is elfogyott, és nem áll rendelkezésre a
végrehajtók megvásárlásához szükséges összeg sem, hiszen azt pont az õ asszisztálásukkal
lopták el a hatalmasok a közösbõl, ezért új módszert kellett választaniuk.

Felismerték, hogy ha õk tartoznak nektek, akkor elég nehéz tõletek az õ érdekeiket szolgáló
- emberi, állampolgári, szakmai meggyõzõdésetekkel esetleg ellentétes - magatartást elvárni
tõletek, ezért jobb, ha ti tartoztok nekik.

A béremeléssel és állami kezességvállalással támogatott eladósításotokat követõen, a
jövedelmeteket apránként csökkentve, már csak a folyamatos rettegésben tartásotokról
kell gondoskodniuk - ezt megoldják az eltérített illetményekkel jutalmazott vezetõitek - és
morogva bár, de mentek arra amerre gazdáitok a gyeplõt húzzák.

Beköszöntött az adósrabszolgaság legújabb kora.

Szívetek szerint élethosszig valakikhez tartoznátok, e helyett mire eszméltetek, már
életfogytig valakiknek tartoztok. A ti lábatokon is csörög a bilincs, tudom. Csak tõletek nem
azt várja a gazda, mint a többiektõl, hogy szótlanul húzzátok az igát, hanem hogy betörjétek
a száját annak, aki tiltakozni mer.

Ha mégsem tennétek, amit elvárnak tõletek, megfenyítenek, kirúgnak vagy mentek a
börtönbe. Gondolom feltûnt, hogy helyettesítésetek a törvény módosítása óta megoldható
külföldi rendfenntartók alkalmazásával. Kérdés milyen egyenruhában verik majd szét a
népet? Sajátjukban (abból szabadságharc lenne), vagy jut nekik is az új bevetési ruhából,
amit most kezdenek el nektek tömegével gyártani? Ha jut, akkor senki el nem hiszi nektek,
hogy nem ti voltatok.

Ha még nem lenne elég, akkor azon is eltûnõdhettek, vajon mi célt szolgál az, hogy
közvetlen politikai irányítás alá vonnak fegyveres kapacitásokat, amelyeket jutalmaznak
és felszereléseiket tökéletesítik, míg a rendõrség napi finanszírozási gondokkal küzd. A
kormányzati kommunikáció szerint õk kiválóak (ami érthetetlen, mert tegnap még együtt
dolgoztatok és még nem volt lehetõségük megkiválósodni, úgyhogy akkor te is az vagy, vagy,
az állítottakkal ellentétben õk sem azok), rólatok meg az járja, hogy buták, hazudozók és
agresszívak vagytok, emiatt kell semmisségi törvényt hozni, és egyébként is túl korán akartok
elmenni nyugdíjba.

Ez van.

Bajban vagytok.

De egyre többen ébredeznek közületek. Misem bizonyítja jobban, minthogy tavaly a
rendõrtisztek avatásán, a miniszterelnök fontosnak tartotta elmondani, hogy a közrend és a
közbiztonság szavatolása az állam elsõ számú feladata, és ezt semmilyen félkatonai szervezet
nem vállalhatja át, és akik a fegyveres testületek állományából ebbe az irányba hajlanak,
azok dezertõrök.
Miért mond egy ilyen beszédet? Mert egyre többen vannak ilyenek.
De mit is mondott ezzel tulajdonképpen? Mit akarnak vállalni ezek a szaporodó számú
félkatonai szervezetek? A közrend és a közbiztonság szavatolását. Miért akarják átvállalni?
Mert azok az állami szervek, amelyeknek ezt kellene biztosítaniuk, nem mûködnek, és ezzel
kikényszerítik az 1. pontban írt közösségi önszervezõdést. Ezek után miként ítéljük meg
azoknak a magatartását, akik a fegyveres testületek állományából ezen szervezetek irányába
hajlanak? Dezertõr??? Az???
De akkor hogyan ítéljük meg azoknak a magatartását, akik továbbra is fenntartások nélkül
végrehajtják a fentrõl kapott politikai utasításokat, és nem a közrend, illetve a közbiztonság
javításán fáradoznak? Talán kollaboráns???

Az.

Mire számíthatsz a közeljövõben? Világszerte egyre többen megértik, hogy semmi nem
áll annak útjában, hogy a hatalmat most bitorlókat elkergessék és valami új építésébe
kezdjenek. Nézz szét magad körül. A most ismert világ széthullik körülötted. Közhelyszerû, de
már tényleg semmi nem az, aminek látszik. A racionalitások kora lejárt, az intuíciók korába
léptünk. Figyelj, mit súg a lelkiismereted, ösztöneid mit diktálnak, mit érzel?

Ez most alapvetõen más lesz, biztonsági öveket kérem kikapcsolni...[/size]

[size=16]http://ch-serverhosting.com/postaimre...dmore=1097[/size]

Kaméleon, remekül összehozta!

Seri-Hontalan, fölösleges adok-kapok, de majdcsak rájöttök! Hontalan, mire a mûsorba behívtak, addig is sok mindenrõl esett szó részemrõl. Ha figyelted, Bayer mint pszichológus akart szerepeltetni, de ez a vonal nem jött össze. Mint pszichológus terápiát csinálok, de azt is egyre inkább, mint ember.

Imre! Te már nemzeti õskövület politikusvagy, az is maradsz. Ez a profil jól áll neked. Lélektan? Jó az is de csak akkor, ha manipulálni akarunk valalakit, vagy valakiket. Még eljöhet az idõ, de most méf túl gyenge a hangunk. A tied sem erõsüdik már, az enyém meg határozottan gyengül. De azért még fizikailagis szellemileg ismegpróbálom a szintet tartani. Hátha még szükség lehet az öregre. A Pörzse néha nagyon kényelmetlen helyzetben vol. Ez tetszett.Te csak olyan voltál amilyen szoktál, de már ez is három éves.

Mai "hír":
Anarchia fenyeget az ország elcigányosodott régióiban.

"Csaknem teljesen megszûnt az állam kontrollja azok felett a területek felett, amelyek menthetetlenül elcigányosodtak. A rendõrség tehetetlen, a kisebbségbe került magyar lakosság pedig a házaiba zárkózik vagy elmenekül. Normális ez így?"

http://internetfigyelo.wordpress.com/...gioiban-2/

Imre!
Természetesen arra gondolok Szima Judit házi õrizetben van vagy volt illetve ez történt az ominózus riport óta.
Te folytatod a munkád azóta is, de a médiákban nem szerepelsz, már csak ez az oldal maradt ahol elmondhatod a véleményedet.
Igazad van nagyon helyeslem a véleményedet, ez a nép szinte menthetetlen!
De, azért teszed a dolgod mert te helyesnek tartod, és elhivatottságnak veszed, ha csak 1%-ék esélyünk van akkor is csak azt tudom mondani hajrá!!!

Jani Papa ... nem jól látod!
Posta Imre véleménye szinte már nem is számít. De ez volt az egyik forrás, meghívták ide, oda, elöadott sok helyen, persze vele párhuzamosan még néhányan szintén. Ott a Kuruc - tömjénezik magukat, hogy hudesokan olvassák öket... nézd meg mekkora erö áll mögöttük!, Imre elöadásai fent vannak a neten és sokezren letöltötték. Ez a világ - most még - nem olyan, hogy egy újabb szadizmat irodalom (média) alakuljon ki, hiszen a naponta bövülö internet olvasóknak az agya rövid idön belül belezsibbad a rengeteg igazi és gyártott, manipulált információtól. Tudod, hány emberrel beszéltem, hányan kerestek meg levélben arról érdeklödve, hogy mi az én véleményem Imréröl? ... Igaz, hogy itt admin vagyok, néha meg is szólalok, de akkor is csak egyetlen személy. Ha ezt felfogod, akkor azt is elképzelheted, hányan vitték hírét az igazaknak... ezt olvasta a postaimre - oldalon. Bólogatva, dühöngve vagy fejcsóválva esetleg megrettenve. Részben igazat adva az itt leirtaknak vagy egyikünk-másikunk "szókimondásától" megijedve, visszahökölve de mindenképpen információt átadva. Akik azt mondták, hogy "postaimre" hülye, az itt olvasók, ide beírók lököttek, bugyuták, örültek... azoknak jó része is továbbadta az oldalon megjelent cikkek, hsz-ek tartalmát... Ha ellenünk szállt síkra(?) - akkor meg kellett magyaráznia miért van igaza. Hova mentek innét? A legtöbb a jobbik védöszárnyai alá.

A jobbikhoz csatolódott magyar polgárok, gárdistá, szimpatizánsok - ha nem is fogadnak el minket, de az ország jövöjét tekintve, egy erös bázis, akik között sok a tisztességes és egyre több a meg nem vezethetö ember. Mitöl "ébrednek"? Nem a postaimre. net oldalain megjelent cikkek tartalmát olvasva, hanem a saját gondolataik folyamodványaként. DE - mindegy, hogy velünk egyetértve vagy ellenünk hangolódva, ugyanazt akarják mint mi is. Másként, de ugyanazt. Az ellen közös az utjaink meg akár hiszik akár nem, össze fognak futni. Nem egymással szembe, mert azonos az ellenségünk. Aztán majd késöbb eldöl, kinek volt igaza. Továbbá... az oldalról indult el Tulok, Hunszkita, Imrével együtt mellette sok olyan oldal (Pitkin, Gridaj,...) ...nem sorolom fel mindegyiket amelyikröl tudok... akik mögötte, majd mellette vitték viszik tovább az igazság zászlóját. Innen nézve teljesen mindegy, hogy milyen a kapcsolatuk, miért váltak szét, mert nem az a fontos. Az a fontos, hogy müködik az oldaluk, a saját és a mellettük állók véleményét meg merik írni, figyelik a bel- és külpolitikát, saját és egyénil döntéseket hoznak, véleményeket írnak, terjesztenek arról, hogy szerintük mi a teendö. Imrének kellene "felügyelni" öket? És ha hülyeséget gondol, miközben a körmét reszeli???? Nincs abszolut igazság. Vegyétek észre, hogy mindenkinek igaza lehet és a megoldás nem a "vezér"-ben van, hanem egy kollektiv öntudat megerösödésében. Igazad van Jani Papa - messze vagyunk még ettöl, sok a torzsalkodás, a meg nem értett mondatok, az ellenségeskedés, a félreértett vélemények és hozzászólások, de nézzetek körül és látni fogjátok, hogy ameddig a 60-as, 70-es években csak az akkori fiatalok egy kis csoportja, és egyes zenekarok voltak magyarországon a hatalom ellen fellépö potenciális "megmondó" csoportok, addig a mai idökben már egész másról szól a dolog. Látni lehet a valóságos ellenfeleket, felmérhetö az is, hogy milyenek az esélyek.
Milyenek? Öszintén szólva siralmasak a számunkra. Nem csoda ha az idetévedö magyarok nagyobbik fele rögtön a homokba dugja a fejét. NEM IS AKARJA TUDNI MI FOLYIK! A túlélésre játszik. Igy volt ez mindig. A harc elöl (függetlenül a "miért"-töl) menekülnek az emberek. Csak és kizárolagosan akkor veszik fel a fegyvert amikor már nincs más út. Ha egy szolíd kutyát a sarokba szorítanak és nincs más lehetösége akkor az is támad. A mai világban mi vagyunk azok akiknek nincs sok vesztenivalójuk. Néhanyan közülünk azért lázad mert elege volt a hazugságból, néhányan a magyarok hite miatt, mások más okokkal támasztják alá ittlétük fontosságát. Én, az általam értelmezett becsület miatt tartom a frontot. Szubjektiv, de legalább hiszek magamban és Imrében is, meg néhány itt megismert emberben... Ráadásul egész életemben fontos volt, hogy megbízzak a másikban, így nekem több kell ahhoz, hogy valakiröl elhiggyen az itt sürün megvillanó "Te zsidó vagy?", avagy Felkai maffiatag, netalán kollaboráns..." inkább a türelmetlenség és az ezt követö vagdalkozás ami kiakaszt(ott) néhány, az évek alatt itt megjelent majd rövid idö múlva kényszerböl kirakott személynél.
Azért annál az 1%-nál sokkan jobban áll a helyzet. Ezt soha nem fogják nyiltan bevallani, de rosszul vannak már annak a gondolatától is, hogy veszíthetnek. Sokkal több az mint 1%! Ne feledd, van egy küszöbérték amikor a mennyiség minöséggé alakul. Ez az a pillanat amikor minden megfordulhat. Próbálják irányítani, de a spontán dolgok - bár közvetve bele lehet szólni - nem az ö akaratuk szerint történnek.
Ahogy a világot figyelem, "a mi oldalunkon" egyre több erö öszpontosul, a "hatalom" ez ellen nem sokat tehet, csak akkor, ha változtatni képes a jelenlegi helyzeten. Ez viszont (remélhetöleg) már nem fog nekik sikerülni.

Pillanatnyilag a helyzet ... képzeljetek el egy mérleghintát, aminek mindkét fele tömve van, a hinta viszszintesen áll, nem érnek le a lábak, leugrani senki nem mer, megmozdulni (elöre vagy hátra) az összeszorult testek miatt szinte lehetetlen,... csak együtt indulhatnak meg az egymással farkasszemet nézök.
No persze ez a mérleghinta nem olyan mint a játszótéri... itt az egyik szár sokkal hosszabb, a végén egy kis csoport, a másik - rövidebb szárán - meg vagy hat és fél milliárd lélek...

GERRY!
A mondandód nagy részével egyetértek, az 1%-kot jelen estben én másként értelmeztem.
Én azt írtam ha csak ennyi esélyünk van akkor sem keseredünk el, hanem hurrá rohamra fel! Már írtam, halott öregember leszek mire ez a nép feleszmél, vagy tehetetlen kisgyerek aki akkor született ujjá!?

kukackac!
Király ez a rajz, mint a legtöbb amit beküldesz! Igen valójában kívülrõl esetleg a valóságban is így mûködik a mérleg!
Kérlek dobj meg egy e-maillel honnan szeded!