Nyílt levél a Magyar Országgyûléshez és a világ nemzeteihez.

E levél megírása nem segélykiáltás, nem is gyûlölet szülötte, csupán a felismerés egy formája.
Felismerése annak, hogy a szavak és mondatok jelentésének, a magyar nyelvezet ékesszólása mögé rejtõzködõ gonoszság és féktelen gyûlölet által táplált hóhérokkal és Júdásokkal állunk szemben.

Olyan árulókkal, akik gyûlöleténél talán csak a pimasz cinizmusuk nagyobb. Hirdethet-e békét, szabadságot és egyetértést az, aki részese volt az elejétõl fogva mindannak ami esélyét sem engedte a béke létrejöttének, részese volt mindannak ami a valós szabadságot egy látszatszabadságra valójában adósrabszolgaságra cserélte és aktív részese volt mindannak ami az egyetértés helyett a megosztottságot gyakorolta.

Az elmúlt két évtizedben egyetlen olyan választás, szavazás akár népszavazás sem történt, amelyen a szavazó polgárok a valós tények alapján, a felelõsségük teljes tudatában dönthettek volna. Ebben Önök tisztelt képviselõ Hölgyek és Urak igen nagy mértékben vétkesek, a kizsákmányolás eszközeként felhasznált médiával együtt. Hányan emelték fel a szavukat Önök közül az ellen, hogy az egykori államadósság többszörösét kitevõ nemzeti vagyon eltûnt, miközben az államadósság a többszörösére duzzadt?

Az ország nemcsak az elmúlt nyolc évben ment tönkre, mint ahogy a fülke forradalom nyertesei szeretnék ezt elhinni és elhitetni. A nemzetrombolásnak mindenki felelõse aki az elmúlt két évtizedben részese volt a politikának , a vezetésnek és nem emelte fel hangját a gyalázat ellen. Mert a legfelsõbb vezetés tudta és hallgatólagos beleegyezése nélkül, nem lehetett volna sem Tocsik ügy, sem Postabank ügy, sem olajügyek sem rablóprivatizálás, ugyanúgy ahogy nem lehetne most sem a devizahitelezés segítségével földönfutóvá tenni embermilliókat.

Sokak örömére, mindezek nagy többsége mára már elévült, felgöngyölíthetetlen gazdasági bûncselekmények sorozata kellene hogy legyen mindössze. Majdnem az is lehetne, ha mindezen bûncselekmények következtében, az országot és a nemzetet, nem taszították volna olyan mély gazdasági, demográfiai, erkölcsi és egészségi állapotba, amely egy állam létét, fennmaradását fenyegeti. Ez hazaárulás, s mint ilyen elévülhetetlen.

Õseink, kik vérüket adták e hazáért és utódaink, kik még meg sem születtek, köteleznek arra, hogy ítélet szülessen e lemoshatatlan gyalázatra. Igazságos és elfogulatlan ítélet szülessék mindazok felett, akik kapzsiságból, hitványságból, idegen érdekek kiszolgálásával elárulták a hazát. A mindenkori törvények szerint, minden magyar állampolgárnak joga és kötelessége, akár élete árán is fellépni minden eszközzel a hazaárulók ellen.

Önök tisztelt országgyûlési képviselõk, nem tudnak elszámolni az elmúlt két évtizeddel, az ország ily mértékû eladósításával, Közép Európa egyik legfejlettebb mezõgazdaságának felszámolásával, a nemzeti vagyon eltûnésével. Az Önök felelõsségét a népre akarják hárítani, a rablást a néppel akarják megfizettetni, miközben a népet ért mindennapos fizikai atrocitásokról, lopásról és rablásról a rendõrség sok esetben még jegyzõkönyvet sem hajlandó felvenni. Nincs bíróság ahova fordulhatnánk jogorvoslatért, mert ha „kényes” ügyet érint a dolog elsülyesztik a jogi útvesztõkben.

Önök terrorelhárító szervezetet hoznak létre egy olyan országban, ahol ismeretlen a terrorizmus, hacsak Matuska Szilvesztert nem tekintjük annak, de ahhoz kicsit megkésett intézkedés lenne, vagy netalán Budaházy okozza e felhajtást?

A magyar nem gyûlöl senkit, semmilyen nemzetet vagy kisebbséget, csupán élni szeretne a saját hazájában, de az Önök aktív vagy passzív támogatásával, azt aki felveti a valós problémákat, megbélyegzik és gyûlölködõnek tekintik.

A Velseni szerzõdés aláírásával, az idegen érdekek és idegen fegyveres erõk bevonását szorgalmazzák a Magyar Köztársaság területére. Ez a jelenlegi, ideiglenes alkotmány szerint is hazaárulás lenne ha nem létezne a Liszaboni Szerzõdés ugyebár, de errõl is huncutul hallgattak Önök a tisztelt szavazó polgárok elõtt, Velseni ide Liszaboni oda ez mindenképp hazaárulás marad.

A költõi kérdés csupán az, hogy hova vezethet mindez? Mit kell tennünk és valójában mit tehetünk? Fogadjuk el a további kirablásunkat és kiszipolyozásunkat? Tartsunk el még több segélyeken élõ rétegeket akiknek mára már nincs mit és sokan közülük nem is hajlandóak dolgozni, mert Önök tisztelt képviselõk húsz évig kormányoztak? Vagy netalán a felelõsség kollektív? Együtt sírunk együtt nevetünk? Erõsen kétlem, hiszen eddig csak Önök nevettek és gyarapodtak, mi húztuk az igát és közben szegényedtünk. Furfangos banki szerzõdések alapján földönfutók legyünk, mert hát a gazdaság megfeneklett, számunkra. Bevételeink gyakorlatilag megszûntek csak a kiadásaink nõnek folyamatosan, legyen az akár banki hiteltörlesztés vagy háztartási rezsi. De mégis mi lehet ebbõl, hová vezethet mindez, mindig e makacs kérdéshez lyukadunk ki.

Engedelmükkel tisztelt képviselõk bátorkodom elmondani Önöknek azt amit valószínû, hogy Önök már jóval korábban tudtak és azért hozták létre a terrorelhárító szervezetet. Terrorizmushoz fog ez vezetni ahogy manapság illik megnevezni a szabadságharcosokat, mert valahogy a világban érthetetlen okokból emberek életüket kockáztatva, kétségbeesett cselekedetekre ragadtatják el magukat, minden ok nélkül. De ha ez bekövetkezik Magyarországon is ahol ez eddig ismeretlen tevékenység volt, akkor ki lesz ezért a felelõs? Ki lesz azért a felelõs, ha nem mehetek be a bankba, befizetni a sokszorosan és jogtalanul megemelkedett törlesztõ részleteimet, annak a veszélye nélkül, hogy esetleg valamilyen önmerénylõ engemet is magával ragadna a boldog vadászmezõkre.

Véleményem szerint Önök. Önöket kell felelõsségre vonni a terrorizmus elõidézéséért, hazaárulásért, egy nemzet elsorvasztásáért és nagyon sok tragédia bekövetkeztéért. De Önök alkotmányozási lázban égnek. Csak nem a Hágai Nemzetközi Bíróságra, az alkotmánnyal kapcsolatos feljelentésünk okozza e nagy kapkodást? Meg kell nyugtatnom Önöket, felesleges igyekezet mert jogtalan rendszer jogalapot nem képezhet. Amit Önök most mûvelnek, talán ahhoz lehetne a leginkább hasonlítani, amikor Szálasi, titkárnõjének diktálta könyvét, „Út a Gyõzelemhez”

ha nem tévedek, miközben az ablakon behallatszottak az orosz ütegek. Nos azok az ütegek már idehallatszanak ismét, csak nem akarják Önök meghallani. A történelem nem ismétli, de megpróbálja lemásolni önmagát.

A világ politikai, katonai és gazdasági pólusai, erõsen gyorsított ütemben rendezõdnek át és az Önök áldásos tevékenységének köszönhetõen egyre több lehet a terrorista országhatáron belül is. Ki vállalja ezért a felelõsséget? Ki?! Vagy talán a terroristák csak addig terroristák amíg nem gyõznek, utána hazafiak, hõsök lesznek? Meg kellene hallani az idõ szavát, hogy béke, szabadság és egyetértés legyen végre.

Gyula, 2010.11.08

Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke és a Magyarok a Nemzetgazdaságért Társulat alapítója.