Gerry, majdnem minden témában úgy vagyunk, hogy 1-2-évre rá a fõsodronyú mély-dia vetíti hozzá az önigazolásokat. Így van ez ebben az esetben is. A levél írója, remélem még nem hagyja abba az életének, élményeinek megismertetését és közelebb juttat bennünket ahhoz a gondolathoz, amit nem látunk világosan. Egyelõre leszek inkább a Mária-kérdéssel kapcsolatban is szkeptikus, ahogy a H1N1, Vona-Zazri, Tutsek-Toro, ál-Pintér, cigánygyilkosságok, chemtrail, HARP és még ki tudja mennyi kérdésben. Emlékeim szerint majdnem minden új gondolat így tört be, s már már azért nem szokatlan. Jó lenne tudni, hogy Wittner Mária is csak egy ember, s nem több, de nem is kevesebb. A levélíró nyilván ettõl többet tudna mondani, de a kérdésben nem én döntök, s ahogy eddig sem hezitáltam túl sokat azon, hogy minden kérdést meg kell hányni-vetni, így adva helyt korrekciónak is, ez alól az adott alkalom sem kivétel. Jó lenne tudni, hogy nem igaz az írás tartalma, de hát nem is ez a lényeg. Meglátjuk mit lépnek, s tán akad még bizonyíték is vagy pro, vagy kontrát!

Kerecsen - Te vagy egy majdnem Izlandi Han!
...ámbár az a fia koponyájából iszik... de majdnem!
Nincs harag a kocsi halad, holnap fogjunk halat, de a kõ marad. A kõ marad! ... minek iszom ha nem bírom és akkor Kõ tözködöm!

Imre, én tudom, hogy igazad van, de nekem is!
Mea kupola

Most jól felráztuk a kedélyeket,
oktondi biztos abban amit tud
de téved, a valóság akkor is az
mikor még messze elõttünk fut.

Barátaid a távolbol is barátaid- de ellenségeiddel
vedd körül magad hogy idöben tehess ellenük!

Lehet foglalkozni a lépcsöház söpréssel is....
Van szemét böven...

Erre már nem akarok külön cikket, de úgy látom, hogy az ifjú "béloldali zsidók" is rácuppantak a témára és nagyon durván küldik el a zsidó sajtóban valahová!

Societas: Wittner Mária takarodjon a közéletbõl!
A Societas – Baloldali Ifjúsági Mozgalom szervezeti hétvégéje keretében ülésezett a mozgalom Országos Elnöksége, amely a rendezvényen megjelent baloldali fiatalokkal egyetértésben az alábbi közleménnyel kíván reagálni Wittner Mária sokkoló, ízléstelen és gyûlöletkeltõ kijelentésére.
Mikor hétvégi találkozónkat szerveztük, még nem sejthettük, hogy minden megvitatni tervezett témánkat felül fogja írni az élet. Szót kívántunk ejteni a fiatalok kilátástalan helyzetérõl, a növekvõ munkanélküliség rájuk gyakorolt hatásairól, a jövõnk, nyugdíjmegtakarításaink elrablásáról, a számunkra természetes és megszokott demokrácia és sajtószabadság porba tiprásáról, a mérhetetlenül arrogáns és pökhendi kormányzati luxushajhászásról. Mindazokról a dolgokról, amelyek egyre jobban meghatározzák az Orbán Viktor által teremtett új világ mindennapjait. A mi generációnk ezt mélyen megveti és elutasítja. A fideszes Wittner Mária Horn Gyula halálát siettetõ, Parlamentben elhangzott kijelentését minden józan gondolkodású idõs és fiatal elutasítja, tartozzon bármelyik párthoz, képviseljen bármilyen nézeteket, valljon bármilyen értékrendet. Az ép eszét vesztett jobboldali képviselõ szavainál is ijesztõbb Wittner pártjának, a Fidesznek tanúsított cinkos hallgatása. Aki megnézi a parlamenti felvételeket, láthatja, hogy a képviselõasszony szavaira szem nem rebben a kormánypárt soraiban, és a miniszterelnök is gyáván hallgat. A Societas – Baloldali Ifjúsági Mozgalom felszólítja Wittner Máriát, hogy azonnal takarodjon a közéletbõl, a pártnak a beszéd alatt jelen lévõ, néma egyetértésbe burkolódzó képviselõi pedig mondjanak le képviselõi mandátumukról! Mind Wittner Máriától, mind pedig az õt listán Parlamentbe ültetõ Orbán Viktortól azt követeljük, hogy kérjenek bocsánatot Horn Gyulától, családjától, barátaitól és tisztelõitõl! - áll a Societas közleményében. (OS)
http://zipp.hu/belfold/2011/03/27/societas_wittner_maria_takarodjon_a_kozeletbol

Persze az írás tartalmával nem értek itt sem egyet, sem kettõt, sem hármat, mert megvan a saját véleményezésem, de azért ne már!

Úgy látom, hogy zárva a témát, de abban közösek vagyunk, hogy a téma nem hagy hidegen!

A témához szervesen kapcsolódik az MVSZ és a magyarság helyzete is. Ezt fõleg honvédeskü miatt illesztem be. Levéltöredék!
'"...1991-ben a Magyarok Világszövetsége újjá alakulásakor küldött voltam, amikor akarva akaratlanul Csóri Sándort választottuk meg elnökké. Az akkori elnökségbe Tõkés Istvánt, Tõkés Lászlót bátyját delegálták, mint a Kanadai Magyarság képviselõjét. Sajnos azóta csalódtam mindkettõjükben."
Talán ennyi elég is lesz egyelõre.

No megjött a témában a hivatalos válasz is! Tessék érteni az utalásokat!

Háromszor követtek meg '56-ért
A rendszerváltásig a Szovjetunióban is csak "ellenforradalomként" lehetett beszélni '56-ról, de még ajánlatosabb volt hallgatni. Az események megítélése azután is ellentétes Oroszországban, hogy Gorbacsov és Jelcin is bocsánatot kért '56 vérbe fojtásáért. Putyin már ridegebben fogalmazott, egy lap pedig a magyarok revansáról írt "Adolf Hitlerükért". A Sanoma Budapest Best of 1992 emlékkönyvébõl merítettünk.

A szovjet vezetés birodalmi gondolkodásában a magyar forradalom problémája 1956 októberének végén harmadlagos helyet foglalt el. A világ ekkor elsõsorban a szuezi válsággal volt elfoglalva, ahol a Szovjetunió Izrael, Franciaország és Nagy-Britannia ellenében Egyiptom mellé állt, és a helyzetet csak még feszültebbé tette a hidegháborús állapot. A szovjetek számára a másik "válsággóc" Lengyelország volt, ahol a magyarországihoz hasonló reformtörekvések kezdtek kibontakozni, megkérdõjelezve a sztálini típusú kommunista berendezkedés alapjait - mondja az fn.hu-nak Takács Róbert történész, a Politikatörténeti Intézet munkatársa.


A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán, 1956 februárjában meghirdetett desztalinizációs politikát, azaz a Szovjetunió irányváltásának problémáját Hruscsovék olyan belsõ ügynek tekintették, amelyrõl a szovjet elit elõbb-utóbb kompromisszumra jut. Nem így történt: a szatelitállamokban a kérdés gellert kapott, a szovjet minta követése helyett nemzeti karakterek bontakoztak ki.

Borisz Jelcin 1992-ben a magyar Országgyûlésben megkövette a magyarokat 1956 vérbe fojtásáért. Érdekességekrõl, történelemrõl és bulvárról olvashat az 1992-es évbõl a Best Of 1990-2009. emlékköny-sorozat aktuális számában. A Sanoma Budapest kiadó emlékkönyvét keresse az újságárusoknál. A sorozat egy-egy évet feldolgozó számai kéthetente, az adott év legnagyobb slágereit tartalmazó CD-melléklettel jelennek meg.

Lengyelországban a június végén kitört poznani felkelést leverték, majd társadalmi forrongástól kísért utódlási harc folyt a kommunista párton belül. A sztálinisták és a reformpártiak közt létrejött kompromisszum értelmében a sztálini idõkben a börtönöket megjárt kommunistát, Wladyslaw Gomulkát választották a párt vezetõjévé, ami egyenesen szovjet katonai beavatkozással fenyegetett.

Támadás a szovjetek ellen

Épphogy Lengyelországban lecsendesedni látszottak az események, vagyis Hruscsov és a szovjet pártvezetés megbékélt Gomulkával, kitört a magyar forradalom. Szûk két hét alatt Moszkva egyeztetett és döntött: november 4-én szovjet tankok taposták el a forradalmat, nyomukban Kádár Jánossal. A szovjet lakosság is értesült a magyarországi eseményekrõl, persze kizárólag a cenzúrázott hivatalos csatornákon keresztül: ezek a motivációkat eltorzították, nyugati uszítást és feléledõ fasizmust emlegettek - jegyzi meg a történész.

A lövések elõl menekülõ emberek a Köztársaság téren. Fotó: Jármai Béla / MTI

Két markáns vélemény alakult ki. A többség természetesen - a propaganda céljainak megfelelõen - elítélte a magyar "felkelést". '56 szellemi és társadalmi háttereként a II. világháborút, a náci-hungarista uralmat tekintették, amely ismét támadást indított "Hitler utolsó csatlósállamában". Értetlenül álltak azelõtt, hogy az annyi véráldozat árán felszabadított nép most a szovjetekre támadt. Sztereotípiákban gondolkodtak: hálátlanok a magyarok, nem vetkõzték le a fasizmust. A jóval kisebb "másik tábor" azonban szimpatizált a forradalmunkkal: "Magyar példára nálunk is sztrájkot kell hirdetni", "A magyarok helyesen teszik, hogy sztrájkolnak" - idézi a munkásosztály besúgók által feljegyzett elejtett mondatait Takács Róbert. Persze a valódi események helyett hozzájuk csak sztrájkról szóló hírek jutottak el...

Bocsánatkérés háromszor

A rendszerváltás után felszabadított dokumentumokból kiderül az is, hogy egy szûk értelmiségi réteg mégis megértette, megérezte, mi folyik Magyarországon. Leningrádi egyetemistákat állítottak bíróság elé, mert szimpatizáltak a magyar "ellenforradalommal", Ukrajnában röpcédulák jelentek meg, egy moszkvai újságíró-hallgató a forradalmat dicsõítõ verset írt - sorolja a történész. A magyar helyzet konszolidálása után azonban a keleti blokkban kizárólag mélységesen elítélõ módon volt szabad említeni a történteket, de tanácsosabb volt inkább mélyen hallgatni, miként tette azt a hatalom is.

Több történész szerint ugyanakkor az '56-os magyar forradalom alapvetõen befolyásolta a kommunista világ jövõjét. Világossá vált, hogy a Nyugat tiszteletben tartja a szovjet érdekszférát, és bár törést jelentett az SZKP és a nyugati kommunista pártok kapcsolatában, a szocialista blokkon belül valamivel egyenrangúbb viszony alakult ki, és nagyobb teret engedett a nemzeti érdekeknek.

A rendszerváltás után a magyar-szovjet, majd orosz kapcsolatokat új alapokra helyezték, eljött az ideje a bocsánatkérésnek is. Ezt elõször Gorbacsov tette meg szóban, a Szovjetunió nevében, a két állam viszonyát az új feltételek mellett rendezõ alapszerzõdés aláírására Moszkvába érkezõ, Antall József vezette magyar delegáció elõtt. Említett dokumentum függelékében pedig az orosz tagköztársaságot képviselõ Borisz Jelcin írásban is megkövette a magyarokat.

Fotó: Mónos Gábor / MTI

Az igazi nagy "katarzisra" azonban 1992-ben, Budapesten került sor. A hivatalos látogatásra hazánkban tartózkodó Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke a Parlamentben kijelentette: 1956 tragédiája a szovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltja.
Visszafogottabban, mondhatni hidegen és távolságtartóan fogalmazott viszont Vlagyimir Putyin elnök, aki 2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulóján látogatott Magyarországra, valamint az oroszországi Szövetségi Tanács az évforduló alkalmából elfogadott nyilatkozata. Bár elismerték az oroszok valamiféle lelki-morális felelõsségét, de Putyin emlékeztetett: a történtekért Borisz Jelcin egykori államelnök révén a kilencvenes évek elsõ felében már megtörtént a hivatalos bocsánatkérés.

A nyilatkozat pedig hangsúlyozta: "a világ politikai térképén nincs már az az állam, amelynek köze volna a magyar tragédiához, és az Orosz Föderáció nem felelõs a szovjet vezetés tetteiért". Az persze más kérdés, hogy a szovjet vezetés által elért nagyhatalmi státuszból fakadó elõnyökre jogutódként azért igényt tartanak...

Kisebb vihart kavart Mihail Gorbacsov azon kijelentése is 2007-ben, a Horn Gyula 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen, miszerint az 1956-os szovjet bevonulás elkerülhetetlen volt. Bár ha ezt a birodalmi logika és nem a magyarországi belsõ helyzet felõl értelmezzük, aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a szovjet vezetés így látta.

Revansvágy "Adolf Hitlerükért"

Putyin nyilatkozata azonban tükrözi a mai orosz történészszakma és társadalom többségének gondolkodását. Takács Róbert szerint ez egyfajta "sérelmi emlékezés", amely az '56-os forradalmat máig a szovjet hatalom és az országban tartózkodó szovjet állampolgárok elleni nyílt agresszióként értelmezi, és amely 1956 októberét rendre a magyar hadsereg második világháborús szerepvállalásával, a keleti fronton elkövetett tetteivel állítja párba. Az ötvenedik évfordulón megjelent például egy nagy horderejû cikk a Lityeraturnaja Gazetában.
Ez a szovjet-orosz sérelmeket "vérbe fojtott Budapest" és a "hõsies szabadságharcosok" képével ellenpontozta. A forradalom napjaiban valóban megmutatkozó szovjetellenességet a "véres bacchanália" tombolásaként írta le, ártatlan szovjet emberek, nõk és gyermekek megölését, megkínzását rótta fel. A forradalom tömegtámogatottságát hamisan, mint reakciós és fasiszta bandák bosszúját mutatta be: [color=#cc0000]"a fegyveres lázadás élharcosai között a hitleri hadsereg katonáinak és tisztviselõinek gyermekei és közeli hozzátartozói"[/color] is ott voltak, akiket második világháborús revansvágy fûtött "Adolf Hitlerükért".

Birodalmi szellem

Nagy Imre megítélése is negatív, õ a moszkvai kommunista, aki áruló lett. Különösen erõsen él vele szemben az a szándék, hogy 1956-os szerepvállalását egy lapon említsék az 1930-as évekbeli NKVD-hez fûzõdõ kapcsolataival. A rendszerváltás idején például Vlagyimir Krjucskov, a KGB akkori vezetõje kifejezetten lejárató céllal adott át a magyar hatóságoknak ilyen jellegû titkosszolgálati dokumentumokat. Tegyük azért hozzá, hogy Oroszország a II. világháborút a nagy honvédõ háborúként élte meg, ahol 20 millió áldozat árán szabadította meg Európát Hitlertõl.

Õk ebben a kontextusban értelmezik Magyarország szerepét, és a történészek számára is csak annyiban érdekes az '56-os forradalmunk, amennyiben az befolyásolta a két nagyhatalom hidegháborús szembenállását, valamint kihatással volt az SZKP politikai vonalára. Moszkvából nézve Budapest nem volt más, mint egy válsággóc a tucatnyiból. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az orosz tudományos akadémiának nincs hazánkkal foglalkozó szekciója, a magyar történelmet a tucatnyi szláv néppel közösen "kutatják".
http://www.fn.hu/tudomany/20110325/ha...eg_56_ert/
http://www.fn.hu/tudomany/20110325/haromszor_kovettek_meg_56_ert/

Végig olvastam figyelmesen de nem találtam benne semmi utalást arra hogy bizonyítva érezzem, hogy Marika néni ávósok [khmm]át szopkodta volna a halálsoron.
Kezd az egész arra hasonlítani hogy lehet azért van bizonyítva Marika néni állítólagos bûnössége mert Pinochet kent egy vajas kenyeret . Valahol biztos azért függ össze mert Torgyán is járt Brazíliában. És lemerült a telefonom valamikor.
Mivel pont most támadják a libsi zsidó firkászok is azért amit minden jó magyar helyett kimondott úgy hogy azt ne lehessen eltitkolni a médiában történetesen hogy, horn gyula dögöljön meg.
Ezt most muszáj. Csak nem összenõ ami összetartozik. Bár érdekes Gyurcsánnyal egy platformra keveredni.
Várom a cáfolatot.

jano!
Részemrõl nem cáfolok semmit, teljesen igazad adok neked.
A baj viszont az, a bolsevik rózsik és becstelen kölkeik békésen döglenek meg napjainkban.
Van akit akit szidjunk és utáljunk, ne a hõsöket rágalmazzuk rózsi sugallatra.

jano, értelmezõ kéziszótárat is adjak? Látom, ezt a lépcsõt még gyakorolni kell! Várom a cáfolatot!

Az ellenállási záradék rám is érvényes. Azért küzdünk és követünk mert szeretünk és hiszünk neked de nem vagyok szolgalelkû csak azért hogy béke és egyetértés honoljon.
Levélírónk érvei lózungok és te véded. Nem mehetek szembe az igazság érzetemmel.

jano, még jó, hogy engem nem kell követni, mert az nem szeretem. Mellettem, elõttem lehet menni! Egyetérteni akkor lehet, ha mindenki érti az az EGY-et! Ma még ettõl igen távol állunk, béke meg tán sosem volt, de ha nem mész szembe az igazságérzeteddel, akkor hogy fogtok találkozni, hogy ismered fel? A tudásért áldozatokat kell hozni, s bizony a lelki teherbíró-képesség határainak ismerete komoly erõfeszítést követel, s egyre súlyosabb teher lesz, amíg le nem rázod magadról a konvenciót.