Leírom, míg írhatom pár gondolatom, mit receptre írok, hogy használja, ki birtokába fogadja, fogja, rágja, ragadja, s vagy megérti, hogy a „vagy”, nem feltétel, ha jól mûködik az agy. Naszóval: elsõdleges meglátásom, hogy jelenleg a nagy „változások” kellõs közepében a nóta még mindig a régi. Ugyan vezetõcskék jönnek, mennek, cionék egyre többet buknak (látszólag), de az „elitbe” bekerülni csak szabadkõmûvesnek lehet. Ahogy olvasom a Háború és békét, ez a meglátásom kapott erõre. Nem engedhetnek maguk közé olyat, aki nem a „testvériség” tagja és nincs „nekik” elkötelezve. Tegnap egy külsõ forrás megerõsítette, hogy „utolértük tudásban” a „nagyokat”. Ugyan azt nem tudom, hogy ki és pontosan mire gondolt ezzel a talányos kijelentéssel, de az az érzés erõsödött meg bennem, hogy az elkövetkezõ változásokra szóló legrosszabb, katasztrofális esetekre a „beavatottak” és családjaik kaphatnak belépõt a már elõkészített szuperbiztonságos bunkerekbe és részesülnek abban a „kiváltságban”, hogy esetleg így nagyobb esélyük legyen a túlélésre. Persze úgy vélem, hogy õk sem tudják pontosan, hogy mivel is kell szembenéznünk, de nem véletlen, hogy ennyi bunkert és barlangot fedeznek, újítanak fel és mutatnak be mostanában. Nem ragozom.

A másik meglátásom tegnap ásás közben ért utol. Felvillant bennem a török katonai vezérkar lemondása és a szír helyzet, no meg az elõtte lezajlott sok-sok iráni (iraki) elnöki látogatás. Ehhez kapcsolódik Netanjahu 2009.09.09-es „titkos” moszkvai látogatása, amely a „háború kérdésérõl szólt”. Nos, egyre többet olvasok a hálón a hatalmi átrendezõdésrõl és úgy látom, hogy országok fognak eltûnni és birodalmak születni és mindez a lehetõ leggyorsabban megy majd végbe. Az orosz vezetéssel létrejövõ új hatalmi konglomerátum a Katalin cárnõ dédelgetett elképzelését, a moszkvai irányítás alatt megszületõ Kelet-Római „pravoszláv” birodalmat sejteti fel újra és rögtön ennek „ellenpólusaként” a török-iráni iszlám birodalom megszületése lehet esélyes. Így nem kizárt, hogy Szíriának a szerepe csak közigazgatási lesz és az új iszlám birodalom katonai és társadalmi vezetõ rétege most választódik ki, de már nem országos, hanem „birodalmi” szemlélet által meghatározott módon. Valószínû, hogy Pakisztánnak is szerepe van ebben és Afganisztán sem maradhat ki a szórásból.

Izrael egyre jobban orosz befolyás alá kerül. Már arról cikkeznek, hogy a KGB is aktívan ott van a „sátoros forradalom” kellõs közepében, sõt terelgetik a közvéleményt afelé, hogy az orosz elnökválasztások után mit szólnának ahhoz, ha Medvegyev éppen Izraelbe „menekülne”.

Remekül manipulálják a tömegeket, de ez momentán nem baj és még jól is jöhet nekünk. Sulykolják Jeruzsálem keresztény és muzulmán jellegét is a zsidóval szemben. A cionizmust így mutatják most be Jeruzsálemben!


Bevallom, fölöslegesnek tartom mostanában megosztani minden meglátásomat a szélesebb publikummal, mert egyrészt remek asszociációitok vannak már önmagatoktól is, másrészt mindezen eseményekre semmilyen hatással nem bírunk, túl azon, hogy még vegetatív szinten végignézzük sorstársain vergõdését azon a szánalmas szinten, amire szavam sincsen. Másik oldala annak, hogy nem engedek akkora betekintést az itthoni események zajlásába az, hogy nem igazán teszik, amit látok. Ez nem baj, mert ha a „nagy rendezõ” így tervezte el, akkor nekem így jól van, csak több kérdõjelet le kell tisztázni a továbblépéshez, s már nem rajtam a sor, mások meg nem igen akarnak, vagy képesek lépni. A nagy rendszer szétszedése folyamatban van, ezt a vak is látja. A háború mindennek a szükségszerû velejárója, következménye, ám az is teljesen egyértelmûvé vált, hogy mindebben a nagy kavarásban a mindenféle nemzetinek mondott titkosszolgálatok azért remekül együtt tudnak dolgozni. Nem csak a bizonytalanságban tartással, hanem a teljes anyagi, erkölcsi ellehetetlenítés bármilyen eszközével élnek nap, mint nap, s hol a „jó fiút”, hol a „rosszat” játszatják el velük, a felsõbb utasításnak eleget téve. Már jóideje úgy érzem, mint azt a kiegyenlített versenyt, melyben az úszóverseny „egyenlõ feltételei” a kis héber „komancsoknak” a Holt-tengerben kell egy távot „úszni” a 50 m-es bójáig jet sky-vel, nekünk pedig a Le mans-t kell oda vissza, mélytengeri búvárruhában, levegõ nélkül. Vidám történet, nemde? Én nem vagyok tõle boldogabb és az esélyek latolgatása közben, tekintettel arra, hogy milyen átlagos lelki és szellemi nívó uralkodik még mindig a már „felvilágosultak” között is, hajlamos vagyok arra, hogy azt mondjam: gyerekek, leúszom a távot így is, de csak ha ráérek. Elõtte van pár fontosabb dolog is, amely nem tûr halasztást. Tudnom kell, hogy az alteregós történetben és még pár másikban, amirõl egyelõre nem kell tudnotok, ki és milyen szerepet játszhatott. Számítok rá, hogy egyre több lesz a támadás felém is, bár ami mocsok eddig már jött, az igazán edzetté tett, de még tartogatnak pár „meglepetést”, ezt tudom. Csak, hogy érdekesebb legyen az „úszóverseny”. Ami most jön, az nem a „régi” nóta. Nem is úgy veszem. Új kör, új szereplõkkel, tesztüzemmódban. Én is tesztelek és eddig a meglátásai igazolódni látszanak. Ez se nem jó, se nem rossz, csak arról szól, hogy sokkal összetettebb ez az egész „ganédomb”, mint ahogy az eddig felsejlett. Az biztos egyelõre, hogy Putyint eléggé utálják a nyugati zsidajok és félik a keletiek is. Hogy ez számunkra mit jelent, no abba kötelezõ mélyebben beleásni, mielõtt fejest ugornánk a "Nagy ismeretlenbe".