Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Minden jó, ha jó a vége?

NaplóEz ma nem tervezett írás lesz, melyet több beszélgetés elõzött meg a napokban, s úgy vélem, hogy a helyzet komolyságára való tekintettel néhányan a megfelelõ módon képesek lesznek az alábbi sorokat lereagálni. Itt nem az a kérdés, hogy hiszem, vagy nem, hanem az, hogy érezzük annak szükségességét, hogy valami magasabb rendû változás álljon be! Információ-hegyek születnek a völgyekbõl és egyre több leleplezõ anyag leplezi le, hogy eddig szándékosan sötétben tartottak bennünket, s elhallgatták azt, amit most elszószátyárkodhatnak, mert kötelezõ. Elõször itt van egy „laza” felvezetés, majd jön a lényeg is.
„TiePilot olvassa el FRANCISCO PIZZARO önéletrajzát – õ Dél-Amerika felfedezõje! Északé CORTEZ – nem Colombus. A Hold pályára állításánál a terra az Atlanti-óceán alatt kettéhasadt + a déli kontinens egyben elbillent (Piri Reis + Tihuanaco stb. ). Folyók új mederbe tértek, 5 ezer tonnás hullámtörõ kövek vannak némelyikben. Pizzaro megdöbbent – céh-rendszerbe szervezett falvak + Nyugdíj! + talaj-javító tutaj-flották + Lombardiai ácsolatú háztetõk ! + totál kitermelt arany és ezüstbányák . Equador királya közli vele – nem õ a király + az inkák is csak most jöttek, mert Inka birodalom soha nem létezett! Akkor volt kialakulóban, de Pizzaro érkezése ezt megakadályozta. A „NAGY VIHARBAN” a templomosok flottája odaveszett + velük az átjáró titka is. Colombus rossz irányba ment.”

Részleteiben minderrõl már volt szó, de most a jövõképünk talán fontosabb lehet. Szóban beszélgetve a következõ közlés hangzott el. Tizenegy évvel ezelõtt Putyinék megkapták a "lehetõséget", hogy Oroszországot „megmentve” fordíthassanak a bolygón uralkodó (v)iszonyrendszeren. Medvegyev valójában ugyanarra lett „kiválasztva” és ha nem rontják el, akkor olyan segítséget kapnak, amely ezt a lehetõséget realizálhatja. Ezt azért, mert reálisan nekik van olyan pozíciójuk, mely lehetõvé teszi a megfelelõ szintû beavatkozást az emberiség „fejlõdésének” és az igazságosság elvének érvényre juttatására. Mint azt láttátok, mi ezen a honlapon nagyon is ráhatással bírtunk arra, hogy megértsék, miért is ez a dolguk, bár lehet, hogy ezt elõször nem vették túl komolyan, de ez is megváltozott két éve. Már említettem, hogy az orosz választásokat követõen és a 2012-es évben lehet kész olyan akcióprogram végrehajtására a rendszer, hogy ezt a „felsõbb” utasítást végre is lehessen hajtani. Eddig azért volt néhány gixer és azt a saját bõrünkön is tapasztalhattuk, hogy az emberi értelem nem csak korlátolt, de de a becstelenség korlátlanságával és a félelem, bizalmatlanság, hamisság szûk keretei között még annyira sem képes, amennyit el lehetne várni tõle. Ez igaz minden szerepet játszó félre és a felsõbb utasítás ellenére a vezetõi kör ostobasága visszhangzik mindenhonnan, miközben csak a régi megoldások kacsintanak vissza mindenhonnan. Ezt is tetten értük már, ám tevõleges támogatás nélkül csak annyit tehetünk, amit eddig is, hogy szóvá tesszük: nincs ez így jól, s ugyan készülnek a nagy tervek, de a tanulság az, hogy semmi sem úgy fog megtörténni, ahogy azt a korlátolt látószög elõre láttatni engedte. Ígéret sok volt már. Elég volt belõle, s én sem ígérek, mert teljesen fölösleges. Meg fog történni, aminek kell. Ha nem azok teszik meg, akiknek dolga lett volna, akkor megteszik mások. Úgy látom, hogy a türelem máshol is véges!

Vita volt köztünk az emberiség önálló létre való alkalmasságával kapcsolatban. Megállapításra került, hogy akik tudnak, azok nem akarnak vezetõk lenni, mert azt szeretnék, hogy mindenki önmagát vezesse, de ehhez csak nagyon kevesen nõttek fel az elmúlt esztendõk alatt a szoros népbutítás közepette. Aki meg vezetni akar, az meg menthetetlenül hülye nem csak ahhoz, hanem az összes többi gyakorlati kérdéshez is, amely erkölcsi magaslatokra épül. Megoldás sokféle lehet, de nyilván a mostaniakat el kell takarítani a bolygó felszínérõl is, és nem szabad elkövetni azt a hibát, amit a zsidóknak és csatlósaiknak eddig a tudatlanság, kevélység és sóvárgás lehetõvé tett. Érezzük, hogy a döntés megérett, s a gyümölcs elég keserû lesz akkor is, ha végre igazságot tesznek azok, akik elnézték eddigi gyarlóságainkat. Persze azt mondhatom én is, hogy „ugyan már, süket duma, hisz 2000 éve ez a móka megy, s a jók mindig alulmaradtak, de még vannak páran, ha nem is sokan így is. Na nem ragozom tovább, itt az üzenet!

„Októberre valamiféle jelzést ígértek a „kintiek” - nem értelmezhetõ. Kutatócsoportok sokszor jelezték = „Nem világgazdasági válság van, hanem egy világrend felélte tartalékait. Ezt megújítani nem lehet. 2012 a nemzetközi kutatócsoportok „beavatkoznak”. Amit eddig csináltak a világ vezetõ politikusai + vallási fõnökei az szánalmas kóklerkedés. Hozzátéve, az itt kommentezõk tartalom-nélküli siránkozásait is (99.9%). Új világrend jön, kapnak új technológiát + megkezdik a nagy sebességû ûrhajózást + kötelezõ, mert a bolygó tartalékai kifogytak. Az új folyamat kb. 10 év alatt lesz érezhetõ. Az önök által eddig állandóan emlegetett csúcstechnológiájuk, max. az eldobható porszívóra volt elég- de még annak a tudásnak is a nagyobb része kintrõl van.
Amennyiben úgy gondolja bármely primitív politikus + mellé verbuvált bérenc erõszakszervezetei, hogy útba állnak – megsemmisítésük 100%-os lesz a bolygón. Ez vonatkozik hõs nukleáris flottáikra is, de éppúgy a konfettit szóró ringyó-hordáikra is. Sugárfegyverek ellen valószínûleg nem lesznek már olyan bátrak. Amit eddig produkáltak megoldás címén az nem több, mint részeg parasztember kóválygása a tanyaudvaron, csak idõ kérdése, mikor esik bele az árnyékszékbe. Sok mindent fognak kapni, de tapsolókra + vitéz zászlóvivõkre „Ott” sincs szükség. Ha valakinek „Építõ” elgondolása van, írjon kommentet, de süketdumás + vallási + ufós szöveg felesleges. Döntés megszületett! Hülyegyerekek korszaka lejárt! KEMÉNY? IDEJE!”

Már talán tegnap is késõ lett volna a demonstrálása annak az erõnek, amelyrõl itt is szó van. Ám, ha feltételezzük, hogy föld-körüli pályán mozgó ûrállomás programját -amelybe valakik belepiszkáltak, s lényegében így dokkolásra alkalmatlanná tették azt - január közepére sikerül rendbe hozni a kutatóknak, akkor talán van arra is esély, hogy a többi kérdésben se kelljen eljutni a végsõ eszközök alkalmazásáig. Ha jól tudom a kozmonautáknak addig kitart az élelem is. Bizony: több dolgok vannak..., de még hozzá kell tennem, hogy azt is üzenték, hogy mindezt nem a Nibiru, nem az Azgard-parancsnokság és az anumakik üzenik, hanem innen csak a szomszédból.

Végül pedig levezetésnek egy kissé talányos üzenet azoknak, akik eddig is figyeltek az ilyesmire.

„A nagyfolyón vitorláshajó halad a „PATAK” felé. Az éjszakában egy eldugott öbölben horgonyt vet – rég összedõlt kohók +elmosott rakodók. Az „elfelejtett nép” les az ágak közül. Csendes suttogás - „Visszajöttek?” Biztos. „Ide más nem jár.”- Üdvözletünk Törzsfõnök – hosszú volt az út és a várakozás is. Na szóval, meg van még a nagyfeljáró a Cordillerákhoz? (Koré- a nagy tudósaink mindig is tagadták a létezését – mivel, hogy soha nem tudták megtalálni)? - TEHÁT mégicsak van feljáró a PERUi-fennsíkra az Amasonas medencébõl? (MORRICONE PROFESSIONAL-mp3) + Jaaa az „Öreg üdvözli az értelmesebb és jóindulatú commosokat. A multikon túl is van világ? - ez Speciel sült Leguánnak néz ki. Finom. Ne kérjetek – nem kaptok!”
· Olvaso - 2011. September 14. 16:34 · 102 hozzaszolas · 140623 megnyitas ·Nyomtatas

Hozzaszolasok

Oldal: 6 / 11: 1...3456789...11
2 #51 Olvaso
- 2011. September 15. 12:20:45
Tabak, ha nincs aki kitartson, akkor ezt magadnak kell megtenned.
Taskeszi, jól van ez így, s ha nem, akkor azt tényleg rá lehet fogni az ego-ra. Igaz is, meg nem is. Kicsit bonyolultabb ez attól és nemzeti szinten is értelmezhetõ. Tudod, én nem megyek egyik nagykövetségre sem. Ez már elvi kérdés. Korábban nem volt az, de elérték, hogy az legyen. A "nemzeti szervezõdések" csipetcsapatjait már nincs érkezésem kilincselgetni. Erre nincs üzemanyagom és a miért is átértelmezõdött. DE mindennek így kell lenni! Fölösleges lépést már nem teszek és ezt javaslom másnak is. Spóroljon az erejével, energiáival. Most van az, mikor a hajó készen áll, a matrózok a fedélzeten, de a szél még vakarózik. lehet sürgettetni, de minek! én sem akarom azt hallani, hogy majd jövõ hónapban, s ezért nem is kérdezek, sõt már nem is érdekel, hogy mit csinálnak keleten. Így elkerülhetõ a helyzet, hogy azt kell mondjam nekik, hogy "megint hazudtatok". Értem ezt is, s katonailag helyes is, emberileg meg ez van.
2744 #52 2744
- 2011. September 15. 12:34:56
Kérdés a kutatókhoz. Ha már rébuszokban beszélnek, ezt oldják meg.

Az eset leírása röviden:

Dalriada - Hazatérés http://www.youtube.com/watch?v=xvJihK...re=related

Hosszabban:

Komjáthy István: Mondák könyve

Hun és magyar mondák

Kérdés: Mirõl szól a megadott szöveg. Na ezt magyarázzák meg ha egyáltalán tudják...

Hullatja levelét az idõ vén fája. Pirossal versengõ, rozsdaszínû és halk szavú sárga meg zöld levéllel terítve a pázsit. Lányaim, fiaim, nyújtsátok kezetek, üljünk a vén fa alá. Régi-régi idõrõl, hajnalok hajnaláról mesélek most nektek. Messze-messze Napkeletre repülünk, kakukkfûillatú füves pusztaságba, ahol a szilaj paripákon száguldoztak a puszta fiai, hívó kürtök szava zengett, s négy égtáj visszhangozta deli vitézek harci kiáltását. Oda repülünk, ahol rettenthetetlen hõsöket nevelt a szárnyas idõ: bátor pillantású férfiakat, hõs lelkû asszonyokat, akiknek tetteit ámulva csodálja a világ.
Hol volt, hol nem volt, akkor az Idõ fája, a Tetejetlen Fa is fiatal, szép, sudár fa volt
Messze-messze Napkeleten, kakukkfûillatú pusztaságban, az ezüstpatakon túl, az aranyerdõn innen, a tûz fénye fejedelmi sátorra vetõdik. A sátor elõtt hárman ülnek. Egy õsz hajfonatú öreg férfi, most csak százesztendõs öregnek nevezem, de igazában már a százhuszadik esztendejét is betöltötte, a mellette könyöklõ nagy bajszú öreg talán még nála is több tavaszt ért meg, annyit árulok el róla, hogy táltos. Velük szemben egy párduckacagányos ifjú, vendégségbe érkezett a százesztendõs öreghez; hogy õ kicsoda, arról most hallgat az írás. Egyvégtében huszonkilenc este ülnek, mert a két öreg éppen huszonkilenc mesét mond. Amikor leülnek, a fiatal hold feltetszik az égre, ahogy fogynak a mesék, a kerek hold is fogy, s mire a huszonkilencedik mese is véget ér elfogy egészen.
De nicsak, a tüzes itallal teli kupákat magasba emelik, s a százesztendõs öreg hátraszegi fejét, s a dali ifjú felé fordul:
-A hétpecsétes titkokról akartál hallani? Szeretnéd tudni, hogy mi vár rád? Nem bánom! Hallgass hát! Titkokat hallasz most, sok-sok mesét, melyet egykor szép fonatú anyák dúdoltak. Meséimbõl, amit csak akarsz, mindent megértesz. De jaj neked, ha szavaim elfeleded! Akkor inkább ne is születtél volna

ELSÕ RÉSZ
PUSZTA

Hol volt, hol nem volt, volt egy ország, ahol se a
nap, se a hold nem világított, se a csillagok nem
sütöttek
Egy szegény embernek volt három fia, a legki-
sebbet hívták Szépmezõ Szárnyának. Tizenhat
éves volt és nagyon kemény legény. Azt mondta,
hogy két bátyjával õ majd el fogja hozni a napot, a
holdat és a csillagokat.

(Magyar népmese)



1.
A TEJILLATÚ PUSZTA

Hol volt, hol nem volt, volt a világon, az Üveghegyen is túl, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, de hét bakarasszal még azon is túlnan, volt egy magos fa. Annak az alja olyan vékony volt, mint a kisujjam, azon felül meg mint a vastag ujjam, még azon felül mint a kezem szára ; ahol meg már olyan volt, mint derekam, fel se lehetett látni. Annak a fának a tetejében volt a Felsõ Világ, ott lakott Arany Atyácska lányaival és fiával.
A nagy fa árnyékában, lenn a földön patak kanyargott. Azon innen egy nagy-nagy tölgyerdõ vetett árnyékot. A patakon túl végeláthatatlan puszta zöldellt, s annyi tarka virág virított, ahogy azt megszámolni is vagy ezer esztendõbe tellene! De nem is akarta a szép gyöngyikét, nyúlfüvet, körtikét, piros pipacsot, pacsirtafüvet senki megszámolni.
Takaros sátor állított a tölgyerdõ lábjában, kerek szép sátor, domború volt a teteje, mint kerek cipóé, de olyan óriási cipóé, hogy kisebbfajta hegynek is beillenék. A hátát a sátor északnak támasztotta, délnek nyitotta a kapuját, s körülötte két félkörben vagy húsz sátor domborodott.
Az öreg Puszta két szép lányával s temérdek sok fiával lakott a tölgyerdõ árnyékán a sátortanyán.
Volt a sátor körül, a pusztában, az erdõkben, a patakon annyi tennivalójuk, hogy azt sem tudták, mihez kapjanak elõbb, s melyiket fejezzék be hamarabb. S ha csak a vízbe vetett horgokkal, a halfogó varsákkal, a lesekkel s a temérdek báránnyal kellett volna bíbelõdniök, az még hagyján
Az éjszaka is mi nem történt?!
A juhhodályból szõrén-szálán eltûnt az öreg Puszta szemefénye, dédelgetett jószága: aranyszõrû báránya. Most aztán megjárhatják hét tû hosszát, amíg megkerül!
-Hahoooó! Hahoooó!... Szép mezõ Szárnya!... Hahoooó!... zúgott végig az ébredõ táboron az öreg Puszta riasztó kürtje.
A karámokban egyszeriben feléreztek a pihenõ állatok, s riadtan vetették fel a fejüket. Talpra ugrottak a pásztorok, s a jobb szárny elsõ sátrán felcsapódott a szõnyegtakaró.
Szép Mezõ Szárnya gyorsléptekkel iramodott apja sátrához.
Az apa gyönyörködve nyugtatta szemét a szökdécselõ fiún. Ez a legkisebbik fia! Kedves gyermeke! Igaz, hogy kicsike, de erõs, mint a medve. Irigykednek is emiatt testvérei! Ahogy figyelte a közeledõ fiút, egyszeribe eszébe jutott minden szép, minden csudálatos, ami a legkisebb gyermekével eddig megesett. Kétnapos sem volt, s már a szörnyûséges Kalamóna elrabolta. S anyjával együtt egy hordóba rekkentette. A gyerek foggal született, s azt jósolták, hogy nagy táltos lesz belõle. Mondogatták, hogy magával a szörnyûséges Kalamónával is meg fog verekedni. Ezért rabolta el Kalamóna. A hordóban három kenyérnél, három kulacsnál egyebet nem hagyott, s belevetette õket a tengerbe.
Szépmezõ Szárnya fölébredt, s enni kért anyjától. Kapott egy kenyeret, s megivott egy kulacs bort. Alighogy az utolsó kortyot lenyelte, meghuzakodott, s egy abroncs máris lepattant a hordóról. Másnap a második, s mire a harmadik kenyér utolsó morzsája is elfogyott, lepattant a harmadik abroncs is. Szépmezõ Szárnya akkorára nõtt, hogy a hordót átérte. Ekkor nagy förgeteg támadt, a hordót a hullám kisodorta a parti fövenyre, s amint földet ért, ahány dongából készült, annyiféle hullott széjjel. Szépmezõ Szárnya kiszabadult, és elindult hazafelé az anyjával.
Egyszer csak félelmetes ordítozást hall. Arrafelé lépeget, hát egy erdõ mellett három óriás perlekedik egy bûvös ostoron, egy gubán, meg egy bocskoron. Rögtön kérték Szépmezõ Szárnyát, hogy tegyen köztük igazságot, döntse el, hogy melyikük mestersége a legkülönb. Az egyik óriás gubacsapó volt, a másik varga, a harmadik szíjgyártó, s mindenkik a maga mesterségét tartotta a legkülönbnek.
Szépmezõ Szárnya így szólt hozzájuk: - Én addig el nem döntöm, melyitek a különb mester, amíg versenyt nem futtok. Amott az a sziklás hegy, amelyitek elõbb visszatér a tetejérõl, az a legjobb mester. De az ostort, a gubát, a bocskort addig hagyjátok nálam, hogy könnyebben futhassatok. – Mikor az óriások már visszafelé tartottak, Szépmezõ Szárnya elébük csapott az ostorral, s egyszeribe lelasúdtak. Mikor pedig harmadikszor is odavágott, mind a három kõvé meredt.
Éppen jókor, mert már szélsebesen jött kecskeködmönében Kalamóna. Valahogy megtudta, hogy Szépmezõ Szárnya megszabadult, s most lóhalálában vágtatott elébe. No, jókor érkezett! Szépmezõ Szárnya vállára terítette a gubát, jó bõ volt, az anyja is kényelmesen aláfért, s egyszeriben láthatatlan lett. A bocskort felrántotta, az ostorral Kalamóna szeme közé cserdített. Azzal köd elõtte, köd utána, eltûnt, mint a harmat a reggeli napsütésben. Otthon a bocskort, gubát, ostort elrejtette egy aranyládában, az aranyládát ezüstládába zárta, azt meg egy rézládába tette s mind a három láda kulcsát a tarsolyába dugta.
Nem is lett volna baj, ha Kalamóna is kõvé válik, mint az óriások! Csakhogy az, mikor az ostordurranást meghallotta, gyorsan varázsigét mormolt, s nem változott kõvé, Egy óvatlan pillanatban aztán elrabolta, Szépmezõ Szárnya sátrából a ládát. Igaz, a kulcsok a kicsike fiú tarsolyában maradtak, Kalamóna nem férkõzhetett a bûvös bocskorhoz, a gubához, ostorhoz, de így is elég borsot tört a fiú orra alá.
Az öregnek ez mind eszébe jutott, amíg a fia a sátor elé ért. Amint megállt elõtte Szépmezõ Szárnya így szólt:
- Az éjszaka eltûnt a bárány. Ezt csak Kalamóna tehette.
- Az Aranyszõrû bárány?
- Az a!
- Pedig ahogy meghagytad, éjfélig én feküdtem a karám ajtajában, én vigyáztam rá. Éjfél után jó bátyám, Széptüzek Lángja, s hajnal felé Jószél Fúvása. Teremtett lélek a küszöböt át nem léphette!
- Pedig átlépte!
- Édesapám!
- Mit akarsz, édes fiam?
- Én termetre kicsike vagyok, de rettenetes erõt érzek a karomban. Úgy tördelem, morzsolom a vasat, akár a pudvás fa belét. Nem heverek tovább tétlenül a sátramban! Szemébe nézek én a szörnyûséges Kalamónának.
- Eljön annak is az ideje. Még várnod kell, fiam!
- Hallgass meg, édesapám! Különös álmot láttam az éjszaka, és szeretném tudni, mit jelent. Fenn jártam a Felsõ Világon, a Tetejetlen Fa legtetejében. Ott egy napfényes tisztáson egy szép öregember várt rám, s így szólt hozzám: Szép Mezõ Szárnya, neked táltos lelked van, s amikor születtél, megjósolták, hogy te verekszel meg Kalamónával. Immár szép, erõs ifjúvá serdültél. Most már kipróbálhatod erõdet, olyan erõs vagy, hogy Kalamónát is legyõzöd majd, s visszaszerezheted az aranyszõrû bárányt. Jól jegyezd meg, amit most mondok: Csak hõsként érdemes élni a világon! De neked magadnak kell megtanulnod, hogy lesz hõssé az ember. Én azt neked el nem árulhatom!” Ezt mondotta az öreg, s mire megszólalhattam volna, már el is tûnt. Szeretném, ha édesapám megfejtené az álmomat.
Az öreg Puszta meglepetve hallgatta fiát, majd így szólt hozzá:
- Édes fiam hétpecsétes titkot kell elmondanom. Nem beszélhettem errõl neked,
hallgatnom kellett errõl mind a mai napig. Amikor te megszülettél, csodálatos dolgok történtek, ezekrõl már sokat meséltem, s magad is sokszor elmondottad csodálatos megszabadulásod történetét. Még mielõtt megszülettél, megjósolták nekem, hogy táltos lelked lesz, s te fogsz megverekedni Kalamónával, de mindaddig nem szabad róla tudnod, amíg álmodban nem beszélsz errõl Arany Atyácskával. Az a szép öregember, akit elõbb említettél, csak a Felsõ Világ ura, Arany Atyácska lehetett. Íme, beteljesedik a jóslat, te gyõzöd le Kalamónát! Elmondom hát neked, ki is ez a Kalamóna. De várjunk vele estig, hogy testvéreid is halhassák.
- Én örömest várok - felelte Szépmezõ Szárnya -, de azt igen szeretném tudni, hogyan lesz hõssé az ember. Nem tudná ezt nekem megmondani, édesapám?
- Ezt bizony magam se tudom, édes gyerekem!
A nap ekkor már a puszta peremére hágott. Tündökölt, bíborolt orcája, aranyos sugaraival beküllõzte a fátyolos pusztai égboltozatot. Tüzelt a nap, ragyogott az örök nyár. A puszta fiai nem ismerték a telet.
Szépmezõ Szárnya szaladt kedves bárányaihoz. Felkattintotta a nagy hodály ajtaját, kihajtotta a sok juhot és báránykát a selyemfûrétre, s nekiverte õket a tejillatú pusztának, hogy kedvükre legeljenek.
Az öreg Puszta megadta a módját! A bárányok nyakában diónyi ezüstcsengõk hintáztak, s amikor a nyáj nekiindult, egyszeriben csengettyûszó töltötte be a pusztát. A kicsike fiú mindenütt a legelészõ nyáj nyomában járt. Ha olykor-olykor félrecsapott egy-egy torkos bárány, rádörrentett:
- Kajlafülû, Lusta, héj, vissza! vissza! Mit bámulsz, Szamárral Versengõ? Elmaradsz a többitõl! Csuporba Termett Orrú, nem arra, nem arra!
Név szerint ismert miden bárányt, név szerint szólította az anyákat és a kacskaringós szarvú kosokat. S a Hókás, Csíkos, Babos, Sánta, Kezes, Vízbe Pillantó, Puliszomorító s a többi bárányka mind hallgatott a szavára, szerették gondos kis gazdájukat.
A birkák késõ délután künn legelésztek, elkóboroltak hetedhét világ ellen, éren-nádon átvágtak, megtapodták a vízjárta sömlyéket és a kákával bélelt laposokat.
Délutánra, mikor a szép virágok hûvösén dünnyögni kezdtek az elálmosodott kabócák, a gyapjas anyákat, a kacskaringós szarvú kosokat s a sok csengõs szavú bárányt beterelte a fiú a karámba. A tejelõ juhokat a fejõkarámba rekesztette, s kezdõdött a fejés.
Ez volt ám a markos munka! Szépmezõ Szárnyán azonban nem fogott ki. Erõs karral tartotta a juhot, s egy cseppig kifejte tõgyébõl az illatos tejét. Ilyenkor az öreg Puszta két lánya, Tengerbe Pillantó meg Délibáb, nem gyõzi hordani a sok rocskát. Hozzák üresen, s csordultig tejjel viszik vissza. A tejet beleöntik az erjesztõkádakba, s egyszeribe tejillattal lesz teli a levegõ, még a sátor is, s a tej illata szétárad a virágos pusztákba.
Most is, mire az utolsó juhot kieresztette Szépmezõ Szárnya a karámból, és csordultig teltek a kádak, már jócskán beesteledett. A jószág lepihent.
Az öreg Puszta a sátra elõtt üldögélt. Figyelte a közepén lobogó tüzet, melynek lángja magasba felcsapott.
Nemrég érkezett haza Jószél Fúvása is. Álló nap a patakon járt, s a vízbe vetette horgokkal meg a halfogó varsákkal bíbelõdött. Õ volt a halász-vadász. A horgon fennakadt fogast, keszeget, pontyot és rabló csukát füles kosarakba rakta, majd kiemelte a nádból a fonott varsákat. Mindenkibe szorult vagy száz aranyszárnyú menyhal, kecses márna, bobos orrú tok, s annyi apró halacska, hogy megszámlálni se lehetett. Délutánra a sok halat megtisztogatta, hazahordta, s kirakta pirulni, aszalódni a sátor elébe, a szárítófákra. Ahogy a halakkal végzett, szaladt a tölgyesbe, végigjárta a füves tisztásokon a leshelyeket. Róka, menyét, borz, hermelin s ugri nyúl vergõdött a hurkokban. Éppen idejében érkezett, mert a farkasok meg a medvék már a közeli bozótok gallyait tördelték. No, ebbõl a zsákmányból nem lakmározhattak! Mire lebukott a nap az erdõ mögött, a száz róka, nyest, borz és a hermelin bundája a sátor elõtt lengedezett. Jószél Fúvása a tûz mellé húzódott, s foldozta az elszakadt hálókat, kötötte a lyukas fenekû kosarakat.
Szépmezõ Szárnya nagy rézbográcsot akasztott a tûz fölé a szolgafára. Húst vagdalt bele, hagymát pirított alá, megsózva. Hamarosan finom hagymaillat vegyült össze az erjesztõkádakból szállongó tej jó szagával.
Ekkorra már Széptüzek Lángja is megérkezett a kovácsmûhelybõl, mert õ álló nap ott fújtatta a parazsat, s a nagy kalapáccsal verte, formálta az izzó vasat. Baltákat, karcsú dárdákat, cifra fegyvereket kovácsolt a puszta fiainak.
A hús ínycsiklandozó illata a tûzhöz csalogatta a Puszta többi fiát is. Õk is a patakon, az erdõkben foglalatoskodtak reggeltõl késõ estig. Gombát gyûjtöttek, gyümölcsöt szedtek, madártojást hordtak haza fonott kosarakban. Amikor mindnyájan együtt voltak, Szépmezõ Szárnya leemelte a rézbográcsot a szolgafáról, s apja asztalára helyezte. A megszabott rend szerint köréje kuporodtak.
Szépmezõ Szárnya helye apja jobbján volt. Az apa bal oldalán a legöregebb fiú, Széptüzek Lángja foglalt helyet, s a két szárnyon sorban a többiek. Helyüket még véletlenül sem változtatták meg. Mindenikük tudta, hogy a nyáj õrzõjét s a vasformáló tûz urát illetik a fõ helyek, a többiek ki balról, ki jobbról csak utánuk következhetnek.
Elõbb az öreg Puszta merített csuprából, aztán sorra a fiai. Hosszú nyelû fakanaluk össze-összekoccant. A derekasan végzett napi munka után jóízûen vacsoráztak. Míg ettek, egyik sem szólt, csak a tûz pattogása szakította meg néha a csendet, olyakor egy-egy erdei bagoly kiáltott, vagy egy vércse sírt a fészkén. Mikor a kanaluk a bogrács fenekén koccant, így szólt az öreg Puszta:
- Ma is megjártátok hét tû hosszát; átvágtatok patakon, erdõn, virágos pusztán. Púpozott kosárral hoztatok gombát, madártojást, ízletes gyümölcsöt. Gazdag halászzsákmány szikkad a szárítófákon, a vadak drága bõrét hintáztatja a szél, tej illatozik a teli erjesztõkádakban. De e nagy gyürkõzés, ez a fáradságos munka ugyan mire? Egy szép napon itt terem Kalamóna, s amit csak lel, mindent elrabol! Már itt lappanghat a közelben a beste lelke. Az éjjel eltûnt az aranyszõrû bárány!
A fiúk kezében egyszerre koccant a kanál. Meglepetten tekintettek apjukra.
- Ki vihette el? törte meg a csendet Jószél Fúvása, hiába vigyázol te, hiába tudod, hogy hány hét a világ, és merre vezet a csillagok útja! Kalamóna ellen mit sem ér az emberek hatalma!
- A tûz lángja magasan lobogott, a juhhodály felõl csendes csengettyûszó hallatszott. Az öreg megsimogatta õsz hajfonatát, mely aláfolyat virággal hímzett szép köntösére.
Amikor elhallgatott, széptüzek Lángja szólalt meg:
- Édesapám, de hát Kalamóna vitte el az aranyszõrû bárányt?
- Miért haragudna ránk Kalamóna? szólt közbe bátortalanul Jószél Fúvása.
- Hiszen mi sohasem bántottunk.
- Még egy szalmaszálat se tettünk keresztbe az útjába! toldotta meg az egyik fiú.
- Dehogynem bántottunk! Dehogynem bántottunk! emelte fel a kezét az öreg Puszta. Itt az ideje, hogy beszéljek nektek róla. Ha kinyitjátok a fületeket, mindent megértetek.
Erre csend lett újra, még a kabócák álmos dünnyögését is hallani lehetett a fû közül.
Az öreg hátrasimította õsz hajfonatát:
- Arany Atyácska, a Felsõ Világ ura, aki a Tetejetlen Fa leghegyiben aranyos palotában lakik, egyszer igen megharagudott. Most elmondom, hogy mért gyulladt kebelében harag, s hogy született Kalamóna...

2.
A VÍZÖZÖN MONDÁJA

Régen volt, nagyon régen. Akkor még a madár is aranyból volt, a fû gyémántból, az erdõkben aranyfákon, ezüstvenyigéken termett a csengõ barack, mosolygó alma és szóló szõlõ. Akkor még tündérek, óriások és emberek laktak együtt a földön...

A többit itt találják: http://szepmezo-szarnya.gportal.hu/gi...g=20727677
842 #53 842
- 2011. September 15. 12:41:55
A kutatóknak üzenem, hogy ne vaciláljanak tul sokáig, mert nem lesz kit megmentsenek. Én szivesen segitek az események gyorsitásában, ha elõtte küldenének egy sugárszerkentyüt, persze kõlcsön.
1207 #54 1207
- 2011. September 15. 12:43:24
Taskeszi!
Már nincs kedvem írogatni, minek? De, abban teljesen igazat adok neked hogy a Magyar nemzet vesztét okozhatja az a bizonyos EGÓ! Ez a tulajdonság, ami lehet jó vagy akár rossz, szemszög kérdése, meggátolja az igaz nemzeti embereket az egyesülés vagyis összefogás lehetõségétõl!
Hogy mik az esélyeink ha ez így marad? Meghalunk kihalunk mi Magyarok! Sajnos nagyon az jön le nekem az ellenség szekerét toljuk!????
Mi a tanulság ezek után? Megérdemeljük!!!!
3346 #55 3346
- 2011. September 15. 13:20:53
Azért, óriásit fejlõdött az emberi tudat az elmúlt majd két évben.
Visszaemlékszem a 2009-es karácsonyra a kutatóktól jött írásra,na meg az akkori hozzászólásokra.
Ég és föld a különbség.
1207 #56 1207
- 2011. September 15. 13:29:27
Milyen neve van a fekete madárnak? A fekete már eleve nem sok pozitívum! Sõt inkább negatív!
Pláne hogy 2011-ben regisztráltál!
32 #57 32
- 2011. September 15. 13:38:39
Na, Jani Papa!
Mátyásnak is fekete serege volt, és nem a fehér holló után!
2449 #58 2449
- 2011. September 15. 13:41:13
Gabiangyal
1207 #59 1207
- 2011. September 15. 13:43:34
Kedves gabi!
Már túlhagyok azon hogy mindenkinek mindent elhiggyek!
3346 #60 3346
- 2011. September 15. 13:57:13
Így is van Jani Papa ne higgy el semmit,nézz utána.2009.december 23,vagy 24 körül volt.
Oldal: 6 / 11: 1...3456789...11

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.09 masodperc
635,082 egyedi latogato