Kopaszbéla, ha már így belementünk a pletyibe, meséld el, hogy a másik lánnyal mi lett. Útilapu, és utána ciki volt már megkeresned? A 7-es amúgy is váltószám.
Gabi mesélte a jó múltkorában a szavak és jelentésük kapcsán, hogy nem csak kizárólag az a szeretõ akivel némi-nemileg félrelép az ember. A jelentése sokkal mélyebb, mert szeret-õ. Így ha a valódi jelentést nézzük valljuk be mindenkinek van pár szeretõje Ha mélyen szeretsz valakit az is a szeretõd. Azért ezt is jobb késõn megtudni, mint soha
Hullo!
Tényleg rakasd magad rendbe Ott! Mert már jó múltkoriban is volt példa rá, hogy minden ami a sexussal összefügg, illetve a nõiességgel az nehezen érint. Igen a legjobb családokban is elõfordulhat a félrelépés! Mindkét fél hibája! Persze ezzel nem azt mondom, hogy csapjon bele az ifjúság ( mert itt csak fiatalok vannak)a swinger éjszakába. De ne ítélj, hogy ne ítéltess, vagy ha jobban tetszik, azt dobja az elsõ követ, akinek semmi bûne nincs.

Látom, elevenetekbe hatolt. Nem akartam szólani, de már akarok. Volt egy "barátunk", aki pár hónapon keresztül aktívan kereste és tartotta velünk a kapcsolatot, de egyébként nagy Budaházy csapattag volt. Lényeg az, hogy a háttérben maradásának meghivatkozására az a -jogos- indok szolgált, hogy családos létére ölég kacifántos a magánélete. Nyilván értitek mirõl van szó. Nos, a közszereplõ ne legyen csapodár, de nyilván az emberi létforma és az érzelmi bonyodalmak mindenkihez személy szerint is kapcsolódnak. Szerintem felnõtt ember nagyon megfontoltan kell, hogy ezekben a kérdésekben nyilatkozzék, ítélkezni meg még óvatosabban! Az élet személyes, ezért magánügy, de magánemberek intézik a közügyeket, ezért, ha magánügyei bonyolultak, ezáltal a közügyek sem lehetnek egyszerûek a számára és akkor még nem is szóltam a politikainak mondott titkosszolgálati manipulációkról. Nem egyszer szembesültem olyan történetekkel, mikor valaki arra gyanakodott, hogy aktuális partnere "küldött", akinek dolga a terelés, információ-gyûjtés....és dokumentálás. A következmény az unga-bunga és gabi-gabi parti, amely után nincs szabad döntése.

Aragorn, nem kell magam rendberakjam, tisztesseges csaladi eletem van, nincsenek megcsalasok, cirkusz, satobbi. Sajnos a rokonsagban annal tobb ilyen megcsalasos eset van, ezert beszelek tapasztalatbol, mert nem egy csaladot latam felbomlani, ilyen oszton-iranyitotta viselkedes miatt!
Amugy, a keleti, tibeti Bon filozofia szerint, akit az oszton iranyit, nem alkalmas vezetesre. En a felrelepest kemenyen elitelem, szerintem aki meghazasodott, vagy legalabbis megtalalta az igazit, az elete parjat, nem szorul ra, hogy csotanyos helyeken, olcso szajhaknal keresse a gyonyort! Tisztesseges ember 100%, hogy nem csinalja! De ezt meg kell elni, meg kell ra erni, en csak arrol beszelhetek, amit en erzek! Ez a liberalis takony zsido banderium tette menove a felrelepest, mar szinte aki huseges hulyenek van elkonyvelve! Kerem szepen, ha igy haladunk, akkor 20-30 ev mulva ha valaki nem lesz pedofil, hulyenek fog szamitani?! Mindent szart, mocskot lenyeletnek az emberek torkan, s mellesleg ugy csinaljak, hogy azok orvendjenek neki, es tapsoljak!

Úgy látszik, a magánügy mégsem magánügy...
Ki-ki vérmérséklete szerint is vélekedik róla...

Az elsõ olvasás után le akartam írni a gondolataimat, eztán mégse...

Aragorn és Imre soraival egyetértve még néhány gondolatot hozzátennék.
Mindezt olyan háttérrel, ha megérjük a jövõ májust, akkor már 44 éves házassági évfordulónk lesz.
Az én tudásom szerint egyikünk sem lépett félre...

A hét év, a sejtek teljes kicserélõdésével nem vicc... A komoly kapcsolatokban is ennyi idõ elteltével lehetnek hullámvölgyek, amikor észnél kell lenni, hogy mi mit ér meg.
Kísértés mindig és mindenkor mindenkinél akad, a háttér minõsége adja meg a saját válaszunkat. Az életet akkor tudjuk biztonsággal megélni, ha nincs bennünk kételkedés a másikban, de ez is általában belõlünk indul ki.

A mai világ, és benne az emberek vegyes érzelmekkel viseltetnek az olyan kapcsolatok iránt, amik kívülrõl megbonthatatlannak látszanak, és sokszor megpróbálják az ilyet kikezdeni...
(Kaptam én is névtelen telefonokat - a második gyerekünkkel a 7. hónapban voltam -, hogy ha én tudnám, mit csinál a férjem. Kaptam névtelen levelet, amiben egy összejövetelen a férjem nyakába akaszkodott egy dúskeblû szépség a fényképen...)
Nem történt semmi, mert hittem annak, hogy nem igaz.
De mi az élet rendje?
Találjuk meg a másik felünket, lehetõleg olyan embert, aki szellemileg és testileg is a társunk lehet. És szülessenek gyerekek, akik a kettõnk kapcsolatát IS tükrözik. Tudom, a gyerek nem köt össze mindenkit, de csak azt nem, akinek a másik sem olyan fontos. A viharokon viszont a józanság átsegít, ha gyerek is van, akkor méginkább.
A válások nagy részénél kiderül, ami a válóok, az indulásnál is meg volt, csak valamelyik fél abban reménykedett, hogy majd jó irányba tudja befolyásolni a másikat. No ez az, ami tévedés! Vagy elfogadjuk a másikat olyannak amilyen, talán éppen azért szeretjük, és nem biztos, hogy az évek folyamán a másik változik, inkább mi lehetünk csalódottak, hogy nem sikerült...

A magánügybõl azért lesz közügy, mert ha a magánélet rendben van, akkor tudunk a közösségért is teljes energiával cselekedni, a bizonytalan, és viharokkal teli háttér bizonytalanná teheti a mindennapjainkat is.

A médiából pedig ömlik a mocsok, a szerelem már nem létezik, csak minél tökéletesebb szex...
A valódi szerelem errõl nem beszél, mert az két ember belsõ ügye!
És még valami... A világunk tele van hazugsággal, azt akarják az emberekkel elhitetni, hogy mindig van jobb is.

A hivatkozott és túlmisztifikált Keletrõl jut eszembe, tegnap este az m1-en ment egy dokumentumfilm Indiáról, azon belül is a holtak városáról, talán Varanisi (passz). Ide járnak meghalni az emberek. Hitük szerint, aki itt hal meg és itt égetik el, az többé nem születik újjá. Beszélgettek olyan nõkkel, akiket 9-11 évesen adtak férjhez (azért ez is érdekes a nõt adják - férjhez, a férfi vesz feleséget - , tiszta kereskedelem.....és ez nem zsidó találmány!). A lényeg, hogy rövid idõn belül egyedül maradnak, mert a férj pl. tanulni megy a városba és ott mást talál magának, a feleséget egyszerûen elhagyhatja. Viszont a "feleség" többé nem menet férjhez, mert elítélik, kiközösítik. Egy életen át a megszabadító halált várják. A múltheti etióp filmben pedig a lányok körülmetélésérõl, vagyis a megcsonkításáról volt szó, hogy ne élvezhessék a szexet, mert az férfi elõjog és így félrelépni sem fog.
Hol itt az egyenrangúság?
Tény, hogy felbomlóban van a régi rend-szer, felkavarva az állóvíz, ami a szart is a felszínre hozza. Majd szép lassan letisztul és remélhetõleg valami elfogadható jön a helyére. Én is érzem magamban az ellentmondásokat, mert a sztereotípiák dolgoznak, de a szabad akart, a boldogság és a függetlenség iránti vágy is igen erõsen dolgoznak, ez folyamatos belsõ harchoz vezet.
Jól írja Arany, hogy meg kell találni a szellemi, testi társat. Ez csak keresgéléssel megy és még fel is kell ismerni. Van akinek ez a felismerés már csak akkor sikerül, mikor már elvesztette.

A magánélet védelmérõl jutott eszembe ez a történet.
Biztos sokan emlékeztek a Kacsa magazinra, aminek egy idõben Valencsik Ferenc volt a /talán/ fõszerkesztõje. Nos Valencsik összetûzésbe került Nagy-Bandó Andrással egy cikke miatt. Igaz mindennapos történet is lehetne, mégis, amiért megmaradt bennem az az, hogy Valencsik azzal érvelt, hogy ne a pletykalapokat okolják a közszereplõk, hanem éljenek feddhetetlen életet, õ is ezt teszi. Mondta ezt arra, hogy Nagy-Bandó azzal fenyegette, hogy Valencsikról is derülhetnek ki dolgok.
Nem is annyira a szereplõk miatt fontos ez számomra, hanem akkor nyiladozó értelmemmel rájöttem, hogy ez a megállapítás annyira igaz magánemberekre is. Az ember erkölcsiségéhez tartozik, hogy nem él léha életet, távol tartja magát a kísértésektõl, liberális életszemlélettõl és, ha néha meg is botlik, próbálja helyrehozni a vétkét, de legalábbis tanul belõle. Nem csak a szexuális életre, hanem az élet minden területére vonatkozik ez.
Igazán nem akarok ítélkezni senki felett. Viszont muszáj felállítanunk magunkban és követnünk is azt, egy olyan erkölcsi mércét, ami méltó az emberhez.

A félrelépésnek az a valós OKozata hogy amikor egymással testi kapcsolatba kerülnek az emberek a fénytesteik is..aztán mennek a dolgukra a fénytesteikben pedig kicserélõdnek bizonyos energiák.
Ha tettszik ha nem de egymástól a másik csökkentebb energetikáját veszik fel és a karmájukból valami részfoszlányt! Ez volt annak az OKa hogy a mesterek a xexet tiltoó listára tették.
Hiszen õk sem egészen tisztán látták az aura szineibõl az energetika milyen karakter és személyiségvonásokat takar..azaz azok egy egy döntés idején mit hoz be a szülött valóságába.

Ezért minden jóslás csak a karakterhez való válaszokat tudja prognosztizálni de nem biztosan, sõt a mostani változásoknál végképpen nem.
Bajt okozni pedig??? minek? (mármint a rossz prognózissal. Világvége sem ugy lesz ahogy ijesztgetnek hanem ugy hogy igyekeznünk kell önmagunkat az ártó gondolatoktól megtisztitani...)

Én nem bántanék senkit...sem itt sem máshol.

Tévedtem énis 7 év nálam is hasonlóan zajlott és belefutottam ugyan abba a lukba a következõ kapcsolatnál ujra, mert a matek példát megkell tudni oldani!

Megoldottam azóta!

Te is old meg jól Kopsz haver kivánom:)

Hullo!
örülök, hogy szépen mennek nálatok a dolgok. De tényleg ez "osztály" amit látsz. Nagyon kevesen beszélhetnek szerelmi házasságról, még ma is. Vannak elrendezett házasságok, és nem csak a zsidóknál. Ahogy Indiában is. Mit szóltál volna ha 21 éves korodba hoznak egy embert és közlik õ lesz a férjed. Jó ember majd megszereted. És addig egy aranykalitkában éltél, ellátni nem tudod magad, mert hol is tanultad volna, mindened megvolt. És egyszer csak betoppan egy ember, aki megmutatja, milyen érzések vannak benned. Mire felocsudsz már semmid sincs. Se otthonod, se családod. Miért is?
Mert hol is tanultad volna? A naivságnak és a bizalomnak is nagy ára van. Számtalan ilyen példát tudnék neked mesélni. Tönkrement emberi életekrõl, akik hinni akartak a jóban. A családjognak is megvan a maga csúnya része, amiket hallgatok. A nõk az igazi nõk, nem az annak látszó valamik érzelmi irányítottságúak. A férfiak meg....õk már csak ilyenek.Ismered a mondást sunyi macska nagyot ugrik.
Én már leszoktam arról, hogy embereket ítéljek meg. A tanulság?
Amíg van családod õrizd és szeresd, és nem tudhatod mit hoz a holnap. Lehet nagyon jó és lehet nagyon rossz is. Házasságok mennek szét 20-30 év után. Ekkor már minek? Kapcsolatok 5-10 év után minden elõjel nélkül. Bolond lett a világ. Már azt sem tudják mit akarnak, pedig tudhatnák, hogy tökéletes nincs.

ez az oldal szuper... nekem nagyon tetszik, hogy ennyi rendes, tisztességes, hü(ha) hozzászóló van itten.
De tényleg.

Tudjátok mire emlékeztet ahogy olvastam? Egy régi anekdotára, amit a magyarok Hofin keresztül ismerhettek meg "Szendrö Józsi bácsiról". Nézzetek utána!
Röviden: Egy asztaltársaság "emelkedett beszélgetése", ami akkor ér véget, amikor Szendrö Józsefnek ki kell mennie a WC-re...
Néhány perc múlva vissza is jön... többet nem írok le aki ismeri az érteni fogja aki nem az keresse ki az archivumokból.

Nos ... csoportosítsunk, aztán lehet visítani...
Lányokról nem beszélek mégpedig két okból. Ök beszéljék meg ezután is egymás között azokat a kis (egy- illetve többszöri) félrelépéseket ami nincs, soha nem is volt és különben is a korral visszatér az erkölcs is.
Tisztelet a kivételnek, akik olyan nevelést kaptak (ismerek ilyent is), vagy az a kevés - tényleg szerencsés házasságban élö nö - akinek a család érték, a gyerekek fontosak és a férjükkel okos, kis kompromisszumokat tudnak kötni.

Beszéljünk rólunk.

Kedves férfitársaim, mégis mit csináltunk úgy 15 ... 25 éves korunk között? Válasz?
Igen, kerestük az igazit!
Egyszer csak (azt hittük) megtaláltuk. Aki nem az nem... az most is keresi.
Megtaláltuk, kimondtuk a boldogító "Igen"-t az együttélésre, az ásó-kapa, nagyharangra. Egyik barátom (ez még a 70-es években történt), a templomi esküvöjén, amikor kimondta az igent, háta mögé dugta a kezét és keresztbe tette az ujjait. Mindenki vigyorgott aki ott volt. De úgy tudom még ma is együtt élnek és három közös gyereket neveltek fel.
Szóval ott állnak az ifjú férjek, arával és turbékolva, elöttük a jövö, mögöttük az a néhány - egész életüket végigkísérö kapcsolat emléke.
Egyiknek kevesebb másiknak több emlék illetve az ebböl nyert tapasztalat adja meg azt a segítséget, ami hozzáadódik a mézeshetek, évek vizsgaidöszakához.
Bizonyos százalék elbukik, mások több-kevesebb sikerrel átjutnak a vizsgán.
Az elsö években kevés férfi csalja meg a feleségét, de évek múltán változnak a dolgok.
Recept nélkül, mert annyiféle házasságban élö karakter létezik, hogy képtelenség lenne a tipusokhoz csatolni az okokat.
Maradjunk annyiban, hogy léteznek különbözö statisztikák, kimutatások itt is ott is amikböl az derül ki, hogy a házasoknak 70%-a megcsalja a másikat (egymást) a házasság elsö 15 évében...
Miután nem akarok újjat húzni egy itt olvasó hölggyel sem, arra hajlok, hogy mi férfiak vagyunk ilyen "félrelépö" tipusok. Azt már csak a rossz nyelvek (kisördögök) suttogják a fülünkbe, hogy egy kalandhoz általában kell egy nö és egy férfi, ami 50%-os felosztás a nemek között. Az a néhány egynemü összeköltözö szerencsétlen, nem hinném, hogy befolyásolná az adatokat.

Na, jó... az eddigi hozzászólók mindegyikének elhiszem, hogy soha nem lépett mellé. Ez- meg az okból. Én se.
Csak azt a statisztikát szeretném látni végre, ahol a magyarok szerint osztályozzák a tisztességet és nem csalnak, no meg nem higítják fel holmi idetelepedettekkel...

...de hová tehették?

Gerry!
Olvass már a sorok között ahogy szoktad.
ÁÁÁÁÁÁÁ persze itt sohasenem ( szép magyar tagadás?) volt ám senkinek lieszonja. Az itt író lányok mindegyike becsületes családanya, akik estéiket gobleinezéssel, és a férjük lábának masszírozásával töltik.
De a délutánokat nem kérdezted