9323, nagyon jól beszélsz szkítával egyetemben! Többieknek meg valahova nagyon messze gurult a napi xanax.

Mielõtt még nagyon beleélné magát itt néhány ember a Nagy Magyar Hõsiességbe, bölcs dolog lenne tisztázni egy alapvetõ fogalomzavart: Mégis milyen jogon nevezitek magatokat Magyarnak? Magyarországon születtetek, Magyar szülõktõl, de halvány lila gõzötök sem volt róla soha, mit jelent az: Magyar - hadd juttassa már valaki eszetekbe.

A népünk egyfajta "vallási" közösségként indult, annak már sok ezer éve, és nem egy csoportból, hanem több különálló törzsbõl alakult a gyökere. Egy messzirõl jött hölgy egyik fia, akit Magyarnak hívtak látta, hogy az emberek mennyire kapzsik, erkölcstelenek és harcias természetûek, ezért elkezdte megtanítani nekik a békés együttélés alapjait, saját hitrendszerre ültetve, az õ követõi nevezték ezért magukat Magyaroknak. Bármelyik törzsbõl bárki csatlakozhatott hozzájuk, aki eggyé tudott válni az értékrendjükkel, nagyon szívesen fogadták. A törvényeik nem írott, hanem lelki eredetûek voltak, egy szellemileg magasabb szintjét képezték a föld akkori lakosságának. Ezek az emberek egyszerûen megértettek annyit, hogy mind egyenlõek és, hogy csak együtt képesek közösséget alkotni, hogy egymásért élve és dolgozva Békében sokkal többet adhatnak maguknak és mindenkinek, mintha ezt egymás ellen tennék. Nem volt versenyszellem, de mindenki a lehetõ legtöbbet szerette volna adni, mélységesen tisztelték egymást és a természetet. Megértették, hogy a világon minden EGY, semmi sem létezik önmagában, és semmi sem létezhet egyedül, ahogyan õk sem. Magyar megtanította õket emellett sok mindenre, az orvoslásra, tudományokra, Beavatottaknak mûködtetett iskolákat, akik az életet mélységeiben ismerték és értették, õk lettek a Magyarok szellemi vezetõi, a Bölcsek, vagy ha úgy tetszik, a Mágusok. Magyar => Maghar => Mag: felsõbb tudás => Magus: Felsõbb tudást alkalmazó - nem csoda, hogy minden nép varázslóként tisztelte õket, ma sem lenne másképp. Azért fontos ezt a réteget észben tartani, mert a népünknek mindig 2 vezetõje volt: ha úgy tetszik egy logikai, és egy szellemi, az ész, és a szív. A szívet, a bölcsesség szerepét mindig egy Beavatott töltötte be, az ész pedig, az emberek pedig belül érezték, hogy rá hallgatni kell akkor is, ha a logikával ellent mond. A dolgok így is mentek körülbelül (sõt, pontosan) az államalapításig, amikor is a régi Magyar Hitünket, ami az életet biztosította, felváltotta a Kereszténység, ekkortájt született a Turáni átok. A Magyarok eldobták Hitüket, nem tisztelték többé Beavatottaikat, el is kezdõdött közöttük az ellenségeskedés és a széthúzás.

És ezek fényében mi zajlik közöttetek manapság, nem ismerõs? Az úgynevezett Nemzeti oldalakon és itt is Dunát lehetne rekeszteni a Bátor Magyar Hazafiakkal, csak a Szív Bölcsessége veszett ki belõletek teljesen néhány száz éve, aminek az ésszel analógnak kellene lennie. A Turáni átok pedig igazából az Igaz Magyar Szellemet mentette meg az eltûnéstõl egy ekkora tudatossági hanyatlás alatt, amiben a nép nagyon nagy része az állatias ösztönös reakciókig süllyedt vissza, minden téren. Ezzel szórták ki azokat, akik letértek az Élet útjáról, tehát amikor legközelebb az Életet tisztelõ "passzív" Nemzettestvéreiteket gyáváknak nevezitek és megvetitek, nézzetek körül és gondolkozzatok el rajta: vajon a ló melyik oldalán álltok? Ti, akiknek egy egész bolygónak kellene példát mutatniuk egy magasabb szellemiségrõl - ha már Magyarnak nevezitek magatokat - a vérontásra fecsérlitek gondolataitok? Nem tisztelitek magatokat, ezért nem tisztelitek egymást sem, rettenthetetlennek és követendõnek képzelitek magatokat, mert elsõk akartok lenni, ki akartok tûnni a tömegbõl. Nincs bennetek önfegyelem, önbecsülés, egyszerû emberek vagytok, a Magyar lelkisége ennél magasabb.

Vegyétek észre, azzal, ahogyan megszólaltok, viselkedtek és éreztek, példát mutattok egymásnak. Hogy jó, vagy rossz példát, azt belül mindegyikõtök érzi. Egy Törvény van: Szeresd Önmagad, és Szeress Másokat. Mindenki érzi, hogy ez a Jó példa, és azért vagytok tudatos lények, mert mindegyikõtök képes eszerint élni, ha Akar. Nem kell legyõzni azokat, akik ránk törnek, egyszerûen meg kell békélnünk egymással, Önzetlenül Szeretnünk kell egymást. Ezt hívják Fény-nek, a Sötétség pedig mindent megtesz, hogy ez ne így legyen, hogy cselekedjünk inkább az ösztöneink szerint. Média: szóljon a híradó bármirõl, csak egy õszinte szeretõ gondolatod ne legyen. A Sötétség (mint szinonim fogalom) ezzel nagyon jól tisztában van, egyáltalán nem az embereket hülyítésére megy a játék. Olyanná formáljátok saját magatok önként és öntudatlanul a világot, amilyen érzelmi állapotban éppen tartanak titeket, ez Mágia.
Akarjatok felemelkedni, fejlesszetek magatokban önfegyelmet az érzelmeitek és megnyilvánulásaitok felett, járjatok jó példával. Becsüljétek annyira önmagatok, hogy nem engeditek meg a többiek felé a rossz példát. Senki sincs alattad vagy feletted, ne ítélkezz másokon. Tudatos lények vagytok, képesek vagytok minderre, de ezt Akarni kell, nektek. Senkit sem tudtok megváltoztatni, tehát nem másokkal van dolgod, hanem önmagaddal és hidd el, senki sem fog helyetted másképp gondolkodni, az erõszak ne legyen a lényed része. Ha erõszakon, ellenségeskedésen tartod a gondolataid, ugyanazokkal szembetalálkozol nagyon hamar az életben is, mert mint lénynek, a hatásköröd a világra sokkal tágabb, mint amit a fizikai tested behatárol, ez nem "ezoterikus misztika", egyszerûen csak egy magasabb tudomány. Értelmes lény egyszerûen Nem Akar így élni, ti mégis, mint a drogot nyomjátok magatokba, mert azt hiszitek ezzel a gondolkodással jobb lesz. Emelkedj fel és Lásd meg, hogy folyamatosan mérgezed magad, és ismerd fel, mekkora felelõsséged van mindenkiért.

Szellemi értelemben én máshol nõttem fel, más neveltetést kaptam, más emberek, és más erkölcsi normák között. Nincs olyan hely a földön, amihez még csak hasonlítani is lehetne, ott az emberek Békében éltek. Mielõtt ide kerültem nagyon jól tudtam, hová jövök, azt hittem készen állok rá, felkészültnek éreztem magam egy életre, itt. A Bölcsek megpróbáltak visszatartani, de én azt hittem, ismerem magam (néha mindenki túlbecsüli a képességeit), és akkor kezdõdtek életemben a folyamatos pofonok, itt minden más volt és kegyetlen. Sok jó és rossz dolgot nehéz volt magamban tartani, 3 éves koromban már tisztában voltam vele, hogy olyan dolgokat látok és hallok, amiket ha itt elmesélek a szüleimnek, nagyon nagy valószínûséggel az elsõ utam egy pszichiáterhez vezet, valószínûleg édesanyámmal kézen fogva. Talán ez volt a legnehezebb, nem beszélni senkinek, utána következett az iskola. Ott azt látom, hogy a diákok minden ok nélkül bántják és megalázzák egymást, örülnek, ha fájdalmat okoznak egymásnak. Én egyáltalán nem ezt szoktam meg, engem ez annyira taszított, hogy nem csoda, ha szinte minden rajtam, a "leggyengébben" csattant. Nem is kellett hozzá csak pár év, hogy meggyûlöljem az embereket, a végén már az utcára is undorodtam kimenni, és az egyetlen kapaszkodóm ami még megmaradt az életben, az a kapcsolat volt a Forrással. És akkor, sok hosszú éves szenvedés után jött a hatalmas felismerés: Mielõtt ide jöttem, nekem is megtanítottak mindent, intelmeket ami szerint élni kell, és amikkel boldoggá és stabillá változtatható az élet, ott erre Neveltek mindenkit. Itt ehhez képest én bár tudtam, hogy mi lenne a helyes, gyökeresen ellentétesen életem egészen addig, mert hagytam, hogy az ösztönös reakcióim uraljanak. Az volt az a nap, amikor változtattam a gondolkodásomon, és minden rendbe jött körülöttem. Emlékeztem, hogy régen sokkal jobb ember voltam, és elkezdtem tudatosan olyanná formálni magam, a kép minden percben ott lebegett elõttem, mint etalon. Azon a napon pedig Õszintén Megköszöntem minden szenvedést, hogy egészen addig így bánt velem az élet, mert enélkül sosem jöttem volna rá, mi az életemmel a baj, hogyan tovább. Rájöttem arra is, hogy a lelki fejlõdésben sosem lehet megállni, mindig van magasabb minõség, amire törekedhet az ember, ha a vágy megvan afelé, azóta folyamatosan igyekszem formálni magam, hogy egyre jobb emberré váljak.

Lesznek akik az elõbbieket elhiszik, lesznek akik nem, de a mondandója a lényeg. Ugyanez történik az országgal de nem ez, hanem az lesz a meghatározó, hogy a helyzetet felismerjük-e, hogy hogyan viszonyulunk hozzá. Hogy továbbra is ragaszkodunk-e az ösztönös szemet-szemért elvhez, vagy egy magasabb lelki minõségen megköszönjük az Égnek, ilyen nyomást adott a Fény felismerésére, hogy a szakadék alján megláthassuk, mennyi értékes ember vesz minket körül, akik ugyanolyanok mint mi, akik ugyanazt szeretnék, mint mi: Boldog és Értelmes életet. A tudatos elmére pedig nem hatnak a manipulatív eszközök, sem a média, sem a HAARP, sem a drogok, és ez az egyetlen és legerõsebb olyan fegyver a világon, aminek a Fénye sokszorozza önmagát, és amivel a Sötétség egyszerûen nem tud mit kezdeni. A Sötétség fél tõle, amivel viszont önmagát gyengíti.

Nem azért írtam a fentieket, mert nem szeretlek titeket, ellenkezõleg. Én segíteni szeretnék, de ez lehetetlen. Segíteni csak magatokon tudtok, csak induljatok a helyes úton, és kövessétek azt. Több beavatott és látó jár köztetek, mint bármikor, bõven van kit követni. Ismerjétek fel, ki szól igazat, ez egyszerûbb, mint gondolnátok. Az igazság mindenkiben benne van, csak csendesítsd el az elméd és figyeld, mit mond. Ha a kimondott, vagy írott szó azzal egybecseng, tanulj tõle. Ha az Igazat követi más cselekedete, vegyél róla példát. Ha pedig azt látod, hogy másvalaki ettõl eltér, ne gyõzködd, hanem Mutass neki példát.

Szeretettel:
Navarre

In Lak'ech.

Nehezen állom meg, hogy valami vicceset ne írjak.

De tisztelem azt, ha valaki mély meggyõzõdésérõl beszél.

Mindent itt kell hagyni
http://www.youtube.com/watch?v=6XNL7P...re=related


....mennyi gõg, dac, és keserûség...olvadjon az Óember , mint tavasszal a hóemeber...

http://www.youtube.com/watch?v=UoOGEM...re=related

Izlés dolga ez is - (vagy igényé ?) : nekem Navarre többet mond, mint, mondjuk, Pintér Béla a youtube-on

Pintér Béla is új volt, meg a magyar östörténet egy lehetséges darabja is(Navarre tollából) - mégis ami volt, jobban érdekel, mint ami van - hogy is van ez? Talán az a múlt, akkor, egy jelentösebb jelen volt, mint ez a mai, ami egyszer ugyancsak feledésbe fog merülni, és nem biztos hogy elöásása ugyanolyan izgalmas és elöremutató lesz, mint östörténetünk. Talán jelenünknek is az adhatna nagyobb súlyt, ha visszakapcsonánk múltunkhoz ???

T.B.Sz.

A béke szent szele suhint végig az oldalon - csak olvasom és elolvadom... körülöttem állattal tele a vadon és megcsuklik utolsó dalom... :D...

Navarre mivel mondott többet mint az aki egyszerüen szereti a hazáját amibe beleszületett és ott él, onnan kapta azt a tudást - legyen az bármilyen csekély ami Magyarrá nevelte?
Keepfargo - az egyik magyar tanulatlan a másik intelligens vagy tanult, okos és tiszességes, vagy teszi a dolgát és tudja; ez az õ feladata!...
Navarre meg épül és szépül és arra büszke. Nem mindegy?
Milyen jogon kérdi és bírálja valaki a másik magyar embert, ha annak lelkében ugyanúgy vagy néha jobban(?) ott él a hazaszeretet?

Gondolkozzatok el ezen is!

................
más.
................

Tillati

"GERRY

Jó az írás csak Ti ott Mi meg itt,de ha eljött az idõ ,a hátunk mögött Ti meg itt!!!???"

- egy kicsit "finomabban" de a lényxeg ugyanaz; "Mi a f...nak ugatsz te onnan amikor mi itt lerohadunk."

Néhány év van köztünk, te is ismersz engem hallomásból (no meg az itt leírt néhány keresetlen üzenetembõl - jelenlétem kezdete óta), természetesen nekem is megvannak a privát forrásaim amiböl talán jobban megismerhettelek mint az átlag olvasó. Te is - néha én is - türelmetlen és harcias gondolkodást vettünk át öseinktõl.
Nincs harag a megjegyzésedre, hiszen finom voltál és úrias, ezért csak annyit tennék hozzá az eddigiekhez; én már valószínüleg nem fogom vinni a bajtársam mellett a kivágott közepü magyar lobogót és ha meg tudom oldani akkor mint szülõ a fiamat sem engedem el harcolni, de ha mégis megy akkor - lehet, hogy én is ott leszek az árnyékában, ha kell a saját életem árán is megvédve õt, vagy ott leszek öregen de vérmesen (útálva magamat, hogy mi a francnak nem ülök a seggemen és olvasok egy jó regényt) egy - még utolsó erejével lázadó magyar,- a budapesti utcasarkon, kezemben, ha másom nem lenne, egy csúzlival és kínomban azon fogok röhögni, hogy mire játszom a hõst, holott egész életemben utáltam a katonásdit. És ha erre képes leszek akkor neked fog leégni a bõr a képedrõl amiért a fenti sorokat - csak úgy fricskának - odavetetted. Bízzál azokban is akik nem üvöltenek együtt a tömeggel. Nem mindegyik rossz ember. Ha így állsz hozzájuk többen fognak mellég is állni.
Vagy maradj magányos farkas - ugyancsak remegõ lábakkal, fogatlanul. Mert errõl gyõz meg téged is az a kegyetlen idõ!

:D
üdv
GERRY

Remélem a szeretetrezgõk (ahogy asszem' Kerecsen szokta mondani : D ) nem fognak odaáig süllyedni, hogy azokat a magyar hazafiakat fogják kárhoztatni, akik a hazájukat és a családjukat védik... A naagy szeresd az ellenséged duma közepette. És most nem akarok megbántani senkit nyilván! Meg nem akarok én itt prédikálni, meg osztani az észt, mert a szócséplésnek semmi értelme.

Egyik magyar sem kötelezhetõ arra, hogy szeresse azokat a cigányokat, akik leszúrják az utcán a magyarokat, N.E.M, egyik magyar sem kötelezhetõ arra, hogy szeresse azokat a zsidókat, akik eladósítják az országot!!! NEM!!! S habár nyilván egyetértek azzal, hogy lehetõleg meg kellene próbálni példát mutatni, hogy mi különbek vagyunk náluk, s hogy 90%-ban racionálisan, ésszel kéne hozzáállni a dolgokhoz! És nyilván az ellent lehetõleg nem megölni, csak megbénítani, semlegesíteni, hatástalanítani kéne, már persze csak ha van rá egy mód...

DE!!!

Ha túlfeszítik a húrt egyesek, akkor nézzenek szembe a tetteik következményeivel, ha kapnak egy a pofont.
Ez a világ nem a jézusi elvek alapján mûködik!!! Ha megölik egy ember családját és az bosszúból megöli a gyilkosokat akkor ki az a nem épelméjû ember, aki a jogos bosszúállót merné hibáztatni?... Tisztelem azokat, akik úgy döntöttek, hogy nem fognak ölni semmilyen esetben sem, hiszen ebben is van logika (egy bizonyos pontig), hogy például akkor nem lehet az ilyen embereket belecsalni hülyeségekbe, csapdákba, pl: olyan helyzetekbe, háborúkba, amit eleve meg se nyerhetnének, vagy testvérháborúba, mint amikor a fehér rassz német és orosz testvérei egymást irtották. (Bár nyilván senkinek nem kívánunk egy olyan elmebeteg, sztálini, talmudista elnyomó diktatúrát, mint amilyen a szovjetunió volt).

Szóval ha valaki elkövet egy bûncselekményt akkor egy normális jogállamban minek kell következnie? A kiforgatott jézusi "szeresd az ellenségedet is, fordítsd oda a másik orcádat is" - jelszavaknak, vagy hogy erõszakot alkalmazzanak a bûnözõ ellen és akarata ellenére a börtönbe szállítsák? HMM?

Ha valaki azért öl, hogy ezzel elejét vegye a további gyilkosságoknak, amiket a szabadon engedett, hagyott bûnözõ a késõbbiekben ártatlanok ellen követne el, akkor egy nehezen meghatározható pont után én ezt ADOTT ESETBEN nem ítélem el!!! Persze nyilván meg kell adni az esélyt mindenkinek arra, hogy meggyógyulhasson. 90%-ban nyilván a végsõ megoldást meg kell próbálni elkerülni, annyira, amennyire csak lehet, de ha már nincs más...

HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG!!!


Szóval azzal, ha csak a ranglétra legalján lévõ teljesen agylúgozott hülyéket kezdenénk el öldökölni, akkor valószínûleg a ranglétra tetején lévõ igazi felelõsök ennek még talán örülnének is... És azzal nem lennénk beljebb. Szégyen vagy sem, én mindig is utáltam, nehezen bírtam a disznótort, a vér látványát, és bevallom, hogy nem akarok sem embert, sem zsidót ölni, csak akkor ha nagyon muszáj. És nem a ranglétra alján lévõ tökéletesen agylúgozott hülyéket, akik azt sem tudják, hogy nagyvonalakban mi miért történik, hanem legfeljebb azokat a mocskokat, akik aláírják a papírokat, pl: az ország fedezetlen játék-, levegõpénzekkel történõ 200 milliárd+ dolláros eladósításáról!!!

Azoknak, akik azt mondják, hogy ne akarjunk szájhõsködni az interneten keresztül, ezzel egyetértek!

Másrészt meg ez olyan szempontból is jogos, hogy a sorsunk VÉGSÕ SORON szerintem sem a mi kezünkben van, hanem a nagyhatalmakéban és az Istenében, és mi csak asszisztálhatunk ebben bizonyos határok között, az oldalvonalról. Mert van annyi fegyverük, hogy az utolsó szálig kiirthatnak minket is és egymást is, ha úgy akarnák... Bizonyos dolgokat megtehetünk, és kötelességünk is megtenni, de az UTOLSÓ SZÓ mindig az Istené lesz!

DE!

Azoknak, akik azt mondják, hogy ne akarjunk szájhõsködni az interneten keresztül... Nyilván én nem akarok panaszkodni , mert tudom, hogy van aki sokkal rosszabb helyzetben van, mint én, és adott esetben sokkal régebb óta is. Meg mert a panaszkodásnak végsõ soron különösebben semmi értelme. Meg nyilván annak a legrosszabb, akinek se keze, se lába, stb., nekem egyelõre van még fedél a fejem felett és van akinek ez sincs.Tehát nem akarom sajnáltatni magam, de egy mondat erejéig mégis:

DE! Huszonnyolc éves vagyok, és már tíz évvel ezelõtt éreztem elõször azt, hogy nekem ebben az országban nincs jövõm!
(Biztos van aki már régebb óta is érzi ezt magára elvonatkoztatva.)

TÍZ ROHADT ÉVE ÉRZEM ÚGY, HOGY NINCS TOVÁBB!!! Hogy valakik elvették tõlem az esélyt egy sikeres életre, még mielõtt elkezdhettem volna!!!
Azok, aki a mi pénzünkbõl szedték meg magukat milliárdokkal!! Az apám egész életében egy állatként dolgozott a semmiért, és köpjetek le, de én nem lennék képes úgy élni és végigcsinálni azt, amit õ tett értünk! Szidta is a zsidókat rendesen!!! Csak akkor én még nem értettem, hogy miért... De mostmár a peresz-beszéd óta értem!!! Bátyám egy-két éve épített házat, húsz évre el van adósodva! Ketten keresnek náluk, de majd húsz év múlva lehet, hogy vissza tudnák fizetni a kölcsönöket, amit a ház építésére vettek fel! És õ ahogy látom másokhoz képest MÉG ÍGY IS jobban járt... De én ezt már nem fogom bevállalni, hogy ha házat akarok építeni, akkor eladósítsam magam a tetves, mocskos, szar zsidónak, dögöljön meg mind a kurva anyjába!!! (Persze tisztelet a kivételnek. De a lényegen ez nem változtat.)
Szertetrezegtek itt ti a faszba!!!

Pedig nem akarok én sokat, nem vagyok telhetetlen, ha annak tûnnék. Nincsenek nagy igényeim.

Régebben azt gondoltam, hogy mindenféleképpen el kell mennem egy másik országba, ha el akarok valamit érni. De aztán valami miatt úgy éreztem, nem tudom, megmagyarázni, hogy mi miatt, de egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, hogy NEM, CSAKAZÉRT SEM FOGOK ELMENNI INNEN!!! És talán épp azért, mert tudom, hogy sokan ennek nem örülnek!! : D DDD


Szóval ne ítéljük el azokat, akik MÁR nem tudnak racionálisan gondolkodni ennyi rohadt értelmetlen kínlódás után, és úgy érzik, hogy már nekimennének akármilyen erõs és legyõzhetetlen ellenségnek, mert nekik már úgyis mindegy lesz lényegileg!!! Persze nyilván az interneten keresztüli szájhõsködésnek sincs értelme. Csak ennyit akartam mondani.

József Attila után nehéz megszólalni...


Magort Hunortól elválasztani nem lehet!
Õk ketten alkotják az EGYet.
A MAGYAR tanít, a HUN harcol. Kiegészítik egymást.
De a magyarban is van harcos szellem, és a hunban is van bölcsesség.
Csak úgy, mint a férfi és a nõ...

Mi, akik itt a Kárpát-medencében megmaradtunk, magyarnak mondjuk magunkat, a világ pedig Hungáriának nevez. Mindkét minõség köztünk van!
De ahogy nem volt ellentét Hunor és Magor között, mert értették egymás feladatát, nem szabadna nekünk sem a különbözõségünkön megakadni!
A lehetséges megoldás abban rejlik, mennyire értjük, és fogadjuk el egymás természetét, tudását, és mikor melyiket kell, akkor elõreengedjük, hogy tegye a dolgát, de a háta mögött támasztéknak mindig ott van a másik. Csak így gyõzhetünk, elõször önmagunkon, és azzal már másoknak is segítségére lehetünk.
Nem az akció a fontos, hanem a reakció pillanatát nem szabad nem észrevenni. Ha így cselekszünk, a magyar is tudja, miért lép a hun, és fordítva. Akkor pedig erõsítjük egymást.
De mindenki csak annyira vállalkozzon, amennyire képes...

Áldás!

"Szóval ne ítéljük el azokat, akik MÁR nem tudnak racionálisan gondolkodni ennyi rohadt értelmetlen kínlódás után, és úgy érzik, hogy már nekimennének akármilyen erõs és legyõzhetetlen ellenségnek, mert nekik már úgyis mindegy lesz lényegileg!!!
'"
Hát igen. De ráadásul itt nem is errõl van szó. NEM MI MEGYÜNK NEKI SENKINEK! Õk támadnak minket évezredek óta. Mi meg csak agonizálunk évszázadok óta. Tûrünk és tûrünk. Az utóbbi évtizedekben pedig már nem is tudják álcázni magukat. Ekkora kapzsiságot, könyörtelenséget, hatalomvágyat már egyszerûen lehetetlen palástolni. Már írtam máskor, õk az emberiség ráksejtjei. Mese nincs, vagy õk vagy mi!!!! Mert így mûködnek a dolgok.
Senki sem beszélt itt arról, hogy oda megyünk és kiírtjuk õket. Itt a saját szervezetünk (hazánk, családunk) védelmérõl van szó. A Káinokkal szemben.
Nekünk legfeljebb azt lehet a szemünkre vetni, hogy nem szívesen játsszuk el Ábel szerepét. Hát már ez is bûn? Errõl van itt szó.
1-2 kivételtõl eltekintve senki sem akar itt közülünk öldökölni. Én inkább arra kérném a teremtõt, hogy adjon elég erõt, esélyt, bátorságot, hogy megvédhessem magam -megvédhessük magunkat.
Igazat kell adnom 9323-nak: "de itt is a cionisták az urak. Magyarok már csak nyomokban vannak."
És Janonak is igaza van:"Mi vagyunk a kiválasztott blab blabla. Majd mi megmutatjuk mert vitézek vagyunk meg hülye szabályok, na persze." - Pedig általában nem szoktam vele egyetérteni.
És igen Navarre "A Magyarok eldobták Hitüket, nem tisztelték többé Beavatottaikat, el is kezdõdött közöttük az ellenségeskedés és a széthúzás."
Igen ezt tapasztaltad meg már az iskolában is. Hogy mit is? KÁINT.
Mert õ uralkodik az egész világon. És hiába a "szeretetrezgés", a hatalma csak egyre nõ.
Ez a helyzet. Hogy mikor vesztettük el a fonalat? Mátyás után, vagy már korábban? Most már szinte teljesen mindegy. Én úgy látom a szeretet, egyre csak zsugorodik a földön. Az optimista ember persze hiheti, hogy nem így van, de alátámasztja e reményt valami is?
Tehát marad a fájdalmas mûtét. Mert úgy látszik a pozitív gondolkodás és a szeretet, valahogy nem tud túlsúlyba kerülni. A rák meg egyre csak burjánzik.
Értsétek már meg, nem akarjuk a mûtétet -félünk tõle- ha lehet szeretnénk elkerülni. De ha ránk támadnak, nem tudjuk elkerülni a fizikai összecsapást. A kérdés csak az, hogy verekszünk, vagy vernek minket. Mi meg ölbe tett kézzel szeretjük õket. Káin megmutatta mire számíthatunk az utóbbi esetben.
Most ismételjük meg, amit eljátszottunk jó 60 éve az oroszokkal? Mert egyenlõre ezt tesszük. Errõl kell, hogy szóljon az élet?
Szerintem nem. Bár elég gyáva vagyok én is, hogy prolongáljuk a behódolást, a megalázkodást. De én legalább beismerem, hogy gyáva vagyok -mert csak itt írogatok, ahelyett, hogy .....- és nem hiszem, hogy ez a helyes magatartás.

Én -jó régen- kiálltam az osztálytársaimért, ha igazságtalan volt velük akár a tanár is. A gyerekemnek is azt tanítottam, hogy álljon a gyengébb mellé, ha támadják a farkasok. Így is tett.
Nagyban ugyanez a helyes magatartás -legfeljebb nagyobb a tét, és ezért nem merjük bevállalni. De attól még .......

Szerintem.

Mit akarsz?

Mit akarsz?
Sorsom a megnyugtathatatlan
szél, esõt hozó haragja.
sorsom a büszkeség
ha ezerszer is megtörik.

Sorsom a szinész
izzadságszülõ homloka
s a szélmalom ellen,
sorsom; Don Quixote lova.

Mit akarsz?
Próbáltam félve, félreállni,
megalkudni a körülményeimmel,
hogy így a jó s ha nem, hát
"bánja az ördög",
csak egy vagyok ezrek ellen,
mindössze egy ember.

Mit akarsz?
Taszítasz elõre és húzod karom.
Megroggyanó térdeiddel hiszed,
hogy ÉN úgy akarom, ahogy
álmodni sem mersz róla békén...
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...a harc csak sorsom.
S ezt felejted el.