Tudom, hogy most mindenkit a vörösiszapos „baleset” foglalkoztat leginkább, amely el sem volt képzelhetõ eddig, mert ugye ebben az országban legalább egy éve a normalitásnak esélyt sem adnak, de 2006-óta ezt is magabiztosan jelenthetjük ki. NINCSENEK VÉLETLENEK! Ha valaki meg akarja érteni az országban történteket, akkor kövesse a világban zajló eseményeket és annak adjon katonai stratégiai értelmet. Ha ércekrõl van szó, akkor jelzem, hogy a réz és a többi fém ára is rekordot dönteni igyekszik, és ezért nem az a kérdés, mit idézett elõ a közvetlen környezetében a kiömlõ zagy, hanem azt is, hogy milyen jelzés volt ez és kiknek! Lehet a világon zajló eseményeket meg nem érteni, de amikor radioaktív elemek kerülnek szóba, akkor én felteszem magamnak a kérdés, hogy miért éppen atomreaktorokat akarnak építeni újabban Pakisztántól, Indián, Egyiptomon keresztül Venezueláig mindenhol a világon? Tudtátok, hogy Dél-Afrika az oroszoktól szerzi be eztán a nukleáris fûtõanyagát? Feltettétek magatokban a kérdést, honnan kerül ennyi urán a kemencékbe? Miért beszélnek az atomfegyverek leszerelésérõl és miért kötelezõ Izrael beterelése a karámba? Japán békül Kínával, Medvegyev Algériával tárgyal, Afganisztánban a békérõl kezdtek komoly tárgyalásba akkor, amikor a cián-zsidók tõlünk még több katonát akarnak „beáldozni” éppen akkor, amikor a többiek azt sem tudják, hogy vonuljanak ki onnan! A jordán király újra figyelmeztette Izraelt a építkezései befejezésének szükségszerûségérõl, de közben az USA arra figyelmeztet, hogy ha Ahmadinedzsad sokat jár Libanonba, akkor ezzel háborús veszélyt idézhet elõ. A nagyon hallgatag angolszász zsidók is megszólaltak és letették a voksot Izrael mellé. Európa etnikai hõzöngései, a megszorító intézkedésekre adott polgári megmozdulások és közben a terror-veszéllyel való riogatás remekül idõzített átvezetõ, elterelõ hadmûvelet része. Az oroszok elkezdték firtatni az ún. demokratikus választásoknál tapasztalt anomáliákat egy angol példa alapján, s közben Putyin kihangsúlyozza, hogy a védelmi-biztonsági kérdésekben elkövetett mulasztásokat sokkal keményebben kellene büntetniük. A sok liberós persze nem akarja megérteni, hogy ha két orosz kapja a zsidók fizikai Nobel-díját, az nem csak elismerés, hanem egy direkt jelzés is, ugyanúgy, mint a Szocsiban megrendezni kívánt olimpia kérdése. A titkos diplomácia zajlik már ezerrel, de be kell lássam, hogy le vagyok maradva egy-két fázissal én is. Tegnap a térképet böngésztem az iszapfolyással kapcsolatban, mert felvetõdött a kérdés, hogy milyen katonai haszna lehet az „elárasztásnak”, s gyorsan Bakuban kötöttem ki. Nézzetek rá a térképre! Olyan közel van Bagdadhoz, hogy szinte kézzel el lehet érni, s nem olyan régen Olstein és kis szagértõ zsiráfjai ott (p)oroszkáltak energetikai ügyletekben. Nem tudom elképzelni, hogy ne lett volna egy-két nemhivatalos találka és megbeszélés, hogy mi lesz, ha rosszul viselkednek! Nem féltem Orbánt, hisz eléggé sikerült az agyát lepucolni már Telavivban annyira, hogy borozdát már nem lelni rajta, ezért nem hiszek abban sem, hogy megértette: a tûzzel és a vízzel nem szabad játszadozni! Nem zárható ki, hogy Dagesztán irányából erõsen nyugatra tevõdik át a „petárda durrogtatás”, mert a visszavágónak most kell jönni! Most, vagy soha! No nem tenortámadásokra gondolok, mert ilyesmi nincs, ahogy tenoristák és antiszemitizmus sem, vagy az exodus és sok egyéb mûfogalom, amely egy ál-valóságot volt hivatott megteremteni, ál-Pintérekkel, ál-Eli Vizelekkel. A veszély most abban van, ebben a zûrzavarban, hogy valakiknek, valakinek, ha elég jó aládolgoznak a szolgálatok és megtámogatják eszközökkel és anyagokkal, rágyúr olyan cselekedetekre, amivel a cionrezsim már azért tud valamit kezdeni, mert õk termelték ki a helyzetet, elkeseredettséget, haragot, gyûlöletet és sok egyebet, amelynek gyümölcsét most kezdik ízlelgetni.
„Szia Imre.
Tegnap Taskeszi egy hozzászólásában említette az Érd-Salgótarján vonalat. Mi van akkor, ha a Hasznosi tározó gátját is 'véletlenül' elmossa a víz? A tavaszi félelmetes mennyiségû esõ egyébként is nagyon meggyengítette és nem hiszem, hogy a megerõsítésére fordítottak volna egy fillért is. Ez csak egy gondolat ami a hozzászólás után jutott eszembe de lehet , hogy belefér a nagy kirakósba.
Isten veled.”
Ha terrortámadásnak minõsített eset következik be, azt valójában az általuk mûködtetett terror ellenterrorjaképpen értelmezhetõ, hatás-ellenhatás önkioltó mechanizmusának következményeképpen jön létre. Ez törvényszerû így be is fog következni Murphy-törvénye alapján. De most inkább foglalkozzunk legalább egy gondolat erejéig az Aradi Vértanúkkal! Aktuális a kérdés minden nap, mert emberek harc és valódi küzdelem nélkül soha nem lehetnek tanúi a vérnek és nem hõsként, hanem oktondi fogyasztókként kerülnek a tepsibe, csak az idõseket tekintve is 100 támadásról, rablásról, gyilkosságról számolnak be a „titkos” statisztikák. Sajnos ez kell a népnek, hogy felébredjen és keze ökölbe szoruljon annak aki túléli. A vértanúk nem haltak hiába, ha nem éltek hiába, mert életük a példa, haláluk pedig ennek törvényszerû következménye, amely igazolja életüket. Halni csak az igazságért érdemes, nem a tárgyakért, pénzért, földi hatalomért, amiért valójában élni sem érdemes, mert aki ezért él, az érdemtelen, s érdemet a küzdelemben vívhat ki az ember. Forró õszt ígértem nektek, s elhihetitek az illetékes elftársak jó felfogóképességgel rendelkezõ tagjainak már nem csak a tenyere, hanem a halántéka is izzad, s már a tarkójuk felé sugárzik ki a melegség, ahogy közelít felé a hideg vas. Viseljék méltóseggel, ahogy eddig viseleték a hülyeségüket! Nem mondom, hogy könnyû lesz, de szükségszerû mindezen a próbán keresztül mennünk, mint a parázson. Az események nagyon felgyorsultak, de az emberek tudata is egyre nyitottabbá válik. Nem szükséges mindenkinek hinni abban, amit teszünk, mert éppen elég azoknak, akiknek mindebben sors-szerep jutott. Az áldozatok tekintetében a „leírható veszteségekrõl” már – gondolom – a zárszámadások a megfelelõ helyeken elkészültek ez ügyben, s éppen ezért már meg sem lepõdök, ha most egyre több „anomália” veszi kezdetét mind a természeti és mind a nem természeti-jellegû katasztrófák tekintetében.