Ideje van a vetésnek és a nevetésnek is! Ki-ki döntse el, vagy most vált nevet, vagy nevezettként késõbb vet, esetleg cigánykereket. Csak nehogy kikeljen a csíra, mert õszre tele lesz a csûr, kukorica és puska-csövesekkel, digókkal, hippikkel, kilakoltatott szinglikkel. Én ma ástam még, bár nemrég rótták, hogy nem kellene áskálódnom, inkább mászkálódnom, mert helyzet van megint, mindig és folyton ezen a kelet-nyugati, északi-déli Forinton; rontom-bontom. Ma már messzirõl orrontom, ki ront rám, s ki rám ront, az rémet remél találni, ám lel bennem rímet, s nem viszi a prímet, csak szõrén suhan a szõrmén és lepattan, mint körömrõl a lakk, ha márványon akar fogást lelni, nem talál tapadást a "felni", s félni sem kell, csak remélni, hogy az élet nem vág vissza, sem alá, de nem én leszek, aki felé félelemmel fordul, ki a bele, ki másfele.


Lássuk mi van! Európa káoszba tart, s van csoport, aki betart egyiknek, másiknak, mert a REND nem csak jelszavuk, hanem nevük és eszközük, hogy rendszert döntsenek, ám szertelenül a rend nem más, mint mogorva szösszenet. Ciprus, görögök, Szíria, Kazahsztán, Türkmenisztán, Irán és a többi aztán szépen sorban, de nem egyszerre és lesz így rétes estére, mert a cél nem az acél, hanem a béka, a forró-váltás ivadéka. Csere itt, ott berosálnak, s míg a készenlét folytonos, elfolynak a tartalékok, s ki bírja cérnával, azé marad a spulni is, így nem kell sokat izgulni! Londont kell megfektetni, királynõstõl, s nõs királyfistól, s Vatikánt pápuástól, és ha Stohlnak volna elég füve, szívhatnának együtt és Stáhl fõztjét ehetnék, sülve fõve, aztán lõhetnék egymást fõbe. Ugye látjátok, hogy a rendszert elemeire bontják, elmondnak majdnem mindent, mert ha nem tennék, akkor tenné a hóhér a nyakukra a tõkét, Marxot hozzá, mert neki aztán volt, amin kommunizmust koholt a rabbi: volt honnan futni, s volt hol maradni. Féltek? Féljetek, ha fejetekbe nem fér, mi lelketeket marja, a dolgoknak sorja van, s most nem az kapja, aki marha! A csapat kiválasztva! S, ki választhatott, nem köszöni ezt meg, mert döntése nem önkéntes, ám kiléte kétes. Az apparátus lassan feláll és a tervet végrehajtja: ez már nem mag, hanem sarja. Sírni minek? Sárosan a sor rajtunk van, serényen! Mi nem dolgunk, az nem mi vagyunk, s ha kivagyunk, akkor, mi, kik vagyunk jól és jók vagyunk. Mi ránk van bízva, megõriztük. Legyen elég, mert több akkor lehet, mikor magnak õrzöttet a kikelet szárba szöktet, s nem sírba fektet sírva. Mit látok, nem írhatom. Már nem. Mit hallok még mondhatom, s mondhatom, mit hallottam már eddig, halottaim számát növesztik. Számon ezért ne kérj, a szemembe tekints, ott rejlik mindenkiben a kincs!