A botrány kirobbanása elkerülhetetlen (Raklap)
Irta: Olvaso - Datum: 2010. December 20. 11:46:06
Egy konzulnõ vallomása.
A telefonos hölgy jött fel az irodámba és szemmel látható izgalommal próbálta ecsetelni, hogy napok óta egy fiatalember akar beszélni velem, aki svájcinak adja ki magát, amit a dialektusa is elárul. Számára fontos problémáját csak velem szeretné megbeszélni. Rövid gondolkodás után, azt az utasítást adtam, hogy ha újra telefonál, akkor azonnal kapcsolja hozzám. Nem is kellett sokat várnom, még aznap délután jelentkezett ismét.
Bemutatkozás és egyéb formaságokat mellõzve, illetlenül és hangosan, szinte kiabálva, tett felelõsé, mert nem azonnal, az elsõ telefonhívására, érhetett el közvetlenül.
Teljes hir
Egy konzulnõ vallomása.
A telefonos hölgy jött fel az irodámba és szemmel látható izgalommal próbálta ecsetelni, hogy napok óta egy fiatalember akar beszélni velem, aki svájcinak adja ki magát, amit a dialektusa is elárul. Számára fontos problémáját csak velem szeretné megbeszélni. Rövid gondolkodás után, azt az utasítást adtam, hogy ha újra telefonál, akkor azonnal kapcsolja hozzám. Nem is kellett sokat várnom, még aznap délután jelentkezett ismét.
Bemutatkozás és egyéb formaságokat mellõzve, illetlenül és hangosan, szinte kiabálva, tett felelõsé, mert nem azonnal, az elsõ telefonhívására, érhetett el közvetlenül.
Kezdeti meglepõdésembõl feleszmélve, azonnal inkább valamiféle ámulatba estem, hogy ki lehet ez a személy, aki rendkívül folyékonyan, gyorsan és hibátlanul beszél bázeli dialektusban.
Megnyugtatásként, én kezdtem a bemutatkozást - Annegret Zimmermann vagyok a magyarországi, svájci konzulátus, kinevezett konzulnõje, aki szeretné tudni miben segíthet önnek.- Pár másodperces csönd után, egy merõben más hangsúlyban megszólalt az illetõ úr. Elnézést kérve, bemutatkozott, s röviden részletezte a problémát, amirõl nem beszélhetek, mert tart az ígéretem. Szebasztián Harasztiként mutatkozott be, aki eredetileg Bázelben él, Svájcban, de az ott kialakult problémái miatt, jelenleg Magyarországon, Pesterzsébeten tartózkodik a nagymamájánál. Azonnal felkeltette az érdeklõdésem, aminek az elsõdleges célja az lett volna, hogy mindenképp segítek amiben tudok. Ehhez további részletekre volt szükségem. Javasoltam a személyes találkozót, de helyet és idõpontot nem árulok el.
Az ismeretlen úr pimaszsága már kezdett imponálni, mert a megbeszélt idõpontot nem tartotta be. Legalább tíz percet késett. Vissza gondolva arra a pillanatra, amikor legelõször megláttam, talán megérte a várakozás. Félretéve státuszt, rangot, hivatást, éreztem, hogy nagyon is nõbõl vagyok. Egy Piere Carden vagy Boss öltönyben, világos rózsaszín inggel kombinálva, s egy teljesen hozzá passzoló nyakkendõben közeledett felém. Magabiztos, magas, sportosra nyírt, világosbarna, szinte már majdnem szõke haj, kék szemek. Meg voltam gyõzõdve, egy talpig üzletemberrel állok szembe. Persze csak azt nem tudtam még, milyen üzletben, vagy üzletekben utazik.
Fokról fokra értek kellemes benyomások, kezdetekben ordibáló ügyféllel kapcsolatban, mert minden mozdulatában, érzékelhetõ volt a sárm, a kisugárzó molekulák, amit képtelen egy nõ nem felfogni. Hosszasan beszélgettünk és utólag el kell áruljam, hogy különbözõ nõi rafinériákkal és kérdésekkel marasztaltam, mert vágytam arra, hogy kommunikálhassak az anyanyelvemen, meg tudjak mindent a velem szemben ülõ férfiról, akivel szemben már az elsõ látásra felébredt valami vágy bennem. Magyarországon nem volt állandó férfi mellettem, csak a tizenhét éves fiam és az alkalmi, nõs, nyáladzó, szarcsíkos boxeralsókból, amit kiöregedett politikai kör viselt, már nagyon elegem volt. Néha, talán Svájcból, ex-partnerek látogattak meg, ami már csak szükség volt, de nem valódi érzések.
Harminchét évesen, fõnyereménynek számít egy ilyen huszonéves, félérett lepedõakrobata, egy magamfajta nõnek. Ott azon helyszínen megfogalmazódott bennem, legyen bárki is legyen, ezt az ismeretlent, beviszem az ágyamba. Talán ha nem is annyira mélyen koncentráltam arra, amit mond, de kirajzolódott, hogy elég sötét múlt van a háta mögött. Így el kell mondjam, tudtam arról, Szebasztiánnak problémái vannak a törvénnyel. Bíztam a helyzetemben, a kapcsolataimban, a konzuli státuszomban, így nem láttam különösebb kockázatot, ha megszerzem magamnak. Találkozások, találkozást követtek, mind addig amíg, el nem jött az idõ arra, hogy nem tudom leküzdeni a vágyat, s vele akarok lenni. Felvittem a második kerületi konzuli lakásomba, ahol bemutattam a gyerekemnek, akivel késõbbiekben egy elég jó kapcsolatot alakítottak ki. Ettõl a naptól egy rendszeres szexuális életet éltünk, valamint kulcsot adtam Szebasztiánnak, így teljes körû jogokkal fogadtuk be. Szerettem volna ha nagyobb nyilvánosságot nyer a kapcsolatunk, mert igen büszke voltam rá, hogy sikerült elérnem, amit tõle akartam. Persze az elõélete ezt nem tehette lehetõvé, így csak házon belül, különbözõ összejöveteleken, partikon élvezhettem azt, amit egy nõ szeretne világgá kürtölni. Szebasztián jól alkalmazkodott a vendégekhez, Beszélte a franciát, angolt, némi olaszt és természetesen a németet. Remekül feltalálta magát a konyhában, így a szakács tudománya sokunkat lenyûgözött. A rengeteg személyes beszélgetéseinkbõl, egyre jobban emelkedett egy félelemérzés bennem. Arra nem is gondoltam, hogy ezek miatt elveszíthetem, vagy súlyos, végzetes problémát zúdítok a fejemre amivel tönkretehetek mindent, amit eddig felépítettem. Egy alkalommal csörög az irodámban a telefon, s egy meg nem nevezett személy, egy meg nem nevezett szervtõl, tájékoztatott, hogy az interneten kering egy írás, aminek tartalma, arra enged következtetni, hogy rólam és a Szebasztiánnal való kapcsolatunkról közöl részleteket. Vagy is egy leleplezõ levél. A gyomrom görcsbe rándult, éreztem, hogy elkezdek remegni, majd szinte szédülök.
-Folyt. köv.
Kiegészítés a szerzõtõl:
Ha nekem bármelyik szolgálat, vagy nyomozó hatóság, vagy ügyészség ezt másképp írná le jelentésben, akkor eskü alatt teszem azt a kijelentést, hogy keresztcsontig benyalok neki.
Egy e-mail a svájci Blick-tõl, amiben határozottan közlik, hogy érdekli õket az ügy.
Sehr geehrter Herr
Frau Bleicher hat mir Ihre Mail weitergeleitet. Natürlich sind wir an
solchen Informationen sehr interessiert. Und keine Sorge: Wir können Ihnen
ABSOLUTE ANONYMITÄT GARANTIEREN.
Können wir, bevor ich nach Basel komme, was ja ein bisschen aufwendig ist,
uns vielleicht mal am Telefon sprechen? Meine direkte Nummer finden Sie
unten, sonst jederzeit per Mail.
Freundliche Grüsse
Gabriel Brönnimann
Redaktor News
________________________________
Ringier AG, Redaktion Blick
Dufourstrasse 23, CH-8008 Zürich
Telefon +41 44 259 65 07 (direkt)
Telefax +41 44 259 66 65
mailto:gabriel.broennimann@ringier.ch
www.ringier.ch
www.blick.ch