Posta Imre weboldala

A Budaházy-ügy
Irta: Olvaso - Datum: 2010. December 28. 13:18:55

Az elemzés már majdnem olyan, amilyennek lennie kellene, de még nem láttatja át, hogy a teljes csapat Tel-Avivi irányultságú. Azt, hogy a Jobbik zsidajainak szereposztása szerint teljesen érdeke Gyuri benntartása, elég jól feltárja az ez a cikk is. Most éppen nemzeti hõst csinálnak belõle, és ez megint egy újabb baklövés, de már mindegy is.
Nehéz e témáról higgadtan írni. Nehéz megálljt parancsolni az érzelmeknek, különösen most, az ünnepek küszöbén. Ezért azt hiszem, úgy a legcélszerûbb, ha itt, az írásom legelsõ szeletében rögzítek egy fontos dolgot, s az olvasó ennek szellemében ítéli majd meg a kerek egészet.

Teljes hir

Budaházy Györgyöt én egy jó hazafinak tartom, aki megalkuvás nélkül hisz abban, amit tesz, s aki mindig kérlelhetetlenül követi azt, amit a szíve diktál.
S emellett én azt gondolom még Budaházy Györgyrõl, hogy õ egy olyan ember, aki sajnos képtelen hallgatni a józan ész szavára. Makacssága, forrófejûsége, taktikai érzékének teljes hiánya nem csak õt, hanem a környezetét is bajba sodorhatja.
S emellett még abban is biztos vagyok, hogyha 2006 õszén az elvtársak leültek volna, hogy megalkossák a „kukaborogató szélsõségesek” archetípusát, akkor vért izzadva, több napos megfeszített munkával sem tudtak volna Budaházy figurájánál jobbat kitalálni. A símaszkos és betyárruhás színpadi felszólalások, az ökölrázós, felvonulós zsidózás, a „ha lenne még ezer harcosom, kirángatnám a Parlamentbõl Gyurcsányékat” kezdetû vakvilágba kiáltott ígéretek, a nem éppen cizellált megnyilvánulások sokasága mind-mind kontraproduktívnak bizonyultak, s sokkal többet ártottak, mint használtak az MSZP-kormánnyal szembeni ellenállásnak. Ez tényszerûen megállapítható, hiszen például a fõpolgármester-választáson pont a „kukaborogató szélsõségesekkel” való riogatás miatt veszített a polgári jobboldal jelöltje, s kapott újabb hosszú éveket a szabadrablásra és rombolásra Demszky Gábor. Majd a ciklus hátralevõ része azzal telt, hogy a balliberálisok védték a demokráciát a nemlétezõ fasisztáktól, s e képzeletbeli harchoz az emblematikus Budaházyt és követõit használták fel, akik óramû pontossággal szállították a leghatásosabb vágóképeket az esti híradónak…
De tudják mit? Mindez egy cseppet sem lényeges. Semmit sem nyom a latba. Nem számít, hogy ki mit gondol Budaházy Györgyrõl. Nem számít, hogy ki tartja õt hõsnek és ki tartja õt provokátornak. S az sem számít, hogy nekem mi a véleményem róla. Itt kizárólag egyetlen egy dolog számít: Budaházy Györgyöt is megilleti a tisztességes eljárás. Budaházy Györgyöt is megilleti az ártatlanság vélelme, s Budaházy Györgyöt is megilleti az, hogy a média ne kiáltsa ki terroristának egy prekoncepció alapján. S fõként: Budaházy Györgyöt is megilleti az, hogy ne játszadozzon se az õ, se a családja érzelmeivel a bíróság.
Mert az Ítélõtábla egy, november 24-i végzésében az elõzetes letartóztatás indokai közül kivenni a bûnismétlés veszélyét, ezáltal lehetõvé tenni az óvadék megállapításának kérését, aztán erre rábólintva kitûzni december 23-ára az ülést, reményt keltve a családban, hogy végül mégis együtt tölthetik a karácsonyt, majd az ülésen egy mozdulattal lesöpörni Budaházy védõjének indítványát, nem más, mint játszadozás. Méghozzá az aljasabb fajtából.
Morvai Krisztina Kenéz Andrea bírónõnek címzett nyílt levelében így fogalmaz: „A gyermekek nyilvánvalóan hetek óta azon izgulnak, szoronganak, hogy a nekik nagyon hiányzó édesapjuk velük töltheti-e a karácsonyt. Ön azt akarta, hogy az utolsó pillanatig kelljen várniuk arra, hogy erre a - számukra legfontosabb - kérdésre választ kapjanak. A tárgyalás kitûzésének idõpontjából, a karácsony elõtti utolsó munkanapból minden jóérzésû ember arra következtetett, hogy a gyermekekre, a családra és a vádlottra kedvezõ döntés születik, hiszen ellenkezõ esetben egy bíró - pontosan ismerve az eset összes körülményét, és tudva, hogy milyen döntést készül hozni - nyilvánvalóan nem szánta volna magát ilyen gonosz, a gyermekekkel szemben kegyetlen lépésre.”
S mindehhez visszafogottan és diplomatikusan én magam csak annyit fûznék hozzá, hogy Kenéz Andrea bírónõ, aki ezt az aljas játszadozást levezényelte, mélységesen szégyellje magát. A legalapvetõbb emberséget és a legelemibb tisztességet csúfolta meg tettével. Nincs ezen mit szépíteni.
Budaházy György tehát továbbra is marad a börtönben. Jobb híján mindenki találgat: egyesek szerint tényleg bûnös abban, amivel vádolják, mások szerint ez egy koncepciós eljárás, s Budaházy teljességgel ártatlan. Ám ha ez utóbbiról van szó, akkor mi lehet ennek az ügynek az oka és a miértje? Azaz, tegyük fel a kérdést: kinek az érdeke, hogy Budaházyt ilyen hosszú ideig benntartsák?
A radikális tábor szerint a hatalom fél Budaházytól, ezért zárták be az MSZP nyomására, és ugyanezen okból tartja õt benn a Fidesz. Nos, ez az a magyarázat, melyet én a legkevésbé sem tartok életszerûnek. Aki a realitás talaján mozog, az pontosan láthatja, hogy Budaházy semmiféle veszélyt nem jelent a hatalomra. Egy viszonylag szûk, magába zárkózó szubkultúra hõse õ, szélesebb támogatottsága nincs, és nagy valószínûséggel nem is lesz.
Ezt szem elõtt tartva akárhogy vizsgálom, arra jutok, hogy a politika jelenlegi palettájáról egyedül a Fidesznek nem érdeke, hogy õ börtönben legyen. Ugyanis a Fidesz célja nyilvánvalóan az, hogy a radikális táborból minél nagyobb szeletet hasítson ki (radikális terminológiával minél több embert szelídítsen és altasson). Ennek pedig a legfontosabb feltétele a radikálisok alaptételének feloldása, mely szerint MSZP = Fidesz. Viszont amíg Budaházy elõzetesben van, addig ez aligha sikerülhet. Ugyanakkor a Fidesz a reá nehezedõ felelõsség miatt nem engedheti meg magának, hogy bármilyen konkrét lépést tegyen a Budaházy-ügyben (maga lenne a politikai öngyilkosság mind hazai, mind nemzetközi szinten; és figyeljük meg, hogy még a radikális Jobbik is, ha teheti, kerüli e témát), inkább hagyja, hadd csordogáljon szép lassan a maga útján.
Ellenben az MSZP-nek mindez igazán nem jön rosszul, hiszen számára az a lényeg, hogy a kormányt minél több helyrõl, minél erõteljesebben ekézzék, támadják, s lássuk be, a hangos és markáns radikális tábor ebben meglehetõsen jó. Karöltve a Jobbikkal, amely - kissé morbid módon - végsõ soron a legtöbbet profitálja Budaházy benntartásából, ugyanis ez az egyik tartóoszlopa a „húsz évet a húsz évért” szlogennek és az „MSZP = Fidesz” alaptételnek.
Az ügy tehát bonyolult, szinte átláthatatlan, ám bármennyit is boncolgatom, végül mindig ahhoz a megállapításhoz lyukadok ki, amelyet Bogár László a tõle megszokott zseniális közérthetõséggel fogalmazott meg: bárki nyeri a választásokat, kizárólag az uralmat gyakorolhatja, ugyanis a hatalom a „Mindenkori SZDSZ-nél” marad. Az kétségtelen tény, hogy az uralom gyakorlója és az uralom mértéke (fõleg egy kétharmados arány) kardinális kérdés, és az ország szempontjából nagyon fontos tényezõ.
Viszont naivak ne legyünk, s fõként ne csapjuk be magunkat: Magyarországon a „Mindenkori SZDSZ” befolyása még mindig irtózatos. Ezernyi fronton tapasztalhatjuk ezt nap mint nap.
Ám e szempontból semmi sem adhat felmentést a Fidesznek. A feladat kétségkívül gigászi, de elkerülhetetlen, hogy a bíróságok háza táján végre legyen egy alapos tisztogatás. Mert ez aligha mehet így tovább.
Budaházy pedig? Nos, nekem úgy tûnik, hogy õt a „Mindenkori SZDSZ” 2006 õszétõl kezdve a tudta nélkül használta fel a saját céljaira. Egy ideig kinn, a tüntetések balhéival, most benn, egy méltatlan kálvária kellõs közepébe rántva.
(fotó: index.hu)

Forrás: Link