Kéri László: Az orbáni uralom természetét a sajtó nem érti
Irta: Olvaso - Datum: 2011. January 12. 11:00:22
Orbánék nem húzzák ki négy évig – veszélyt jósol Kéri
Tavaly ilyenkor ismert politikai elemzõket kértünk arra: mondják el nekünk, mit várnak 2010-tõl. Sok mindenben igazuk lett. Elõre látták, hogy alapvetõen átalakulnak Magyarországon a pártpolitikai viszonyok, értelmüket vesztik megszokott fogalmak: a két nagy párt, a jobb- és baloldal. Tudták, hogy a szocialisták távoznak a hatalomból, és hogy végképp leáldozik az SZDSZ napja. Gyanították azt is, hogy a Fidesz kétharmadot szerez. Alapvetõen helyesek voltak a jóslatok?
Teljes hir
Orbánék nem húzzák ki négy évig – veszélyt jósol Kéri
Tavaly ilyenkor ismert politikai elemzõket kértünk arra: mondják el nekünk, mit várnak 2010-tõl. Sok mindenben igazuk lett. Elõre látták, hogy alapvetõen átalakulnak Magyarországon a pártpolitikai viszonyok, értelmüket vesztik megszokott fogalmak: a két nagy párt, a jobb- és baloldal. Tudták, hogy a szocialisták távoznak a hatalomból, és hogy végképp leáldozik az SZDSZ napja. Gyanították azt is, hogy a Fidesz kétharmadot szerez. Alapvetõen helyesek voltak a jóslatok?
Csak amennyire alapvetõen tévesek is, hiszen azt, hogy a Fidesz mit kezd a kétharmaddal, senki sem tudta elõre. Érthetõ: máig is új és új meglepetések érnek bennünket.
A híres német származású amerikai filozófus, Hannah Arendt mondta: „A jóslás a jelen folyamatainak és eljárásmódjainak kivetítése a jövõbe. Azokról a történésekrõl szól, amelyek akkor következnek be, ha senki semmit nem tesz, és semmi váratlan dolog nem történik. Minden cselekedet – jó vagy rossz – szükségszerûen tönkreteszi a sémát.” Jóslásokra tehát nagyon is szükségünk van. Már csak azért is, hogy pontosabban lássuk: mit kell tennünk, hogy megtörjük a séma hatalmát. Idén arra kértük barátainkat, hogy mondják el, mit gondolnak saját jóslataikról és persze az elõttünk álló évrõl.
- Nem kellett nagy beleérzõ képesség ahhoz, hogy tavaly januárban jelezze: kétharmados Fidesz-gyõzelem születik.
– Korábban, az elõzõ év utolsó napjaiban kellett a szöveget leadni. Néhány tévedés nyilván becsúszott, például az MDF szerepével kapcsolatban. De akkor még úgy látszott, hogy a minipárt az SZDSZ csalódott támogatóival összefogva eredményes lehet. Nem volt reménytelen vállalkozás. Ha a két társaság nem olyan kétbalkezes, és nem listákon, maradványpénzeken tusakodnak... De nem folytatom. Tévedtem. Ez a múlt.
- Nem látom abban a szövegben az LMP nevét.
– Õk az utolsó hónapban jöttek fel, az MDF mélyrepülésével párhuzamosan. Decemberben egy százalékon álltak.
- Baljóslatúra sikeredett a Fidesz-gyõzelem felvezetése. Olyasmit írt: nem kérdés, nyernek-e, az sem, hogy összejön a kétharmad. Az a kérdés, hogy ez így jó-e. Jó lett?
– Én az optimisták közé tartoztam, akik azt hitték, a kétharmad kellõ biztonságérzetet ad ahhoz, hogy visszafogottan indítsanak.
- Mert nem hiszünk a politikusoknak. Orbán nyolc éven át mondogatta: ugyanúgy cselekedne, csak keményebben.
– És lám, igazat mondott. Pedig azt hittem, nem sürgeti az idõ, nem köti koalíciós kényszer, hiszen kétharmados fölénye van. Ráér.
- Voltak azért baljós jelek, elszólások. „Az alkotmányban nem látok semmi tiszteletre méltót” – mondta a kampányban.
– Mondott ilyesmiket, de ennek nem tulajdonítottam jelentõséget. Tudtam, ha a kétharmad összejön, nekiállnak az alkotmányozásnak. Azt persze nem gondoltam, hogy az alkotmányos berendezkedés lesz az (egyik) elsõ, amit lebontanak. Máig nem láttam a sajtóban nyomát sem, hogy valaki megkérdezte volna: mi történt nyár végén, hogy 2012 helyett 2011 tavaszára ugrott elõre a villámalkotmányozás? Kötcsén szeptemberben Orbán már nem cicózott. Kimondta: fél év, és új alaptörvényt kapunk.
- Egy éve ön azt írta: a Fidesz valóra váltja a jobboldali kormányok álmát. Jobbközéprõl foglalja el a teljes politikai mezõt anélkül, hogy számottevõ ellenzéke lenne.
– Ez a bethleni konszolidáció õsmodellje. Képzeljünk el egy politikai dinoszauruszt, amelyhez képest mindenki törpe. Egypártrendszert a többpártrendszerben.
- Ez az „orbáni konszolidáció”?
– Némi hangsúlymódosítással. Ez ugyanis nem konszolidáció, hanem konfrontáció. Én például konszolidációt reméltem tõlük, de eszük ágában sem volt erre törekedni.
- Együttmûködésrõl beszélnek. Nemzeti együttmûködésrõl.
– Beszélni könnyû. Nem kerül semmibe. De az orbáni uralom természetét a sajtó nem érti.
- Pedig elég sok ügy torlódott össze. Nem foglalkoztunk velük eleget?
– Csak azzal nem, amivel érdemes lenne.
- Mondjon példát.
– Nagyvonalúan napirendre tértek a tulajdonosi szerkezet döbbenetes gyorsaságú átalakítása felett. Szellõ se rezdült, amikor a nemzeti vagyonkezelést egységesítették, és könyörtelen következetességgel tették rá a kezüket a pénzügyi forrásokra. A magyar sajtó kiváló partner abban, hogy a kormánypárt által – tudatosan – piacra dobott szimbolikus ügyeket tupírozza, miközben napirendre tér olyan „apróságok” felett, mint a szuperholdingok alapítása a legfontosabb gazdasági/társadalmi alrendszerekben, a nagy összevonások sorozata, a „nemzeti közmûvek”, tömegközlekedési birodalmak egységesítése, a közigazgatás példátlan mélységû strukturális átalakítása. Orbán – ellentétben a sajtóval – tudja, hogy ez számít.
- Ki mozgatja a végrehajtói szálakat? Matolcsy?
– Ugyan. Õ beszélhet, de egy év múlva a nevére sem emlékszünk majd. Fellegi Tamás, a „hallgatag ember” viszont annál többet tesz. Az összes forrás fölött õ diszponál, a vagyonkezeléstõl a kínai kapcsolatokig.
- Azt írja újévi elõrejelzésében: a Fidesz sietni fog. Addig kell intézkedni, míg az ellenzék bénult, deprimált. De arra ön sem számított, hogy ennyire arctalan, tétova ellenzék áll fel, élén a leépülõ szocialista párttal.
– Amikor megláttam az MSZP-frakció összetételét, számítottam erre. Azt írtam a választások elõtt, hogy a szociknak szerencséjük van. Nulláról indulnak. De ez már nem igaz. Ebben az összetételben jócskán a nulla alá csúsztak.
- Nem történt nemzedékváltás?
– Nemzedékváltás címszóval becipeltek néhány „mûifit”, politikusnak kikiáltott fásult kegyencet. A Molnár Csabáktól, Ficsor Ádámoktól miféle megújulást várnak? Nem beszélve azokról a régi harcosokról, akik évek áldozatos munkájával vitték jégre az MSZP-t. Ebbõl a „belsõ koalícióból” kellene kialakulnia az ütõképes ellenzéknek?
- Orbán ’98-ban Berlusconi-epigonként lépett a miniszterelnöki pulpitusra, még a szlogeneket is tõle lopkodta. Ma kinek az epigonja?
– Mibõl gondolja, hogy bárkit utánoznia kéne? Orbán olyan új típusú, vezérelvû rendszert valósít meg, amely modell lehet a keleti „újdemokráciákban”. Õ maga lesz a saját modellje.
- Változott-e a helyzet a Fideszen belül? Most valóban egyedül maradt. A régi harcostársak kikoptak mellõle.
– Mindig mondják: soha ilyen erõs nem volt. De mindig is ezt mondták, miközben nõtt, mint a szappanbuborék.
- Én kételkedem ebben az erõben.
– Én is, mert valóban túlnyerték magukat. Többet söpörtek be, mint amenynyit uralni tudnak. Hetvenhat polgármesterük ül a frakcióban, meg még további félszáz olyan ember, aki inkább kötõdik a lokális politika világához, mint a központi Fideszhez. Ezek az emberek tudják, hogy az ígért kétszáz fõs parlamentbe aligha fognak bekerülni. Ugyanakkor Orbán becipelte a pretoriánus gárdát az államigazgatásba. Klientúrája rázúdult a minisztériumokra, de ez a helyfoglalás mára véget ért. Elfogytak a kiadó íróasztalok, nem táplálhatja tovább a „szent gárdát”.
- Azért nem féltem. Egy frakciótag mondta: ne dõljek be olcsó látszatoknak. Orbán sikeres. A nyugdíjkasszák elkobzása nagy siker. Milyen ügyesen, flottul csinálta meg.
– Minden tolvaj ügyes, amíg el nem kapják.
- Váltsunk témát. Miért indult összehangolt támadás a kritikai értelmiség kiválóságai ellen? Ennyit számít öt politológus, négy esztéta véleménye? Ez központi direktíva, vagy magánbosszú?
– Nem kell ehhez utasítás. Elég pár helyre olyan embert tenni, aki „magától tudja”, mi a dolga. Nem hiszem, hogy Orbán listákkal érkezett a hatalomba. Nem „ellenségei” vannak, csak hívei, akik „megálmodják” legtitkosabb gondolatait.
- Négy eseménydús év elõtt állunk.
– A nemzeti egyetértés nyilatkozatának kötelezõ kifüggesztése volt az a pillanat, amikor úgy gondoltam: talán nem lesz meg az a négy év. Az a hatalom, amely ennyire nem bízik abban, hogy az emberek maguktól is látják, regisztrálják, érzékelik kivételes mivoltát, nem érzi stabilnak magát.
- Úgy kommunikálnak, mintha szükségállapot lenne?
– Több kormányzatot láttam összeomlani Kádár óta. Bármilyen felhatalmazással bír egy rendszer, tehetetlen, ha nincs szilárd társadalmi alapja, szociális karaktere. Ha egy kormány csak a hatalmi mezõben létezik, bukásra van ítélve.
- Akkor idekívánkozik a kérdés: mit várhatunk 2011-tõl?
– Eredetileg azt hittem: van programjuk, csak nem kötik az orrunkra. Eltelt fél év, és kiderült, nincs. A rögtönzések halmazának kellene rendszerré szervezõdnie, a középpontban egy miniszterelnökkel, aki csak önmagában bízik.
- Ennyire bizalmatlan?
– Az beszél állandóan bizalomról, aki tudja, hogy ez a gyenge pontja.
- Természetesen 2011 is sorsöntõ év lesz.
– 2010 olyan politikai fordulat kezdete, amibõl bármi lehet. Meg lehet teremteni a hosszú távú berendezkedés alapjait, de felütheti a fejét az ellenállás, a szembeszegülés is. Külsõ ellenerõk máris vannak, Orbán sikeresen „megszervezte” õket. A belpolitikában viszont teljes az ellenzéki vákuum. Ott nehéz riválist állítani vele szemben. Hosszú út lesz, de a Fidesz sokat tesz azért, hogy lerövidüljön. Ellenséget még szerezhetnek, de új szövetségest már nem találnak. Mindenkit megsértettek, megaláztak, akit csak tudtak.
Forrás: Link