Ízekre szedi a Médiatanács érveit egy Facebook-csoport
Irta: Olvaso - Datum: 2011. January 17. 10:46:41
Közleményben reagált a magyarországi sajtószabadság védelmében rendezett január 14-i tüntetésen felolvasott kiáltványra a Médiatanács. A tüntetést szervezõ Facebook-csoportok egyike, a Mong Attila által alapított Szól a Rádió-csoport szombaton válaszolt a tanács állításaira.
Teljes hir
Közleményben reagált a magyarországi sajtószabadság védelmében rendezett január 14-i tüntetésen felolvasott kiáltványra a Médiatanács. A tüntetést szervezõ Facebook-csoportok egyike, a Mong Attila által alapított Szól a Rádió-csoport szombaton válaszolt a tanács állításaira.
„Meglepetéssel, ugyanakkor örömmel olvastuk a Médiatanácsnak és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH) a január 14-i tüntetés kiáltványára válaszul írt közleményét. Meglepetéssel, mert magától a jogalkalmazótól kaptunk nyilvánvaló bizonyítékot arra, hogy a médiatörvény nagyon súlyos jogértelmezési csapdákat rejt. Örömünk annak köszönhetõ, hogy miután a leírtak alapján a jogalkalmazó is hitet tett a sajtószabadság mellett, minden bizonnyal a tüntetõk mellé áll, és támogatja, sõt remélhetõleg maga kezdeményezi a törvény visszavonását” – írták a csoport tagjai.
A Magyar Rádióban a médiatörvény elfogadása ellen egy perces hallgatással tiltakozó, ezért fegyelmi eljárás alá vont Mong Attila által alapított Szól a rádió csoport tagjai három pontban szállnak vitába a Médiatanács és az NMHH állításaival. A közleményt többen fogalmazták, a kidolgozásában részt vett Polyák Gábor médiajogász is, aki korábban már bírálta az új médiatörvényt.
Ki védi meg az újságíró forrásait?
Az elsõ pontban a hatóság azt állítja: az újságírók bizalmas forrásainak felfedésérõl, a szerkesztõségek dokumentumainak és adatainak megismerésérõl szóló passzusok sem az NMHH-ra, sem a Médiatanácsra nem vonatkoznak.
A tiltakozók szerint viszont nem igaz, hogy a szabályozás nem teszi lehetõvé a Médiatanácsnak, hogy megismerje az újságírók információforrásait, illetve megismerjen bármely más, a szerkesztõségek birtokában lévõ bizalmas információt.
A válaszközlemény rámutat: a Médiatanács és az NMHH a médiaalkotmány 6. paragrafusa alapján igenis jogosult az újságírók bizalmas forrásának felfedését és a szerkesztõségek adatainak kiadását követelni. Az inkriminált passzus szerint: „bíróság vagy hatóság – a nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bûncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelõzése érdekében – kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele munkaviszonyban vagy más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyt.”
A hatóság túl széles jogkörei
Márpedig a sokat bírált médiatörvény 182. és 184. paragrafusai egyértelmûen kimondják, hogy a Médiatanács „hatóság”, amely így – a meghatározatlan tartalmú „közrend” védelmében – kötelezheti az orgánumokat és az újságírókat az információforrások felfedésére.
A Szól a Rádió-csoport válasza arra is rámutat: ugyanez a jogszabály tartalmaz olyan rendelkezést is, amelynek alapján a Médiatanács megismerheti az újságírók információit, jegyzeteit, nem közölt vagy nem közlésre szánt dokumentumait is, eközben is megismerheti az információforrásokat.
A törvény 155. paragrafusának (2) bekezdése szerint ugyanis a „Hatóság jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, illetve mûsorterjesztéssel kapcsolatos – akár törvény által védett titkot is magában foglaló – adatot tartalmazó valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni”, ráadásul a Médiatanács ilyen intézkedései nincsenek bírósági határozathoz kötve, és az adatszolgáltatás megtagadásának esetére a törvény eljárási bírságot helyez kilátásba.
A csoport tagjai arra is felhívják a figyelmet, hogy a törvény 175. paragrafusa szerint „a Hatóság felhívhatja az e törvény hatálya alá tartozó médiaszolgáltatókat, sajtótermékek kiadóit, kiegészítõ médiaszolgáltatást nyújtókat és mûsorterjesztõket minden olyan adat szolgáltatására, amely a Hatóság e törvényben meghatározott hatósági hatáskörébe utalt feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges, kivételesen abban az esetben is, ha az törvény által védett titoknak minõsül.” Az adatszolgáltatás megtagadása ötvenmillió forint bírság kiszabását vonhatja maga után.
Önkény vs. jogállam
A Médiatanács és az NMHH közleményének azzal a pontjával is vitába szálltak a csoport tagjai, amely szerint a médiatörvény által lehetõvé tett bírságolási gyakorlatban kiszabható bírságok nem önkényesek, hiszen a Médiatanács bírságot csak a bírósággal együtt érvényesíthet, ráadásul a büntetésnek az arányosság, az egyenlõ elbánás és a fokozatosság elvének kell megfelelnie.
A médiatörvény visszavonásáért küzdõ aktivisták szerint ugyanakkor „az önkényesség elkerülésére egyelõre sajnos a Médiatanács és az NMHH sajtóközleménye az egyedüli garancia, ez a törvény szövegébõl egyáltalán nem következik”.
„A jogszabály valóban tartalmaz ugyan olyan puha megkötéseket, mint a fokozatosság elve és az arányosság, de ebbõl egyáltalán nem következik, hogy a Médiatanács nem lehetetlenítheti el az egyes orgánumokat” – cáfolták a Szól a Rádió-csoport tagjai a Médiatanács és az NMHH állítását.
Szerintük ugyanis a törvényben a részletszabályok kidolgozatlanok és pontatlanok. Rosszul van definiálva az ismételt jogsértés fogalma, mert nem veszi figyelembe az egyes jogsértések között eltelt idõt, ebbõl akár az is következhet, hogy két olyan reklámidõ-túllépés is ismételt jogsértésnek minõsül, amelyek között évek teltek el. A törvény egyáltalán nem határozza meg a súlyos jogsértés fogalmát. A jogszabály a szankciók mértékét nem köti a vállalkozás gazdasági teljesítõképességéhez (pl. árbevétel-arányos felsõ korláttal vagy egyéb módon), így semmilyen garancia sincsen arra, hogy a szankció nem lehetetleníti el az adott orgánumot. A szankciók mértéke nyilvánvalóan alkalmas erre, a huszonötmilliós felsõ bírsághatárba beleférnek olyan büntetések, amelyek egyértelmûen alkalmasak bármely nyomtatott vagy online sajtótermék megszüntetésére.
A civil kontroll hiánya
A Médiatanács és az NMHH állítása pénteki közleményében azt állította, hogy a közmédiumok mûködési alapelveit lefektetõ Közszolgálati Kódex kialakításába a Médiatanács bevonja a társadalmi és szakmai szervezeteket, a törvény pedig garantálja, hogy az elkészült kódexet csakis a legjelentõsebb szakmai, civil- és egyházi szervezeteket tömörítõ Közszolgálati Testület módosíthatja.
A Szól a Rádió csoport ezt másképp látja. Szerintük az állítás elsõ felének tételesen ellentmond a törvény, a másik felére pedig semmilyen garanciát nem látnak. Közleményükben a médiatörvény 95. paragrafusára hivatkoznak, amely kimondja, hogy a Közszolgálati Kódexet elsõ alkalommal a Médiatanács határozza meg. A Közszolgálati Testületet csak a Kódex módosítására jogosult, ráadásul úgy, hogy munkájában nem vesznek részt szakmai és emberi jogi szervezetek. A törvény a Kódex rendszeres felülvizsgálatát nem írja elõ, így nincs garancia arra, hogy az elsõ alkalommal elfogadott Kódex valaha is módosulhat.
A Médiatanács, illetve elnöke „ezen túlmenõen is példátlan jogosítványokkal rendelkezik” a Facebook-csoport szerint. Így a Médiatanács küldi az elnököt és az egyik tagot a Közszolgálati Kuratóriumba – amely a közmédiumok vezérigazgatóinak kinevezésérõl és adott esetben visszahívásáról dönt –, így éppen ezzel biztosítja a kuratóriumban az egyértelmû kormánypárti többséget. Ráadásul tanács elnöke jelöli és hívja vissza a közmédia vagyona, munkavállalói és archívuma fölött rendelkezõ Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap vezérigazgatóját is.
A Szól a Rádió közleményében üdvözli, hogy a Médiatanács és az NMHH a kiáll a szólás, a vélemény és a sajtó szabadsága mellett. „Mi sem a Médiatanáccsal és az NMHH-val szeretnénk jogértelmezési vitába bonyolódni, hiszen nem csupán egyes paragrafusokkal, hanem az egész törvénnyel van baj. (…) Ha a Médiatanács és az NMHH tagjai tényleg komolyan gondolják a szólás, a vélemény és a sajtó szabadsága melletti kiállásukat, akkor támogatják a törvény visszavonását” – zárul a közlemény.
Forrás: Link