Betartás!
Irta: Olvaso - Datum: 2011. January 17. 11:19:00
A „betartás” alapvetõen a bizalom okvetése.
A bizalom fogalma, szigorúan megszabott játékszabályok betartása!
A betartás egy olyan felelõsségteljes elhatározás, melynek a megcselekvése igen
vagy nemleges hozzáállással történik. Bármely változatban történik, következményei
vannak, vagyis elmaradhatatlanul kell, hogy legyenek, mert a betartás értelmezése
ezt megköveteli a mihez tartás végett.
Teljes hir
Betartás!
A „betartás” alapvetõen a bizalom okvetése.
A bizalom fogalma, szigorúan megszabott játékszabályok betartása!
A betartás egy olyan felelõsségteljes elhatározás, melynek a megcselekvése igen
vagy nemleges hozzáállással történik. Bármely változatban történik, következményei
vannak, vagyis elmaradhatatlanul kell, hogy legyenek, mert a betartás értelmezése
ezt megköveteli a mihez tartás végett.
Néhány gondolat, tények atekintetben, hogy a betartásnak milyen jelentõsége van az
életben, az emberi viszonyokban. Milyen „vetületei”, kihatásai vannak?
A betartás mint fogalom jelentõsége nagymértékben befolyásolja az élet értelmét,
irányát és meghatározza az emberi kapcsolatok alakulását is.
Ezért nem mindegy, hogy mit tartunk be!!!
Tulajdonképpen mindenki betart valamit és sok mindent nem!
Többnyire ezért uralkodik ekkora káosz (a földön), amiben élünk!
Az életben, az emberi kapcsolatokban a meghatározott, kialakított elvek,
kötelezettségek, „játék”szabályok betartása szolgálhat jó (erkölcsi, morális-emberi…)
és rossz (ártalmas, pusztító...) érdekeket, célokat. Bármely vonatkozásban a cél
szentesíti az eszközt, a betartást. Ezért ebbõl kiindulva az elvek, a „játékszabályok”
betartása a célok eléréséhez döntõ szerepet kényszerít ki az ember életében.
A betartás követése, elvégzése alapvetõen erkölcsi kérdés, mely mûködik
lelkiismereti és elkötelezettségi alapon, mindkettõ esetben erõs hatással bír az
emberre, mert felelõsségteljes elhatározás.
A betartást sokféle szempont alapján lehet értelmezni, megközelíteni, kialakítani,
összekapcsolni a logikus elvekkel, és végül kivitelezni – megcselekedni! Tehát
a betartás fogalom kialakításának szabadsága ebben nyilvánul meg, viszont a
korlátozottsága abban, hogy megalkuvás nélkül, határozottan döntés elé állítja az
embert.
Ha betartja, akkor magára nézve erkölcsi kötelezettséget vállal fel, ha nem
tartja be, akkor viszont erkölcstelenséget követ el, és ezek függvényében a
megcselekvése emberi értékmérõ tényezõ, valamint jelentõsen behatárolható,
minõsíthetõ az emberi tartalom is. Tehát ezek eredményeként tényként
szembesülünk azzal, hogy kivel állunk szemben. A betartás, vagy nem betartás
csak teljes egészében igen vagy nem hozzáállással fogadható el és tartható be.
Nem fogadható el és nem engedhetõ meg az igen is, meg nem is, kicsit, vagy
részben való betartás, valamint az önkényesen tetszés szerinti részleges betartása
valaminek, vagy valakivel szemben…, mert így ugyanúgy, mint a matematika
alapszabályában is a mûveleti jelek vonatkozásában a plusz-mínusz elõjelet
összevonva negatív eredményt kapunk!
Eszerint ebben az esetben, aki csak részben tartja be, amit teljesen kellene
betartania, számára csak illúziót, önmegelégedést, míg a másik félnek pedig súlyos
érzelmi, erkölcsi csalódást okoz. Ennek okán a bizalomvesztés egyértelmû és nem
rejthetõ ”véka” alá sem.
Szigorúan, következetesen elmarasztalandó, lefokozandó, vagy egyéb szankciók
alkalmazása és ezirányú hathatós kezelés foganatosítása minden esetben és
elengedhetetlenül megkövetelendõ! Mert ezek elmaradása esetén csak a rossz és
rosszabb, hibák és még nagyobb hibák elkövetése, halmozása, megtapasztalása,
ezekkel való szembesülése várható! Szinte kivétel nélkül, elõbb vagy utóbb!
Mindezek után nem lehet kivétel semmilyen kiváltságos, rangos, rangon aluli,
értelmiségi, vagy kevésbé mûvelt, tudatlan ember sem, egy szó, mint száz, mindenkit
egyformán kell kezelni és alkalmazni vele szemben az erkölcsi normákat és a
szankciókat. Vagy mégsem!? Talán itt egy kiegészítés szükségeltetik! Miért?
Mert aki közszereplést, vagy bármilyen közösség irányítását vállalva vét, azt
mindenképpen és mindenki mással szemben kiemelendõen és súlyosabban kell
elmarasztalni, megbélyegezni és ítélkezni felette.
Ide kívánkozik még az a gyakorta tapasztalható változat is, miszerint valaki betartja
a betartandót még akkor is, ha vele szemben a másik fél, társ nem tartja be a rá
vonatkozó részt, elhatározást, vagy a kölcsönösen kialakított „játékszabályokat”,
ennek egyenes következménye a bizalomvesztés. Ez esetben nem fogadható el
viszonyítási alapnak a megszegõ fél vagy társ, mert a betartó nem változtathatja
meg, vagyis nem engedheti meg magának a csorbulást, másképpen, önmaga
lealacsonyítását azzal szemben, aki semmibe vette a betartás szükségességét. Itt
is elmaradhatatlan az elmarasztalandó felelõsségre vonás.
Semmiképpen nem kerülhetõ meg, mert még a jelen pillanatában nem látható,
de végeláthatatlan következményeket von maga után. Ha mégis elmarad az
elmaradhatatlan számon kérés, akkor egy másik súlyos és káros tényezõvel állunk
szemben, ez nem más, mint a felszínesség, a közöny. A közönyt, mint jelenséget
is teljes mértékben nevezhetjük az emberiség, az emberség pestisének! Sajnos
gyakorta tapasztalható, hogy a közöny uralkodó szerepet tölt be az emberek
többségében, kényelembõl, felelõsség alóli kibújás, kettõs mérce, stb. fenntartása
miatt! Ezért a közönyt és a betartás ellenkezõjét, a nem betartást is „tûzzel-
vassal” irtani kell, mert nem tartalmaznak emberi minõséget, a romlás, a pusztulás
elõidézõi és megtestesülései!
Viszont ha a betartás az emberi viselkedésben állandó, domináns szerepet
tölt be, akkor már nem a problémák halmazával kell foglalkoznunk, hanem az
emberi alkotások, boldogságok és értékek csiszolásán, tökéletesítésén fejtjük ki
igyekezetünket, melyek egyenesen a természetes Isteni törvények, értékek szerinti
mûködésével, betartásával járnak.
Megvolt Bennetek a türelem, hogy végigolvastátok, legyen meg Bennetek a türelem,
hogy gyakoroljátok.
Tisztelettel: Magna Hun
2011. január 15.
Folytatom.
Addig is…