Posta Imre weboldala

Az együttmûködés jegyében telt a kínai elnök amerikai útja
Irta: Olvaso - Datum: 2011. January 25. 11:07:30

Teljes hir

Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök mindkét fél által „történelmi jelentõségûként” beharangozott hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban. A tárgyalásokat követõen Barack Obama a két ország közti együttmûködés fontosságát, míg Hu a kölcsönös tiszteleten alapuló viszony szükségességét hangsúlyozta, ugyanakkor a vitás kérdésekben nem történt elõrelépés, ráadásul a kínai elnök a Kongresszusban igen fagyos fogadtatásban részesült, Harry Reid szenátor pedig egyenesen diktátornak nevezte a kínai vezetõt.

Hu Csin-tao kínai elnök január 18-21. között négynapos hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban. Hu és Barack Obama amerikai államfõ tárgyalásait követõen a két ország közös nyilatkozatot adott ki, melyben hangsúlyozták: Kína és az Egyesült Államok elkötelezettek egy „kölcsönös tiszteleten és közös elõnyökön alapuló együttmûködés” kialakítása iránt. A nyilatkozatban Washington leszögezte: üdvözli az „erõs, virágzó és sikeres, növekvõ globális szerepet játszó Kínát”, valamint megerõsítette a két ország „közös érdekeit a kelet-ázsiai régió békéjének és biztonságának elõsegítését” illetõen. A dokumentum külön kitért a Koreai-félsziget feszültségeire és az iráni atomprogram jelentette kihívásokra is, mely kérdések rendezésében Amerika és Kína kifejezte együttmûködési szándékát.
Együttmûködõ hangnem és üzleti megállapodások

A két elnök közös sajtótájékoztatóját pozitív és együttmûködõ hangnem jellemezte, Obama és Hu elsõsorban országaik gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak mélyítését hangsúlyozta. Barack Obama kijelentette: Peking „békés felemelkedése” jó a világnak és Amerikának is, továbbá a „régi sztereotípiák” felszámolásának fontosságát hangsúlyozta. Az amerikai elnök abbéli reményét fejezte ki, hogy Kína felemelkedésébõl országa is profitálhat majd: „rengeteg cuccot akarunk eladni nektek: repülõket, autókat, szoftvereket” – mondta Obama. Hu úgy nyilatkozott, hogy Kína támogatja a szabad kereskedelmet és a „békés fejlõdést”, illetve ellenzi a protekcionizmust, a két ország gazdasági jellegû nézeteltéréseit pedig a közös tisztelet és folyamatos konzultáció elve mentén, az egyenlõség jegyében kívánja rendezni.
A látogatás során a kínai államfõ – korábbi európai útjaihoz hasonlóan – számos kereskedelmi megállapodást is tetõ alá hozott, melyek összértéke meghaladja a 45 milliárd dollárt. Az egyezségek legnagyobb haszonélvezõje a Boeing volt: Peking 19 milliárd dollárért 200 repülõgépet vásárolt a cégtõl, emellett a General Electric és a gépgyártásban érdekelt Honeywell is jelentõs kínai megrendelésekhezhez jutott. A Fehér Ház tájékoztatása szerint az üzletek legalább 235 ezer új munkahelyet teremthetnek az Egyesült Államokban. Mindezeken túl a két ország 5,1 milliárd dollár értékû befektetési szerzõdéseket is kötött.
Természetesen elõkerültek Washington és Peking kapcsolatának régi és jól ismert vitás és kényes kérdései is, Obama azonban igyekezett lekicsinyelni ezek jelentõségét – habár azt azért sietett leszögezni, hogy véleménye szerint a jüan továbbra is alulértékelt. Sorozatos újságírói kérdésekre Hu elismerte, hogy országának „vannak teendõi” az emberi jogok területén, ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a két ország viszonyait az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve kell, hogy jellemezze.

Fagyos fogadtatás a Capitolium-dombon
Hu kongresszusi látogatását ugyanakkor az Obama által megütött baráti és együttmûködõ hangnem szöges ellentéte jellemezte: a kínai elnöknek a Capitolium-dombon fagyos és olykor ellenséges hangulatú fogadtatásban volt része. Az amerikai képviselõk élesen kritizálták Peking emberi jogi gyakorlatát, valamint hevesen támadták a kelet-ázsiai ország „tisztességtelen” kereskedelmi- és árfolyampolitikáját. Az árfolyamvita miatt kongresszusi képviselõk egy csoportja kereskedelmi szankciók bevezetését szorgalmazza Kínával szemben.

Hasonló hangulat jellemezte Hu-nak a kongresszusi képviselõcsoportok vezetõivel folytatott tárgyalásait is, különösképp, hogy a látogatást megelõzõ, keddi nyilatkozatában Harry Reid, a Demokrata Párt szenátusi frakciójának elnöke (Senate Majority Leader) diktátornak nevezte a kínai államfõt – habár másnap elismerte, hogy túl erõs kifejezést használt –, míg a négy törvényhozásbeli pártvezér közül csak egy, a demokraták alsóházi elöljárója, Nancy Pelosi vett részt a kínai elnök tiszteletére rendezett vacsorán. Habár Reid és Hu másnapi találkozójukat követõen kedélyesen pózoltak a megjelent fotósoknak, nyilatkozni nem voltak hajlandóak. Valamivel konstruktívabb volt az államfõ John Boehnerrel, a Képviselõház elnökével (Speaker of the House) folytatott megbeszélése, mely során Boehner nyilatkozata szerint a szellemi tulajdonjogok és a politikai- és vallási szabadságjogok hatékonyabb védelmére hívta fel Hu figyelmét, továbbá aggodalmát fejezte ki Észak-Korea pekingi támogatását illetõen.

Békés, de határozott
Hu látogatása során sietett megnyugtatni Amerikát országának katonai céljait illetõen. Az államfõ elmondta: Pekingnek nem áll érdekében fegyverkezési versenybe keveredni az Egyesült Államokkal, és nem törekszik más országok feletti katonai dominancia kialakítására. A két ország közti katonai párbeszéd helyreállításáról és mélyítésérõl a felek Robert Gates külügyminiszter múlt heti pekingi útja során már megállapodtak, Hu akkor hasonlóan nyilatkozott Kína hadi céljairól – habár az együttmûködést hangsúlyozó retorikának valamelyest ellentmondott, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg pont Gates ott-tartózkodása alatt tartotta új lopakodógépének elsõ próbarepülését.
Ugyanakkor az Obamával tartott közös sajtótájékoztatón visszafogottan nyilatkozó kínai államfõ látogatása során egyes kényes témákat illetõen keményebb hangnemet is megütött. Hu leszögezte: Tajvan és Tibet kérdése szorosan összefügg Kína „szuverenitásával és területi integritásával” és az ország „alapvetõ érdekeivel”, e témák feszegetése pedig sérti „1,3 milliárd kínai ember nemzeti érzését”.

Viták és versengés
Az együttmûködést hangsúlyozó elnöki nyilatkozatok ellenére a két ország viszonya továbbra is igen megtépázott, ráadásul a komoly vitás kérdésekben egyik fél sem látszott engedni korábbi szilárd álláspontjából. Hu látogatásának jelentõsége ebbõl kifolyólag nem a konkrét lépésekben keresendõ, sokkal inkább a retorikai és szimbolikus aspektusokban, melyek jól példázták a két ország relatív gazdasági és világpolitikai erejének dinamikáját. A Fehér Ház sajtótitkára, Robert Gibbs úgy fogalmazott: a két ország kapcsolata „kooperatív, de kompetitív is”, míg Obama „barátságos versengésrõl” beszélt. Ezzel párhuzamosan Hu folyamatosan az egyenlõség, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás fontosságát hangsúlyozta, mintegy jelezve: országa a maga újtát járja, és habár nyitott az együttmûködésre, nem hajlandó engedni alapvetõ érdekeibõl.
A közelmúltban több amerikai politikus is egy új „Szputnyik-pillanatként” jellemezte Kína felemelkedését (a kifejezést eredetileg a Szputnyik-1 szovjet mûhold 1957-es fellövésével kapcsolatban használták, mely hatalmas sokkot okozott Amerikában, azt az érzést keltette ugyanis, hogy a Szovjetunió lehagyta az Egyesült Államokat). Obama múlt hónapban úgy nyilatkozott: elérkezett e generáció Szputnyik-pillanata, melyre reagálva „Amerikának azt kell tennie, amirõl mindig is híres volt: építeni, innoválni és tanítani”. Hasonló allegóriával élt Steven Chu amerikai energiaügyi miniszter is, aki a „zöldversenyben” való lemaradástól féltette országát, míg John Kerry demokrata szenátor azon elégedetlenkedett, hogy habár „láttuk a Szputnyikot elrepülni az égen, de nem reagálunk rá úgy, amint azt az 1960-as években tettük”.
Habár ezen analógia Kínára történõ kivetítése több szempontból is sántít, a mögötte álló elképzelés, mely szerint Amerika komoly ellenfelet talált a nemzetközi porondon, s domináns pozíciójának megõrzéséhez „fel kell ébrednie”, igencsak helytálló. Ugyanakkor, amint az a kínai államfõ látogatásához kapcsolódó üzleti megállapodásokból is kitûnik, Peking gazdaságának töretlen növekedése annak ellenére, hogy jogos félelmeket ébreszt a világkereskedelmi dominanciájukat féltõ amerikaiak körében, egyben komoly lehetõséget is jelenthet. Ahogy a Coca Cola CEO-ja, Muhtar Kent fogalmazott a Hu-val folytatott üzleti tárgyalásokat követõen: a következõ években a két ország belsõ gazdasági viszonyaiból és érdekeibõl kifolyólag a köztük lévõ kölcsönös függõségek egyre inkább erõsödni fognak.
Ugyanakkor a kereskedelmi nézeteltérések a jüan árfolyamát illetõ heves viták mellett számos más témában is igen mélyek: Kína protekcionista innováció-politikája és a külföldi cégek elõtt relatíve zárt belsõ piaca miatt számos amerikai üzletember panaszkodik, a szellemi tulajdonjogok védelmének kényes kérdésérõl nem is beszélve. Amint azt Obama is hangsúlyozta, országa számára kiemelkedõ fontosságú a kínai piacokhoz való szabadabb hozzáférés, ugyanakkor mindezt Peking eddig csak retorikailag támogatta, az érdemi lépések terén pedig rendre adós maradt a kelet-ázsiai ország. A fõ kérdés tehát, hogy a jövõben Peking hajlandó lesz-e beadni a derekát, és felértékelni fizetõeszközét, illetve megnyitni piacait a külföldi cégek elõtt –, mely habár elsõ hallásra a kínai nemzeti érdekekkel ellentétesnek tûnhet, az ország gazdasági szerkezetét figyelembe véve korántsem biztos, hogy hosszútávon elkerülhetõ és negatív lépésnek tekinthetõ –, avagy gazdasági erejét kihasználva továbbra is saját útját járja.

Hübrisz és túlzott magabiztosság
A fentiek mellett ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a feltörekvõ Kína erejét sokan hajlamosak túlbecsülni, míg az Egyesült Államok gyors és visszafordíthatlan hanyatlását vizionáló nézetek sem minden esetben megalapozottak. Ráadásul a kínai külpolitika Hu útja során is megmutatkozó, egyre erõteljesebb és keményebb hangeme korántsem biztos, hogy helyes és elõremutató.
Amint arra Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora a BBC által publikált elemzésében rámutat, Peking erélyesebb és határozottabb külpolitikai irányvonala bizonyos szempontból rossz helyzetértékelésen alapul, s ezáltal veszélyt is jelenthet – ráadásul szerinte a két ország kapcsolatai jelenleg mélyponton vannak. Az elmúlt évtizedek és napjaink egyik legfontosabb és legelismertebb nemzetközi kapcsolatok szakértõjeként számon tartott Nye szerint Kína az elmúlt másfél–két évben szakított a Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) által mintegy három évtizede kialakított, óvatos, megfontolt és tartózkodó külpolitikai vonallal, mely irányváltás az ország növekvõ gazdasági erején, illetve az Egyesült Államok hanyatlására vonatkozó elképzeléseken alapul.
A professzor kiemeli: napjainkban Peking külpolitikájára a hübrisz és a túlzott magabiztosság jellemzõ, ugyanakkor mindez téves helyzetértékelésen alapul, hiszen a kelet-ázsiai ország gazdasági és katonai szempontból, illetve „soft power” képességeit illetõen egyelõre még évtizedes lemaradásban van Amerikához képest. Nye hozzáteszi: Kína eltökéltebb nemzetközi fellépése párhuzamba állítható az országban egyre erõsödõ nacionalizmussal, a következõ, 2012-ben esedékes politikai hatalom- és nemzedékváltással, valamint a Népi Felszabadító Hadsereg befolyásának növekedésével is. Az elemzés emlékeztet rá, hogy Peking a közelmúltban számos szomszédját elidegenítette erélyes fellépésével: a közelmúltbeli délkelet-ázsiai szigetviták során az ASEAN-országokra ijesztett rá; szintén tavaly õsszel Japánnal kapott össze néhány lakatlan sziklán; Dél-Korea is rossz szemmel nézi északi szomszédjának kínai támogatását; Indiával hosszú ideje húzódó határvitáját élezte ki; míg Európában a Nobel-békedíjjal kapcsolatos reakciók miatt érte kritika az országot.
Nye azzal zárja sorait, hogy Peking a közeljövõben kénytelen lesz „visszavenni” ellentmondást nem tûrõ külpolitikájából, melyre jó példát jelent a Hu által korábban hangoztatott együttmûködési szándék a terrorizmus megfékezését, a nukleáris proliferáció gátolását, valamint a zöld energiával kapcsolatos kérdéseket illetõen, ugyanakkor az erõs belsõ gazdasági és katonai lobbicsoportok, illetve a terjedõ nacionalizmus következtében az Egyesült Államok és Kína kapcsolata a közeljövõben is problémás maradhat – a professzor szerint ennek megváltoztatása csak az Amerika hanyatlására vonatkozó nézetek által táplált hübrisz elvetésével lehetséges.

Forrás: Link