Európa leépít, Törökország tovább fegyverkezik
Irta: Olvaso - Datum: 2010. August 20. 10:34:23
(Mikor írtunk már errõl is?)
Itt a bizonyíték: háborúra készül a kormány
Míg a nyugati világ érzékeny leépítéseket és költségcsökkentést hajt végre a katonai kiadások területén, addig Törökország továbbra is nyakra-fõre vásárolja a vadászrepülõket és egyéb harcászati felszereléseket. A két kontinensen átívelõ államban azzal indokolják a hatalmas védelmi büdzsét, hogy a régió instabilitása miatt van szükség erre, sokan azonban ezt kétségbe vonják.
Teljes hir
Itt a bizonyíték: háborúra készül a kormány
Míg a nyugati világ érzékeny leépítéseket és költségcsökkentést hajt végre a katonai kiadások területén, addig Törökország továbbra is nyakra-fõre vásárolja a vadászrepülõket és egyéb harcászati felszereléseket. A két kontinensen átívelõ államban azzal indokolják a hatalmas védelmi büdzsét, hogy a régió instabilitása miatt van szükség erre, sokan azonban ezt kétségbe vonják.
A gazdasági és pénzügyi válság következtében a legtöbb európai ország és az Egyesült Államok is védelmi büdzséjének csökkentésére és leépítésekre készül, Törökország – mely már nem rendelkezik olyan hatalmas katonai kiadásokkal mint a 80-as és 90-es években – ugyanakkor hatalmas beszerzésekre készül a következõ tíz évben, mely sok szakértõ szerint feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ország biztonságát és pozícióját az instabil közel-keleti és balkáni régióban garantálni tudják. Több védelmi elemzõ szerint azonban teljesen felesleges konvencionális fegyverekre – vadászrepülõkre, tankokra és tengeralattjárókra – költeni a pénzt, mivel azokat egy esetleges háborúban biztos nem használnák.
A Hürriyet török napilap által készített összeállítás szerint a török védelmi költségvetés az idei évben 16 milliárd dollárra rúg, ez az ország bruttó nemzeti össztermékének az 1,8 százalékát teszi ki. Ez az összeg messze eltörpül az amerikaiak 700 milliárdos, az iraki és afganisztáni akciókkal együtt értendõ jövõ évre tervezett pénzszórása mellett, a török állam azonban nagymértékû fegyverbeszerzésre készül a következõ években, melyek igencsak megdobhatják az ország védelmi kiadásait. Törökország jelenleg négymillárd dollárt költ katonai eszközök vásárlására, a többi pénzt a katonák kiképzése, a létesítmények fenntartása, a logisztika és a katonai mûveletek viszik el.
A törökök nagyrészt az aszimmetrikus fegyverbeszerzésre kezdtek el koncentrálni az utóbbi idõkben: a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) terrorszervezet tagjaival szembeni harchoz pilóta nélküli repülõgépek (UAV), páncélozott bombaálló jármûvek és robotok vásárlása élvez prioritást, és ezzel a kifinomult haditechnikával igyekszik a török hadsereg felvenni a kesztyût a lázadókkal, több-kevesebb sikerrel. Az elõbb felsorolt berendezések, melyek még valamelyes sikert is biztosítanak a gerillaharcmodorral szemben, beszerzése ugyanakkor csak aprópénznek tûnik, a vadászrepülõk, tankok és tengeralattjárók vásárlása mellett. Védelmi elemzõk szerint már nem ezek a fõ fegyverek a mai harci körülmények között, így nagyrészt értelmetlen dollármilliárdokat költeni ilyen eszközök beszerzésére. Egy vezetõ, névtelenségbe burkolódzó állami fegyverbeszerzõ szerint ugyanakkor Törökország egy olyan régió közepén fekszik, mely a közeljövõben továbbra is instabil marad, így elkerülhetetlen az ország katonai potenciáljának növelése. A fegyverbeszerzõ hozzátette, hogy õ arra számít, hogy Törökország harci eszközökre költött büdzséje a következõ években dinamikusan növekedni fog, 2015-tõl lehet számítani a kiadások "beállására", emellett pedig "nem szabad elfelejtenünk, hogy a legtöbb fegyvert nem háborúra, hanem elrettentésre tervezik".
A NATO-tag muszlim állam azonban mintha szembemenne a globális trendekkel és gazdasági helyzettel. A nyugati világ szinte összes vezetõ országa az elmúlt idõkben leépítéseket és költségcsökkentõ intézkedéseket jelentett be, hogy ezzel fékezzék meg növekvõ költségvetési hiányukat és államadósságukat. Görögország – Törökország régióbeli nagy riválisa – is eladni készül az egyik, Németországtól megvásárolni készült tengeralattjáróját, több kiadáscsökkentést egyelõre nem jelentett be a görög kormány, az Egyesült Királyság is a betervezett két anyahajó helyett minden valószínûség szerint csak egyet rendel meg és csökkenti Eurofighter vadászrepülõinek számát, emellett pedig a nemrég megrendelt amerikai F-35 vadászgépekbõl is kevesebbet vásárolnának. Az Egyesült Államok is 100 milliárd dollárt készül megtakarítani a következõ években bázis bezárásokkal és szervezeti összevonásokkal. Németország, Olaszország és Franciaország is csökkenti az új fegyverek beszerzésére szánt költségkeretét és a meglévõ szervezeti egységeket is racionalizálják.
Törökország a közeljövõben szinte egész konvencionális védelmi rendszerét megújítja és fejleszti a tervek szerint. A több mint egymillió fõt számláló török hadsereg, a NATO-ban csak az amerikaiaknak van nagyobb hadereje, legnagyobb beszerzési "falatja" a 124 darabot számláló F-35 II. vadászgépek lesznek, hadrendbe állításuk az évtized közepétõl várható. Az eredetileg 11 milliárd dollárra tervezett projekt keretében amerikai licensz alapján Törökországban gyártanák le a repülõket, török cégek részvételével. A költségek azonban az idõ elteltével növekedésnek indultak, mai számítások szerint már 13 milliárd dollárra lesz szükség ennyi repülõ legyártásához. A hírek szerint emellett pedig a nyugat-európai Eurofighter Consortium sem szeretne kimaradni a megrendelésbõl, õk állítólag 20 Eurofigther Typhoon vadászrepülõt adnának el Törökországnak. A vadászrepülõgépek beszerzése mellett tankok fejlesztése is folyamatban van, a két kontinensen átívelõ ország elsõ saját fejlesztésû tankja, az Altay, 2015-re lesz mûködõképes állapotban, és azután jöhet majd a sorozatgyártás. Az elsõ 250 darabos szállítmány körülbelül három és négy milliárd dollár közötti összegbe kerülhet majd.
A támadó helikopterek terén is erõsíteni készül Törökország, az ugyancsak multimilliárd dolláros program keretében 50 darab, a brit-olasz AgustaWestland cég által gyártott T-129 légijármûvet kaphat majd a török hadsereg. Emellett többszáz kisegítõ helikopter, többezer páncélozott jármû, több korvett és fregatt, és több tengeralattjáró leszállítására is sor kerül majd, melyet ugyancsak külföldi partnerek segítségével építenek majd török vállalatok.
A török hadsereg még Kemal Atatürk által lefektetett doktrínája szerint a "béke otthon, béke a világban" alapelv szerint fogalmazza meg mûködését és felépítését, nem hajt végre agresszív, támadó akciókat, de ha az ország függetlenségét és szuverenitását támadás éri, akkor közbeavatkozik. Törökország a "NATO-lánc" utolsó tagjaként és a NATO nuclear sharing programjának keretén belül amerikai nukleáris fegyverek befogadóállamaként is fontos szereppel bír a régióbeli biztonsági egyensúly fenntartása érdekében. Az országot olyan, instabilnak tekintett államok veszik körbe, mint Irán, Irak és Szíria, emellett pedig Oroszország sincsen messze – mellyel ugyanakkor mintha stratégiai partnerséget építene ki a török állam –, és nem szabad a görögökkel való régóta fennálló konfliktust sem elfelejtenünk. Ebbõl a szempontból teljesen érthetõ a török fegyverkezés, az ország biztonságát szavatolni kell, különösen egy ugyancsak fegyverkezõ, hasonló népességû Irán lehet aggasztó Törökország számára, de az iráni "veszélyt" a török politikusok diplomáciailag igyekeznek kezelni, a nyugati politikusok nagy megrökönyödésére. A másik oldalról ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy már rég nem a tankok és páncélozott jármûvek, helikopterek stb. jelentik a megoldást egy harci konfliktusban, az afganisztáni példa élesen rávilágított arra, hogy egy gerillaharcmodort vivõ, földrajzilag nehezen megközelíthetõ területen folytatott harcban ezen eszközök elégtelenek a sikerhez.
A nyugati világgal szemben a fejlõdõ gazdasági nagyhatalmak – Kína, India, Brazília, Oroszország, Dél-Afrika – az utóbbi években intenzíven növelték katonai kiadásaikat, és igyekeznek leszakadni a fejlett államok katonai "köldökzsinórjáról" is. Törökország is minden valószínûség szerint ezen államok csoportjába szeretne betagozódni, és adott esetben már nem csak regionális, hanem globális szinten is megmutatni katonai erejét, mellyel gazdasági elõnyöket is kovácsolhatna az egyre inkább megizmosodó muszlim állam.
A Kocatepe és a Pamukkale Egyetem kutatói pár évvel ezelõtt tanulmányukban kimutatták, hogy a katonai megrendelések jelentõs pozitív hatással vannak az ország GDP-jének növekedésére – ez nem csak Törökországra igaz –, ha az állam pénzügyi lehetõségei megengedik, akkor ezen iparágak felpörögnek és hozzájárulnak a török állam középtávú gazdasági növekedéséhez. A kérdés azonban az, hogy érdemes-e ennyi pénzt a hadseregbe fektetni, és nem inkább a más területekre, pl. oktatás, harmadik szektor, egészségügy, való koncentrálás lenne-e kifizetõdõbb a muszlim államnak és állampolgárainak. A hadsereg mostanáig szinte állam az államban mûködött Törökországban, alig lehetett a katonaság lapjai közé látni, így a védelmi rendszerekre költött pénz is sokszor átláthatatlanul áramlott fegyverekre. A helyzet most változóban van, az iszlamista gyökerekkel vádolt Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök vezette kormányzat nagymértékben visszaszorítaná a hadsereg hatalmát és "civil" keretek közé préselné a hadsereg mûködését. A védelmi büdzsé ugyanakkor a kormány kezében van, és egyelõre úgy tûnik, hogy a biztonságpolitikai célokban megegyezik a török kormány és hadsereg álláspontja.
Forrás: Link