Posta Imre weboldala

Halló! Mit tehet most Izrael?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. February 01. 12:01:22

Teljes hir

(Mit is? Gyorsan bevezeti a kötelezõ holokausztot, vagy valami hasonló, hátha még páran így átmenetileg megúszhatják!)
Beláthatatlan következményeket rejt magában Izrael számára az egyiptomi népfelkelés – ismerte el a hvg.hu-nak az Israel Democracy Institute alelnöke, Jesse Peresz. Az Amerikában született és a Princeton egyetemen a Közel-Kelet történelmébõl doktorált Peresz az elmúlt években biztonságpolitikai tanácsadóként szolgált több izraeli kormánynál, az általa irányított szellemi mûhely a jelenlegi kabinettel is együttmûködik.

Zentai Péter: Netanjahu miniszterelnök hallgatást követel a hivatalos izraeliektõl: „ne szóljatok, ne kommentáljátok az egyiptomi eseményeket” – mondja õ. Vajon miért?
Jesse Peresz: Mert még a látszatát is el akarjuk kerülni, hogy bárkinek is szurkolunk Egyiptomban, egyáltalán, hogy bármi közünk lehet az ottani fejleményekhez.
Z. P.: Ugye nem tévedek, ha azt mondom, hogy önöknek az az érdekük, hogy Mubarakék maradjanak hatalmon? Viszont az egyiptomi népnek a jelek szerint elege van az önökkel jó viszont ápoló egyiptomi elnökbõl. Olvasom, hallom, hogy Izrael-ellenes jelszavakat kántálnak a tüntetõ fiatalok Kairóban, izraeli zászlót is égettek.
J. P.: Nézze, az izraeliek többsége nyilván zavarban van: egyrészt itt mindenki tisztában van azzal, hogy Egyiptom diktatúra, és a jóérzésû, demokratikusan gondolkodó izraeliek – tán erõs szót használok most – szolidárisak a demonstrálókkal. Viszont félnek is, mert ha a végén a szélsõséges muszlimok kerülnek hatalomra a hatalmas déli szomszédnál, abból nagy baj származhat Izraelre nézve.
Z. P.: Azt akarja tehát mondani, hogy ha a Muzulmán Testvériség kerül ki gyõztesen ebbõl a káoszból, akkor Egyiptom megszakítja kapcsolatait a zsidó állammal, fegyverkezésbe kezd, és ez lépéskényszerbe hozhatja önöket?
J. P.: Annyit máris tudunk, hogy a tömegek kiszabadítottak a börtönbõl jónéhány Izraelre életveszélyes Hamász-vezetõt, akik már úton vannak vagy tán meg is érkeztek Gázába. Kétségtelenül nem zárható ki, hogy – ahogy ez 1979-ben Iránban is történt – a jószándékú, reformokat, igazságosságot, szabadságot követelõ tömegek akaratlanul is radikális, Izraelt elpusztítani szándékozó vallási fanatikusokat emelnek a hatalomra.
Z. P.: Izrael háborúinak történetét némileg ismerve úgy tûnik, eljöhet a pillanat, amikor – saját létbiztonságának mentése érdekében – Izrael megelõzõ csapást mér Egyiptomra. Növekszik-e vagy sem az újabb, nagy közel-keleti háború esélye?

Fotó: MTI/EPA
J.P.: Itt még nem tartunk. Természetesen egy radikális fordulat Egyiptomban drámai következményekkel járna Izraelre nézve. Nekünk – akárcsak egyébként Egyiptomnak – rengeteg erõt, energiát, pénzt takarított meg a békeszerzõdés létrejötte. Harminc éve nincs háborús feszültség Egyiptommal, a legerõsebb, legnagyobb arab országgal. Ez óriási jelentõségû. Most hirtelen minden megváltozhat, a következmények kiszámíthatatlanok, és ezért ébernek kell lennünk.
Z. P.: Váratlanul érte az izraeli hírszerzést is az egyiptomi lázadás? Mert ha igen, akkor az nem túl jó fényt vet a híres Moszadra.
J. P.: Errõl nem szeretnék nyilatkozni. Azt azonban mindannyian érzékeljük, sõt, tudjuk, hogy igazán rosszul az egyiptomi belsõ titkosszolgálat mûködött, mert a jelek szerint nem mérte fel, micsoda hatást válthat ki a helyi rendszerre a tunéziai felkelés. E diktatúrák – beleértve a jemenit, a szíriait – mind a belsõ titkosszolgálatokra alapozódnak. Az viszont engem lep meg, mennyire szédítõ jelentõséggel bír a tömegek lázításában, az arab rendszerek elleni felkelések szervezésében az Al-Dzsazíra televízió.
Z. P.: Ezzel mit akar mondani? Az a televízió a katari uralkodó tulajdona. Neki, egy Amerika-barát szultánnak nem fûzõdhet érdeke ahhoz, hogy megbukjanak a nyugatbarát rezsimek.
J. P.: Nem árulok el titkot, ha azt mondom: Izrael számára is fejtörést okoz ez az ellentmondás. De tény: az Al-Dzsazíra dokumentálhatóan, bárki által ellenõrizhetõen, szabályosan részt vesz a tüntetések szervezésében, agitál – most éppen – Mubarak megbuktatása érdekében. Más kérdés, hogy tényleg buzdít az elnyomók ellen. Viszont mégiscsak az a fõ üzenete az arab tömegek számára, hogy elnyomásuk, szabadságuk korlátozása a cionisták utasítására történik. Más szóval az Al-Dzsazíra az egyik fõ eszköz kétes értékû arab politikai vezérek kezében, hogy Izraelre kenhessék saját bûnüket. Az egész játék a tûzzel, játék a háború lehetõségével.
Z. P.: De hiszen az egyiptomi tömegeknek tényleg nem lett jobb az élete azáltal, hogy elõbb Szadat, majd Mubarak békét kötött Izraellel.
J. P.: Egyiptom három háborúban szenvedett vereséget tõlünk, hallatlan áldozatokat kellett hoznia a kilencszázhetvenes évek végén történt békemegállapodások megkötéséig. Az utóbbi harminc évben viszont fantasztikus mennyiségû nyugati segélyben részesült. Sajnos viszont az is igaz, hogy mindebbõl alig juttattak valamit az egyiptomi emberek életének javítására. Az igazi úr ott is, akárcsak a többi arab országban, a korrupció. De errõl Izrael nem tehet.
Z. P.: Mit szólnak Izraelben El-Baradeihez, az Atomenergia Ügynökség volt fõnökének szerepéhez: jól jönne-e önöknek, ha az atomszakemberbõl politikussá lett férfiú venné át a hatalmat?
J. P.: Róla egyesek itt azt állítják, hogy Irán embere, merthogy az Atomenergia Ügynökség élén fedezte Iránt, közvetetten elõsegítette az iráni atomprogram folytatódását.
Z. P.: Lehet hát, hogy Irán is sütögeti a pecsenyéjét most Egyiptomban?
J. P.: Minden lehetséges és mindennek az ellenkezõje is. Irán szavakban erõteljesen támogatja ugyan a Mubarak elleni felkelõket, viszont – tudomásunk szerint – a teheráni rendszer borzasztóan retteg a tunéziai és egyiptomi, a várható szíriai fejlemények miatt. Hiszen az egyiptomi vírus Iránban is fertõzhet, az ottani tömegek éppannyira és ugyanolyan okokból dühösek a rezsimre, mint az egyiptomiak a sajátjukra.
Z. P.: Mikor fog hát beavatkozni Izrael Egyiptomban?
J. P.: Nem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen kérdésre válaszol önnek egy felelõs izraeli. Nekünk semmilyen más érdekünk nincs, mint hogy fennmaradjon a békemegállapodás Egyiptommal. Ellenkezõ esetben drámaian romlana biztonságunk, a gazdaság fejlesztésére szánt nemzeti jövedelemrész radikálisan csökkenne, a hadi kiadások ezzel párhuzamosan növekednének. Minden bizonytalanabbá válna – nemcsak Izraelben, de az egész Közel-Keleten.
Link