Posta Imre weboldala

Tarkónlövés vagy ledarálás - a Jobbik Lakon
Irta: Olvaso - Datum: 2011. February 07. 12:41:37

Teljes hir

Na ehhez kell a Jóbbik!
A Jobbik régi idõk MIÉP-tüntetéseinek hangulatát csempészte tegnap Lakra, egy múlt heti gyilkosság helyszínére: kopírozott zászlók, kopírozott zenék, kopírozott arcok, kopírozott indulatok. És kopírozott az ideológia is, melyben csak a hozzávalók aránya változott a Hõsök tere óta: Csurkáék nyolc egység zsidózáshoz kevertek két adag cigányozást, Vonáék fordítva mixelnek, utóbbinak van szezonja. A jobbikos Vona Lakon. Fáklyás riport.

„A cigánygyereknek, amikor kijön, nem a köldökzsinórját, hanem a nyakát kell elvágni” – ilyes radikális szellemességekkel szórakoztatják egymást a laki Jobbik-demonstráció résztvevõi. Valahogy el kell ütni az idõt (egyelõre csak azt), ugyanis csúszik az este hatra hirdetett program. Ugyan pontosan érkezik a szónokok autókonvoja, ám a falu határában kommandósok igazoltatják hosszasan az érkezõket. Sõt, õrizetbe veszik a betiltott Magyar Gárda egyenruháját viselõ Kiss Róbert kapitányt. Futótûzként terjed a hír.

A tüntetés apropója, hogy a múlt héten házában holtan találtak egy összevert idõs asszonyt; bordája, szegycsontja, koponyája tört. A rendõrség négy romagyereket gyanúsít. „Mind borzalmas család, egyik sem neveli a kölkeit, csak kihajtja õket, mint kondás a disznót, tessék, ez lett belõle, most mindannyian szorulunk miattuk, ki kell õket közösíteni” – egy szuszra közli ezt egy hatvanas férfi a faluszéli telepen. Meg azt is, hogy Lakon szinte kivétel nélkül rendes cigányok élnek, „tülekednek a munkáért”. Télvégtõl õszig akad is dolog a közeli gyümölcsösben, napi négyezret keres az ügyesebbje.

Idõsebb Siroki Lajos mondja ezt, nem más!
A felerészt romák lakta községben tényleg jól elvan egymással cigány és nem cigány. „Együtt dolgoztunk, ettünk, ittunk a parasztokkal, nem téma, ki cigány, ki nem az. Tiszteltük egymást, rólam tudták, hogy négyszeres kiváló dolgozó vagyok, huszonkét fõs kubikus brigádot vezettem. Idõsebb Siroki Lajos mondja ezt, nem más!”

Azt meg a polgármester, a fideszes Garai Bertalan, hogy huszonéve ez az elsõ gyilkosság az amúgy békés faluban. Délelõtt lejárta a falut, megmondta a telepieknek, eszükbe ne jusson este a központba merészkedni, nem kell a balhé. Amúgy kedvelik õt a romák, de most haragszanak rá, hogy „beengedi Lakra a bõrfejûeket”.

„Nem dönthettem másként, a törvény nem ad mérlegelési jogot az önkormányzatnak. Levélben bejelentették a demonstrációt, én pedig tudomásul vettem azt” – így Garai.

Egy biztos: csütörtök este „Fel kell számolni a cigánybûnözést!” molinó fogadja a községbe érkezõt. A frissen ácsolt színpad elõtt öltönyös képviselõvel kvaterkázik egy terepruhás, sapkáját kakastollal turbózó bajszos ifjú – radikális eklektika. A hangfalakból irredenta dalok szólnak; Ipoly-parti padlásokra rejtett fegyverekrõl, Szent Koronáról, egyujjas, háromakkordos szintetizátor aláfestéssel.

Telefonálna egy tüntetõ, nem jár sikerrel. „Nincs térerõ, azt is ellopták a büdös cigányok. Azt írja ki a mobilom, hogy csak segélyhívás. Értitek: segély!” Érti mindenki.

A szervezõk forró teát osztanak sátor alól, a „cigánykérdés” a téma minden csoportban. Bennünket is megtalál pár kommunikatív aktivista, de nem visszük át azt a magasságot, hogy általánosítás-e a cigánybûnözés kifejezés. Hamar megkapjuk, hogy „a zsidók pénzelik a sajtót”, „a Rózsadombról könnyû pofázni”, valamint „szemetek vagytok, a cikkben úgyis lerasszistáztok bennünket” szöveget. Nõ a decibel, onnét, a majdnem lökdösõdés elõl még idõben félrehúzza nemzettársát egy józanabb jobbikos.

„I-ge-nis-van ci-gány-bû-nö-zés, ci-gány-bû-nö-zés, ci-gány-bû-nö-zés” – skandálja a Vona-váró tömeg. Ideje már a szónoklatoknak. Jönnek is a rétorok, elõször a helyiek, akad köztük még országgyûlési képviselõ is. Egyikük úgy tudja, hogy Miskolcon, az Avasi lakótelepen ötvenfõs „önkényes lakásfoglaló cigánycsalád” költözött be egy ötvenöt négyzetméteres panelbe. Pfujolás, pedig inkább fejszámolni kéne.

Rohadt alma

„Mit csinál a háziasszony, ha megrohadt az almája egy része? – kérdi utóbb a szónok a halálbüntetés visszaállítását követelve. – Kivágja belõle, igaz-e? Nem hagyja, hogy megrohadjon az egész alma.” Ilyen egyszerû. És a rothadás oka is beazonosítódik: „Szándékos, ami itt történik. Nincs szükség ennyi magyar emberre.” Lentrõl jön a segítség: „Izrael csinálja! A zsidók akarják ezt elérni. Ez rosszabb, mint Trianon!” És ha majd mind legyilkolódott a magyar, véli az ember a mikrofon mögül, akkor „akik ezt az egészet generálják, tényleg meg fogják oldani a cigánykérdést két hét alatt”. Közönség: „Ki kell irtani õket!”

Egy másik felszólaló szerint polgárháború van. „Ki kell mondani, kedves barátaim, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csendes népirtás zajlik. Hetente mészárolják le az idõsödõ magyar embereket cigánybûnözõi hordák. A Fidesz pedig asszisztál ehhez. Ez a háború!”
Alakulnak a reakciók is. „Elkezdõdött!” „Dögöljön meg minden cigány!” „Vágjunk vissza!” „Csendõrséget!” „Minden cigány bûnözõ!” „Fegyverbe!” „Vesszenek!” „Halál rájuk!” „Tarkón lõni õket!” „Inkább ledarálni!”

A Fidesz említése nagyobb füttyöt kap, mintha az MSZP-t emlegetnék, megy a zsideszezés, Orbán hazaárulózzák, senkiházizzák, cigányozzák, Pintér „a legnagyobb maffiózó, rohadt bûnözõ”, Schmitt Pál „zsidóbérenc cigány”.

Tetszik a szónokoknak a tömeg szava, bólogatnak a legvadabb hörgésekre is. Vona se viselkedik másként. „Nagyon szeretek közétek jönni, nagyon szeretek jobbikos demonstrációra járni, mert az embert mindig áttölti az az erõ, ami belõletek, belõlünk árad. A magyarság szeretete, a magyarság féltése, a szebb jövõbe vetett remény.”

„Ez az, Gabi, gyerünk!” – így buzdítja egy rövid hajú srác. Sikeresen.

„Nem akartam elmondani, de hát elmondom: tizennegyedikén a parlamentben, a tavaszi ülés elsõ napján én gárdamellényben fogom Pintér Sándornak az arcába mondani, hogy nem számolta fel a közbiztonságot.”

Nincs mondatelemzés, van viszont ováció. „Tedd meg, Gabi!”

Attila, Gabi és az unokák

Vona szerint csak azzal elõzhetõ meg a polgárháború, ha „kezdünk valamit a cigányság lélekszámával”, és nem hagyjuk, hogy „szent földünkön a cigányság kerüljön többségbe”. Erõszakkal intézetbe vitetné a „bûnözõ cigánycsaládok” gyerekeit, „hátha lehet belõlük embereket faragni”.

„Azokból sose!” „Dögöljenek meg!” „Most kéne elkezdeni azt a háborút!”

A családi pótlékot a harmadik gyerektõl adókedvezménybe fordítaná, és szülési korhatárt szabna, mert „az nem tartható, hogy tizenhárom évesen gyereket vállal, hiszen még az anya után is jár a családi pótlék”. Nagy sikert arat azzal, hogy tizenkét évre szállítaná le a büntethetõségi korhatárt.

„Inkább hat évre!” „Nem, háromra!”

Attila unokáihoz (vagyis a jelenlévõkhöz) szól: „A világ legnagyobb birodalmát hozta létre ez az ember, és mi hagyjuk, hogy mindenféle bûnözõ elemek ezt az országot szétrombolják, meggyilkolják?”

„Nem hagyjuk! Ez az, Gabi!”

És Gabit viszi a lendület, belereked az indulatba: „És vigyenek, ahova akarnak, vigyenek!... Ahogy Kiss Róbertet elvitték.”

„Minket is! Minket is!” Montipájtonosodunk.

„Mindenhol, ahol baj van, mi ott leszünk… És ha bennünket börtönbe zárnak, bennünket az sem érdekel, vegyék már észre, nem félünk tõlük! Hát hogyha gondolják, én most is felveszek egy oroszlános mellényt, engem nem érdekel! Elvihetnek akár most is!”

Ováció.

A szónoklat után bizonyára azt a mellényt keresi a pártelnök, mert nem látjuk õt a színpadtól a meggyilkolt asszony házáig vezetõ fáklyás felvonuláson. Akad más sztárszónok, az exfideszes edelényi polgármester, Molnár Oszkár. Õ is cigányozik, mi mást tehetne, a tetteseket emlegeti. „Csóvát nekik!” – szól egy fáklyás megemlékezõ. „Ne bántsd a magyart!” – így egy társa, és tán maga sem érti, ez miért pont most szaladt ki a száján.

„Oszi bá'” hosszú beszéde elõtt és után is Székely himnuszt dalol a tömeg, elõtte a Himnusszal, utána a Szózattal párban. A legeslegvégén a záróköszöntés természetesen jobbikos: „Adjon az Isten! – Szebb jövõt!” „Sieg! Heil!” – kiáltja rá valaki. Vállveregetés a jutalma, plusz általános derültség. „Visszajövünk, visszajövünk!” - skandálja pár bõrfejû. „Gyertek is vissza!” - szól a távolodók után egy néni. Integetnek egymásnak.

Nagy a hideg, a harcosok a templom elõtt csak lassítanak, trappba’ vetik a keresztet. Miatyánkolnak is, sorfrissítéssel: „…ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a cigányoktól.”

Forrás: Link