Posta Imre weboldala

"Tizenegy zsidó játszik a zenekkaromban"
Irta: Olvaso - Datum: 2011. February 18. 15:43:32

Teljes hir

- Kocsis interjú egy német lapban (Veled együtt 12-en?)
A Nemzeti Filharmonikusok müncheni koncertjének napján Barbara Doll, a Süddeutsche Zeitung újságírója interjút készített Kocsis Zoltánnal a magyarországi belpolitikai helyzetrõl. Alább a napilap 2011. február 15-i számában megjelent interjú magyar fordítása olvasható.
"A kormány nem ördögökbõl áll”

Kocsis Zoltán zongoramûvész nyilatkozatban csillapítja a kedélyeket a magyarországi fejleményekkel kapcsolatban
Számos kritikus vélemény szerint Magyarországon Orbán Viktor kormánya sérti a demokrácia alapelveit. Új szelek fújnak a zenei életben is: elbocsátották a Magyar Állami Operaház fõigazgatóját és mûvészeti vezetõjét, Fischer Ádám pedig lemondott vezetõ karmesteri pozíciójáról. Az új intendáns, nyilatkozta lapunknak Fischer, a kormánypárt legbelsõ köreibõl érkezett. A Nemzeti Filharmonikusok ma 20 órakor németországi koncertkörútjuk müncheni állomásán, a Philharmonie-ban játszanak. Aki a zenekar valamelyik tagját kérdezné az otthoni hangulatról, ezt a választ kapja a menedzsmenttõl: „A muzsikusoknak mint a Nemzeti Filharmonikusok tagjainak nem tartozik illetékességi körükbe a válaszadás.” Kérdésemre, hogy beszélhetnék-e a zenekari tagok szó- és ügyvivõjével, azt a választ kaptam, hogy ilyen funkció nem létezik. [Az Orchestervorstand intézménye és funkciója információim szerint egyik magyarországi zenekarban sem ismert. - A ford.] Végül Kocsis Zoltán zongoramûvész állt rendelkezésemre, aki 1997 óta a zenekar vezetõ dirigense.
Kocsis úr, az utóbbi hónapokban nyugtalanító hírek érkeznek Magyarországról. Milyen a légkör pillanatnyilag?
A légkörnél jobbat nem is kívánhatnék, az idõjárás csodálatos, éppen a Balatonról jövök.
És milyen a politikai légkör?
Attól tartok, nem a megfelelõ személyt kérdezi.
De hát ön magyar polgár, Budapesten él.
Elõször is magyar zenész vagyok, s csak azután magyar polgár. Ebben a minõségemben pedig azt mondom: egészen jól érzem magam. Zenészként is, sõt, kicsit még jobban, mint tavaly ilyenkor, ugyanis ki fogják egészíteni a költségvetésünket. Szerintem az elõzõ kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével nem törõdött igazán a kulturális élettel.
És a mostani kormány?
Csak az ég tudja, hogyan fognak alakulni a dolgok. Van egy oktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa, õ tényleg változtatni akar. Hogy min és hogyan, az még nekem sem világos. Mindenesetre minden kormányzattól, legyen az jobb- vagy baloldali, elvárom, hogy támogassa a Nemzeti Filharmonikusokat.
Várható-e, hogy negatív hatások érvényesülnek a magyar kulturális életben?
Ezt most még nem tudom megmondani. A kultúrát mindig a legkönnyebb támadni: ha például fel akarnak oszlatni egy zenekart, akkor biztosan nem lesz általános felzúdulás. De én mindig mindegyik miniszterelnöknek elmagyaráztam, pártállásától függetlenül: „Nézze, a zene jóformán az egyetlen, ami miatt respektálnak bennünket külföldön.” Pillanatnyilag nem látok semmiféle negatív tendenciát, semmilyen megszorítást.
És az operaházi fejlemények, Fischer Ádám lemondása?
Úgy tudom, azt mondták neki: „Ádám, bármit dirigálhatsz – bármikor, bármelyik darabot, bármilyen énekesekkel.” És aztán történt, ami történt – õ távozott. Pontosan ugyanezt éltem át vele 1997-1999 között, amikor állandó vendégkarmesterünk volt. Egyre többet akart dirigálni. „Ádám, nekünk 18 koncertünk van egy évadban, nem dirigálhatsz tízet. Rendben?” - „Rendben.” - Aztán a rákövetkezõ évben újra kezdte: „Többet akarok vezényelni, tízet vagy tizenkettõt egy évadban.” Egy idõ után elment a menedzserhez, és felmondott. Néhány héttel késõbb széltében-hosszában arról beszélt a bel- és külföldi sajtóban, hogy én kidobtam. Senki nem dobta ki! Ennél is rosszabb azonban, amit aWeltnek és az Opernweltnek nyilatkozott: hogy a magyarok mûveletlenek és nem beszélnek idegen nyelveket. Ezt én mint magyar polgár a leghatározottabban visszautasítom.
Fischer Ádám más, külföldön élõ mûvészekkel, például Schiff Andrással együtt petíciót adott át Brüsszelben.
Igen, hallottam róla. És azt kell mondanom: hogy megállapítsuk és hitelt érdemlõen bizonyítsuk, mi is történik Magyarországon, ahhoz Magyarországon kell élni. Én nem hiszem, hogy tényleg szörnyû dolgok történnek. Egy példa: ugyebár sokat vitatkoznak a sajtótörvényrõl, de ha felütöm például a baloldali beállítottságú Népszabadságot, nem látok változást. A cikkek, a hangvétel – minden olyan, mint tavaly vagy tavalyelõtt. Azonkívül rendszeresen publikálok egy rendkívül fontos baloldali folyóiratban, a Holmi-ban – ott is minden maradt a régiben. Ha erre a folyóiratra nincsenek politikai befolyással, akkor mirõl beszélünk?
A petícióban diszkriminációról, antiszemitizmusról és homofóbiáról is szó esik.
Az én zenekaromban tizenegy zsidó és tizenegy roma származású muzsikus dolgozik. Amíg nem mondja nekem valaki, hogy bocsássam el õket, nem hiszek el ilyesmiket. Ami az általános állapotokat illeti: Magyarország szociális állammá vált.
Mit gondoljunk akkor azokról az aggodalmakról, amelyek a petícióban megfogalmazódtak?
Csak ismételni tudom magam: a legtöbb mûvész nem él Magyarországon. Schiff András például Firenzében él. Nem tartom túl elegánsnak, hogy egy külföldi újsághoz megy panaszkodni. Ha gondom van a kormánnyal, odamegyek, és ott helyben, nekik panaszkodom. Az aktuális kormány kedveli Andrást, ez a kormány nem ördögökbõl áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél.
Schiff András nemrég azt mondta egy interjúban, nem tudja elképzelni, hogy a jövõben fellépjen Magyarországon, vagy akár csak beutazzon az országba.
Na, ezt nem hiszem. Tudja mit? Holnap meghívom.
És gondolja, hogy elfogadja a meghívást?
Szerintem igen. Ha jól emlékszem, amikor Jörg Haider pártja bekerült az osztrák parlamentbe, Schiff András akkor is azt mondta, hogy nem lép föl többé Ausztriában. Aztán csak fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon.
Az interjú a Süddeutsche Zeitung 2011. február 15-i számában jelent meg.
Fordította: Nádori Lídia

Forrás: Link