Posta Imre weboldala

Ködösített Csontrabló tartótisztje
Irta: Olvaso - Datum: 2010. August 24. 09:49:02

Teljes hir

Birtokunkban a százados rendõrségi vallomása

Kifejezetten a romagyilkosságok miatt kellett kapcsolatba lépnie a Katonai Biztonsági Szolgálat (KBH) századosának, H. Ernõnek a sorozatgyilkosság egyik gyanúsítottjával, Cs. Istvánnal 2009 júliusában – derült ki H. Ernõ rendõrségi kihallgatásának lapunk birtokába került jegyzõkönyvébõl.
A százados állítása szerint a 25 perces beszélgetés saját, debreceni lakásán jött létre. Itt elhangzott, hogy Cs. Istvánnak jól jönne az ügyben kitûzött százmillió forintos vérdíj. Kiderült az is, H. Ernõ ismerte az ügy egy másik gyanúsítottját, K. Istvánt is.

„Olyan 2002–2003–2004 körüli intervallumban ismertem meg. Egy ügyészségi ügye volt, és annak kapcsán hallgattuk meg. (…) Felmerült az is, hogy a bõrszín miatt szólalkoztak össze valakivel, valami önkényes házfoglalók szóltak be nekik, de pontos részletekre már nem emlékszem. (…) Ezzel kialakult egy jó személyes kapcsolat, és gyakorlatilag rendszertelen idõközökben, teljesen változó helyeken szót váltottunk…” - áll a lapunk birtokába került rendõrségi jegyzõkönyvben, amelyben a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársa a romagyilkosságok egyik gyanúsítottjának, Cs. Istvánnak a Katonai Biztonsági Szolgálatnál lévõ tartótisztjét, H. Ernõ századost hallgatta meg.

A hírszerzõ tehát azt állította, tudott arról, hogy „védencét” egy alkalommal már elõvették egy rasszista bûntettért, igaz, az ügy végül csupán ügyészi megrovással zárult. Ezek után nem is csoda, hogy 2009-ben kap egy parancsot a KBH fõigazgatójától, amely szerint „mindenkivel szót kell váltanunk ezen bûncselekmények (mármint a romagyilkosságok – a szerk.) kapcsán, és a legkisebb eredmény esetén is azt jelentenünk kell. Emiatt találkoztam vele, ez volt az utolsó találkozásunk, valamikor július közepe, vége körül, és erre került sor nálam, amit említettem is. Én kerestem meg, hogy találkozzunk...”
A vallomás pedig úgy folytatódik, hogy a KBH-s tiszt konkrétan nem is említette meg Cs. Istvánnak, hogy miért kért találkozót, csupán arra volt kíváncsi, hogy Cs. Istvánt megkereste-e valaki azzal, hogy tud-e honvédségi lõszert vagy fegyvert szerezni. A romagyilkosságokat H. Ernõ állítása szerint éppen Cs. István hozta szóba olyan összefüggésben, hogy milyen jó lenne, ha hozzá kerülne a vérdíjként kitûzött százmillió forint.

A százados – vallomásának tanulsága szerint – erre egyáltalán nem is rea¬gált, sõt a rendõröknek azt mondta, hogy mást nem is beszéltek az ügyrõl „nem mentünk bele a részletekbe, és nem is akartam ragozni”. Ha H. Ernõ igazat mondott a rendõröknek, akkor vagy nem teljesítette a KBH fõigazgatójának a parancsát, és meg sem próbált információt szerezni egy olyan egyéntõl, akirõl korábbról voltak olyan információi, hogy rasszista bûntettben vett részt, a másik lehetõség, hogy a tiszt szimplán alkalmatlan a feladatára, de az sem kizárt, egész egysze¬rûen hazudott kihallgatóinak. De H. Ernõ ködösítése ezzel nem ért véget. A nyomozó rákérdezett az ügyben szereplõ többi gyanúsítottra is, akik közül K. Istvánnal összefüggésben a százados elmondta, hogy a debreceni focicsapat szurkolói klubjának csaposaként hallott róla.

Elmondta még, hogy több, Debrecenben szolgáló katona járt a klubba, s az õ elmondásukból úgy tûnt számára, hogy K. István ott elég népszerû figura. Amikor ezt a kihallgató feszegette, kérdései igencsak arra utaltak, hogy H. Ernõ nem véletlenül jegyezhette meg K. István nevét, arról nem is beszélve, hogy egy civilrõl és nem katonáról volt szó. Aztán a kihallgatás érdekes fordulatot vett. A nyomozó arról érdeklõdött, hogy vezetett-e kimutatást vagy jegyzetet a Cs. Istvánnal való találkozásaikról, illetve beszélgetésük tartalmáról. Meglepõ módon a KBH-s tiszt azt állította, hogy nem vezetett semmit, sõt állította, semmiféle dokumentációja nincs ezeknek a találkozóknak, mivel „kötelezettségem sincs arra nézve sem, hogy ilyet vezetnem kéne”.

Bárki el tudja azt képzelni, hogy egy tartótiszt a kapcsolattartójáról, illetve a vele való beszélgetéseirõl nem ír jelentést feletteseinek? Ez megint egy igen hihetetlen része H. Ernõ vallomásának. Ezt a nyomozó is érezhette, hiszen a kihallgatás vége felé elkezdte sarokba szorítani H. Ernõt. Megkérdezte, hogy ha ennyire jelentéktelen információkkal szolgált Cs. István, akkor mi indokolta a kapcsolatuk fenntartását. A százados erre egy maszatos választ adott: „Csak azért, hogy megkérdezzük, hogy nem történt-e vele semmi gond, probléma, nem került-e személyes biztonságát veszélyeztetõ helyzetbe.” A kihallgató e ponton már érezhetõen egy szavát sem hitte a tartótisztnek, mert úgy vágott vissza: „Azt gondolom, hogy részben a parancsnokának a feladata, hogy figyelemmel kísérje az állományba tartozók helyzetét, az önök dolga pedig az, mint említette, hogy nemzetbiztonsági érdekeket védjék az alakulaton belül. Felmerült-e a lehetõsége annak, hogy Cs. István esetleg olyan helyzetbe kerülhet, ami szükségessé, indokolttá teszi azt, hogy idõnként ellenõrizzék egy-egy találkozó alkalmával a változásokat nála, volt-e konkrét indok, ami ezt szükségessé tette?” Nos, itt H. Ernõnél is elszakadhatott a cérna, mert erre nem válaszolt azzal, hogy e kérdéskörben titoktartási kötelezettség terheli, amely alól a KBH fõigazgatója adhat felmentést. A rendõr és a tartótiszt párbaja folytatódott tovább, amelybõl az derült ki, hogy a százados több alkalommal is „kikérte a véleményét” Cs. Istvánnak honvédségi fegyverekrõl, lõszerekrõl, tehát igen aktív lehetett a kapcsolatuk.

A romagyilkosságokkal összefüggõ sorozatunkban korábban arra derítettünk fényt, hogy az egykori hivatásos katona, Cs. István, a halálbrigád sofõrje igen aktív kapcsolatot ápolt a fent említett H. Ernõ KBH-s tiszttel. Ehhez képest attól félt, hogy bûntársa, K. Árpád megöli mindkettejüket. A Cs. István kihallgatásáról készült s birtokunkba került rendõrségi jegyzõkönyv szerint a férfi állította, hogy a csoportnak voltak anyagi támogatói s felderítõi is. Közöltünk egy olyan rendõri jelentést is, amely szerint a tiszalöki támadás éjjelén Cs. Istvánt Polgáron igazoltatta egy rendõr, és gyanús felszereléseket talált a kocsijában. Ennek ellenére elengedte a férfit. Arról is beszámoltunk, a rendõrség napokat várt arra, hogy lekapcsolja a négytagú romagyilkos bandát.

Mint az ismert, a rendõrség K. Árpádot, K. Istvánt, P. Zsoltot és Cs. Istvánt gyanúsítja a hat áldozat halálával végzõdött, kilenc, romák ellen elkövetett támadással.

Részlet H. Ernõ rendõrségi kihallgatásának jegyzõkönyvébõl