Kiskanállal adja Orbán a feketelevest
Irta: Olvaso - Datum: 2011. March 02. 11:06:33
Az Orbán-kormány szakított a korábbi kormányok megszorító csomagokat kommunikáló módszerével, a brutálisan egyértelmû bejelentéssel. Nem tudjuk -csak sejtjük-, csökkentik-e a táppénzeket, mibõl áll össze a nyugdíjakon spórolt 93 milliárdos összeg, illetve a foglalkoztatás területén elvárt gigászi költségcsökkentés. Megannyi kérdõjel.
Teljes hir
Az Orbán-kormány szakított a korábbi kormányok megszorító csomagokat kommunikáló módszerével, a brutálisan egyértelmû bejelentéssel. Nem tudjuk -csak sejtjük-, csökkentik-e a táppénzeket, mibõl áll össze a nyugdíjakon spórolt 93 milliárdos összeg, illetve a foglalkoztatás területén elvárt gigászi költségcsökkentés. Megannyi kérdõjel.
Durván és egyértelmûen fogalmaztak 2009-ben a Bajnai-csomag pontjai. Például a táppénz kapcsán így: „a táppénz általános mértéke 60 százalékra csökken”. Egészen más az Orbán-csomag (alias Széll Kálmán Terv): „2011 július 1-ig a Nemzeti Erõforrás Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium felülvizsgálja a táppénz-folyósítás szabályait”.
Ha a szöveget betû szerint értelmezzük, akkor akár azt is gondolhatjuk, hogy az Orbán-kormány megemelné a táppénzeket, korrigálná a Bajnai-kormány megszorító intézkedését, amelynek a jelenlegi kormány - eddigi megnyilatkozásai alapján - nem tekinti magát szellemi örökösének. A kiadáscsökkentõ csomag nagysága (jövõre 550, 2013-ban 902 milliárd forint) azonban éppen az ellenkezõjére enged következtetni. Kemény beszédhez szokott a választó a megszorító csomagok kapcsán eddig, ám az Orbán-kormány egész más stílusban kommunikál a korábbi kormányokhoz képest.
Hasonló jellegû bizonytalanságok vannak a csomag más pontjaival kapcsolatban is. 2012-ben 195 milliárd megtakarítás származik a foglakoztatás és a munkaerõpiac területérõl, és 93 milliárd forint a nyugdíjrendszer átalakításából – Matolcsy György kedden elhangzott elõadása szerint.
A munkanélküliségi segély rövidítésérõl – amirõl korábban Orbán Viktor a Wall Street Journalnak hivatkozott, nem esett szó – ami persze nem jelenti azt, hogy erre nem is kerülhet sor, a bejelentett csomag erre sem ad választ. A rokkantnyugdíjazási rendszer szigorítását viszont egyértelmûen tartalmazza a csomag. Az idei költségvetés 279 milliárd forint korhatár alattiaknak járó rokkantsági nyugdíjat irányoz elõ, a 195 milliárd ehhez képest is jelentõs összeg.
A nyugdíjrendszer átalakításánál sem egyértelmû, hogy a 93 milliárd forint megtakarítás csak a korhatár alatti nyugdíjazás eltörlése miatt áll elõ, vagy esetleg megszûnik a részben még mindig (a gazdasági növekedéstõl függõen) jövedelemalapú nyugdíjindexálás (emelés) is. Persze ez utóbbi kérdés akkor merülhet föl, ha a kormány valóban hisz az általa vázolt dinamikus növekedési pályában. Hasonló kérdések megfogalmazhatók a program sok más pontját illetõen is.
A GKI Gazdaságkutató gyorselemzése is azt emelte ki: a bejelentések nem adnak elég információt arról, hogy a kitûzött célokat hogyan kívánják elérni. Az elemzõk szerint vázolt nagyságrendek a legtöbb esetben irreálisnak tûnnek. Hasonló módon a részleteket hiányolták a külföldi elemzõk is.
Az információkat vélhetõen csöpögtetve, a beterjesztett parlamenti törvényjavaslatok nyomán ismerik majd meg a választók, nem pedig egyszerre, mint az eddig szokásos volt a megszorító reformcsomagok esetében.
Forrás: Link
Orbán-csomag: hangsúlyt váltottak
A kormány belátta, hogy az „elõbb növekedés majd egyensúly” nem megvalósítható forgatókönyv. Szintén pozitívum, hogy a bejelentett intézkedések között túlsúlyban vannak a kiadási oldali lépések. Akkor miért gyengült a forint? Ennek is megvan a magyarázata.
Végre felszállt a füst, kedden a nemzetgazdasági miniszter és a miniszterelnök-helyettes hivatalosan is ismertette a strukturális átalakító csomag részleteit. A csomag megfelelt az elõzetesen kiszivárgott híreknek, nagy meglepetést nem okoztak a bejelentett intézkedések. Az intézkedések jó irányba mutatnak, a részletekkel azonban egyelõre adós maradt a kormány, így az a jövõ zenéje, hogy milyen mértékben sikerül megvalósítani a tervezett lépéseket, illetve azok elérik-e céljukat.
Az elmúlt években már sok pakkot kapott a piac, ebben a csomagban azonban egy dolog biztosan új: Széll Kálmánról nevezték el, aki 1875 és 1878 között pénzügyminiszter, majd 1899-tól 1903-ig a Magyar Királyság miniszterelnöke volt. Pénzügyminiszterként legnagyobb eredménye az államháztartás konszolidálása volt, így jobb nevet nem is választhatott volna a jelenlegi kormány. A hangzatos név ellenére a köztudatba azonban minden bizonnyal ez a csomag is Orbán-, vagy Matolcsy-csomagként kerül be, hasonlóan a Bokros-, Gyurcsány-, vagy éppen Bajnai-csomaghoz. Bár a névválasztás arra mindenképpen jó volt, hogy a magyar gazdasággal foglalkozó külföldi szakemberek, elemzõk is megismerték Széll Kálmán nevét, a csomagot mégiscsak elsõsorban a tartalma minõsíti, azt pedig hagyjuk a kommunikációs szakemberekre, hogy a névválasztás mögötti motivációkat elemezzék.
A kormány 2013-2014-re a GDP körülbelül 3 százalékának megfelelõ (összesen 900 milliárd forintos) kiigazítást tervez; a csomag „orrnehéz”, amennyiben ebbõl 500 milliárd forint a 2012-es évet érinti. A kiigazítás eredményeképpen a kormányzati elképzelések szerint az államháztartás hiánya jövõre a GDP 2,5 százalékára, majd 2013-2014-re 2,2, illetve 1,9 százalékára mérséklõdik. Ezzel párhuzamosan az államadósság 2013-ban a GDP 70, 2016-ban 60, majd 2018-ban 50 százaléka alá süllyed.
Mindenképpen pozitív, hogy a kormány elkötelezett a deficit és az államadósság csökkentése mellett, vagyis immár tettekben is megmutatkozik, hogy az elmúlt hónapokban – némi külsõ noszogatás után - belátta, hogy az „elõbb növekedés majd egyensúly” nem megvalósítható forgatókönyv. A jelenlegi nemzetközi helyzetben és Magyarország állapotát figyelembe véve az adósság leszorításának kell prioritást élveznie - az adósság „kinövésére” nem lehet játszani.
Az is pozitívan értékelhetõ, hogy a bejelentett intézkedések között túlsúlyban vannak a kiadásoldali lépések, amelyek érintik a nagy elosztórendszerek közül az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a szociális kiadásokat. Hiányérzetet kelt azonban, hogy a pontokban nem találkozunk az állami szférát, az önkormányzati rendszert érintõ átfogó átalakításokkal, holott ezen a területen is komoly tartalékok rejlenek.
Összességében a bejelentett csomag jó irányba mutat. Az ördög azonban mindig a részletekben rejlik, ezek a részletek azonban most még hiányoznak. Jelenleg még a legtöbb intézkedés esetében nem látszik pontosan, hogy a kívánt célokat milyen eszközökkel érik el, és ezeknek az eszközöknek számszerûleg milyen lesz a költségvetési hatásuk.
A részletek hiánya bizonytalanságot jelent, e mellett azonban szólni kell a megvalósíthatósági kockázatról is. A hiányra és az adósságra vonatkozó tervek tarthatónak tûnnek, ha teljes egészében megvalósulnak az intézkedések. Ha azonban csak részben sikerül implementálni, és útközben felpuhul a csomag, akkor veszélybe kerülhetnek a célkitûzések. Márpedig erre van esély, számítások szerint a Bajnai-kormánynak is csak 75-80 százalékos hatékonysággal sikerült átvinnie a kiadásoldali megszorításokat. A tervek alapjául szolgáló makrogazdasági és piaci változók bizonytalansága szintén kockázat: a kormány növekedési elõrejelzése a piac számára túlzottan optimistának tûnik, és az sem borítékolható, hogy a kamatszint képes lesz tartósan süllyedni a következõ években.
A bejelentés nyomán a forint árfolyama gyengült, a részvénypiacon is megerõsödött az eladói oldal. Bár a piaci kommentárok azt emelik ki, hogy a részletek hiánya okozta az elbizonytalanodást, összességében nem mondhatjuk, hogy a piac nem azt kapta, amire számított.
A terv nagy vonalakban már ismert volt, azt pedig reálisan nem várhattuk, hogy minden kérdésünkre választ kapunk. A piac azonban így mûködik: a csomagot már korábban beárazták a befektetõk, és mivel azt kapták, amire számítani lehetett, beindult a szokásos „buy the rumor, sell the fact” sztori – vagyis a tények napvilágra kerülését követõen profitot realizáltak a piaci szereplõk.
Rövid távon ezek a bejelentések elegendõek lehetnek az (egyébként még mindig törékeny) piaci bizalom fenntartásához, és minden bizonnyal egyelõre a hitelminõsítõk is letesznek arról, hogy bóvli kategóriába sorolják a magyar adósságot.
Ahhoz azonban, hogy a bizalom fennmaradjon, netalán erõsödjön, elengedhetetlen, hogy a konkrét intézkedések alátámasszák a terveket. A korábbi évek tapasztalataiból tudjuk, hogy a nagy átalakításokhoz nem elég az elszántság, támogatottság nélkül nem lehet reformálni. A jelenlegi kormánynak erõs felhatalmazása van, reméljük él is vele, és a strukturális átalakítások során elkerülhetetlennek tûnõ népszerûségvesztés nyomán nem torpan meg félúton.
Forrás: Link