Húsz éve született meg a rózsadombi paktum, no meg a MOSSAD IS OTT VOLT
Irta: Olvaso - Datum: 2011. March 15. 14:59:03
1991. március 15-én írták alá a rendszerváltást, és az azt követõ éveket máig befolyásoló, legnagyobb hatású titkos politikai megállapodást, az un. „Rózsadombi paktumot”. A magyar politikai élet, a két nagyhatalom illetve Izrael képviselõje által összehozott húszpontos megállapodás rendezte többek közt a hatalmukat vesztett kommunisták helyzetét és meghatározta a szomszédos országokkal szemben kialakítandó magyar politikát. A paktum megkötésével a két világhatalom arra törekedett, hogy pacifikálja a vasfüggöny utáni Közép-Európát.
Teljes hir
1991. március 15-én írták alá a rendszerváltást, és az azt követõ éveket máig befolyásoló, legnagyobb hatású titkos politikai megállapodást, az un. „Rózsadombi paktumot”. A magyar politikai élet, a két nagyhatalom illetve Izrael képviselõje által összehozott húszpontos megállapodás rendezte többek közt a hatalmukat vesztett kommunisták helyzetét és meghatározta a szomszédos országokkal szemben kialakítandó magyar politikát. A paktum megkötésével a két világhatalom arra törekedett, hogy pacifikálja a vasfüggöny utáni Közép-Európát.
Máig sem tudni pontosan, hogy melyik rózsadombi villa adott helyt a titkos találkozónak. A helyszín ugyanakkor nem meglepõ, hiszen mind az egykori szocialista elitnek - Kádár Jánosnak, Apró Antalnak -, mind az átmenetben érdekelt, a nyolcvanas évek végétõl megerõsödõ gazdasági érdekcsoportok képviselõinek is itt voltak a villái.
A szimbolikus dátumra tett találkozón, és a paktum aláírásán tizenhárman vettek részt, a magyar rendszerváltásban érintett pártok, egyházi szervezetek valamint az érintett nagyhatalmak képviselõi.
A rózsadombi villában ott volt Szergej Naumovics Szirotjuk, a szovjet hadsereg tábornoka és egy KGB-ezredes. A szovjetek ugyan ekkor már kivonulóban voltak az országról, azonban a teljes csapatkivonás csak a nyáron fejezõdött be. Így a szovjet hadsereg még potenciális ütõerõvel rendelkezett Magyarország területén, ezért õket nem lehetett kihagyni a tárgyalásokból.
A rendszerváltás folyamatában nagy szerepet játszó Egyesült Államok, 1989 nyarán George Bush személyesen látogatott Budapestre. Az USA képviselõi így a rózsadombi találkozón is ott voltak. Az amerikai nagykövetség elsõ titkára, Stanley Walker mellett a CIA egyik tisztje is részt vett a tárgyaláson. Ugyanakkor más országok – például Németország, melynek minden oka meglett volna rá – nem képviseltették magukat.
Jelen volt viszont az izraeli titkosszolgálat, a Moszad képviselõje, aki a magyarországi zsidóság jogviszonyának és háborús kártérítésének rendezésére garanciákat akaró izraeli kormányt képviselte. Feltehetõleg azért titkosszolgálati tiszt és nem diplomata vett részt a találkozón, mert Jeruzsálem a poszt-szocialista országokban újjáéledõ antiszemitizmus gyengítése érdekében mindenképpen el akarta kerülni a nyílt nyomásgyakorlás látszatát is bármilyen zsidósággal kapcsolatos kérdésben.
A találkozón a magyarországi zsidóságot képviselõ MAZSIHISZ-es Zoltai Gusztáv is részt vett, valamint a katolikus püspöki kar vezetõje, Paskai László bíboros. A reformátusokat és az evangélikusokat ugyanakkor senki sem képviselte.
Az Antall-kormány kénytelen volt engedni
A magyar politikai életbõl öt fontos személy vett részt a paktum aláírásában. Jelen volt a köztársasági elnök Göncz Árpád és Antall József miniszterelnök, Boross Péter az MDF-bõl, és az SZDSZ-es Petõ Iván. Az állampártból ellenzéki párttá átvedlõ MSZP-t szintén egy késõbbi miniszterelnök, Horn Gyula képviselte. Érdekesség, hogy a Fidesz nem vett részt a rózsadombi paktum megkötésében, ám valószínûsíthetõ, hogy tudtak róla. Érvnek ugyan kevés, de egyes vélekedések szerint bizonyíték, hogy rendszerváltás utáni politikájukban a paktum több pontja - például a volt kommunisták soraikba fogadása - visszaköszön a mai napig.
A Rózsadomb a SZOT-szállóval. A rendszerváltás szimbóluma.
Fotó: Creative Commons
A húszpontos paktum elsõ öt pontja a Szovjetunió és Magyarország viszonyát rendezte. Érzõdik rajtuk a fegyveres erõvel még jelen lévõ Szovjetunió erõfölénye. Ez alapján a következõ pontok születtek: 1: A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról. 2: A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott értékekért és javakért. 3: Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között. 4: Szovjetellenes tevékenységek megakadályozása. 5: A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.
A második öt pont a volt kommunisták helyzetét konszolidálta. Bár a rendszerváltás meccsei addigra többnyire lezajlottak, azonban még nem volt lejátszva minden. Az új kormány kezében volt az igazságszolgáltatás, mely számon kérhette volna a múlt rendszer bûneit, ugyanakkor a volt kommunisták kezében lévõ – többek közt a már megindított privatizáció során megszerzett – gazdasági erõ és a szovjetek jelenléte olyan patthelyzetet eredményezett melyben mindkét félnek, de fõleg az új kormánynak engednie kellett, legalábbis addig, amíg a szovjetek kivonulása le nem zárul. Így a következõ megállapodások születtek: 6: A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése. 7: A volt kommunista titkosszolgálat, határõrség és rendõrség megvédése az esetleges megtorlásoktól. 8: A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon. 9: Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe. 10: Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
Világpolitikai játszma középpontjában
A következõ pontok olyan rendelkezéseket tartalmaznak, melyek a térség vasfüggöny utáni stabilitását próbálták megóvni az esetlegesen újjáéledõ magyar nacionalizmus destabilizáló hatásaitól. Ennek érdekében ismét csak a kormánynak kellett engedményeket tennie. Ennek alapján a következõ pontokról egyeztek meg: 11: Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása. 12: A jobboldali, szélsõjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása. 13: Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni. 14: Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigráns személyekkel, szervezetekkel, csoportokkal. 15: A románok, jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot. 16: Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik. 17: A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
Ide kapcsolódik a 18. pont is, mely szerint a Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerõsíti gazdasági befolyását a magyar életben. Ezeknek a pontoknak a meghozatalában a két nagyhatalom kívánságai nyilvánultak meg. A szomszédos országok követeléseirõl már csak ezért sem lehet szó, mivel azok képviselõi nem vettek részt a paktum megkötésében, és a rendszerváltás miatt a politikai erõvonalak ott is tisztázatlanok voltak.
Egyes történészi vélekedések szerint elképzelhetõ, hogy a két nagyhatalom a szomszédos országokban is hasonló paktumok meghozatalára törekedett, ám erre mindeddig egyetlen konkrét bizonyíték sem került elõ, csupán nyilatkozatok, memoárok, például egy csehszlovák kommunista diplomata, Andrej Hríbek visszaemlékezései engednek következtetni.
A Rózsadombi Paktum utolsó két pontja a magyarországi kisebbségek jogait rendezte: 19: Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására. 20: Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
Rózsadombi Paktum - a magyar demokrácia Da Vinci-kódja
Természetesen a fent leírt szöveg szemenszedett kitaláció, a Rózsadombi Paktum „írott változata”, némi hozzáadott értékkel kiegészítve.
A paktum a rendszerváltás óta eltelt idõszak legnépszerûbb összeesküvés-elmélete. Lényege, hogy a rendszerváltást elõre lejátszották a zsidók, a kommunisták, a nagyhatalmak és magyarországi csatlósaik. Szimbolikusnak tekinthetõ a megkötés helyszíne is.
A paktum elmélete az elmúlt húsz évben rendre felbukkant a magyar közéletben, és elsõsorban a szélsõjobboldal körében a mai napig igen népszerû, annak ellenére, hogy többen is bebizonyították a benne lévõ logikai bukfenceket és történelmitlenségeket, melyek egyértelmûvé teszik kitalált voltát.
Ablonczy Balázs történész kutatásai azt is kiderítették, hogy az elmélet elõször 1992. február 20-án jelent meg az egyesült államokbeli Akronban kiadott Amerikai-Kanadai Magyar Életben, az írást Bakos Gyula néven Dömötör Tibor lelkész jegyezte. A református lelkész korábbi írásaiban már benne voltak azok az antiszemita és a rendszerváltás elmaradásáról szóló nézetek, melyek ebben az elméletben is megjelentek, bár azt nem tudni, hogy maga a rózsadombi paktum az õ kreálmánya-e.
Link