Posta Imre weboldala

Nyomor
Irta: Olvaso - Datum: 2011. March 17. 13:27:33

Teljes hir

Fullzsidó oldal, de ettõl a cikk még kaparja a felszínt!
Egyre riasztóbb hírek érkeznek Magyarországról, kezd beérni a magyarok vetése. Amit vetettek, azt aratják. Ettõl nem menekülnek. Már nemcsak az ország mentális állapotáról, az egymással való bánásmódról és az elviselhetetlen légkörrõl van szó. Van ennél rosszabb is. A teljes létbizonytalanság, az éhezés és a nyomor, aminek a szele most már sok embert megcsapott. Nemcsak azokat, akikre legyinteni szoktunk, hanem azokat is, akik legyintgettek eddig. Akik ezt el sem tudták volna képzelni magukról, és akik azt gondolták, hogy akikkel ez megesik, azok maguk tehetnek róla, és valahol meg is érdemlik. Most már olyanok elméjén suhan át idõnként a gondolat, hogy nem lesz mit enni, nem lesz mivel fûteni, nem lesz hol lakni, nem lesz mivel bemenni a munkahelyre, ha egyáltalán lesz munkahely, akik ezt eddig álmukban sem gondolták volna. Ez most már nem hisztéria, ez reális valóság.

Mielõtt bárki azt hinné, hogy ez csak egy rossz gondolat, és abban ringatná magát, hogy ez vele mégsem történhet meg, szeretnénk felébreszteni mindenkit, hogy de igen, ez megtörténhet. Ez nemcsak egy rossz gondolat, ez a valóság szele. Csak egy mondatot pazarolnék arra, hogy akiknek nagy tartalékaik vannak, és bíznak a felhalmozott vagyonban, ne legyenek annyira biztosak magukban, mert egyik percrõl a másikra veszíthetik el az egészet. Akinek kicsi van, az a kicsit veszíti el, akinek sok, az a sokat.

Mindez nem a kiszámíthatatlan sors keze. Ez elõre látható, jól kiszámítható folyamat következménye. E folyamatnak még nincs vége, sok tekintetben most kezdõdik. Hogy ebbõl ki mekkora veszteséggel távozik, az nagyban függ az egyéni stratégiáktól és az egyéni döntésektõl. Aki arra bízza magát, hogy 2012 majd a Megújulás Éve lesz, aztán jön a Felemelkedés, majd a szférákban Lebegés Éve, és 2014-ben a Gyarapodás Éve, az homokra építette az õ várát. Aki eddig is azokban az emberekben bízott, akik ezt hazudják most neki, az nagyon nagy bajban van. Aki elhitte, hogy minden jó úgy, ahogy van, hogy nem kell tennie semmit, csak meglopták a szegény magyar népet, hogy komoly változások nélkül ez megúszható, annak elõre mondjuk, hogy neki vége van. Az a legrosszabbra készüljön.

A hazugság az alapja mindennek
Mindenekelõtt egy valamit fontos tisztáznunk: Magyarország nem kormányzati hibáknak, rossz döntéseknek, hibás gazdaságpolitikának köszönheti elsõsorban a jelenlegi helyzetét, ezek csak következmények. Magyarország romlásának, pusztulás közeli állapotának legfõbb oka a hazugság. A hazugság ereje gyõzte le, tette vesztessé és a felismerhetetlenségig elkorcsosult állapotúvá ezt a tehetséges népet. Ezért biztosak lehetnek benne, hogy amíg a hazugságot nem számolják fel, addig ennek az országnak, ennek a népnek nincs esélye arra, hogy megfordítsa a folyamatokat. Nem segít gazdaságpolitika, sem megszorítás, sem adókedvezmény, semmiféle kormányzati lopás vagy bravúr, amíg a magyar nép le nem számol a hazugsággal, amelyben él, amit eltûr, és ami rabságban tartja, addig nincs esélye. Kiadhatják a leghülyébb jelszavakat, lesüllyedhetnek a legprimitívebb falusi párttitkár szintjére, annak az útnak, amin ezen az ország jár, akkora bukás lesz a vége, amekkorát még nem látott.

A hazugság, amire a magyar élet épül, nem elvonatkoztatható. Nem úgy van, hogy ugyan hazugság az alapja mindennek, de attól még lehet jól vagy boldogan élni. Nem lehet. Épeszû emberek eltûrik, hogy naponta hülyét csináljanak belõlük. Így hitték el, és tûrték el azokat a hazugságokat is, amik az országot a teljes anyagi csõdbe, az embereket a nyomor küszöbére juttatták. Nehogy azt gondolja bárki, hogy amikor elhiszi a hazugságot, vagy csak eltûri, és nem tesz ellene semmit, annak nem lesz semmi következménye. Ahol most tartanak, az is ennek a következménye.

Siralmas nézni, ahogyan elfeledkezett az ország, az értelmiség és a sajtó, hogy Magyarországon diktatúra van. Ezt nem én állítom, õk mondták fél évvel ezelõtt, felsorolva mindazokat az okokat, amelyek alapján ezt a következtetést – igen helyesen – levonták. Magyarországon megszûnt a jogállam. Ismerõs? De azóta nem változott semmi, még az Alkotmánybíróság sem kapta vissza eltörölt jogait. Mégis, mindenki elfelejtette, hogy diktatúra van. Megszokta a helyzetet, tudomásul vette, alkalmazkodott hozzá. És mivel most éppen enyhült a szorítás, azt hiszik, minden rendben van.

Attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán egy demokratikus választás eredményét forradalomnak minõsítette, amely által önmagát forradalmi kormányzásra hatalmazta fel, a NENYI-t kifüggesztette a közhivatalokba, ez az ország megszûnt polgári értelemben vett demokrácia lenni, és hazugságban él. A hatalom, amit az uralmon levõk gyakorolnak, illegitim. Magyarországon gyakorlatilag puccs vette kezdetét, amelynek során felszámolják a demokráciát. Hazugsággal kerültek hatalomra is, és ez a hazugság volt az, ami a nyomort elõidézte.

Ebbe a helyzetbe a hazugságok vezettek, amelyek kedvesek voltak a magyar füleknek. A hazugságok egyenes következménye a szegénység, a létbizonytalanság és a nyomor. És mivel humanistának tartom magam, Orbán Viktort és bandáját most legszívesebben felszólítanám, hogy a hazudozást most fejezzék be, mert a történelmi tapasztalatok nem sok jóval biztatnak. Ebbõl tényleg forradalom lesz.

Lopakodó diktatúra
Sokakat megtéveszt, hogy Orbán az Uniós elnökség alatt kivár, amíg a figyelem ráirányul, és addig lecsillapodnak a kedélyek. Lépésrõl lépésre lopakodik a diktatúra. Egy nagyobb lépés után megpihennek, hogy mindenki megszokja. Aztán mehet tovább. De ha a szögesdrótok között focizni engedik a rabokat, azt ne tessék összetéveszteni a szabadsággal. Amikor akarják, vagy szükség lesz rá, elõrohan az õrség és elengedik a farkaskutyákat. Az Orbán-diktatúrában minden úgy van kialakítva, hogy amíg nem fenyeget veszély, addig szabadon lehet rohangálni az udvaron. De ha valami fenyeget, vagy a helyzet úgy kívánja, bevezetik az áramot a szögesdrótba, és leemelik a falról a puskát. Ilyen a médiatörvény és ilyen lesz az új alkotmány is.

Magyarországon elhitték az emberek, hogy vége van a fenyegetettségnek. Nyugodtan vitatkoznak részletkérdésekrõl, belesimulnak a rendszerbe. Amit eddig a jogállam felszámolásának gondoltak, arról ma már nem beszélnek, azt elfogadták, megszokták, tudomásul vették. Megalkuvó lett az egész ország. Itt mindenki elhitte, hogy nincs is olyan nagy baj, végül is ez még demokrácia, a jogállam lerombolása megállt. Egyes kérdésekben meghátráltak. Szó nincs róla, ez csak taktikai váltás. Semmi lényeges dologban nem hátráltak meg. Kitaláltak ugyan néhány csapdát, hogy az alkotmányhoz legitimációt találjanak, de azok annyira átlátszóak voltak, hogy még az MSZP és az LMP sem sétált bele.

Az ország miniszterelnök-helyettese, Navracsics Tibor, a híradások szerint azt a látszatot keltette a Velencei Bizottság elnökének, hogy az alkotmányozás elõkészítése már 1995 óta folyik, mert azóta szó van róla. Azt hazudta, hogy az ellenzéki pártok csupán belpolitikai érdekbõl, haszonlesésbõl nem vesznek részt a színjátékban, ahol rájuk a hülyék szerepét osztották. Egy olyan ország, amely ezzel szemben nem emeli fel a szavát, megérdemel mindent. Lázár János bejelenti, hogy talán visszaadják a jogokat az Alkotmánybíróságnak, melyeket az õ indítványára vettek el. Egyesek ezt kedvezõ jelnek tekintik, az enyhülés egyik gesztusaként értelmezik. Miközben arról van szó, hogy amíg az Alkotmánybíróság meg tudta volna akadályozni a magán-nyugdíjpénztárakban gyûjtött magánvagyon alkotmányellenes ellopását, addig elvették a jogait. Amikor a törvénytelenséget végrehajtották, cinikusan készek visszaadni. Amíg a csatár gólt rúg, felfüggesztik a lesszabályt. Amikor már nincs rá szükség, akkor visszaállítják. Úgy lépik át a törvényt, ahogy akarják. A hazugságnak és önkénynek ilyen mértéke elképzelhetetlen jogállamban.

Semmisnek nyilvánítják egy szavazással a bíróság által hozott ítéleteket. Minden olyan esetben felmentik a vádlottat, ahol csak a rendõr tanúskodik ellene. Törvényben mondják ki, hogy minden rendõr aljas, hazug és hülye, egyetlen rendõrnek a tanúvallomása nem ér semmit. A bíróságot megfosztják attól a jogától, hogy szabadon értékelje a bizonyítékokat és a vallomásokat. Hol vagyunk? Valami csecsen bandavezér táborában a hegyekben? Ez egy európai demokrácia? Mindezt azért, hogy politikailag megbélyegezzék az általuk tüzelt zavargások leverését. Kriminalizálják a közrend megvédését.

Van-e jólét jogbiztonság nélkül?
Ott tévednek a magyarok, amikor azt hiszik, hogy ez nem számít. Hogy az ilyen hazugságoktól még jól élhetnek. Amikor nem veszik észre, hogy jólét csak a jogot tiszteletben tartó demokráciákban van. Ahol kiteljesedik a demokrácia és a szabadság, ahol a jog szent és sérthetetlen, ott emelkedik az életszínvonal. Ahol a törvényekkel úgy bánnak, mint Sobri Jóska és Orbán Viktor, ott irtózatos szegénység, bûnözés és nyomor veszi kezdetét. Kedves magyar barátaim! Jobb, ha tõlem tudjátok meg: ez vár rátok. De ne valami kicsit képzeljetek, hanem egy irtózatosat. Amikor a jogtiprást, a hazugságot elnézitek, akkor taszítjátok magatokat a nyomorba és a rettegésbe. Az út, amely idevezetett, eddig is hazugsággal és a jog tiprásával volt kikövezve.

Eközben szükségszerû, hogy a hatalmon levõk viszont gazdagodjanak. Fogjuk mi még hallani, hogy befagyasztották Orbán és társai külföldi bankokba kilopott milliárdjait. Ez az ember már most megengedi magának azt, hogy miközben elszámoltatásról beszél, az államadósság nagyságáról beszél, átépíti a fél Parlamentet, 100 milliárdért készül felköltözni a királyi Várba, és már nézegeti, hogy közpénzbõl milyen magánrepülõt vásároljon magának. Hûbéresei uralkodni fognak a nép fölött, velük szemben soha semmiféle eljárás nem indul, olyan védettek lesznek, mint Esztergom milliárdos adósságot felhalmozó volt polgármestere. A többiek lesznek az éhezõ jobbágyok, akiknek a napi jelszót mindig elmondja Szijjártó Péter, hogy most minek az éve következik. A papok majd rázzák mellé a füstölõt, hordhatjuk a gyereket a templomba, nehogy kirúgják az egyházi iskolából, mert máshova nem tudjuk vinni. Közben polgárõrség címén randalíroznak és fenyegetnek gárdista nácik cigányokat, zsidókat és melegeket, de azok megérdemlik, mert azokat mindenki utálja, miután õk lesznek kikiáltva a bajok fõ okozóinak.

Szijjártó a magyaroknak azt mondja, hogy a pápai polgármesterválasztáson a fideszes jelölt gyõzelme azt jelenti, az emberek összefogtak a kormánnyal az államadósság megszüntetésére, mintha a kettõnek bármi köze lenne egymáshoz. És amikor ezt az embert ezután nem kaviccsal hajtják ki a város határába, és nem vernek szét a fején egy kamionszállítmány paradicsomot, akkor a magyarok kimondták magukra az ítéletet. Ennek ugyanis a vége, bármilyen furcsán hangzik is, a totális nyomor, a leszegényedés, az éhezés és a rettegés lesz. Este 6 után nem lesz ajánlatos kimenni az utcára. Ide vezethet, hogy nem verik szét Szijjártó fején a WC-pumpát.

A hazugság rendszere ugyanis hálót szõ. Minden megalkuvás, amikor nem vágnak tojást Orbán, Kósa, Rogán, Szijjártó, Lázár és hazudozó társaik képébe, amikor a legarcátlanabb, a legprimitívebb hazugságaik után nem vonulnak százezrek az utcára, akkor a sírját ássák ennek a nemzetnek. Március 15-e nem a Fidesz és a Nemzeti Együttmûködés Diktatúrájának ünnepe, hanem az ellene harcolóké. A “Talpra magyar” nem nekik szól és a papjaiknak, akik az 1848-as forradalomban a császári elnyomó csapatok oldalán álltak.

Nem elhanyagolható a sajtó felelõssége, amely azt gondolja, hogy ezt majd a humor fegyvere gyõzi le. Nem fogja a humor legyõzni õket, az legfeljebb elviselhetõbbé teszi. Ha a humor ártani fog nekik, majd betiltják a humort. Ha szabad a humor, akkor nem árt nekik. Nagy baklövés Orbán alkotmányával kapcsolatban csupán lekísérni az eseményeket, élõ közvetítést adni róla. Mint amikor az áldozat élõben közvetíti, hogyan készíti a gyilkosa a hurkot, állítja be a széket, amit majd kirúg alóla, és amíg nem szorul a kötél a nyakán, nem hiszi el, hogy ezt az egészet azért csinálják, hogy õt kivégezzék. A magyar sajtó így követi le, hogyan számolják fel a demokráciát, hogyan adnak két hónap alatt egy párt ideológiájára és egyeduralmára épülõ alkotmányt. Saját ideológiájukat, szimbólumaikat az alaptörvény részévé teszik. A sajtó errõl tudósít, ahelyett, hogy minden nap tiltakozna, és az egészet gyökeresen utasítaná el. Egy párt nem készíthet alkotmányt, amibe saját eszmeiségét építi be. Mostantól mindenkire kötelezõ érvényû lesz a Fidesz és a KDNP világnézete, mert ez lesz Magyarország alkotmányának alapja. Aki ettõl eltér, az alaptörvényt sérti.

Olyan népek, akik egykor csodálattal néztek a magyarokra, már régen a Kossuth téren égetnék a százmilliókért kamura kiküldött kérdõíveket, amikor a kérdõívben feltett kérdésekre már kész a válasz, kész az alkotmány szövege. Mire elküldik a véleményt, már meg is szavazták. És ettõl még arra fognak hivatkozni, hogy a nép akarata van az alkotmányban, soha még ilyen széles társadalmi támogatással és részvétellel nem született alkotmány. Amikor majd lövöldöznek az ablak alatt, jusson eszedbe, hogy kussoltál, amikor ezek zajlottak. Amikor végignézik a magyar polgárok, hogy felszámolják alkotmányosan a harmadik köztársaságot, jusson majd eszükbe, hogy itt kezdõdött az, amikor nem lesznek állásaik, nem lesz fizetésük, nem lesz munka, nem lesz mibõl megélni, ha nem a diktatúra kiszolgálói közé tartoznak.

Megvédeni a “vívmányokat”
A hazugság vezetett a mostani nyomorhoz is. A rendszerváltás óta eltelt húsz évben a politikai elit elmulasztotta meghozni azokat a döntéseket, amelyek a pártállam gazdasági mechanizmusait piaci logikára állította volna át. Ennek oka az volt, hogy a lakosság ellenállt minden olyan változtatásnak, amely a szocializmusban megszokott kedvezményeit, juttatásait, „vívmányait’ érintette volna. Nem hitték el, hogy ha az állam bácsi újraelosztó szerepe megszûnik vagy csökken, jobban járnak, mert olyan helyzet keletkezik, amikor majd magukról lesznek képesek gondoskodni. Egyetlen kormány se merte vállalni a népszerûségvesztéssel járó kockázatot, hogy ezeket a lépéseket megtegye, és az állami költekezést megállítsa. Az aktuális ellenzék rendre abból próbált politikai tõkét kovácsolni, hogy megerõsítse a lakosságot a régihez való ragaszkodásban. Ebben a Fidesz élenjárt.

A magyar nyomor közepén, amikor a Fidesz magasan vezeti a népszerûségi versenyt, és elnöke a legnépszerûbb magyar politikus, a magyar nép nem fogta fel, hogy saját nyomorát részben magának, részben a Fidesznek köszönheti, amely elvesztegetett nyolc évet azzal, hogy minden reformot elutasított, megtámadott, szétvert. Azt hazudta a magyaroknak, hogy ezekre nincs szükség. Azt elfelejtette elmondani nekik, hogy ezeket csak azért mondja, hogy politikai ellenfeleit tönkretegye, és a hatalmat megszerezze. Azt elfelejtették mondani, hogy ezek nélkül vagy továbbra is hitelekbõl élnek, vagy éhséglázadás tör ki az országban. Ha az ország bevételei nem nõnek, kiadásai nem csökkennek, a reformokat elodázzák, hiteleket sem vesznek fel, amibõl az országot eddig életben tartották, ez biztos út az éhhalál felé.

Annak az Orbán Viktornak, aki belevitte az országot az ún. „szociális” népszavazásba a vizitdíj ellen, és most kormányra jutva a vizitdíjnál sokkal nagyobb terhet tesz az idõs és beteg emberek nyakába a gyógyszerár-támogatás radikális csökkentésével, a felcsúti focipálya kapufájába kellene beleverni az orrát. Vizitre ugyanis kevesebbet kell menni, mint ahányszor gyógyszert kell bevenni. De a magyarok még mindig elhiszik azt a hazugságot, hogy azért tart itt az ország, mert a kommunisták ellopták a pénzt. Õk pedig majd megbüntetik õket, és visszaveszik a rablott vagyont, és abból jut mindenkinek. Még most is azt hazudják, hogy az eladósodás nem azért volt, mert az ország gazdasági erejéhez képest sokkal magasabb színvonalon éltek az emberek, és a reformok híján pazarlón élt az állam.

A jó magyar ember nem jön rá, hogy vagy engedni kellett volna a reformokat, vagy tudomásul venni, hogy kölcsönökbõl élünk, amit egyszer majd vissza kell fizetni. Se reform, se kölcsön, közben az államadósság visszafizetése, az csak brutális szegénységhez vezethet, mint amilyen Ceausescu Romániája volt. A hiszékeny emberek, akik el akarták kerülni a változásokat és a megszorításokat, az elvesztegetett idõ miatt nagyobb károkat szenvednek majd el Orbán miatt, mint korábban szenvedtek volna.

Eközben a fideszes urak, fõállásban hazudozó szóvivõk, 2 millió forintot keresnek havonta, a gátlástalan végrehajtó embereik a legújabb Audikkal furikáznak. Közben erkölcstelen jövedelmek visszaszerzésérõl, elszámoltatásáról beszélnek. Semmit nem vesznek észre abból, hogy egy szélhámos ellopott az életükbõl nyolc évet, és fogalma nincs arról, hogy mihez kezdjen. Most elkezdte a sanyargatást, de azokhoz a terhekhez, amiket másokra helyez, egy ujjal sem nyúl. A hazugság elhatalmasodott, kiteljesedett, ezzel kiépítette egy diktatúra alapjait, amit azonnal bekeményít, ha szüksége lesz rá. Leválthatatlanná tette magát. A rendõrség új generációja már készül, hogy leverje a megélhetési bûnözést, és az éhség miatti elégedetlenséget.

Ez ellen csak egy módon lehet védekezni: minden hazugságot nevén kell nevezni, vissza kell utasítani, nem szabad eltûrni. Aki mindent fordítva csinál, mint amit Orbán hazudott neki, az nagy veszteségek árán, de túlélheti.

Forrás: Link