Hogy lehet még egyáltalán iskoláról beszélni?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. March 20. 13:57:06
Milyen következményei voltak az iskolai gyakorlatra az utóbbi húsz év állandó fentrõl jövõ reformjainak? Hogy mûködik a közoktatás olyan körzetekben, ahol a nyomor miatt éhezõ gyerekek járnak az iskolába? Miért fontos, és miért nem az eddig elképzelt módon az integráció? E kérdésekre keresnek választ a most megjelent,”krétaporos kezû” pedagógusok által írt kötetek.
Teljes hir
Milyen következményei voltak az iskolai gyakorlatra az utóbbi húsz év állandó fentrõl jövõ reformjainak? Hogy mûködik a közoktatás olyan körzetekben, ahol a nyomor miatt éhezõ gyerekek járnak az iskolába? Miért fontos, és miért nem az eddig elképzelt módon az integráció? E kérdésekre keresnek választ a most megjelent,”krétaporos kezû” pedagógusok által írt kötetek.
„A pedagógiának is van underground vonala, ami markánsan elüt az akadémiai pedagógiai közvéleménytõl és a különbözõ oktatáspolitikai elképzelésektõl. A kedden bemutatandó kötetek szerzõi mind krétaporos kezû pedagógusok, akik a gyakorlat oldaláról mutatják be, milyen következményei voltak az állandó oktatás reformoknak” – mondta az fn.hu-nak Hanczár Gergely, az Underground Kiadó vezetõje. Az Osztályfõnökök Országos Szakmai Egyesülete (OFOE) a kiadóval együttmûködve mutatja be kedden azt az öt kötetet, ami a mai magyar iskola rögvalóságát tükrözi. Hanczár szerint - aki mellesleg nemcsak a kiadó vezetõje, hanem az OFOE tagjaként az egyik kötetet is jegyzi – az a közös az öt könyvben, hogy szerzõik saját bõrükön tapasztalják, mi a következménye az oktatáspolitikai döntéseknek, ezek ugyanis – véli - felülrõl soha nem látszódnak.
A Bukdácsoló esélyegyenlõség címû kötet szerzõje L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Mûvészeti Iskola vezetõje, az fn.hu „Nyomor széle” blogjának gazdája. Az igazgyöngyösök tevékenységét már többször bemutattuk lapunkban. Az iskola pedagógusai „normál tanári” hivatásuk mellett egyfajta szociális munkát végeznek, így tudják a mélyszegénységben élõ diákokat és családjukat segíteni. A kegyetlenül õszinte, sokszor szívszorító, de néha azért reményt is adó történeteikrõl Ritók Nóra rendszeresen beszámol blogján. A most megjelent kötetben többek között ezen írások szerepelnek.
A gyüttment meséi címet adta a Turán tanító Benedekné Fekete Hajnalka a kötetének. Kísértetiesen hasonló problémákról ír, mint Ritók Nóra. Arról, hogyan mûködik egy olyan iskola, ahol az odajáró gyerekek jó része éhezik, télen fázik, küzd a tetvek ellen, és leginkább a pedagógusok elhivatottságán múlik, hogy egyáltalán bejárnak-e az iskolába, és ott tanulnak-e valami hasznosat. „Megengedhetem-e magamnak, hogy ne álljak szóba az agyament kölyökkel, ha rám bízták? Elutasíthatom-e a beszélgetést garázda, s tán gyilkos szülõvel, ha tanítom a gyerekét? Kimehet-e esélyvizslató a hivatal ajtaján dolgavégezetlenül, csak mert árpádsávos a zászló a polgármesteri irodában? Szabad-e hátat fordítanom az oktatáspolitikát irányítónak, ha azt gondolom, marhaságokat beszél?” Ilyen kérdéseket tesz fel a szerzõ. És nemcsak megosztja e dilemmáit, hanem megpróbál válaszolni is azokra.
Forrás: Link