Szükségállapot Magyarországon!
Irta: Olvaso - Datum: 2011. March 25. 11:14:33
Pöppet a homousion-homoiusion vitára emlékeztet a dolog, s minthogy annak következtében kardélre is hánytak népeket, a földrajzinév-bizottság tagjai végül is jól jártak, hogy csak az állásukkal fizettek.
Teljes hir
Pöppet a homousion-homoiusion vitára emlékeztet a dolog, s minthogy annak következtében kardélre is hánytak népeket, a földrajzinév-bizottság tagjai végül is jól jártak, hogy csak az állásukkal fizettek.
No, akkor valaki a kormány részérõl nagyon sürgõsen legyen kedves cáfolni az Index cikkét, perelje be a hírportált, nyerjen egy rakás pénzt, aztán fordítsa jótékony célokra. A cikk lényege, amelynek jóvoltából megspórolni volt szerencsém a reggeli kávét, a következõ: miután a földrajzinév-bizottság nem pontosan úgy támogatta a ferihegyi reptér átnevezését, ahogy azt a kormány szerette volna, feloszlatták a testületet, döntöttek a saját szájuk íze szerint, majd kirugdosták a munkahelyükrõl a bizottsági tagokat. Nem a bizottságból tehát (az amúgy is megszûnt), hanem a minisztériumból, minisztériumi háttérintézménybõl, ahol dolgoztak, s amely munkájuknak semmi köze nincs az ügyhöz. Bosszúból, mintegy.
Ha nem lesz valaki, aki kormányrészrõl cáfolja mindezt, kénytelen leszek azt gondolni, hogy valakinek az agyára ment a hatalom. Hogy konkrétan kinek, nem tudom.
Ilyen pitiánerséget mindenesetre még nem láttam. Jogtalanságok, gusztustalanságok voltak mindig, de legalább bizonyos logikát követtek, érdekében álltak a gusztustalankodónak, lásd nagytakarítás 2002-ben (motyogós-mosolygós együgyû miniszterelnök, közben testüregi motozás Berkecz Máriának), vagy tavaly (indoklás nélkül kirúgható köztisztviselõk. Az alkotmánybírósági jogkörkurtítás is hasonló volt: egy testület végezte a dolgát, megsemmisített egy törvényt, a kormánynak ez nem tetszett, úgyhogy a kétharmaddal visszaélve kiszedte az AB kezébõl a döntési jogot, majd újra elfogadta az alkotmányellenes jogszabályt. Ott viszont, akármennyire is nem a valósággal indokolta a meredek döntést a beterjesztõ Lázár János, mégiscsak jó oka volt annak, hogy fellációra kényszerítették a jogállamot - félõ volt, hogy nagy bevételektõl eshet el az állam, s borul a költségvetés.
A jelenlegi, térképészes eset viszont magyarázhatatlan - aki ilyen kisstílû bosszút áll, az nem csak erkölcsi, de politikai analfabéta is. Már azt sem veszi észre, hogy saját megítélésének árt a legtöbbet ezzel. Nem az a gond, hogy a kormány átnyomja a saját akaratát, feloszlat bizottságot, ha neki úgy tetszik. Ehhez joga van, habár az indoklás itt is árulkodó. Idézet a minisztérium Indexnek írt levelébõl:
„A Magyar Köztársaság Kormánya [...] arra kérte a bizottságot, hogy 2011-tõl a ferihegyi repülõtér a világhírû magyar zeneszerzõ és zongoramûvész nevét vegye fel. Mivel a 25 fõs Földrajzinév-bizottság 17 tagját minisztériumok delegálják, elvárható lett volna, hogy a jelen lévõ kormánytisztviselõk támogassák a kormány kinyilvánított és egyértelmû kérését"
Hát, nem. Nem lett volna elvárható. Ha az lett volna valóban, az nem jelent mást, mint hogy egy ilyen bizottságra semmi szükség. Bólogató Jánosokat fizetünk eleget (parlamenti frakciók, egynémely közjogi méltóság), fölrdrajzinév-bizottságra akkor van tehát szükség adófizetõi szempontból, ha a tagok önmagukat képviselik, legjobb meggyõzõdésüket, mást nem. Az volt elvárható tõlük, hogy javaslatot tegyenek. Ezt megtették. A minisztériumi gondolkodásmódról egyébként sokat elárul, hogy saját delegáltjaiknak még csak nem is jelezték: illene támogatniuk a kormány javaslatát. Annyira természetesnek vették ezt. „Tõlem kapod a fizudat, hát támogatod az ötletemet." Kizárólag vazallusokban gondolkodni tudó, hûbérúri tempó.
Írom ezt annak ellenére, hogy nekem speciel tetszik a kormány javaslata-döntése, s nem értek egyet a bizottsággal abban, hogy a „Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülõtér" elnevezéssel bármi gond van. A bizottság egyébként nem azt monda, hogy ne legyen benne a reptér névben Liszt Ferenc, a galaktikus jelentõségû véleménykülönbség annyi volt: maradjon benne Ferihegy is. „Liszt Ferenc Nemzetközi Repülõtér, Budapest-Ferihegy" - így nézett ki tehát a testület javaslata.
Pöppet a homousion-homoiusion vitára emlékeztet a dolog, s minthogy annak kapcsán kardélre is hánytak népeket, a bizottság tagjai végül is jól jártak most, mindenesetre a végeredmény mindkét változat után az lett volna, hogy a nép „Lisztferihegynek" hívja a repteret, amivel megint csak nincs semmi baj, jópofa kapocs ez a szó múlt, jelen és jövõ között. Ráadásul nem is az erõszakolt pátosz mostanság egyre csak szamárfülesedõ szótárából.
Mielõtt azt hinné a nyájas olvasó, hogy túl sok idõm van, azért foglalkozom ilyen piszlicsáré ügyekkel, közlöm: nem jelentéktelen az ügy. Azért teheti meg a minisztérium, hogy bosszúból kirugdal embereket, mert jogszabály biztosítja számára, hogy ne kelljen indokolnia az elbocsátást. Ez, a kormányváltás utáni egyik elsõ törvénymódosítás önmagában is necces volt, ám akkor még lehetett rá mentséget találni: a Fidesz megígérte a kisebb államot, hát megcsinálja. Ehhez leépítések kellenek, gyorsan. Meg persze saját káderek.
Egy ilyen jogszabály rendkívüli helyzetben lehet tehát indokolt. Akkor viszont lépni kell, átalakítani, rohamtempóban, majd ha sikerült megoldani a másképpen megoldhatatlannak tetszõ problémát, visszatérni a normális kerékvágásba. Mert ez, jelzem, nem az. Újra kötelezni kell tehát az államot, hogy indokolja, ha kirúg valakit. A fenti eset mutatja, mi van, ha a hatalom határozatlan idõre bontja le saját korlátait. Vissza fog élni vele, eltorzítja a gondolkodásmódját, zsarnoki lesz. Nem azért, mert Orbán Viktor a gonosz maga. Azért, mert a hatalom természete ilyen.
Bizony, vissza kellene adni a jogköreit az Alkotmánybíróságnak is, ahelyett, hogy úgy tesz a kormány, mintha koncepcionális elképzelések miatt szedte volna el azokat, s ezért e jogosítványok nélkül kerül az új alkotmányba az AB. Jobb lenne elismeri a nyilvánvalót: szükségintézkedés volt a jogkörcsorbítás, a szükségállapot elmúltával pedig indokolhatatlan annak fenntartása.
Erre persze mondhatja valami fõfideszes vagy kormánytag, hogy a szükségállapot nem múlt el, ám szükségállapotot hirdetni, majd úgy hagyni évtizedekig: mubaraki mélység.
Forrás: Link