Varró: szisztematikus olajhiány lesz
Irta: Olvaso - Datum: 2011. March 28. 10:16:59
Magyar szakember nem töltött még be ilyen magas pozíciót a világ energiaszektorában, mint a Mol volt stratégiai igazgatója. Párizsi interjú Varró Lászlóval, a Nemzetközi Energiaügynökség frissen kinevezett, kulcspozícióban lévõ vezetõjével téveszmékrõl, felszínes gondolkodásról, színtiszta bénázásról, ostoba gázárstratégiáról és arról, miért van szisztematikus olajhiány?
Teljes hir
Magyar szakember nem töltött még be ilyen magas pozíciót a világ energiaszektorában, mint a Mol volt stratégiai igazgatója. Párizsi interjú Varró Lászlóval, a Nemzetközi Energiaügynökség frissen kinevezett, kulcspozícióban lévõ vezetõjével téveszmékrõl, felszínes gondolkodásról, színtiszta bénázásról, ostoba gázárstratégiáról és arról, miért van szisztematikus olajhiány?
1. rész.
A japán földrengés következtében megrongálódott a fukushimai atomerõmû. Milyen hatással lesz ez az energiaviszonyokra?
Nyilván minden ilyen katasztrófánál kiderülnek olyan tanulságok, amiket érdemes végiggondolni, de óriási volumenû energiát szén-dioxid-kibocsátás nélkül megtermelni, erre nagyon kevés technológia képes.
Lehet változás az atomerõmûvek biztonsági elõírásait illetõen? Különbözõ szervezetek a már meglévõ egyéb atomerõmûvek biztonságát firtatják…
Lehetnek dizájnváltozások. 2001. szeptember 11-e után újratervezték a Areva reaktor dizájnját. Ebbõl Finnországban épül az elsõ. Abba bele lehet repülni egy Boeing 747-essel is. Kibírja.
A minap azt mondta, téves riogatás, hogy a Föld olajkészlete hamarosan kimerül. Inkább az a veszély, hogy ez a mennyiségû olajkészlet gyakorlatilag négyszer fel tudná égetni a Földet. Hogy kell ezt érteni?
A világ bizonyított olajkészletei, kb. 1980 óta folyamatosan, évrõl évre nõnek…
Nõnek? Újabb kitermelhetõ kõolajat találnak?
Igen. Az olajkészlet növekedése két forrásból származik. Új olajmezõk felfedezésébõl és a meglévõ mezõkrõl is kiderül, hogy többet lehet kitermelni belõlük.
Gondolom, ez csak bizonyos régiókra vonatkozik…
Vannak olyan régiók, ahol az olajkitermelés csökken és nem is áll meg.
Nem akarnak többet kitermelni?
Akarnak, csak a politikai szabályozó környezet miatt nem teszik. Csökken az olajkitermelés például Mexikóban. Az öböl fele az Egyesült Államoké, fele Mexikóé. Mexikóban állami monopólium a kutatás. Benne van az Alkotmányban, hogy külföldi tõke nem ruházhat be az energiaszektorba. Ezért az a csúcstechnológiát alkalmazó, multik által vezényelt olajkutatási siker, ami az Egyesült Államokban volt, Mexikóban elmaradt. Csökken az olajkitermelés Venezuelában, ahol alapvetõen pártpolitikai alapon vezérelt állami monopólium van.
Árat akarnak diktálni?
Nem. Ez színtiszta, egyszerû bénázás.
Bénázás???
Igen. Ezek politikailag kézi vezérelt állami monopóliumok.
Szimplán rosszul csinálják?
Igen. Iránban is csökken az olajkitermelés, mert az országot sújtó szankciók miatt nem jutnak pótalkatrészekhez, de vannak olyan régiók is, ahol a kitermelés geológiai okokból csökken. Például Indonéziában vagy az Északi-tengeren. Ott tényleg elfogy az olaj.
És az arab országokban? Észak-Afrikában?
A világ többi részén, különösen a Közel-Keleten évtizedekre vagyunk a készlet kimerülésétõl. A kitermelési technológia folyamatosan változik. Az olajtartaléknak pedig nemcsak geológiai, hanem közgazdasági definíciója is van: a rendelkezésre álló technológia mellett gazdaságosan kitermelhetõ. Ha az olajár elszáll, a készletek már ettõl nõnek. Az olajár megüti azt a szintet, ahol érdemes kitermelni.
Részben értem…
A ’90-es évek fordulóján az olajár elindult felfelé. Tíz dollárról felemelkedett 20-ra, 40-re, 80-ra stb. Hihetetlen erõfeszítések mentek bele a kutatás-fejlesztésbe. Amikor tartósan magas az olaj ára, akkor a technológia fejlõdik. Tengeri olajkitermelés létezik már a ’70-es évek óta, de a ’90-es évek közepéig nagyjából 500 méteres mélység volt kitermelhetõ az akkor létezõ technológiával. Ma a Tiberrel - ami 2010 legnagyobb felfedezése volt a mexikói öbölben - 3500 mélyen kezdtek fúrni a tengerfenéken és onnan még 5000 métert fúrtak lefelé. Mélyebbre fúrtak, mint a Mount Everest magassága, tengerszint felett.
És ezt is megéri kitermelni…
Hordónkénti 100 dolláros olajárért? Bármit. Annak ellenére, hogy az erre képes fúróhajó napi bérleti díja egymillió dollár körül van. De egy ilyen mezõrõl a kitermelés majd felmegy 100-200-300 hordóra naponta. Az tízmillió dollár naponta.
Elképesztõ számok…
A téma komoly szakértõjének nincs kétsége afelõl, hogy geológiailag még rengeteg olaj van. A mélytengeri fúrás az Egyesült Államokban kezdõdött el és már Brazíliában is felpörgött. A termelés fokozatosan fog felfutni, de közben néhány új mélytengeri zóna került a térképre, például Afrika partjainál. Egész Kelet-Szibéria szûz terület. Az orosz parti vizek is.
Tele olajjal?
Meglátjuk, ha befejezték a kutatást, de amit eddig tudunk potenciálisan elég hatalmas. A probléma az, hogy beruházásigényes átfutási ideje van ezeknek a projekteknek. A Tiber-tervezés 6-7. évében történt meg az elsõ fúrás, és ez a kutatófúrás 800 millió dollárba került. Az az egy fúrás!
Egy bizonytalan környezetben ez…
…és minimum öt év, míg jövedelmet kezd termelni. A Shellnél a tavaly termelésbe állított mezõ projektjének 13 év volt az átfutási ideje. 13 év a Mexikói-öbölben nem számít, mert ott tizenhárom év alatt nem lesz államosítás, nem lesz különadó, nem lesz visszamenõleges hatályú árszabályozás a termelésre…
Értjük. Ott abszolúte stabilan, kiszámíthatóan mûködhet…
…az Egyesült Államok rendkívül stabil és befektetõbarát környezetet biztosít. Mexikó viszont olyan ország ahol tizenhárom év alatt sok minden történhet, meg annak az ellenkezõje is. És 13 év után csak az elsõ hordót termelem ki! A befektetés megtérüléséhez még tíz évig termelni kell. El tudom képzelni, hogy lesz egy olajválság a következõ tíz évben…
…de nem azért, mert vészesen fogy az olajtartalék…
…nem, hanem azért, mert az olaj ott van a föld alatt, például Északkelet-Szibériában, csak éppen nem épült ki az infrastruktúra, amivel ki lehetne hozni.
Olajválsággal, magas olajár mellett megéri majd ezt is kitermelni…
Pénzügyileg megérné, csak van a kockázatoknak olyan szintje, amit már semmilyen olajár nem tud kompenzálni.
Mire gondol?
Ha komoly a veszély, hogy a kutatást és a kitermelést államosítják, az növeli a kockázatot. Ezek nagyon nehéz projektek. Sok ország ambíciója, hogy állami tulajdonban építsen fel egy erõs energetikai holdingot. Oroszország az egyik ilyen állam. Õk jó technikai szakértelemmel bírók, de vannak olyanok is, akik rosszul menedzselik az állami cégeket.
Például?
Például Venezuela. Attól nem tartok, hogy az olaj elfogy és kifacsarjuk a Földet. Attól igen, hogy a világgazdaság szisztematikus olajhiánnyal - szisztematikus alatt a nagyon magas olajárat értem – kell, hogy szembenézzen, mert a legkülönfélébb politikai szabályozók miatt elmaradnak azok a beruházások, amelyek ezt az olajat ki tudnák hozni a piacra. Ez reális veszély.
A nagyon magas olajár veszélye, hogy visszaesik a fogyasztás...
…hogy a fogyasztás visszaesik, az nem veszély. Az kívánatos. A baj az, hogy a fogyasztás nem fog jelentõsen visszaesni.
Akármekkora lesz is az olajár?
Az Egyesült Államokban nincs jövedéki adó, Európában van. Ez az adó kb. 150 dollár/hordó olajárnak felel meg. Európában nagyjából 250 dollár/hordónál lenne annyi a benzin ára, mint Amerikában - és ez harminc éve így van. Európában 30 év 250 dolláros olajárral azt eredményezte, hogy kisebb autóink vannak és kevesebbet autózunk, mint õk. Amerikában ismeretlen a kis fogyasztású dízel, itt népszerû. Van hatása az olajárnak. Magyarországon úgy 10 százalékos visszaesés volt a fogyasztásban másfél év alatt, de ez alapvetõen nem az olajválság árnyalata.
Hanem?
Az embereknek nincs pénzük.
Ez a magas benzinárnak is köszönhetõ…
Nem. Mikroökonómiai terminológiával élve ez nem árrugalmasság, hanem jövedelemrugalmasság. Változatlan ár mellett is visszaesett volna a benzin iránti kereslet.
Miért?
Az átlag magyar azzal szembesül, hogy az adócsökkentés eredményeképpen csökkent a nettó jövedelme, a svájci frank törlesztõrészlete kiveri a biztosítékot, az élelmiszerárak elszálltak, tehát egyszerûen újra kell definiálni, hogy mi nélkülözhetetlen és mi nélkülözhetõ. Ez az autózás. Úgy sincs pénzünk étterembe menni, úgyhogy hétvégén nem megyünk étterembe autóval.
Ön azt mondja, van elég kõolaj, csak ki kell hozni a földbõl. Minek tudható be akkor a globális riogatás a készlet fogyásáról?
Alapvetõen a felszínes gondolkodásmódnak.
Egy átlagember ettõl jobban megijed, mint attól, hogy egyszer majd hú de drága lesz a benzin?
Lehet. Bár az, hogy a világ olajkészletének a 75-80 százaléka vagy autoriter politikai rezsimmel bíró országok alatt van, vagy fegyveres konfliktus van, vagy terrorista veszély, vagy ennek valamilyen kombinációja, az éppen elég ijesztõ. Nincs szükség geológiai kimerülésre! Hogy Líbiában mennyi készlet van a föld alatt (egyébként nagyon sok), az jelen pillanatban irreleváns.
Mert nem kitermelhetõ.
A líbiai forradalom sokkal realisztikusabb veszély az olajár alakulására, mint a fizikai kimerülés. Líbia jól áll tartalékkal. Az észak-afrikai forradalmi hullámmal kapcsolatban mindenki azt találgatja, hogy olyan lesz-e, mint 1848, ami nagy forradalmi hullám volt, aztán „Európa csendes, újra csendes” és úgy nagyjából visszaáll a régi rend. Vagy olyan lesz, mint 1989? Azon a nyáron Csehszlovákia egy tökéletesen stabil rendszernek tûnt, de a lengyelországi és a magyarországi változások ott is elsöpörték a rezsimet.
Ön mire tenne? Lesz változás, vagy marad a régi rend Líbiában?
Én még nem tenném ki a „Happy end” táblát. Tipikusan azt gondolom, egy nemzetnek nem jó, ha forradalom van.
Miért?
Ha megnézzük, hogy a gyõztes forradalmak mekkora eséllyel vezettek kulturált demokráciához és mekkora eséllyel vezettek szintén gusztustalan, csak más színû rezsimhez, akkor szerintem ez utóbbi történelmileg gyakoribb.
Ön szerint nem lesz változás?
Egyiptomban van egy képzett, világlátott középosztály és üzleti elit. Ott látszik az alapja a valóságos változásnak, de még Közép-Európa esetében is azt gondolom, ha az uniónak nem lett volna elvárása, akkor a legtöbb kelet-közép-európai ország olyan lenne, mint Fehéroroszország.
Ezt hogy érti?
Ronda, bezárkózó, autoriter országok lennének. A nagy gazdasági világválság annak idején Németországban, Európa legmûveltebb és legkorszerûbb országában megsemmisítette a demokráciát. A rendszerváltás átmenetének sokkja bizonyos szempontból súlyosabb volt, mint a nagy gazdasági világválság. Az államilag vezérelt tervgazdaság tökéletesen mûködésképtelen rezsim, és amikor ezt kell átállítani piacgazdasággá, az rettentõen súlyos sokk. Hogy ilyen éles sokkokat a közép-európai rendszerek le tudtak kezelni úgy, hogy demokráciák maradtak, ez óriási történelmi fegyvertény, ami szerintem alapvetõen az unió pozitív befolyása. Ez a fajta befolyás hiányzik Észak-Afrikában meg Egyiptomban, mert ezek az országok nem lesznek EU-tagok.
Az Arab Liga lehet valamilyen hatással?
Régóta létezik, de sok pozitív dolgot még nem csinált. Európának nagyon komolyan gondolkodnia kell azon, hogy viszonyuljon ehhez a krízishez. Képzeljük azt el, hogy 1989-ben Európa úgy viszonyul Kelet-Közép-Európához, hogy „na most már elzavartátok Ceaucescut, Kádárt, meg Gusztav Huszakot, úgyhogy most már jó nektek. Viszlát!”.
…küzdjetek magatok…
Európának nagyon aktív szerepet kell vállalnia abban, hogy ezek a társadalmak tényleg demokráciává váljanak.
Ami kemény és veszélyes is.
Ennek 150 éves tradíciója van. Görögország és Szerbia így lett független. Szerbia annak köszönheti állami létét, hogy az 1870-es években a szerb szabadságmozgalom ellen olyan atrocitásokat követett el a török hadsereg, hogy az ezen felbõszült brit közvélemény kikényszerítette a brit kormány beavatkozását. Néhány évtizeddel korábban Byron mozgósította az angol elitet a görög szabadságmozgalom érdekében. Ez a fajta humanitárius katonai beavatkozás szervesen benne van az európai politikai történésekben.
A beavatkozásból igen komoly nemzetközi helyzet alakulhat…
Nem gondolom. Szerintem 1934-ben követtük el a döntõ hibát. Akkor egy lengyel javaslat azt mondta ki, hogy tessék elolvasni az új német kancellár Mein Kampf címû könyvét. Most kommentár és indoklás nélkül vonuljunk be Berlinbe és hajítsuk ki ezt az embert. A történetnek ez lett a vége, csak ötvenmillió halottal késõbb. ’34-ben még meg lehetett volna úszni úgy, hogy „szimplán” nemzetközi bonyodalom lett volna belõle.
Ehhez fel kellett volna ismerni a folytatást. Nem biztos, hogy onnan nézve meg lehetett volna tenni…
A magyarok nemzeti legendái között szerepel, hogy 1956-ban magunkra hagytak minket, az amerikaiak nem jöttek segíteni. Mi a lelkünk mélyén elvártuk ezt. Úgy is, hogy könnyen atomháborúhoz vezetett volna. Ilyen körülmények között, amikor mi a nemzeti legendáink között elvárjuk, hogy segíteni kellett volna, akkor nem mondhatjuk azt komolyan, hogy nekünk nincs erkölcsi kötelességünk, hogy lelõjük azokat a helikoptereket, amelyek gyilkolják az embereket.
Ennek megvolt a tradíciója a politikai gondolkodásban. Amibe ez nem fér bele, az a jaltai világrend. Amely az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül vétójogot ad Oroszországnak meg Kínának. Na most még füstölnek Grozníj romjai, meg látszanak a véres lánctalpak a lhasszai utcákon. Geopolitikai szempontból teljesen világos, hogy Oroszország meg Kína kikerülhetetlen, de ez a két ország emberi jogok szempontjából nem egy példakép.
(Az interjú második részét kedden közöljük. Ebben szó lesz ostoba gázárpolitikáról, rossz magyar szabályokról és a tévhitrõl, miszerint a gázár ígérgetése népszerûbbé teszi a mindenkori kormánypártot.)
Forrás: Link