Rekord mértékben fogyatkozott az ózonréteg az Északi-sark felett
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 06. 12:56:09
Nem csak ott! Mindenhol UV-van, ha nincs kellõ vastagságú chemtrail-felhõ réteg!
A Nap káros ultraibolya-sugárzásától védõ ózonréteg eddig nem tapasztalt mértékû fogyatkozását figyelték meg az Északi-sark felett tudósok a Meteorológiai Világszervezet (WMO) keddi tájékoztatása szerint.
Teljes hir
Nem csak ott! Mindenhol UV-van, ha nincs kellõ vastagságú chemtrail-felhõ réteg!
A Nap káros ultraibolya-sugárzásától védõ ózonréteg eddig nem tapasztalt mértékû fogyatkozását figyelték meg az Északi-sark felett tudósok a Meteorológiai Világszervezet (WMO) keddi tájékoztatása szerint.
A tél elejéhez képest március végére 40 százalékkal vékonyodott az ózonréteg, a korábbi legmagasabb mérték 30 százalék volt - ilyen léptékû csökkenést az utóbbi 15 évben többször is mértek. Az ózon példátlan méretet öltõ fogyatkozásának oka a légkörben jelenlévõ ózoncsökkentõ anyagok és a sztratoszférában tapasztalt rendkívül hideg tél - mutatott rá közleményében az ENSZ szakosított intézményeként mûködõ WMO.
"Ha az elvékonyodott réteg elmozdul az Északi-sark fölül az alacsonyabb földrajzi szélességek felé, a bevett mértékûnél erõsebb ultraviola-sugárzásra lehet számítani" - magyarázta a szervezet, hozzátéve hogy az embereknek jóval nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az UV-elõrejelzésekre.
Az UV-sugárzás az Arktisztól délre esõ vidékeken tapasztalható növekedése - amely érintené Kanadát, az északi országokat, Oroszországot és Alaszkát - még így sem érné el a trópusokon tapasztalható ultraviola-sugárzás intenzitását a WMO szerint.
A káros UVB-sugárzást összefüggésbe hozták a bõrrákkal, a szemen megjelenõ hályoggal, és károsítja az emberi szervezet immunrendszerét is. A Nap káros sugarai a termésre és a tengeri élet egyes formáira is kedvezõtlen hatást gyakorolnak - mutatott rá a Meteorológiai Világszervezet.
A Déli-sarktól eltérõen az Északi-sark felett nem évente visszatérõ jelenség az ózon nagy mértékû fogyatkozása az arktiszi sztratoszférában, amelyben egyre inkább változó meteorológiai körülmények uralkodnak.
Az arktiszi ózonfogyatkozás a CFC-gázok és halogének felhasználásának és kibocsátásának visszaszorításáról rendelkezõ, és sikeresnek ítélt 1987-es montreali jegyzõkönyv ellenére is rekord mértéket öltött. E gázok azonban hosszan megmaradnak a légkörben, így évtizedekbe telik, mire koncentrációjuk a célba vett, 1980 elõtti szintre csökken.
Forrás: Link